A tizenkilencedik század Amerikájában járunk, a fűzők, kesztyűk és kalapok korában, mikor egy női boka kivillanása botrányos közfelháborodás, egyszersmind erotikus tünemény számba ment. Egy vékony fiatal nő a bőrére varrt dekorációval nyűgözte le a világot és ember tömegek gyűltek össze, hogy láthassák a kevéske ruhában, ám annál több színben pompázó Maud Wagner rajzokkal és idézetekkel borított testét. Az első nagyvolumenű női tetoválóművészként tartjuk számon, aki a maga idejében az 1900-as évek elején korlátokat bontott sok száz tetoválásával, amit adott és kapott.
Maudie Stevens 1877-ben látta meg a napvilágot a kansasi Emporiaban. Hogy mi sodorta a cirkuszi karavánok felé, azt máig homály fedi. Némelyek veleszületett rendellenességet vélnek sejteni, amit könnyen magyarázna a korabeli torzkultusz népszerűsége. De a bámulatos ügyességű és vakmerő légtornász kis hölgy gyakorlatai mégsem a torzszülött teóriát erősítik. A könnyű kis kötéltáncosnő a cirkuszi mutatványosok vándor életét folytatta az 1904-i St. Louise-i világkiállításig, ahol dupla fordulatot vett az élete, aztán jött a tripla axel. Megismerkedett August Wagnerrel, a világjáró tetoválóművésszel, vagyis jövendőbeli férjével és mesterével.
A Tetoválások hajnala
Maduie fiatalkorában kevés nyíltan vállalt tetoválással találkozhatott. Egyrészt mert állig takarták az embereket a korabeli divat ruhakölteményei, másrészt mert ismeretlen fogalom volt maga a tetoválás. Legfeljebb tengerészeken vagy alsóbb osztálybeli alakokon volt látható egy-egy kósza minta. Az arisztokrácia köreiben mélyen megvetett és elítélendő jelenségnek számított:
„Minden bizonnyal ez a legvulgárisabb és legbarbárabb szokás, amit a divat különc elméje valaha is feltalált.
Egy analfabéta tengerésznek lehet tetoválása, de egy arisztokratának aligha.”
Aztán elindult a változás. A 19. század végén a tetoválás titkon útnak eredt és fű alatt terjedt a felsőbb osztályok köreiben is, mint afféle hóbort vagy titkos szenvedély. Úgy tudjuk, még Winston Churchill anyjának is volt tetoválása (egy kígyót ábrázolt, ami a saját farkába harap). 1897-ben pedig a The New York World úgy sejtette, hogy az amerikai társadalomban élő nők mintegy 75 százalékának van tetoválása.
A viktoriánus korabeli nők, akik megengedhették maguknak, kis tetoválásokat loptak magukra. Megtehették, mert könnyen elrejthették azokat a korabeli hosszú ujjak és magas gallérok alatt. Nem pusztán ékesség volt, hanem bátorságuk jele, szinte lázadás, mellyel tűntettek a kor szigorú társadalmi szabályai ellen. Ezek a tetoválások nagyon kezdetlegesek voltak. Amilyen ábra egy rebellis szívű arisztokrata dáma csipkéje alatt megbújt 1900-ban, az épp úgy nézett ki, mint amelyik egy fogatlan matróz vállára volt varrva.
Egy randevú egy tetoválásért cserébe
Gus Wagner más volt. A bizonyos St Lousie-i kiállításon való találkozás alkalmával Maudie-t lenyűgözte a világhírű tetoválóművész testére álmodott képek gazdagsága. Akkoriban cirka 300 különböző motívum borította a testét. (Ez a szám élete végéig 800-ra bővült, ami bárhogy is nézzük, tekintélyes mennyiség anyajegyből is.) Ahogy ő fogalmazott Maudie ostroma során: „Én vagyok művészileg a legmarkánsabb ember Amerikában, vagyis az első, akin a vizuális művészet ilyen nyilvánvaló nyomot hagyott.”
Maudie nem győzte csodálni a sok szép színes képet, Gust pedig a légtornász kisasszony nyűgözte le. S hogy üsse a forró vasat, tetoválásairól mesélt a lánynak: „Életem története van a mellemen, Amerika története a hátamon! Románcomat a tengerrel mindkét karom idézi. Japán történelme az egyik lábamon, Kína története a másik lábamon!”
Persze Maduiet a tetoválás története izgatta leginkább, így Gus arról is mesélt, hogy hol és mikor látta élete első tetovált emberét: „12 éves voltam, mikor először láttam tetovált embert, Costentenus-t, a görög-albán kapitányt, egy vándorkiállításon. A tetoválás készítés művészetét világjáró útjaim során sajátítottam el, mikor a messzi tengereket jártam. Jáva és Borneó törzseitől tanultam meg a kézi tetoválási technikákat. (Noha egy Samuel O’Reilly nevű ember találta fel és szabadalmaztatta az első elektromos tetoválógépet 1891-ben, Gus úgy tűnik, az egyszerűbb és fáradságosabb kézi, botos módszert részesítette előnyben.)
A történet szerint végül beadta a derekát Maudie és beleegyezett, hogy randevúzzon Gusszal, azzal a feltétellel, hogy Gus megtanítja neki a tetoválás készítés csínját-bínját. Megkötötték az üzletet és annak eredményeképp Maud beleszeretett a férfiba és a tűbe is. Néhány hónappal később, 1904. október 3-án összeházasodtak, és hamarosan megszületett egyetlen lánygyermekük, Lovetta.
