Gyakran halljuk a teóriát, miszerint a sztárság egyik alapfeltétele, hogy az illető egy nagy nemzet tagja legyen. Ebben azért van némi ráció, így különösen nagy dolog, amikor egy kis ország szülötte válik legendává. Esetünkben Davo Karničar szlovén hegymászó és extrém alpesi síelő, hegyi mentő, síoktató és edző, valamint az első nepáli síiskola vezetője írta be magát a legek könyvébe. Ő volt ugyanis az első síelő a világon, aki megszakítás nélkül ereszkedett le az Everestről.
Legendáját, sőt már-már misztikumát növeli, hogy a legnagyobb teljesítményét, amit sokan láttak és élőben is követtek, mégsem tudjuk megmutatni. Ugyanis nincs meg. Pontosabban egy ideig megvolt, de elveszett. Igen, létezik ilyen a digitális korban is. Hetvenezer dolláros projekt végterméke veszett el. A szlovénok úgy látszik ebben elég olaszosak.
Az élet vagy a halál feketehumora?
„Nincsenek korlátok, csak az elmében lévők.” – Karničar.
Karničar vallásos ember volt, hithű katolikus, ennek ellenére egész extrém sportkarrierje már önmagában egy istenkísértés. Már a világ legmagasabb hegyeinek megmászása is az, de a síléccel lecsúszni róluk még inkább.
„Tény, hogyha nagy kockázatot vállalsz, olyan helyzetbe hozod magad, ahol nem minden rajtad múlik.” – mondta Karničar. „A hegyekben az esetek 50 százalékában szükségünk van a szerencsére.” Az Everest-alaptábor felett az állandóan változó seracok útvesztőjében pedig az esetek 100 százalékában kell a szerencse („serac”: egy jégtömb vagy jégoszlop, és általában házméretűek vagy nagyobbak, veszélyesek a hegymászókra, mivel figyelmeztetés nélkül, bármikor összeomolhatnak.)
Karničar 2000. október 7-én a világon elsőként, négy óra 30 perc alatt lesíelt
a 8848 méteres csúcsról az 5340 méteres magasságban fekvő alaptáborig.
2019 szeptemberében pedig elég különös módon halt meg. A szlovén újságok jelentése szerint az 56 éves extrém sportolót Felső-Krajnában favágás közben érte halálos baleset. Pontosabban a saját háza udvarán, nekiállt egyedül fát vágni, és favágás közben rádőlt a fa. Van valami szürreális ebben, hogy sok élet-halál helyzetet kísértő ember valami hétköznapi balesetben veszti életét.
Davo Karničar: Neustavljiv (Unstoppable)
A hegyekre született
Davorin „Davo” Karničar 1962-ben született Szlovéniában, az akkori Jugoszlávia hegyi enklávéjában. Édesapja hegyi vezetőként kereste meg a napi betevő kalandot. Karničar minden szabad pillanatát a hegyek felfedezésével töltötte nővérével és három testvérével, akik mindannyian síelők és alpinisták lettek.
Nagy elánnal síelt, nem véletlen, hogy 12 éves kora óta az Elan is támogatta. Helyet szerzett a jugoszláv síválogatottban. Aktív síelőként a jugoszláv sícsapat tagja volt 1975 és 1982 között. Később is sok évet töltött a világbajnokságokon, bár ennek nagy részében technikusként dolgozott, távol a rivaldafénytől. Síelt az Eiger északkeleti és a Matterhorn keleti oldalán.
1989-ben megmászta a Nanga Parbatot, a világ kilencedik legmagasabb hegyét. 1993-ban ment fel először úgy a K2-re, hogy szándéka szerint a világ második legmagasabb csúcsáról lesíel. Azonban egy széllökés elsodorta a sílécet, és végül úgy jött le, mint mindenki más. 1995-ben Karničar és testvére, Andrej felmásztak az Annapurna tetejére, és egészen az aljáig síeltek. Ez mindent megváltoztatott.
„Rájöttem, hogy képes leszek lesíelni az Everestről, és az ötlet
hamarosan rögeszmémmé kezdett áválni.” – mondta Karničar.
A Mount Everestre először ’96-ban északról próbált feljutni, de 8300 méteren kénytelen volt visszafordulni. Nyolc emberéletet követelő vihar szorította ki.
A csúcstámadás során elvesztette a mutató- és a kisujját fagyás miatt. Láthatóan ez nem szegte kedvét, hiszen 2000-ben nemcsak megmászta a Mount Everestet, hanem le is síelt onnan.
