A motoreladások rekordokat döntenek, és ezek a számok már jó ideje nem csupán férfiakhoz köthetők, hanem bizony a folyamatosan növekvő női haderőhöz is. Május első péntekje hivatalosan is Nemzetközi Női Motoros Nap. Ilyen is van. Jó tudom, erre egy lány azt mondaná, – teljes joggal – hogy ő nem női motoros, hanem motoros. Érdekes kérdés, hogy bár az autó biztonságosabbnak tűnik, mégis miért pont a motorbicikli népszerű ennyire a nők körében? Cikkünkben ennek, a sportág, akarom mondani életstílus úttörőinek, és leghíresebb klubjainak jártunk utána.
Az első közismerten motoros csaj a fekete Bessie Stringfield volt, aki 19 éves korában (1930) végigmotorozta Amerikát, beleértve Brazíliát és Haitit, de járt Európában is. Dolgozott vándorcirkuszban, motor-showban, részt vett a második világháborúban. Gondolhatod milyen lehetett abban az időben független fekete nőként utazgatni AmeriKKKában. Kalandos élete lehetett.
A másik korabeli benzin-amazon Dot Robinson volt, aki 1940-ben a Dakar-rali elődjének is beillő kétnapos, 500 mérföldes motoros állóképességi versenyen, a Jack Pine Nemzeti Állóképesség Bajnokságon aratott győzelmet, ami igazi szenzációnak számított. Ezután nem meglepő tán, hogy az ő nevéhez fűződik az első női motoros klub megalapítása, az 1944-ben alakult Motor Maids, melyet még Arthur Davidson, a Harley-Davidson egyik atyja is pártfogolt.
A klubban két alapszabály létezett: a tagoknak saját motorral kellett rendelkezniük, és minden körülmények között „hölgyként” kellett viselkedniük. Télvíz idején, amikor nem volt szezonja a motorázásnak görkoris partikat szerveztek, hogy ne rozsdásodjanak be a „motoroscsajizmok”. Akkoriban ez távolról sem illett bele az amerikai háziasszonyról alkotott képbe. Az általános feltételezés szerint minden motoros nő leszbikus és férfigyűlölő.
Egy biztos, bevállalósak voltak a javából, hiszen a 40-es, 50-es évek Amerikájában nőként egyedül szelni át az országot, ráadásul motoron, enyhén szólva rizikós vállalkozás volt. Mindazonáltal még ha apránként is, a banda egyre csak bővült, sőt a Motor Maids a mai napig fennmaradt, annak ellenére, hogy manapság megannyi csak lány motoros klub létezik az USA-ban.
A Motor Maids klubban két alapszabály létezett: a tagoknak saját motorral kellett rendelkezniük, és minden körülmények között „hölgyként” kellett viselkedniük.
A lány motorosok között tulajdonképpen ugyanazt a három típust lehet megkülönböztetni, mint a férfiak esetében.
– Egyfelől vannak a 40-es vállalkozók, akiknek bejön az újra megtalált tinédzser-szabadság. Köztük vannak valahol pózerek is, de legyünk jóindulatúak, nevezzük őket hagyományőrzőknek, akik rendszerint csak bizonyos drága motormárkákkal hajtanak a trendgang veretési túrákon.
– A második csoportba tartozó lányok nem márkahűek, csak motorozni akarnak, és közösségi életet élni. Ezek a közösségek a szabadság kis körei, általában kihatnak az adott negyed lakosaira is. Ezek a csajok hivatalos versenyekbe és gyorsulásokba is beleállnak, és hozzák is a szintet. Az egyik japán motogang-lány büszkén mosolyogva mondta, hogy azt szereti, amikor nem tudják, hogy a sisak és dzseki alatt egy lány bújik meg, ezért ugyanolyan bunkók vele a rendőrök, mint a férfiakkal.
– Végül ott vannak a core-csajok, akik igazi bandákkal kerültek kapcsolatba. Ilyenek többek között a japán bosozoku – illegálba gyorsulgató – lányok. Ők azért váltak ki a férfi jakuza „előkészítő” riderbandákból, mert az exeik többnyire erőszakosan bántak velük, és nem vették őket komolyan, mint motorost, így maguk alakítottak bandát. A motorozás az életük, melynek szerves része az illegális gyorsulási versenyeken való részvétel.
Pár érdekes klub:
Hell’s Belles
Anglia, Manchester
Kicsit szabadkő…izé, szabadmotorműves alapokon működik. Csak olyan lehet tag, akit másik két tag javasol. Teljesen komolyan gondolt, kelta pogány nézeteik vannak. Szertartásokkal, szokásrenddel. Boszorkányos sebességgel közlekednek.
Caramel Curves
New Orleans, USA
A csapatot alapító Caramelnek több egyéb motoros sérülés mellett nincs rendes ujjlenyomata a jobb kezén, mert egy durvább borulás során kesztyűstől lesmirglizte örökre. A csapatban van cukrász, fodrász és temetkezési vállalkozó is, de leginkább olyanok, akiket megcsapott a benzingőz és a füstölgő gumik szaga.
A Caramel Curves arról is híres, hogy elképesztő dizájnokat tolnak. Azért, mert csajok, nehogy azt higgyétek, hogy nem maguk szerelik a mocikat, ha úgy van.
Kenik-vágják a karosszériát és a témát. Ez egy életforma, nem a kakasülőn pipiskednek a pasik mögött. A fekete mocis csajbrigádnál a Curves név sem véletlen, hiszen az egész csapat egy husipozitív-testkép klán.
Bosozoku bandák
Japán
暴走族 Szó szerint azt jelenti, hogy „minden szabály nélkül motorozni egy bandával/törzzsel”. Kamikaze pilóta jelképek, úgynevezett tokkō-fuku-harci bevetési ruhák,
és saját személyes stílus. Fénykorát a 1980-as, 90-es években élte, de a mai napig zúznak. Illegálisan is, rendszámtábla, jogsi minden nélkül. Ezért is nem lehet tudni az aktuális gangek nevét, mert logikusan undergroundban-inkognitóban zajlik. A bosozokuknak szoros a kapcsolata a jakuza klánokkal is.
Motor-crocs
Ha az ember egy témát gyűjt sokszor furcsa dolgokra bukkan. Japánban a Crocs papucs viselése motorozás közben egy trend. Teljesen komoly arcok, motoros banda vezetője is Crocsban vadít. De miért?
Ha megnézed régebben a bőrdzseki, vagy a bomber nonkomformisták ruházata volt, az ellenkultúráé. Most meg már szinte alap kelléknek számítanak egy esti lazának nevezett lezsírozós, pályázatkiosztó „NER borkóstolóhoz”. Mindig ez történik, hogy egy szubkultúra kellékeit elrabolják, kihasználják és elkoptatják a trend kis katonái. Az ellenkultúra tagjai viszont, – akik tényleg élik az undergroundot – lehetetlen módon kombinálnak. Próbálj meg gumipapucsban keménynek tűnni a diszkóban. De a legjobb, ha nem is veszel fel semmit. Fiúk, lányok, szabadság, motorok!
