A technikai szingularitás a kapuban, tán a digitális ikreink kopogtatnak be rajta
Mi az életünk és mi a szerepünk?
Nem fogok tudni erre a kérdésre válaszolni. Hisz nem érdekel, hogy napi 8 órát hegedüljek, vagy az autószerelésbe ássam bele magam. Adott azért egy válasz, hogy mindenki más irányba mélyül el. Talán az elfogadható, hogy nem csak a vágyaink, hanem a körülményeink, és kényszereink is hatnak ránk. A Maslow-piramis ugye. Meg van az a kínai mondás, hogy a cipész se tudja, hogy kinek készíti a cipőt, de gyártja egy forma alapján, ami nem pont mi, de közel van ahhoz, ami mi vagyunk. Hát ennyire vagyunk egyediek. Magyarán egy csomó dolog, determináció, kényszer is hat ránk, ami egy adott irányba terel minket. A legnagyobb kérdések, amik most történnek a korunkkal tehát velünk mégis a kávé és a croissant között kap 5 perc figyelmet. A környezeti problémák komoly volta még csak-csak eljut az emberekhez, de nagyrészt bugyuta bulvár és elkeserítően mérgező politikai harcok híreit kapjuk tüdőre. Levegőt sem kapunk tőlük.
V. Ipari forradalom – itt és most
A negyedik ipari forradalom meg pont most zajlik, ez nem az egyik legnagyobb dolog, hanem a legnagyobb dolog, amiben részt veszünk. Legtöbb emberben ez nem is tudatosul. Az internet széles körben való elterjedése után újabb horizontokat hoztak elénk. A big data, az IoT (a dolgok Internete), 3D-nyomtatás, a blokklánc-technológia, a metaverzum kiépülése, és témánk a digitális ikrek. Vajon nem kéne-e ezeket a közoktatásba beépíteni, hiszen még említés szintjén is vakfoltok ezek az információk sok embernek. Itt jutunk el a technikai szingularitáshoz.
Technológiai szingularitásnak (vagy különösség) nevezzük a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés olyan módon és sebességgel változtatja meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.
A technikai szingularitás
Nem tudom, mi történik velem, de megkérdezem a telefonom.
Az ember már nem a természetben, hanem a történelemben él, és a 21. században a történelem nem emberi léptékben, hanem chipsebességel halad – hogy egy mondatban összefoglaljam Gorkij és Moore gondolatait.
„Egy laptop nemsokára egyetlen nanoszekundum egy tízezred része alatt el tudna végezni az elmúlt tízezer év összes emberi gondolkodásának megfelelő gondolkodást (azaz tízmilliárd emberi agy tízezer éven keresztül végzett munkáját” (Raymond Kurzweil)
A „gyorsuló eredmények törvénye” gondolatát még az is érti, aki nem foglalkozik ilyesmivel, hisz míg szüleinknek, nagyszüleinknek, viszonylag kevés technikai tudást kellett adoptálnunk, mi a saját életünkben csak a zenei hanghordozók ezer féle módját ismertük meg. A paradigmaváltások egyre gyakoribbak. Kurzweil szerint a fejlődés érzékelését mi lineáris ütemű illúzióként éljük meg, miközben a valóságos fejlődés exponenciális ütemű. Ennek megfelelően a 21. században nem 100 évnyi, hanem a jelenlegi ütemben mérve 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni.
Kurzweil szerint a fejlődés érzékelését mi lineáris ütemű illúzióként éljük meg, miközben a valóságos
fejlődés exponenciális ütemű. Ennek megfelelően a 21. században nem 100 évnyi, hanem
a jelenlegi ütemben mérve 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni.
Na, most nem kell itt Terminátorokra és Mátrix robotokra gondolni, egyszerűen az van, hogy nem értjük mit hoztunk létre, a saját eredményeinket sem értjük. Nem kell a gép öntudatra ébredjen, de ha öntudatra ébred nem is biztos, hogy elmondja azt nekünk.
Azonban szomorú, hogy a tanárok lehetetlen helyzetét sem látjuk el kellően, hol van még az, hogy beépítsük a jelent a jelenbe. Legalább valamennyire értsük, mi zajlik velünk itt és most. Ez a cikk is egy ilyen információs gyorstalpaló, de visszatérve a gondolat elejére, az ember nem lépett ki még az állati énjéből. Az összes információs oldal, cikk, tudás meg se közelíti azt a mennyiséget, amit az interneten az erőszak, pornó és ősi ösztönökre ható anyagok tesznek ki, melyek a hüllőagyat ingerlik. Valójában az internet adta tudással is csak a hüllőagyat elégítjük ki.
Az agy és a digitális agy, avagy az ikeragy
A digitális ikrek, a hidaktól a repülőgépekig mindennek virtuális másolatait jelentik, ezeket modellezéshez hozzák létre. Az egészségügyben is nagy szerepe van, egyre nagyobb. A Neurotwin nevű projekt most az agyat szeretné digitálisan klónozni. Ez egy új megközelítés és iszonyatosan sok kérdést vet fel.
