Fotográfusokat bemutató sorozatunkban ezúttal a lengyel származású Maciej Dakowicz-ra esett a választásunk, aki elsődlegesen Cardiff éjszakai életét bemutató fényképei révén került a nyugati média fókuszába. Lévén csak az számít. Maciej tehetséges és tapasztalt fotós, aki a világ számos pontján készített képeket, mégis akkor vált híressé, amikor az angolokat fotózta. A világ a nyugati angolszász kultúrában az USA-t és Angliát jelenti, a többiek csupán mellékszereplők. Dakowicz is csupán azáltal vált világhírűvé, hogy tükröt tartott a nyugatnak.
Az Édentől keletre
Felkerülni a térképre alapból sem egyszerű feladat, különösen, ha a szomszédban élsz. Éppen ezért szükséges, hogy a lengyel, cseh, ukrán, mongol vagy bármilyen más tehetségekkel is foglalkozzunk. A 4BRO-nál időről időre bemutatunk kalandokat a szomszédból is. Készüljetek lélekben a román mulatós (manele) kalauzunkra is.
De ki is ez a lengyel betyár, aki egy csapásra a streetfotó világhírű alakja lett?Maciej Dakowicz (1976) az északkelet-lengyelországi Białystokból indult hódító útjára. Először azonban a családja elvárásainak kellett megfelelnie, így PhD fokozatot szerzett számítástechnikából, ám amint sikerült némi megtakarítást összegyűjtenie, felhagyott a programozással, és teljes erőbedobással a fotózásra összpontosított. Tagja az UP Photographers nemzetközi utcai fotós kollektívának, továbbá a Fujifilm X-Photographer programjának állandó tagja. Érdeklődési köre a dokumentumfilm, illetve az úti- és utcai fotózás.
Maciej munkáit széles körben publikálták, kiállították, és számos fotófesztiválon mutatták be. Temérdek díjat kapott, és ő is gyakran bírál fotópályázatokat. Fényképei olyan neves utcai fotós kiadványokban jelentek meg, mint a „Street Photography Now”, „The World Atlas of Street Photography”, „100 Great Street Photographs” és a „Street Photography: A History in 100 Iconic Photographs”. Keserű iróniával jellemzi ezeket a kanonizálási folyamatokat, mivel mindez csak a cardiffi sorozata után történt. Két monográfiát is jegyez: a Thames & Hudson gondozásában 2012 októberében megjelent „Cardiff After Dark”, amely világhírűvé tette, és a 2021 júliusában saját kiadásban megjelent „Sonepur Mela” című albumot. Jelenleg elsősorban Ázsiában és Kelet-Európában népszerű fotóoktatással foglalkozik.
Amikor leszáll az éj Cardiff ősi városára, előtűnnek a trollok és goblinok, vagy egész egyszerűen így ilyenek az angolok és walesiek, ha részegek. Az angol bulizó fiatalokat itthon sem kell senkinek bemutatni, hiszen hozzánk is elhozták sajátos hangulatukat. Mindenképpen érdemes lenne egy sorozatot készíteni Budapestről is, amely bemutatja a legény- és leánybúcsúk világát.
Cardiff, Wales fővárosa, mondhatni egy átlagos brit város. Azonban van egy egészen különleges utca, a St. Mary Street, amely hétköznapokon vásárlókkal, ingázókkal és irodai dolgozókkal van tele, de szombat esténként igazi buliszínpaddá alakul át. Előbb-utóbb a legtöbb bulizó ezen utca valamelyik bárjában és kocsmájában köt ki. Az egész zóna az alkoholtól és érzelmektől fűtött város éjszakai életének fő színterévé válik. Itt minden nyilvánosan zajlik – az ivástól, verekedéstől, csókolózástól a sírásig és a kómás bealvásig. Így élnek, így mulatnak, de persze másnap ezt senki nem rakja a kirakatba. A népszerű bárok és éjjel-nappalik előtt hosszú sorok kígyóznak, ahol az emberek akaratlanul is találkoznak. A biztonsági őrök és a rendőrjárőrök közösen igyekeznek kordában tartani a hétvégi karnevált. A „szupermenek” Playboy-nyuszikkal csevegnek, valaki a járdán szunyókál, az éhezők kifogynak a chipsből, a fal melletti vizelés kötelező, de illegális, a kukák pedig túlcsordulnak a boldogságtól. A rendőrök újabb verekedéseket fékeznek meg, és néha ők maguk is belekeverednek. Úgy tűnik, senki sem aggódik a holnap miatt; ami számít, az itt és most. Aztán egy taxi hazavisz, ha szerencséd van, ha nem, akkor egy lassú, részeg séta a végtelenbe. Egy nyögvenyelős, másnapos vasárnap után újabb hét következik a munkahelyen vagy az iskolában. Majd péntektől újra kezdődik a hétvégi téboly.
Dakowicz eredetileg egy fotóösztöndíj miatt költözött Cardiffba, és nem tervezett fotóprojektet az éjszakai életről. Azonban felfedezte benne a szépséget (és a csúfságot), és közel hat (2005-2011) éven át hű maradt ehhez a témához. A szombat esti forgatagban eltöltött évek után Maciej ingerküszöbe jelentősen megemelkedett.
„Ha látok egy srácot Superman-jelemzben rohangálni, szinte már átlagos számomra, tulajdonképpen 20 ilyen formát is lekaphattam volna. Emlékeztetnem kell magam arra, hogy ez nem feltétlenül normális mások számára.” – nyilatkozta a New York Times-nak.
Dakowicz különösen meglepődött, amikor a brit Daily Mail elítélő cikket közölt a fényképeiről. „Az utcáinkon egy idegen lencse keresi, hogy rossz színben tüntessen fel minket, olyan megszégyenítő képeket ad csak közre, amelyek Nagy-Britanniát nevetség tárgyává teszik” – harsogta az újság.
A lap szerint Dakowicz egyedülálló módon átalakította a walesi karaktert. „Az a nemzet, amely
egykor meghódította világot, ma az inkontinens alkoholisták országa” – jelentette ki a cikk.
Ha azonban a nagyobb képet nézzük, az angolokat sosem zavarja, ha a kelet-európai alkoholistákat vagy a handabandázó afrikai mágusokat mutatják be. Persze, vannak afrikai mérnökök és világszínvonalú balkáni sportolók is, nem csak műanyag zoknis, otthonkás alkoholista nénik. Most azonban az angolok is visszakapták ezt a sztereotípiát. Maciejben természetesen nem volt rosszindulat, ő akár angol tudósokat is fotózhatott volna. Az angol gőg azonban nem képes elfogadni, hogy mindannyian emberek vagyunk, és aki hétfőn még tiszteletreméltó ügyvéd, az szombaton négykézláb rókázik a sikátorban. A téma az utcán hever, és néha ez a téma a hányás, nyers és energikus. Meg kell érteni, hogy felfokozott képei nem a mindennapok valóságát közvetítik, nem egy egyszerű estét, hanem öt év munkáját. Ha szívünkre tesszük a kezünket, a mi elmúlt öt évünkből is jó eséllyel össze lehetne állítani egy olyan fotósorozatot, amely után nehezen hinné el bárki, hogy a hétköznapokban ránk lehet bízni akár egy zsák krumplit i
Száz fotónak is egy a vége. Maciej Dakowicz jó szemű fotós. Érdemes egyéb stílusú képeit is megnézni, mert szerencsére a képek nyelve nemzetközi, akkor is, ha lengyel fotózza őket.
