Két aktívan eltöltött évtized bármely sportágban már önmagában nagy szó, ráadásul ha mindezt úgy sikerül végigtolni, hogy nem csupán a megmosolyogtató lelkesedés hajtja az embert, hanem mindvégig érdemi teljesítményt nyújt, az kiváltképp becsülendő. Ez alapján Dani egy állócsillag a hazai BMX sport egén. Egy olyan csillag, aki nem szeli át hirtelen fénycsóva kíséretében a horizontot, ellenben ha felnézel mindig ott fénylik, a látványa pedig jó érzéssel tölt el. Csakúgy mint eddigi életútjának ismerete, amely mögött egy tudatosan felépített BMX-es karrier áll, mindenféle sztárallűrök nélkül. Egyszóval: pro!
35 éves korodra 73 országban jártál. Ez azért ad egyfajta képet a világról.
Annak ellenére, hogy már 6 földrészen jártam azt kell mondjam, minél több országba jutok el, annál inkább azt érzem, hogy semmit sem láttam még a világból. Imádok utazni és bejárni a természet adta helyeket és szeretek új kultúrákat, szokásokat megismerni, más-más vallási és gasztronómiai környezetben. Továbbá azt is érdekes számomra megtapasztalni, hogy az emberek egyes kultúrákban miként viszonyulnak az idegenekhez. Ezidáig minden szempontból pozitív a világról alkotott összképem. Az esetlegesen megélt negatív dolgokat is igyekszem beépíteni mint tanulság.
Az állandó utazások árnyoldalairól is tudnál mesélni?
Évi 300-320 napot utazni és táskából élni kétségkívül nem egy átlagos életforma, de ez számomra tökéletesen megfelel. Nem megterhelő nekem sem a reptéri várakozás, sem a repülőn ülés, sőt, még az órákon át tartó autóvezetés sem. Így igazán árnyoldala sincs az én olvasatomban. Azt a kis időt amikor épp nem utazom, vagy az USA keleti partján lévő otthonomban, vagy a nyugati parton a lakóautómban, vagy Budapesten a szüleimnél töltöm.
Évi 300-320 napot utazni és táskából élni kétségkívül nem egy átlagos életforma, de ez számomra tökéletesen megfelel.
Mennyire ismerik a világon Magyarországot?
Ez fura, mert a legmeglepőbb helyeken tudnak, vagy hallottak Magyarországról az emberek. Dél- Amerikában szinte mindenhol képben vannak. Ázsiában meg fogalmuk sincs. Ha átlagolnom kellene, azt mondanám 10 emberből 4 nem hallott soha Magyarországról, 4 talán valahol hallott róla, 2 tudja milyen ország és még talán azt is, hogy hol van.
Milyen lenne a nem BMX-es Jósa Dani? Másik sport? Munka?
Ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak és próbálom megválaszolni. Szerintem snowboardozna, vagy szörfözne. Én ebben a két sportban látom azt a szabadságot és a helyszín adottságaiból fakadó élményfaktort, amit nekem a BMX-ezés ad. Ha egy “civil” munkáról beszélünk, akkor a NatGeo-nál lennék travel broadcaster.
Mit szeretnél csinálni a BMX után? Vannak tervek?
Ez egy életstílus és egyben szenvedély, ami reményeim szerint az egész életemet végig fogja kísérni. BMX-es vagyok, leszek és maradok is. Az biztos, hogy amíg a testem engedi BMX-ezni fogok. A későbbiekben is tervezem, hogy benne maradjak a sportban.
Vannak-e sérülésekből visszamaradt gigszerek a testedben? Mit teszel azért, hogy fizikailag bírd a kiképzést? A profisport-szemlélet ilyen téren hogyan épül be a mindennapjaidba?
Hála Istennek nincsenek. Ez legfőképpen annak tudható be, hogy lelkiismeretesen csináltam végig a gyógytornákat. Mivel nincsen semmilyen káros szenvedélyem, így sokkal gyorsabban regenerálódik a szervezetem. Odafigyelek arra, hogy mit és mikor eszem, illetve iszom. Emellett persze a folyamatos mozgás, edzés és a saját testünk ismerete is nagyon fontos. A saját sportomon kívül elengedhetetlen az extra edzés. Az erőnlét, állóképesség, egyensúly, hajlékonyság fejlesztése. Tehát minden testünkre és a kondíciónkra fektetett idő és energia csakis a javunkra válik, ami a teljesítményen is meglátszik. Én e szerint élem a mindennapjaim és őszintén mondhatom, hogy életem eddig legjobb fizikai állapotában vagyok, most így 35 éves koromra. Mindent el fogok követni azért, hogy ezt képes legyek fentartani, vagy akár magasabb szintre emelni. Ugyanez vonatkozik a mentális felkészülésre, ami szintén hatalmas szerepet játszik egy sportoló pályafutásában.
