A 70-es évek Amerikájában Elvis és Ali után Evel Knievel volt az egyik legnagyobb szuperhős. Jobban mondva, Amerika első számú fenegyereke. Vörös, fehér és kék csillagokkal teleszórt fellépő bőrruhája mind a mai napig örökérvényű szimbólum az extrém sportolók körében.
Evel 1938-ban Robert Craig Knievel néven látta meg a napvilágot a montanai Butte városában. Már ifjúkorában is nagyobb kihívásra vágyott, mint amit az államban oly népszerű és nem kevésbé nagy múltra visszatekintő baseball nyújtani tudott volna számára. Kalandvágyát és adrenalin éhségét éveken át a rodeó, a jégkorong és a síugrás volt csak képes csillapítani, mígnem egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elhatározta, hogy a gyerekkorában látott Joie Chitwood Thrill Show (autós kaszkadőr – a szerk.) műsor mintájára ő is csinál valami hasonlót, csak éppen motoron.
Már az első “falunapi” fellépésein is komoly feszültséget generált, melynek egyenes következménye, hogy a jegyek is szép számmal fogytak, ami a családi kasszára is kihatott, tehát az irány innentől fogva adott volt – csak a gázt kellett húzni! Evel pedig annak rendje és módja szerint nyélgázon húzta, melynek során rövid időn belül a világ legismertebb motoros kaszkadőrévé vált. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt egy Harley Davidson XR-750-essel érte el, hiszen ez a tény még inkább lehetetlenné tette a mutatványait, melyek sok esetben tényleg azok is voltak. Ennek eredményeként 433 alkalommal törte el csontjait a teste legkülönbözőbb pontjain, amivel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
„Motorral bárki tud ugratni. A probléma akkor kezdődik, amikor megpróbálod letenni a gépet.”
Az igazi világhírnevet 1967. december 31-én, a Las Vegas-i Caesars Palace szökőkútja fölött való átrepülés hozta meg számára. Még annak ellenére is – vagy éppen pont azért – hogy a motor lefulladt a rámpán, így az ugrás túl rövidre sikeredett, melynek egyhónapos kóma lett az eredménye, és mellé 12 törött csont.
Az ABC sportcsatornája először nem is akarta közvetíteni az ugrást, így Knievel abban állapodott meg velük, hogy saját pénzén leforgatja a műsort, aztán ha megfelel, akkor adásba kerül. A bukás olyannyira érdekelte a csatornát, hogy Knievel végül lényegesen magasabb összeget tudott kialkudni, mint amiért eredetileg szerződni akart. Az ABC-nek meg akkora sikert hozott, hogy aztán végig követték a fenegyerek gyógyulását a kórházban.
Knievel érezte, hogy mi kell a közönségnek, ezért újra megpróbálta a lehetetlent Az idahói Sneak River Canyon-kísérlet anno rakétabiciklis ugratás néven híresült el.
A rekordkísérletet első körben egy motorhoz nagyon hasonló kialakítású gőzhajtású rakétával akarta végrehajtani. A prototípus a tesztugrás során azonban a Sneak-folyóban kötött ki. Állítólag ez egy taktika volt Evel részéről, hogy még félelmetesebbnek tűnjön a mutatvány, ezáltal jobban felcsigázza a népet. A nagy nap előtt már nem is bajlódtak a fölösleges dekorációval, a második verzió már külsőre is rakéta volt, de a rakétamotor elnevezés rajta ragadt.
„A kudarcaim kétséget kizáróan nagyban hozzájárultak a hírnevemhez.”
1974. szeptember 8-án indult neki új rakétájával a nagy rámpának, de a jármű ejtőernyője a kilövés közben kinyílt, a szél belekapott, a rakétamotort pedig a kaszkadőrrel együtt visszafújta a szél és lezuhant. Knievel túlélte a balesetet, de később a rakéta tervezőjét, Robert Truax-t okolta a történtekért, Truax meg persze Knievelt, hogy nem tud rendesen ugratni.
A kísérletet Amerika-szerte óriási figyelem kísérte, így kettejük csatározása is nagy visszhangot keltett. Végül Truax kénytelen-kelletlen teljes felelősséget vállalt a történtekért. Az ugrást azóta többen is szerették volna reprodukálni, még Knievel fia is eljátszott a gondolattal, de a megvalósításig sosem jutottak el.
„Megalkottam Evel Knievel-t, aztán
valahogy elszabadult tőlem.”
Következő emlékezetes rekordkísérlete 1975-ben a Wembley-ben felállított 13 busz átugrása volt, ami szintén balul sült el. Az esés után félájultan, egy mikrofonnal a kezében, a jelenlévők hallatára jelentette be visszavonulását, amit később a fájdalom okozta sokkra hivatkozva visszavont.
Olyannyira, hogy ezt az ugrást fél évre rá Ohióban újra megismételte, de immáron 14 busz felsorakoztatásával, mivel úgy gondolta, hogy a 13-as szám rossz ómen volt. Végül aztán mindenki nagy örömére sikeresen abszolválta élete leghosszabb ugrását. Az 1980-as visszavonulásáig még számos ugrást bevállalt, de Cincinnati maradt a csúcspont.
Evel igazi celeb volt. Egy olyan Amerika, sőt világszerte elismert showman, aki játékfiguraként is sok millió gyerek szobájában díszelgett és még visszavonulása után is rendszeresen beszédtéma maradt. Ha másért nem, akkor azért, mert adócsalásért lecsukták, vagy éppen azért, mert szimplán odaszólt valakinek a médiában.
Később Hollywood is felfedezte magának: önmagát alakította több mozifilmben, TV-műsorban, de még rockoperát is írtak róla. Utoljára azzal került be a hírekbe, hogy beperelte Kanye Westet, mert engedélye nélkül használta videoklipjében jellegzetes fellépő ruháját. Két nappal halála előtt azonban megegyezett Westtel és barátságban váltak el. Evel Knievel 2007. november 30-án hunyt el 69 évesen, tüdőfibrózisban.
Az action sportolók mind a mai napig az X-Sportok keresztapjaként tartják számon.
