Pierre Brault francia művész a fény, a színek és a mozgás költői összjátékával újradefiniálja az urbánus tereket. Munkássága a természetes fény dinamikáját használja fel arra, hogy a városi környezetet élő, változó műalkotásokká alakítsa. Művei ugyanis nem statikus képek, hanem a tér és az idő metszéspontjában bontakoznak ki – élő, lélegző kompozíciók, amelyek a fény mozgásával együtt változnak.
Legteljesebb formájukban time-lapse felvételeken keresztül tárulnak fel, vagy ha a néző vállalkozik arra, hogy hosszabb időn keresztül, akár órákon át is szemlélje őket. Brault ezzel nem csupán a köztéri művészet határait tágította ki, hanem új dimenziót nyitott a street art kifejezési lehetőségei előtt is. Ezek az alkotások a nap járásával folyamatos átalakuláson mennek keresztül: új árnyékokat vetnek, új színtónusokat jelenítenek meg, és dinamikusan reagálnak környezetük változásaira. Ez az élmény azonban nem közvetíthető pusztán képek vagy szavak által – látni, megélni, átélni kell. Egyetlen fénykép csupán töredékét adja vissza annak az összetett vizuális és érzelmi hatásnak, amely e művek sajátja.
„Munkáim a fény áthaladásával kelnek életre. Az árnyékok törése átfedi egymást, és új színeket tár elénk, melyek a fény és a mozgás hatására szabadulnak fel.” – Pierre Brault
Kinetikus kivetülés
Brault a párizsi Penninghen Művészeti Iskolában végzett 2016-ban. Látásmódját olyan mesterek munkái formálták, mint Claude Monet és a kinetikus művészet képviselői, például Victor Vasarely. Ezek az inspirációk tükröződnek abban, ahogyan a fény és a mozgás kapcsolatát kutatja, valamint a geometrikus formák és az optikai illúziók iránti érdeklődésében, miközben a XX. század avantgárd kísérletező szelleme, Moholy-Nagy László fénykinetikája is ösztönzően hatott rá.
A kinetikus művészet elnevezés a görög kineo szóból ered, jelentése: mozgatni. E művészeti irányzat, amely az optikai illúziót, a fizikai mozgást és az érzéki észlelést ötvözi – ennek a mestere Brault is.
Miközben alapanyaga látszólag a modern ipar egyik legellentmondásosabb terméke – a műanyag –, Brault tudatosan törekszik annak újraértelmezésére. Innovatív és fenntartható szemlélettel közelít munkájához, a hulladékként kezelt anyagból értéket, jelentést és esztétikai élményt teremt. Művészete ennyiben is állásfoglalás: a tudatos újrafelhasználás példája, amely nem csupán a formát, de a tartalmat is új kontextusba helyezi.
Egyes esetekben a plexielemek mögötti árnyékok QR-kód formában is megjelennek, amelyeket beolvasva további információkat, animációkat vagy üzeneteket fedezhet fel a közönség. A közösségi élmény hangsúlyozása különösen fontos Brault számára. Számos installációját úgy tervezi meg, hogy azokat helyi iskolásokkal vagy fiatal művészekkel közösen építse meg. Ez a kollaboratív alkotásforma nemcsak a művészi élményt mélyíti el, hanem oktatási és társadalmi szerepet is betölt.
Amikor Pierre Brault áttetsző homlokzati elemei a Nap pályájára hangolódva kibontakoznak, egy szemkápráztatóan lassú és meditatív mozgás jelenik meg a térben – ellentétet képezve a városi környezet állandó sürgés-forgásával. Ez a finom vizuális áramlás olyan élmény, amely kizökkent a hétköznapi rohanásból, és a természetes időérzékelésre hangolja a szemlélőt.
Brault ezeket a fény-architektúrákat mérnöki precizitással és művészi érzékenységgel tervezi meg. A fény útját, a Nap mozgását, a tér geometriáját és az anyag optikai tulajdonságait pontos számításokkal hangolja össze, hogy a végső installáció egyszerre legyen lenyűgöző látvány és jelentéssel teli üzenet.
Pierre Brault alkotásai nemcsak látványelemek, hanem egyfajta költői válaszok is a modern társadalom rohanó tempójára. A „lassú élet” – slow life – gondolatát közvetítik: arra hívnak, hogy álljunk meg, figyeljünk, és újra kapcsolódjunk a természet ciklusaihoz, bolygónk törékeny egyensúlyához.
A városi utcák épületeit átölelve lenyűgöző napóra-variációt alkot újra, hogy minden órában jelezze a természetes ritmust és a napszakot. Ahogy a nap halad a pozíciójában, az installációk lenyűgöző és sokszínű mintákat kezdenek kivetíteni, „meghívásként a jelen pillanat megbecsülésére” – írja Brault.
Az újrahasznosítás és a fenntarthatóság is fontos elemei munkáinak. A színes plexilapok sok esetben ipari hulladékból vagy leselejtezett installációkból származnak, új értelmet adva a „művészet újraéledésének” gondolatának.
Noha Pierre Brault művészetének fókuszában a napfény által életre keltett városi installációk állnak, munkássága messze túlnyúlik az utcák világán. Klasszikus szobrokat, kiállítási installációkat és koncepcuális kirakatokat is tervez – nem véletlen, hogy a divat- és luxusipar egyik keresett alkotójává vált.
Eredeti látásmódja és színérzékenysége különösen megragadta a nagy márkák figyelmét: az elmúlt években olyan partnerekkel dolgozott együtt, mint a Lacoste, a Lancôme, a La Prairie, a Zadig & Voltaire, a Cartier, a Vans, az American Vintage és a patinás LaDurée. Installációi gyakran jelennek meg ezeknek a márkáknak a flagship boltjaiban, eseményein, vagy exkluzív kampányaiban.
2022 óta Pierre Braultot a neves párizsi Galeries Bartoux képviseli, amely a világ több pontján – New Yorktól Szingapúrig – jelen van, és számos nemzetközi gyűjtő figyelmét irányította rá. 2024-ben, a párizsi olimpiai játékok alkalmából Brault több nagyszabású installációval is jelentkezett.
Brault esetében a modern technológia nem öncélú eszköz, hanem a természetes ritmusok és az emberi érzékelés közötti híd. Nem használ digitális kijelzőket, vagy szoftveres animációt – helyette a fény fizikai jelenlétére, a színek törésére és a térbeli elrendezés geometriájára épít. Érdemes néhány perc figyelmet szentelni Pierre Brault alkotásainak – ezek a művek ugyanis nem csupán látványosak és játékosak és hanem gondolatébresztőek is.