A vizuális gondolkodást külön ki szeretném emelni, ami számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjak BMX-ezni, trükköket csinálni és pláne versenyezni.
El kell tudnom képzelni magam fejben, hogy meg tudom csinálni az adott trükköt, mozdulatot, vagy teljes kört és ugyanúgy azt is, ahogy a dobogón állok, különben nem fog menni.
A saját sportomon kívül elengedhetetlen az extra edzés. Az erőnlét, állóképesség, egyensúly, hajlékonyság fejlesztése. Őszintén mondhatom, hogy életem eddig legjobb fizikai állapotában vagyok, így 35 éves koromra.
Mit gondolsz arról, hogy a BMX (freestyle) olimpiai versenyszám lett?
Szerintem állati jó. Legalábbis egyelőre mindenképp. Aztán minden bizonnyal ennek is lesz hátulütője, mint a snowboard esetében miután olimpiai szám lett. Mivel a szponzorok szempontjából az olimpiai résztvevők különösen nagy reklámhordozók, így a támogatások és a megjelenések rájuk fókuszálnak, aminek egyenes következménye, hogy a core arcok, akik a sport keménymagját képezik háttérbe szorulnak. Mindez azért, mert a tudásuk nem egy versenykörre, pláne nem egy adott pályára van kiélezve. A pontozás is egy külön történet lesz, ami számtalan konfliktust és összeszólalkozást fog szülni. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy kell a BMX-nek az olimpia, és fordítva. Meg különben is, ez egy freestyle sport, azaz mindenki úgy űzi, ahogy akarja. Szabadon. És ebben ez a szép és jó!
Mennyiben más elkezdeni ezt a sportot a mai fiataloknak, mint amilyen neked és a korosztályodnak volt?
Ég és föld. És ha lehet ilyet mondani, annyira örülök és hálás vagyok azért, hogy a 20 évvel ezelőtti BMX-es érában nőttem fel. Imádtam kézbe fogni és olvasgatni a várva várt havi extrémsport magazinokat, látni a legújabb trükkök fotóit és álmodozni az amerikai pályákról. Nem volt se Instagram, se Facebook, de még YouTube sem. Ellenben volt az a fix 3-4-5 barát, akikkel a kamaszkori szabadságvágytól vezérelve egy ásóval a kézben az erdőben, vagy egy mező szélén ugratókat ástunk. Mindenféle megfelelési kényszertől mentesen, csakis a magunk szórakoztatására.
Volt az egésznek egyfajta vadregényes gyermeki bája. Ezzel szemben manapság a közösségi médiában a BMX coolfaktora erősen jelen van, ezért lényegesen többen vannak akik inkább csak a trendet látják benne, mint a sportot. Aztán ott vannak a new school BMX-esek, akik szivacsgödörben és rezin tolják a mindennapokban, amivel alapvetően semmi probléma nincs, főleg, ha élvezik, hiszen ez a lényege a sportnak. Viszont ez nem az a BMX, amiért megszerettem ezt a sportot anno, és amit én szeretek csinálni és képviselni.
Mit javasolsz a feltörekvő fiatal sportolóknak, mire figyeljenek oda? Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdik a sportot?
Alapjáraton a BMX-esek világszerte egy nagyon összetartó és szerető társaság. Ha ezt a sportot választod nagyon jó helyre kerültél, de ne a pénzért és a hírnévért próbálj meg benne maradni. Szimplán a BMX iránti szereteted és szenvedélyed hajtson. Ne törődj azzal, hogy ki mit gondol a biciklizésedről, vagy akár a biciklis stílusodról. Élvezd ki minden percét! Ha így állsz hozzá, akkor minden alkalommal mikor ráülsz jókedvre derít és feledteti a mindennapok gondjait. Arról nem is beszélve, hogy sok életre szóló barátságot és számtalan utazást hoz az életedbe.
Kedvenc külföldi rider?
Van sok, sokféle kategóriában, de ha egyet kell választanom akkor Sergio Layos. Az az egyedi flow, ahogyan a pályán mozog minden egyes alkalommal lenyűgöz. Naphosszat el tudnám nézni. Ő tényleg hozza Bruce Lee jelmondatát: “Barátom, legyél olyan, mint a víz”. Sergio 35 éves kora ellenére pont úgy folyik az elemeken. Ez már művészet. Mindezek tetejébe évek óta nagyon jó barátságot ápolunk, ami a mai napig egészen szürreális érzés számomra, hiszen ő a BMX-es példaképem.
Kedvenc hazai rider?