A NASA a technológiai ütemtervéről szóló jelentésében (és iparági elemzők becslése szerint) a digitális ikrek piaca 2026-ra elérheti az 50 milliárd dollárt.
A ikrek digitális történelme
A digitális ikrek nem a jövő, hanem a jelen. A való világ dolgainak virtuális ábrázolásai – már most is a gyártás, az ipar és a légiközlekedés alappillérei: a városoknak, kikötőknek és erőműveknek vannak digitális kettős elemei.
A kifejezést először 2010-ben John Vickers, a NASA kutatója hozta be a köztudatba. Több forrás (köztük a Gartner, a GE és az Innovation Enterprise tanulmányai) is példaként említi az amerikai űrkutatási szervezetet, a NASA-t, amely az elsők között használta az ikermodellezés alapötletét a 60-as évek űrprogramjai során. Később azután a fizikai rendszerek egyszerű duplikációját számítógépes szimuláció váltotta fel.
A digitális iker kifejezés azt követően került a köztudatba, hogy a top 10 stratégiai technológiai trendet bemutató szokásos éves jelentésében, Gartner 2016-ban azt jósolta, hogy az elkövetkezendő három-öt évben több milliárdnyi eszköz működését fogják szimulálni digitális ikrekkel, a valós dolgok vagy rendszerek dinamikus szoftveres modelljeivel.
A Markets and Markets szerint a digitális ikerpiac értéke 2020-ban 3,1 milliárd USD volt, és 2026-ra várhatóan eléri a 48,2 milliárd USD-t.
Mi a f… a digitális iker?
A digitális iker egy valós világ objektumának vagy folyamatának digitális ábrázolása. Szimuláció, de nagyon összetett módon. Mi van, ha az egész bolygónk egy szimuláció? Na, jó ne rohanjunk sci-fi földjére, maradjunk a jelenben.
A digitális ikrek a fizikai eszközök digitális másolatai, amelyeket az adattudósok és informatikusok szimulációk futtatására használhatnak, még mielőtt az eszközöket ténylegesen megépítik és telepítik. Kiválóan használhatók napjaink feltörekvő technológiáinak – a dolgok internetének (IoT), a mesterséges intelligenciának (AI) és az elemzéseknek az optimalizálására is.
Egy mondatban összefoglalva a digitális iker valamely fizikai objektum vagy rendszer digitális megfelelője.
Alkalmazása immár nem csupán különálló berendezésekre korlátozódik, hanem kiterjedt rendszerek (épületek, gyárak, sőt városok) esetében is használják őket modellezésre. Egyes szakértők szerint embereknek is lehetnek digitális ikreik, vagyis a koncepció még szélesebb körre terjeszthető ki a jövőben. Például az emberek jövőbeli modelljei biometrikus és orvosi adatokat szolgáltathatnak, amelyekből következtetni lehet a páciens jövendőbeli állapotára, és a hatékony gyógymódra.
A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy hiába a szabványszó, a digitális iker más-más jelentéssel bír a különböző iparágakban, felhasználási területeken.
Van, ahol inkább egy prototípus készül, míg máshol inkább egy archetípus, de persze vannak átfedések a területek között.
Az ész esze
A gép elméjének is nevezték nem olyan rég a digitális ikreket, hiszen egy szoftver által beszél magáról, elmondja, hogy mit lát előre, ki kell-e cserélni rajta valamit.
A digitális iker fogalmát sokféleképpen értelmezhetjük, de lényegében egy fizikai eszköz/rendszer virtualizált, számítógépesített másolatáról beszélünk, amely lehetővé teszi annak számos különböző célból történő szimulációját.
Az ötlet bekerült a biológiába is. 2016-ban Bill Ruh, a GE Digital akkori vezérigazgatója azt jósolta, miszerint a jövőben lehetséges, hogy „születésünkkor digitális ikertestvérünk lesz, leveszik az adatokat rólunk, és ez a digitális iker megjósolja nekünk a lehetséges betegségeket”.
A digitális ikertestvérek személyre szabott kezelési módszereket adhatnak a páciens számára, és megjósolhatják, hogyan alakulhat ki betegsége. Akár a lehetséges kezelések kipróbálására is használható ahelyett, hogy a páciensen tesztelnék őket – ez a folyamat kockázatokkal teli.
Digitális iker és az emberi test
Az Echoes nevű kutatási program európai és egyesült államokbeli kutatók bevonásával egy digitális szív felépítésén dolgozik. A Siemens Healthineers orvostechnikai eszközöket gyártó cég is ezt kívánja tenni. A Dassault Systèmes egy francia szoftvercég az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságával együttműködve jóváhagyta az „Élő Szív” elnevezést. Az osztrák Golem cég tervei szerint digitális ikreket hoz létre egyedül élő, veszélyeztetett emberekről. Az ötlet az, hogy a digitális iker folyamatosan figyeli egészségi állapotunkat, és figyelmezteti a gondozókat, ha megbetegszünk és segítségre van szükségük. A digitális kistestvérünk segít a nagytestvérnek?
