„Egy kép néha többet mond minden szónál.” – vallja a libanoni illusztrátor, Raphaelle.
Sorozatunkban a francia, német, japán, mexikói alkotók után a Közel-Keletre utazunk. A libanoni művésznő világa egyszerre modern, de valahogy mégis a hetvenes éveket idézi. Lézezik-e olyan, hogy arab stílus? Megtudjuk.
A szavak legyőzése Raphaelle Macaron illusztrációival
Raphaelle Macaron képregényművész és illusztrátor az arab diaszpóra egyik legkeresettebb művésze. Szemet gyönyörködtető munkái színesek, rajzfilmszerűek, a pop art-mozgalomra és a vintage egyiptomi filmplakátokra emlékeztetnek. A bejrúti születésű, párizsi művész inspirációi az aktuális eseményektől a hatvanas-hetvenes évek pop-funk stílusáig nyúlnak vissza. Illusztrációit a New Yorker, a The New York Times, a Washington Post, az Amnesty International és még sokan mások rendelték meg.
Raphaelle a libanoni Bejrútban született és nőtt fel, ahol illusztráció és képregény szakon végezte tanulmányait. Tudom, sok magyar embernek elképesztően fura elképzelései vannak az arab világról, a Maghreb-országokról (Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia). Igen, ott is vannak egyetemek, nem is akármilyenek. Az algebra is tőlük származik, az arab számokról nem is beszélve, és a nyakamat rá, hogy a magyarok 99,9%-a nem tudja, hogy az arab tudósok Newton előtt rájöttek a gravitáció törvényeire. Minden csak marketing és nézőpont kérdése. Most nézzünk körül egy libanoni nő szemével!
Macaron jelenleg Párizsban dolgozik. „Libanonból származom, és emigránsként élek. Kivételesen nehéz távol lenni az otthonomtól, a borzalmas dolog ellenére is, amik kibontakoztak. A rajzolás az illusztrációtól a képregényig mindig is eszközt adott önmagam kifejezésére […] célt és megkönnyebbülést kínál.” – Raphaelle.
2012 óta szabadúszóként dolgozik illusztrációk, képregények és design terén. Aktív tagja a Samandal képregény kollektívának, aminek az a célja, hogy minden évben kiadjon egy válogatást a helyi művészektől. Raphaelle vibráló poszterterveivel az évek során külön kis rajongótábort gyűjtött maga köré. Gyakran idéznek nosztalgiát kedvenc libanoni filmplakátjai, amit mi persze nem ismerünk. Macaron azt állítja, hogy egy képzelt világba menekülés, valamint az öröm és a zene legerőteljesebb formája a kreatív inspirációinak. Jelenleg Párizsban az első képregényén dolgozik. A hatás szót egyébként nem szereti.
„Ez több, mint hatás, ez az életem! Ez az én témám, mert 100%-ban libanoni vagyok, egész életemben Libanonban éltem, és csak 5 éve indultam el, hogy Párizsban telepedjek le egy év Montrealban töltött év után. Kezdetben azért, hogy azt csinálhassam, amit szeretnék, mert Libanonban lehetetlen volt a képregényekből élni, ez egy kis ország, és ez itt nem igazán működött. Hamar rájöttem, hogy sok narratíva van a projektekben. Libanon inkább vizuálisan inspirál. Ezeken a képeken nőttem fel, és szeretem a tipográfiát. Három nyelvet beszélek, ez elsőre előny, de mindig az a kérdés számomra, hogy hogyan kell a három nyelvet összefonni: angol-francia, francia-arab, arab-angol?”
Macaron illusztrációs pályaíve sokféle területen halad át. Gördeszkagrafikák, élő előadású videók, magazinreklámok mind a portfolióját képezik.
Gyermekként Raphaelle Macaron iskolai könyvei tele voltak firkákkal és rajzokkal. Ahogy nőtt felfedezte, hogy szereti a történetmesélést a képeken keresztül. Daniel Clowes kultikus, klasszikus Ghost World képregényének megszállottságától kezdve édesanyja képregénygyűjteményén át minden arra ösztönözte, hogy grafikus legyen. Telefonján az „értelmetlen képek” folyamatosan bővülő gyűjteményére is büszke, melyeket olyan pillanatokra tárol, amikor „teljesen ihlet nélkülinek érzi magát.”
Zene és kép…zelet
Már egészen fiatalon elkezdte gyűjteni a lemezeket és a koncertplakátokat, majd ezek a korai hatások átszőtték Raphaelle stílusát. „Azt hiszem, a színhasználatom és a képek tipográfiával való felépítése abból fakad, hogy a lemezborítókat bámultam.” – mondja. Így amikor felkérték a 2021-es Nancy Jazz Pulsations fesztivál vizuális arculatának megtervezésére, Raphaelle megragadta a lehetőséget, hogy öt plakát formájában jelenítse meg néhány nagyobb zenei hősét. Többek között, Nina Simone, David Bowie, Lauryn Hill, MF Doom, Francis Bebey, Moondog – Louis Thomas Hardin kaptak sajátos képeket.
