Barion Pixel

Bunkeren – Te élnél betonbunkerben?

Tim Mariann

2022.07.09.

14.5 perc

Lefogadom, hogy rázod a fejed. Érthető. Ha álmaim otthonát próbálom meg elképzelni, nekem sem egy bunker képe lebeg lelki szemeim előtt. Pedig gyerekként biztosan építettünk magunknak jópárat. A bunkerek nem éppen az otthonosságukról és szépségükről híresek. De találtam valami jót! Fogadjunk, hogy a cikk végére Te is elfogadnál egy ilyet magadnak.

Ennek a Bunkeren-nek nevezett épületnek valami ilyesmi hirdetést tudnék elképzelni: „Háborús bunkerek által ihletett családiház, vizesárokkal, függőkertekkel és egy földalatti barlangszobával. Szeretettel várja az Operaház szerelmeseit.”

Kinek a bunk, kinek a bunker
Az új családiház, a Bunkeren, azonban nem eladó. Megálmodói és egyben jelenlegi tulajdonosai egy Ausztráliában élő dán család, ami hat főt számlál összesen.
A Bunker megtervezésével James Stockwell ausztrál építészt bízták meg, akivel több közös pontot talált a dán tulaj. Rövid beszélgetés után gyorsan rájöttek, hogy mindketten odavannak a második világháborús bunkerekért, és hogy rajonganak Jörn Utzon, a Sidney-i Operaház dán tervezőjének munkáiért. A közösen megtervezett ház hűen tükrözi e két szenvedélyt, és az eredmény olyan jól sikerült, hogy a ház az Ausztrál Építészeti Intézet által az év legjobb új házának járó NSW-díjának 2021-es győztese lett.

Stockwell azt mondta, nem túl gyakori, hogy egy ügyfél azt mondja neki: „Jó lenne egy olyan házat építeni, ami olyan, mint egy második világháborús bunker”. De tetszett neki az ötlet, mert maga is háborús bunkerek közelében nőtt fel Albany-ban, Ausztráliában.

A Bunkeren dán tulajdonosa Dánia tengerpartján nyaralva töltötte gyermekéveit, ahol háborús bunkerek tűzdelték a tájat. Régi épület darabkák tűntek fel itt-ott a gyakran változó homokba temetve vagy fűvel borítva. „Dániában a nyugati part olyan mértékben változékony, hogy egyik évben kilátszik a bunker egyik sarka, majd következő évben a másik sarka lóg ki, csak épp a tengerparton.”

2008-ban egy heves vihar a dán partok mentén elmosta a homokburkolatot, és több második világháborús bunkert is felfedett. Hasonló bunkereket fedeztek fel tavaly Franciaországban is.

James Stockwell

A tulajdonos felidézi, ahogy gyerekként a szüleivel bunkereket kutatott: „Láttam a réseket ott, ahol az ágyúk voltak. Emlékszem, újra és újra végighúztam az ujjaimat a nyers betonon.” A beton szeretete az egész házban látható. A család nappaliját körülvevő betonpadot Trevor Waters csiszolta fényesre, ugyanaz a mesterember, aki Utzonnal és fiával dolgozott az Operaházon. Ezek a közös élmények erőteljes hatással voltak az épület külső megjelenésének megtervezésére, de még az anyagpalettában és a szobákkal és a belsőterek funkcióival kapcsolatos komolyabb döntésekben is.

Persze az sem mindegy, hogy hol is van vágyaid háza. Kell hozzá egy tuti hely. Mondjuk valami jó kis magaslat, remek kilátással a természet csodás látványára, esetleg egy vízpart, ahol láthatod lebukni a napot a horizonton. Ha álmodozásba kezdesz, biztosan eszedbe jutnak látványos terek, sok ablak, biztonság, magánszféra és közösségi terek elegye vagy épp a határai és némi meghitt hangulat. Általában ezek az elsődleges gondolatok egy otthon elképzelésénél.