Ezt nagyon nehéz megválaszolni. Az elmúlt 20 évben sok jó ridert ismerhettem meg itthon. Nehéz elvonatkoztatni az érzelmeimtől, a barátságaimtól, de mégis, ha mindent összegzek, akkor két embert tudok kiemelni. Szabó Konrád és Nagy Oszkár. Még ha merőben eltérő is a stílusuk, rám mindketten inspirálóan hatottak. Tehetség, hozzáállás, jellem. Ezen ismérvek alapján nálam ők a favoritok.
Melyik versenyedre, sikeredre emlékszel vissza legszívesebben?
Ebből több is van. Sok emlékezetes OSG-n (Offline Sport Games – a szerk.) vagyok túl. Hármat meg is nyertem. Mindhárom nagy élmény volt. Az utolsó OSG évében még egy nagyon megtisztelő, Magyarország BMX Ikonja-díjat is átvehettem. De a másik 4, ahol dobogón álltam sem múlt el nyomtalanul bennem. Amerikában a Dew Tour versenysorozat portlandi, Salt Lake City-i, San Franciscó-i, orlandói és Las Vegas-i állomásai is emlékezetesek, ahol a mai napig az egyetlen meghívott kelet-európai riderként vagyok számon tartva. Mégis a non plus ultra számomra az Új- Zélandon megrendezett Farm Jam (ami a kedvenc versenyem a mai napig), ahová háromszor is meghívást kaptam a világ legjobb dirt riderei közé.
Kedvenc trükk? Mumus trükk?
Kedvenc trükkjeim talán a 360 no hand, air no hand, air lookback és a flair, de igazából szeretek csak nagyokat ugrani és oldalazva repülni a levegőben. Mumus? Haha. Talán a kormánypörgetés. Attól a mai napig sokszor tartok és félek egy kicsit.
Kedvenc Külföldi spot?
Minden trails vagy dirt pályát szeretek, csak földből legyen. A két kedvencem: Lizzy Woods trails, (Lake Wanaka) Új-Zélandon és a La Poma Bike Park (Barcelona) Spanyolországban. Ha skatepark, akkor a Mosqueida Bike Park a kaliforniai Fresnóban.
Éltél Floridában és Kaliforniában is. Tényleg olyan mintha két másik ország lenne?
Ez így van. A mentalitás, a népesség, az időjárás, az árak, a természet, az óceánok hőmérséklete és a távolságok teljesen eltérőek mindkét államban. Florida dirty south, csak nem ez jut elsőre az emberek eszébe, ez az USA republikánus, konzervatív déli része is. Kalifornia meg az a hely, ahol a közel is távol van, majdnem akkora ez az állam, mint maga Japán. Kali ugye hagyományosan a skate, szörf egyik őshazája, itt a babákat is deszkára rakják. Mindkét államban az a közös, hogy erős a latino kultúra, Miami tulajdonképpen egy kubai város, Los Angelesben és Kalifornia államban a spanyolok, a mexikóiak hamarabb ott voltak, mint az angolok, tehát oda az angolok vándoroltak be.
Mondanál pár szót az amerikai iskolarendszerről? Az amerikai gimnáziumok tényleg olyanok, mint a filmekben?
Abszolút. Ezt meg tudom erősíteni. Ott jártam gimnáziumba és egyetemre is. A nagy sárga iskolabusszal, ahol megvan a vagány, nagyszájú fiúk helye leghátul, és a megszeppentebb diákoké elől. A tálcán kapott menzakaja a tejjel és a kakaóval is ugyanaz, ahogy a filmekben látjuk.
Amerikában a sportokra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az iskolákban. Baseball, amerikai foci és kosárlabda van a fókuszban legfőképpen, de egyből utána a “deviánsabbaknak” ott vannak az extrém sportok. Gördeszka és BMX. Amerikában már a középiskolai csapatokat is támogatják a sportszergyártó multik. Profi szinten folyik minden, és sajnos egyre elterjedtebb, hogy már nem az egyetem, hanem a középiskola után mennek a ligákba a sportolók. Ezért nagyon kemény a szint, amin nyomják. Egy középiskolai edző is lehet egy idő után egyetemi, és major liga edző is. Az egyetemek kis városonként működnek, saját rendőrséggel, közigazgatással. Az amerikai egyetemek tulajdonképpen a jó értelemben vett amerikai kultúra letéteményesei. Ha itt befutsz a könyveddel, ha itt olvasni kezdik, akkor az egész országban fogják. Underground zenekaroknak is egy kitörési pont, ha bejutsz egy egyetemi rádióba, akkor nagy eséllyel elterjedsz. Amerikában az egyetemeken aktívan lehet politizálni, ez ott a kultúra része. Az egyetemi sportot sokan jobban kedvelik, mint az NBA-t vagy az NFL-t. Itt még a játékosoknak nincsenek meg a biztos millió dolláros helyeik, mindenki nagyon küzd. Az amerikai olimpiai sportok is sokkal szorosabban kapcsolódnak az egyetemekhez. Az egyetemek alapból nem olcsók, és ha nem kapsz ösztöndíjat, akkor még drágábbak, és ezt most nem csak magyar szemmel mondom. Becsüljük meg az európai oktatási rendszerek állami támogatási struktúráit.