Karničar jól ismerte a halál közelségét és a természet kérlelhetetlenségét a hegyekben. Sajnálatos balesetben veszítette el egyik bátyját, Lukát, amikor is elpattant az őt és a szlovén hegyi mentőcsapat három másik tagját tartó kötél a helikopter alatt. Szemtanúja volt továbbá annak is, ahogy a lezuhanó jégtömeg a közvetlen közelében megöli jó barátját, Franc Oderlapot Manasluban.
Így kell lecsúszni
A sok baleset és családi tragédia ellenére sem adta fel. 2000. október 7-én, 38 éves korában a világon elsőként lesíelt a világ legmagasabb pontjának számító Mount Everest csúcsáról.
Davo Karničar halk szavú sportoló volt. Még szponzorai sem igazán voltak. A rekordkísérletre az engedély önmagában 70 000 dollárba került. „Két évig próbáltam előteremteni a pénzt, de nem sikerült.” – mondta 2002-ben a Planet Mountainnek adott interjújában. „Aztán egy barátom azzal az ötlettel állt elő, hogy az egész expedíciót élőben kellene közvetíteni az interneten.” A terv végül bevált, a szponzorok felsorakoztak, Karničarnak pedig megvolt az engedélye és a csapata, akik felmásztak vele, miközben kamerákat helyeztek el az útvonal stratégiai pontjain.
Az ereszkedést élőben mintegy négy millióan nézték a világ minden tájáról. Ekkor egyébként már négygyermekes apa volt és mégis beadta. Azt azért érdemes tudni, hogy ez életveszélyes játék, és sok félresikerült próbálkozás volt már, példának okáért a japán Miuráé.
„A hegygerinceken síelni olyan, mintha késhegyen lennék. Sokszor a sílécem egy része átlógott Tibetbe, néha pedig Nepálba.” – mondta a The Independentnek. Karničar egyszerűen körülsíelte a hegyet, a sziklás szakadéktól balra áthaladva egy 8000 méteres szakadékos hófüggönyről nézett le a mélybe. Megállás nélkül síelt az Everest csúcsáról, végig a késhegyni hegygerincen, át a Hillary-lépcsőn, le a meredek Lhotse-falon, és át a Khumbu-jégesésen, körülbelül négy óra negyven perc alatt ereszkedett le. Anélkül, hogy levette volna a sílécet.
„Hogy az Everest csúcsán állhattam a síléceimmel, akkor az csak az internetnek köszönhető.” – mondta Karničar.
Az élő hírfolyam most a Google és Wayback Machine hatókörén kívül van eltemetve az
internet mélyére, amely megmentette a webhelyet, de a videót nem. Az Everest első
teljes síelése, akárcsak maga Karničar, egyfajta underground legendává vált.
Az Everest-expedíció után Davo elindította a 7 Summits című projektet, és a világ első embereként hét földrész hét legmagasabb csúcsáról síelt le: Kilimandzsáróról, Elbruszról, Aconcaguáról, Kosciuszko-hegyről, Denaliról és a Vinsonról.
A legmagasabb hegycsúcsok, ahonnan lesíelt Karničar
Mount Everest, Ázsia (8848 m), 2000. október 7.
Kilimanjaro, Afrika (5895 m), 2001 novembere
Elbrusz, a Kaukázus legmagasabb hegye (5642 m), 2002 májusa
Aconcagua, Dél-Amerika (6960 m), 2003 januárja
Mount Kosciuszko, Ausztrália (2228 m), 2003 augusztusa
Denali-hegy, McKinley-csúcs, Észak-Amerika (6194 m), 2004 júniusa
Vinson Massif, Antarktisz (4897 m), 2006. november 11.
2006-ig bezárólag a világon az elsőként sítalpakon leereszkedett mind a hét kontinens legmagasabb hegycsúcsáról. 2010-ig több mint 1500 csúcsot mászott meg vagy síelt le.
Skiing 7 Summits” trailer
Családja aztán hét gyermekre és két unokára bővült. 1980 óta a becslések szerint nagyjából 1700 mászást és ereszkedést tett meg az Alpokban és szerte a világon. 2017-ben 55 évesen Karničar második alkalommal is lesíelt a K2 csúcsáról, saját tervezésű összecsukható síléceivel.
Karničar 2019. szeptember 16-án vesztette életét, amikor egy általa kivágott fa rádőlt. 56 éves volt. Az Elan sícég a főszponzora, elég sajátos, feketehumort sem nélkülöző, nyilatkozatban próbálta meg értelmezni a tragédiát. „Davo Karničar flörtölt a kihívásokkal bolygónk legveszélyesebb részein, és mindig épségben talált vissza. Irreálisnak tűnik, hogy egy kőhajításnyira a küszöbétől találkozott a végzetével.”
Ilyen legendák éltek a szomszédunkban, ideje észrevennünk és megbecsülnünk egymást nekünk itt Közép-Kelet-Európában. Ne csak akkor, ha már késő.