Tuti hely
Stockwell megtalálta a legtutibb helyet Ausztráliában, a keleti parton az Awabakal Természetvédelmi terület szomszédságában, Whitebridge, Newcastle-ben. A hely az 18. században a 60 hektáros kertjeiről híresült el, az úgynevezett Bulls Garden-ről. Valódi botanikai kuriózumként tartották számon, a világ minden tájáról telepített növények és honos növénykülönlegességek kavalkádját. És ha ez nem lenne elég, a hullámok legendásak ezen a partszakaszon.

A föld tulajdonosai hagyományosan az Awabakal nép. (Róluk érdekességképp: Természetimádók, hisznek a lélekben, amely örökéletű, és egyik emberi formát a másik után ölti magára. Mondaviláguk szerint a kontinens geológiai képződményei és az állatok a világ teremtőinek szellemét idézik. Hisznek egy láthatatlan szellemvilágban. Szerintük minden élőlény a szellemvilágból jön, és halála után oda tér vissza.)

Az awabakalok nagy tiszteletben tartják Whitebridge-et zöld dűlői miatt, ami belebukik az óceán hatalmas végtelenjébe. A ház a tájból nő ki, organikus egységet alkot környezetével, úgy tájolva, hogy része lehessen a szabad kilátásnak az óceán felé. Az épület úgy igazodik a kerthez, mint a földnyelvek a strandhoz. A ház a domb oldalába félig eltemetett, tengerre néző földes betonemelvények sorozatából épült fel. A földdel és növényekkel fedett zöld tetők a terv szerint idővel majd teljesen elrejtik a betonfalakat a szem elől, ahogy a háztetőkön a növények lefelé terjeszkednek és a ház köré telepített páfrányfélék benövik, körülölelik majd a házat.

Ez Utzon szemléletét tükrözi: az additív építészetnek nevezett tervezői felfogást, miszerint egy épület
soha sincs teljesen befejezve, nyitott marad, folyamatosan változik, alakul, „a dizájn nő, mint egy fa”.

„A projekt életét egyfajta nyitottvégűség jellemzi, amely többféle használati és funkcionális formát is lehetővé tesz. „Nagyon szeretem azt a felfogást, hogy az építészet nem annyira mesterkélt, mert teljessé és késszé teszi önmagát.

Szeretem a dolgok befejezetlen minőségét – ha úgy tetszik a vázlatosságát –,
mert ez azt jelenti, hogy teret ad az embereknek a lakhatás önjáró kitalálásra.

Ha minden döntés meghozunk, mindent előre eltervezünk, kidolgozunk, azzal megöljük az épület önálló életét. Részben ez az oka annak, hogy megpróbáljunk labirintusszerű tereket tervezni, hogy elérjük ezeket az űrutakat.” – Stockwell

A formabontott beton a szerkezetnek a főmomentuma, a deszkaformázott födémek, árnyékhézagok és utólag feszített konzolos zöldtetők gyönyörű kompozíciót alkotnak a vidék képében. Alig egy év telt el a projekt befejezése óta, de a betonlemezeken belüli kertek már kezdik betölteni azt a szerepüket, hogy lepelként kössék össze az épületet a környezetével.

Fantázia és Funkcionalitás
A Bunkeren egy viszonylag nagy, öt hálószobás otthon és stúdió egyben, amelyet a dán család saját otthonaként álmodott meg, aszerint, hogy munkateret is biztosítsanak maguknak gyermekeikkel összhangban és gyakori látogatóik kényelmes szállása is lehessen a ház.

Rendszeres összejövetelek és ünnepségek és közös nagy étkezések is a mindennapjaik része, emiatt úgy alakították ki a házat, hogy otthonos legyen a nagy társaság számára és szűk családi körben is. A nagyvonalú, L-alakú terv része, hogy az épület fő konyhája, étkezője és nappalija a bejárati lépcső aljáról az óceánra néző kilátás felé nyúlik.

Balra a kontúr mentén a gyerekek hálószobája és a fürdőszoba található. Az otthon ezen fő szárnyainak metszéspontjában adaptálható nappali vagy dolgozószoba alakítható ki tolópaneleken keresztül, vagy nyitva hagyható, hogy tompítsa vagy pufferelje a magán- és közösségi terek közötti keringési utakat. A konyha mögött egy sor kisebb tároló- és dolgozóhelyiség található, amik egy közösségi teret ölel körbe, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a Dudley Beachre. Ezt egy süllyesztett korlát veszi körül, amely egy rejtett csatornát hoz létre 900 milliméterrel a padlószint alatt. Ezt a jelenleg a gyermekjátékok népszerű rejtett átjárójaként működő csatornát egy újabb telepített „árokként” képzelték el.