A kutatók most egy nagyobb fába, vagyis agyba vágták a fejszéjüket, cél: az agy ikerpárosítása. A Neurotwin, az EU által finanszírozott projekt egy egyéni páciens teljes agyának számítógépes modelljét akarja megtervezni.
Érdekességként megjegyzem Michel Houellebecq 2006-os könyvében az Egy sziget lehetőségében már beszél arról, hogy nem a testet, vagyis a génállományt, hanem az agyat és az emlékeket másolják le digitálisan. A génállomány klónjaiból nem ugyanaz a személyiség lesz, az agy emlékeiből, kapcsolódási hálóiból inkább lehetséges a digitális iker. Ami igen lehet, hogy egyben halhatatlan is.
Na de vissza a fikcióból a valóság regényeket felülíró képzeleterejéhez.
A Neurotwin csapata kis lépésként azt reméli, hogy az agyat másoló modell felhasználható a stimuláció hatásainak előrejelzésére neurológiai rendellenességek, köztük az epilepszia és az Alzheimer-kór kezelésére. Itt bizonyulhat hasznosnak egy virtuális agy. A technológia még elég új, és biztos, hogy sok finomításra szorul.
Digitális doppelgänger
A Neurotwin egy új Európai Uniós Pathfinder projekt, amely egy számítási keretet épít fel az elektromos mezők és a személyre szabott emberi, agyi hálózatok kölcsönhatási mechanizmusainak bemutatására. A neuroimaging az adatokat asszimilálja majd úgy, hogy személyre szabott optimalizálási stratégiákat tervezzen az Alzheimer-kór kezelésére.
Ahhoz, hogy egy epilepsziás beteg digitális másolatát elkészítsék, a Neurotwin csapat körülbelül fél óra MRI-adatot és körülbelül 10 percnyi EEG-t vesz fel, és ezek felhasználásával olyan számítógépes modellt hoz létre, amely rögzíti az agy elektromos aktivitását. Valamint az agy fő szöveteinek valósághű szimulációja a kezdeti cél, beleértve a fejbőrt, a koponyát, a cerebrospinális folyadékot, valamint a szürke- és fehérállományt. A projekt hibri agyi modelleket fejleszt ki, amelyek bemutatják a nem invazív elektromos agyi stimuláció hatásait. Ez még csak az első lépés, mit hozhat a jövő?
Etikai kérdések digitáliában
Az agy morálja, a gép lelke
Bármely szerv digitális ikerintézménye etikai kérdések egész sorát nyitja meg. Például joga van-e a páciensnek tudni vagy el lehet őt tiltani attól, hogy megtudja, ha mondjuk „ikertestvére” azt jósolja, hogy két hét múlva szívrohamot kap? Mi történik az ikerpárral a beteg halála után? Lesznek-e saját jogi vagy etikai jogai?
Egyéb technikai kihívások is felmerülnek. Először is, ki a digitális ikertestvérnek tulajdonosa? Az építtető cég? Vagy joga van az eredeti embernek azt mondani, hogy nos, megtagadom bizonyos információk vagy konkrét előrejelzések felhasználását az egészségbiztosításommal vagy az egyéb más felhasználással kapcsolatban?
Annak érdekében, hogy ne sértsük meg az autonómiát vagy a magánéletet, fontos lenne, hogy ez az –eredeti személy – irányítsa [digitális ikerpárja] használatát. De ki tudja milyen szerződések lesznek egy drága projekt esetében. Az irányítás elvesztése a „digitális rabszolgaságnak” nevezett jelenséghez vezetne.
Ana Maiques, a Neuroelectrics vezérigazgatója szerint a cég már most azzal a kérdéssel küszködik, hogy mi történik azokkal a rendkívül személyes adatokkal, amelyek egy digitális iker élete alatt felgyűlnék. Kié lesznek ezek az adatok? Mit kezdesz az adatokkal?
Manuel Guerrero, a svéd Uppsalai Egyetem neuroetikusa már tovább lépne a fogalmak esetében is. Guerrero és csapata azt is vizsgálja, hogy a „digitális iker” kifejezés, amelyet először gyártási szimulációknál használtak, még mindig a legmegfelelőbb kifejezés-e olyan bonyolult és összetett szerv másolására, mint egy élő agy vagy szív.
„Elég kifinomult számítási modelleket hozunk létre az agyról” „Azt hiszem, egy bizonyos szakaszban homályossá válik, hogy ez a digitális iker mennyiben digitális iker vagy érző lény.” – monjda Guererro.
