Az 1980-ban megrendezett Párizsi Autószalon előtt nagy gondban voltak a Citroën-nél, hiszen a francia autóipar egyik – némi képzavarral élve – zászlóshajója egyetlen új modellt sem tudott prezentálni hazai pályán, az autós világ egyik legjelentősebb seregszemléjén. Vészmegoldásként egy tanulmányautót mutattak be, amely megjelenésével aztán sikeresen felkavarta az állóvizet.
Citroën Karin. Így keresztelte el az autót tervezője, az olasz gyökerekkel rendelkező, de már Angliában született, Trevor Fiore.
Beszélő név ez – mármint a Karin -, hiszen a „carina” szó olaszul annyit tesz; kedves, kedvesem. Eleinte mégsem volt igazán kedvére való a Citroën frissen kinevezett tervezőmérnökének a hirtelen jött projekt, hiszen teljesen a nulláról kellett hozzákezdenie a munkához, bármiféle kapaszkodó, iránymutatás nélkül. Kis túlzással egy papírlap és néhány ceruza volt csupán a kiinduló pont, meg talán annyi, hogy az autó lehetőleg minél jobban kellett kinézzen, minden más szempont nagyjából mellékes volt.
Habár a Citroën Karin semmivel sem akart több lenni egy átlagos koncepcióautónál, mégis a Párizsi Autószalon egyik sztárja lett, úgy, hogy még egyfajta jövőképet, amolyan bizarr víziót is mutatott az akkoriban túlnyomó részt gömbölyded formákkal operáló piacon.
A belbecsnél már csak a külcsín fontosabb
A Karin mindössze 107 centiméteres magasságához, 307 centis hosszúság, valamint 190 centis szélesség tartozott, míg a formáját tekintve leginkább egy csonkakúphoz piramishoz hasonlított. Hatalmas, mindent beborító üvegfelületekkel rendelkezett, miközben a tető mérete egy A3-as lapéval egyezett meg. De minek egyáltalán tető, ha a rengeteg üvegen kívül vannak még felfelé nyíló, pillangószárnyakra emlékeztető ajtók, illetve félig-meddig kitakart hátsókerekek is. (A Citroën SM-ből átemelt, indokolatlanul túlméretezett fényszórópárokról nem is beszélve.)
A már-már eltúlzott geometria formákat az autó utasterében finoman ívelő vonalakkal bolondította meg a tervező, ám ez csak egy, a jónéhány figyelemreméltó, látványos megoldás közül. Travis, a leginkább ultramodern horgászszékekre hajazó ülésekkel is trükközött kicsit: rendhagyó módon hármat helyezett el belőlük az első sorban, egymás mellett. A középen lévő utas, nevezzük egyszerűen csak sofőrnek, előtt volt a különböző kütyükkel ellátott kormány, illetve a totál minimalista, három kijelzővel rendelkező extra hosszú műszerfalszerűség. A kormány felett lévő enyhén lekerekített képernyő egyébként a visszapillantók gyanánt csatasorba állított kamerák képet adta (volna) vissza, pont úgy, ahogy azt a tolatókamerák is teszik. Mindez elsősorban a vezető kényelmét hívatott szolgálni, hiszen együltő helyében, egyhelyen mindenhez (is) hozzáfért. A másik két oldalsó kijelző a manapság divatos digitális tévéberendezésekhez hasonlóan az utasok figyelmét próbálta elterelni a kissé szűkös enteriőrről.
Koncepcióautóról lévén szó a Karin nem feltétlen kellett, hogy működőképes legyen. A Párizsi Autószalonon tettek vele ugyan néhány tiszteletkört, azt azonban senki sem tudta belőni, mi rejtőzik az absztrakt kaszni alatt. A Citroën sem kötötte ezt a látogatók orrára, így ez ügyben csak találgatni lehet. (Az orrmotoros járgány hidropneumatikus futóművét ellenben biztosan a Citroën CX-ből kölcsönözték.)
A kedvező fogadtatás ellenére sem került gyártósorra a Karin. Egy darab készült belőle, amely örökre megmaradt tanulmányautónak. Ez nem feltétlen baj, hiszen amúgy sem lett volna praktikus választás az utakon. Üvegházként, zöldséget-gyümölcsöt termeszteni viszont ideális lehet, pláne most, hogy a benzin ára az egekben van.