Az illusztrátor művész és képregényszerző az elmúlt évek zenei ihletésű projektjeinek izgalmas skáláját járta végig. Raphaelle zenei ihletésű munkásága 2020-ban új dimenziót kapott, amikor az Acid Arab zenekar meghívta, hogy készítsen élő előadást az egyik turnéján. „Az eredmény egy másfél órás műsor volt, amely egyesítette az élő rajzot kis animációs képsorokkal.
Acid Arab «Climats», un concert illustré par Raphaëlle Macaron
„Azt hiszem, a vizuális univerzumom leginkább a zene iránti szenvedélyem köré épült.” – magyarázza Raphaelle. Egy másik projekt, amely lehetővé tette Macaron számára, hogy a reklámgrafika és a plakáttervezés megszokott határain túl is kísérletezzen, az a Ya Habibi Market volt.
A Ya Habibi Market, bár ambiciózus, talán a régió egyik legaltruistább tevékenysége. A feltevés egyszerű: „A fő cél az, hogy egy fedél alatt egyesítsük a világ minden táján elszórt MENA-kreatívokat, hogy különleges kapszulakollekciókat és tárgyakat hozzunk létre, amelyekkel pénzt gyűjthetünk jótékonysági szervezeteknek és az otthoni közösségeink számára.” – magyarázza a Chromeo zenésze.
Tekintsd ezt részben kollektív, részben jótékonysági webáruháznak. „A Ya Habibi Marketnek nem érdeke a profitszerzés.” – teszi egyértelművé Gemayel.
A Patrick Gemayel (a Chromeo zenekar fele) által vezetett projekt a bejrúti kikötőben 2020 augusztusában bekövetkezett pusztító robbanás hatására kezdődött. A projekt a MENA-régió (Middle East and North Africa) kreatívjainak munkáját összevonva sokféle terméket állított elő, amelynek teljes bevételét a hazájukban élő MENA-közösségeket segítő civil szervezetek kapták. A YHM-projekt teljes kreatív szabadságán felbuzdulva Raphaelle úgy döntött, hogy megtervez egy gördeszkát, amire egyébként már évek óta vágyott. Dizájnjában egy női testépítő látható. Raphaelle úgy döntött, hogy az összes bevételt a SkatePalnak adományozza, egy olyan civil szervezetnek, amely palesztin gyerekeket támogat gördeszkázáson és szabadtéri tevékenységeken keresztül.
Ezen izgalmas projektlistán túl Raphaelle az elmúlt három évben egyszerre két képregény tervének storyboardját is építgeti. Kíváncsian várjuk mi sül ki belőle!
AI előtt és után
Nagy fejtörés a festők, grafikusok számára, hogy a mesterséges intelligencia pillanatok alatt képes lemásolni a stílusukat. Nem beszélve azokról a tehetségtelen alkotókról, akik a gép segítségével a Macaronhoz hasonlóakat másolják. Raphaelle bár használ digitális technikát, a kézi rajz elkötelezett híve, de egyszerűbb, ha őt magát idézzük: „Amikor egy illusztráción dolgozom, azzal kezdem, hogy többször, körülbelül tízszer megrajzolom nagyon kis formátumban és többféle kompozícióban a terveket. Ha megtaláltam a kompozíciót, megcsinálom a rajzot a „ceruzával”. Aztán jön a tus és az ecset, ez a kedvenc részem a produkcióban. Az elmúlt két évben Ipaden is sokat dolgoztam, ezért a tintázást itt csinálom, mert ugyanaz a textúrája, mint az ecseteknek, és kihagyhatom a kép beszkennelésének fázisát. De amikor tudom és van rá idő, visszatérek a kézi tintás megoldásokhoz. Ezeket próbálom váltogatni. Egy illusztráció elkészítésénél megadom magamnak az örömöt, hogy tintával és ecsettel csináljam… Az élvezet abból fakad, hogy egy eredeti műalkotás lesz a végén, ez számomra nagyon szép. De amikor tudom, hogy a sajtónak készül, és két napon belül vissza kell küldenem egy rajzot, igyekszem elkerülni a kép beszkennelésének és megtisztításának idejét. Az eredmény gyakran ugyanaz, mint a kézi eljárás.”
Dráma és nevetés
Arra a kérdésre, hogy mi inspirálja, elég érdekes választ adott. Sajnos sok észak-afrikai kortársát éri sokkhatás, dráma. Családok és sorsok szakadnak szét. Gyász, kétségbeesés, gyötrelem, tehetetlenség, ezek olyan érzelmek, amelyeket meglehetősen nehéz kommunikálni. Van, aki elmenekül előle. Raphaelle szeretné megérteni és feldolgozni maga és generációja számára az eseményeket. Van-e értelme bárminek vagy csak egy nagy káosz az egész? Ezt kérdezzük mi is, és kíváncsian várjuk Macaron válaszát!