Amerika első női teoválóművésze
A kis Maudie gyorsan tanult, lelkesen gyakorolt saját bőrén, férjén és barátain. Nemsokára valóságos tetováláskollekciót készített saját magára. Tetoválásai a kor tipikus tetoválási stílusát tükrözték: Hazafias ábrák és állatok, például majmok, kígyók és lovak mintái voltak. És a bal karjára is rá volt írva a saját neve.
Szép pár voltak! Maudie-t és Gus-t tetoválások ékesítettek minden látható és sosem látható helyen, emiatt váltak népszerű cirkuszi látványossággá. Akár heti 200 dollárt is kereshettek (ma kb. 2000 dollárt) pusztán azzal, hogy tintával festett bőrüket a nyilvánosság elé tárták.
A 19. század végén a tetoválás népszerűsége hanyatlani kezdett. Az újságok figyelmezették az embereket, hogy a tetoválás nemi betegségeket terjeszthet. Másrészt akkoriban nem lehetett csak úgy tetoválóművészt találni, nem voltak tetováló szalonok, mint manapság, ahová csak úgy besétálhatunk. De Gus és Maud Wagner mindig rendelkezésre álltak cirkuszi kollégáiknak és kíváncsi közönségtagjainak egyaránt. A házaspár együtt 1900 embert tetovált ki néhány hónap alatt.
Lovetta felidézte, hogy szülei legtöbb ügyfele tetoválásaikat a kutyájukról, macskájukról, vagy a szerelmükről készítteték, esetleg pillangókról és madarakról.
A tetováló munkájuk olyan jövedelmező lehetett – tette hozzá –, hogy „apám valószínűleg annyit keresett, mint egy bankelnök a vásáron”.
Idővel Gus és Maud Wagner vaudeville házakban, vurstlikban, megyei vásárokon és vadnyugati bemutatókon dolgozott. Tetoválóként, tetovált látványosságként és cirkuszi előadóként keresték kenyerüket. A férjével együtt dolgozó Maud Wagner lett az első női tetováló az Egyesült Államokban.
De ő és Gus el tudtak vegyülni amikor akartak – a 20. század elején népszerű konzervatív ruházat hatékonyan eltakarta a színpompás bőrüket. A Wagner család teljesen „normálisan” nézett ki, amikor tetoválásaik a ruháik alatt lapultak. Ennek ellenére kansasi szomszédaik még mindig azt mesélik a szomszédos „cirkuszi őrültekről”, hogy egyenesen menekültek elölük a gyerekeik.
Gus, aki szokatlan életet élt, nem szokványos módon halt meg: 1941-ben villámcsapás érte. Maud két évtizeddel később, 1961-ben halt meg.
Egyetlen lányuk, Lovetta, szintén tetoválóművész lett. Anyjával ellentétben Lovetta azonban nem lett vászon apja vagy bárki más munkájához.
A családi történet szerint Maud nem volt hajlandó engedni, hogy férje tetoválja lányát. Gus halála után pedig Lovetta döntött úgy, hogy ha az apja nem tetoválhatta, akkor senki más sem fogja. így Lotteva abszolút kuriózum: olyan tetováló, akinek nem volt tetoválása.
Maud Wagner Öröksége
Bár Maude Wagner előtt sok nőt tetováltak, kezdve az ősi bennszülött népek törzsi tetoválásaitól, egészen Olive Oatman-ig, akit az 1850-es években Mojave-emberek raboltak el és mintásra tetoválták az állát, aminek köszönhetően ismert lett. De Maudie volt az első nő, aki megtanulta a művészetet, vagyis annak a módját hogyan tetoválja magát és másokat, megnyitva ezzel az utat sok női tetoválóművész előtt. Mindemellett áttört néhány fontos akadályt a 20. század elején. Nemcsak ő lett az első női tetoválóművész az Egyesült Államokban, de saját bőrét is befedte tetoválásokkal – átvette az önrendelkezését saját teste felett, abban az időben, amikor az amerikai nők még szavazni sem tudtak.
Ily módon Maud Wagner is része egy nagyobb trendnek, amely a nőket és a tetoválásokat érinti. Az amerikai nők a modern időkben valójában nagyobb arányban rendelkeznek tetoválással, mint a férfiak (egy 2012-es közvélemény-kutatás szerint 23 százalék versus 19 százalék).
Mi lehet ennek az oka?
Margot Mifflin, Lázadó Testek: A nők és a tetoválások titkos története (Bodies of Subversion: A Secret History of Women and Tattoos) című könyvében azzal érvel, hogy a feminizmus és a tetoválás összefügg.
A tetoválás nem más, mint az önrendelkezés jelképe” – írja Mifflin. Különösen akkor, amikor „az abortusz jogairól, a randevúzási nemi erőszakról és a szexuális zaklatásról szóló viták arra késztetik a nőket, hogy alaposan átgondolják, ki irányítja testüket és miért”.
Maudie Wagner átvette az irányítást saját teste felett és ezzel megelőzte korát. Cirkuszi előadóművész és tetováló művész volt, akinek legnagyobb alkotása a saját bőrén mutatkozott meg.