A ház nappaliját száraz vizesárok veszi körül. Lehetővé teszi, hogy az ablakok kinyíljanak, így zavartalan kilátás nyílik a tengerpartra. És szükségtelenné válik a korlátok használata, amelyek megakadályozzák, hogy a család négy kisgyermeke átboruljon a peremen. „Ha egyszer bejutnak, nem tudnak kijutni… csak körbejárhatnak” – mondta a dán tulajdonos.

Biztonság
A földbe süllyesztett cementbunkerek megvédik a házat a hőségtől, a bozóttüzektől és a viharoktól, amelyek állandó fenyegetést jelentenek a tengerparton.

Látványos terek
A kihívás az volt, hogy nagyfokú rugalmasságot biztosítsunk anélkül, hogy nyomasztó vagy szűk belső tereket hoznánk létre, amelyek megszakítanák a kapcsolatot a környező tájjal. Ezért tájkép vezérelte tereket hoztunk létre. A lejtős oldalon fokozatosan lefelé bontakozó Bunkeren valójában eltérő szintek sorozata, lépcsőzetesen megalkotott épület.

„Nagyon tetszik az ötlet, hogy az alapsíkot kétértelművé tegyük, – magyarázza Stockwell – tehát
félig a földön vagy, félig alatta, és idővel ez még meghatározatlanabbá és elmosódottabbá válik.”

Az épület nagyvonalú, megszakítás nélküli fesztávolságain keresztül, amelyek lehetővé teszik, hogy a közösségi terek elemi kilátást nyújtsanak a tengerpartra, egy finom függőlámpás mezőt alkalmaztak, a meleg fénymedencék létrehozására, amelyek a ház otthonosságát hivatottak erősíteni és a családi ház funkciót. Az ügyfelek által kiválasztott szerelvények között megtalálhatók Peter Zumthor függő lámpái, valamint Jörn Utzon és Poul Henningsen által tervezett világítás technika.

A tájjal körülvett északi teraszról megközelíthető egy emelt betonmedence, amely elválasztja a főépületet a különálló vendégstúdiótól, amely hálószobából, nappaliból és fürdőszobából áll. A terv déli széle mentén, mielőtt lelépnénk a süllyesztett társalgóba, egy szerény, keskeny lépcső köti össze a konyhát a ház legalsó részével.

A ház fő szintjének tereiben a gyönyörűen megmunkált betonfalak és lemezek látszólag a domboldal peremén túl lebegnek, gondosan elválasztva egy keskeny üvegárokkal, amely a tetőtájon átszűrődő fénybe mossa a támfalakat.

Csendes Menedékek – Vendégváró terek és családi szobák
Az épületek kialakításában elsődleges szempont az otthonlakók nézőpontja: A design nem csupán esztétikaifogalom, hanem praktikus előnyökkel jár a lakó életvitelében, hogy megfelelően ötvözhesse otthona legfontosabb funkcióit legyen szó munkáról, játékról, magánszféráról vagy vendéglátásról. A legfontosabb cél, egy olyan otthon létrehozása, amely egyensúlyt biztosít a közös és privát terek között nagy családok számára is. „A közösségi tereket zökkenőmentesen akartuk kialakítani azonos szinten, így a család és a vendégek együtt tölthetik az időt, vagy intim tereket kereshetnek. A gyerekek játszhatnak bent vagy a kertben, látótávolságon belül, de anélkül, hogy egy térben kéne velük lenni. A hálószobák és a munkaterületek eldugottabbak így szolid magánéletet biztosítanak.”