Mennyire veszélyes USA? Kerültél necces helyzetbe?
Mint más országokban, ott is vannak veszélyes környékek, amit jobb elkerülni, de az is attól függ milyen napszakban. Detroit, Atlanta, New Orleans, Los Angeles bizonyos részein késő este egyedül sétálni nem egy életbiztosítás, ez tény. De! Nagy általánosságban azt nem lehet kijelenteni, hogy Amerika veszélyes hely, mert nem az! Jártam már többször Harlemben, Comptonban, Hollygrove-ban és jó pár olyan helyen, ami a filmekben is veszélyesnek van beállítva, pedig normál helyzetben nem azok. Bemutatóztam comptoni iskolákban, ahol mi hárman, akik felléptünk voltunk fehérbőrűek és rajtunk kívül 2000 ember volt, aki nem. Mégis imádtak és éljeneztek bennünket.
Mi a legnagyobb különbség az amerikai és a magyar mentalitás között?
Mivel a tengerentúlon nem volt 40 év kommunizmus, és az emberek a szabadság iránti vágy miatt költöztek és költöznek a mai napig is az Egyesült Államokba, így az aggodalmaskodó, stresszes, pesszimista, és emiatt sok esetben irigy mentalitás nincs oly mértékben bennük, mint itt Magyarországon. Aztán azt se felejtsük el, hogy ott nem volt két világháború az ország területén, nem bombázták porig Amerikát. Számunkra furcsa, mert itt nem ez a kultúra alapja, de Amerikában nem ciki, ha van ellenkező véleményed, ha felemeled a hangod. Igenis van értéke a szavadnak. Tudják, hogy a demokrácia nem ajándék, hanem ki kell állnod azért, amiben hiszel. Gyakran beszélünk arról, hogy másolja a világ Amerikát, de Amerika az egyik legnagyobb másoló, és gyorsan adoptál, nyitott az új megoldásokra. Ezért igaz az is, hogy sok minden nem pénzkérdés, hanem fejben dől el.
Mi volt az utolsó zeneszám, amit hallgattál?
Ha hiszitek, ha nem én nagyon sok meditatív jellegű, elgondolkodtató, lassú zenét hallgatok. Ezeknek a zöme távol-keleti, legfőképpen kínai és thai kultúrából jött több órányi instrumentális mix. Ezeket hallgatom futás és edzés közben is. Ezen kívül rap és hip-hop zenét hallgatok. Nagyon szeretem az oldschool hangzású nyugati parti hiphopot, de a new school trap-rapet is szeretem és hallgatom. Az utolsó szám, amit hallgattam az is egy ilyen ázsiai mix volt.
Mi volt az utolsó, könyv vagy gondolat, ami megfogott?
A Titok című könyvet már többször kiolvastam. Nem hosszú, de annál inkább motiváló és tanító jellegű számomra. Amikor úgy érzem, hogy szükségem van rá elolvasom újra meg újra. Ezen kívül két gondolat van, amiket évek óta nap mint nap magam elé teszek: “Minden csak hozzáállás kérdése” és “Magadhoz vonzod azt amire készen állsz!”
Érdekes számomra megtapasztalni, hogy az emberek egyes kultúrákban miként viszonyulnak az idegenekhez.
Ha az Instagram egy ember lenne, mit mondanál neki?
Nagyon örülök, hogy létezel, mert nagyon sok örömömet lelem benned és sokszor hasznos vagy több módon is számomra. Egy online könyvtár vagy, ahol életem legjobb pillanatait tárolhatom és mutathatom meg a világnak. Függő vagyok ugyanúgy, mint sokan mások, de ez nem egészséges és sokszor túl sok időt és energiát veszel el az életemből, ahogyan másokéból is. Az élet előtted is létezett és utánad is fog. A fotóim mind le vannak mentve, úgyhogy, ha mihamarabb lelépnél és eltűnnél az életünkből – még ha hiányoznál is sokaknak – sokkal kiegyensúlyozottabb, elégedettebb és boldogabb lenne az életünk. Úgyhogy köszi, hogy itt vagy nagyjából 10 éve, de most már húzz innen. https://www.instagram.com/dannyjosa/
Miután kinyit a világ, mi lesz az első dolgod?
Hálát adok azért, amim van, majd a számomra az egyik legfontosabb dolgot fogom gyakorlatban is élvezni minden formában, ahogy csak tudom.
A szabadságot.