Mint minden jó bunkernek, ennek is van egy rejtett szobája mélyen a föld alatt. A „kőszobát” – amely tökéletes a forró napokhoz, a bortároláshoz és a rockzenéléshez – sziklából faragták ki, vízelvezető és szellőzőgyűrűvel, hogy eltávolítsa a vizet, amikor a szikla sír. Lehetőséget kaphat az ember elrejtőzni a saját terébe, magánszférába. A kőszoba és a pince a házak rejtett gyöngyszemei, amelyeket egyénileg vagy családdal is lehet használni csendes menedékhelyként.”

A kőszoba alsó terében – a pincében, a különleges családi vacsoráknak helyet adó helyiségben – ezek a kifinomult falak teljesen megpihennek a sziklán és a földön. A szoba szinte titkos térnek tűnik, amely felfedezésekor felfedi a ház belső működését és a földdel való összefonódás mértékét.

„A bunkereket többnyire a brutalizmussal asszociáljuk” – mondja a dán tulaj – „amely inkább hideg és elegáns, mint meleg és megnyugtató összhatást kelt.” De a négy 10 év alatti gyerekkel a család szerette volna hozzáadni a hygge-t, vagyis a dán melegséget a házhoz, és nem akarta, hogy mindig a kilátás domináljon.

„Tartottunk tőle, hogy ha betonépítményt építünk, az inkább fog egy galériának kinézni, mint egy otthonnak. Dániában az otthon az, ahol a nap végén találkozunk. Kellemes, meleg helynek kell lennie. Azt szerettem volna, ha a tekintet a családra irányul, nem a kilátásra” – mondta.

A dán lámpák, köztük az Utzon által tervezett lámpák arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a tengerről a családi összejövetelekre, egymásra és nem utolsósorban az étkezőasztalra.

Vezessük be a házat a tájba, ne pedig a tájat a házba.”
A ház kialakításakor odafigyeltek a helyszínen áthaladó környezeti áramlásokra, és itt nem csak a szélcsatornákra és a vízfolyásra gondolok, hanem az állatok haladási útvonalára, a természetes erózióra és a helyi flórára is. „Gyakran az emberek egyszerűen, bumm, építenek egy bazi épületet a terület közepére, majd vágnak a falba egy rést, hogy lássák a tájat, de ez blokkolja a természetes rendszereket és a saját életterüket is behatárolják vele. Mi úgy alakítottuk ki az épületet, hogy lehetővé tegyük a víz és a vadon élő állatok áthaladását és a kilátás diktálta tereket hozzunk létre, tájvezérelt üveges elemekkel. Az épület részben földbeásott, ennek köszönhetően a meredek domboldalban jól kihasználható a ház mögötti és előtti tér is.

A zöld tetők kialakítása a helyi növény- és állatvilágból merít, hogy a meglévő ökoszisztémát kiterjeszthesse a ház betonszerkezetére. A környező bokros vidéket tükröző tetőkertek olyan helyi fajokat tartalmaznak, mint a kauzárfa, a banksia és a tasmán fűfa.

FLOW élmény
Kétségtelenül érdemes olyan álmokat megvalósítani, mint a Bunkeren. Ha nem lennének nagy álmaink, soha nem lépnénk túl a csodálatos, utólag feszített tetőfödémeken, amelyek akkora szerepet kapnak a konzolozásban és a térkialakításban, lehetővé téve, hogy a terek egyszerre lebegjenek szigetként és összekulcsolódjanak a föld alatt. Ha azonban itt befejezzük az építmény életét, félreértjük a struktúra és az anyagiság szerepét ebben a projektben. Amennyire tiszta a Bunkeren lenyűgöző betonváza, az a feladata, hogy koreografálja a kétértelműség és összetettség kibontakozó élményeit. A Bunkeren nem csak egy hőn szeretett családiház, hanem egyben vázlat és rom is, ami fokozatosan fejlődik, saját életet él, miközben a hely növényvilága, állatvilága és áramlásai fokozatosan visszanyerik hatalmukat a tájon.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Davide Bonazzi: kortárs talján grafika nagybetűvel

Rockwell, aki lefestette a boldogságot, de megélni nem tudta

Tavis Coburn: a retro modernitás mestere

Szándékosan véletlen: szürreális Budapest Varga Balázs képein

Vhils, a vakolatvandál

Bicicleta Sem Freio: a fék nélküli brazilok, akik elvarázsolták a világot