Hiphopfanoknak kötelező, képregényrajongóknak ildomos. Pentel együtt rezonál mindkét világgal.
Az alkotás univerzumában mindig üdítően hat, amikor egy művésznek sikerül megragadnia két látszólag különböző világ esszenciáját, majd egyesítenie őket. Ezt illusztrálja az illusztris illusztrátor Torre Pentel esete, aki mesterien ötvözi a hiphop és a képregény műfaját.
Ritka, hogy valaki ennyire fején találja a rapszöget. Pentel poénból kezdett el a fantáziaképregény borítókat rajzolni, melyeken híres-hírhedt rapperek szerepelnek szuperhősökként ábrázolva. Bödöcs apját idézve: „Tibike, hülyeségből (esetünkben poénból – a szerk.) nem lehet megélni! A választ mindenki ismeri. Torre esetében nagyjából ugyanez történt, a poén végül kifizetődő lett számára.
A madridi undergroundból a világundergroundba
Torre első rajzai spanyol rappereket ábrázoltak, helyi belső poénok tömkelegével megspékelve. Ennek ellenére éredekes módon az első megbízása a hiphop közösségen kívűlről érkezett, egy madridi rock és jazzfúziós csoport, az Alpargata által. Idővel a saját maga szórakoztatására készített, többnyire MC-ket ábrázoló illusztrációival a művész egyedülálló képességet mutatott a rap és a képregény elemeinek ötvözése kapcsán. Ennek pedig egészen prózai oka van, jelesül maga is hiphopfan.
A nemzetközi piacra való nagy áttörést a Cookin Soul: „Biggie Xmas” című dalának borítójának elkészítése hozta el számára.
Azóta nagy utat járt be, világszerte értékelik és keresik a munkáit, melynek eredményeképp Torre elismert illusztrátorrá vált, megannyi neves megrendelővel a háta mögött. Szerencsére a siker nem szállt a fejébe, továbbra is folytatja segítő munkáját az arra rászorulóknak.
„Amikor elvégeztem az első munkámat a Cookin Soulnak, az instagramos jutalékok után befolyó összeg lényegében fedezte a megélhetésemet. De továbbra is megtartottam a fizetett munkámat, ahol fogyatékkal élő emberekkel foglalkozom.”
Bár Torre Pentel kézzel kezdett rajzolni, a Wacom tablet beépítése a munkafolyamatba új távlatokat nyitott számára. Annak ellenére, hogy a lehetőségek tárháza és a technikai megoldások terén is hasznos a digitális felület, ő továbbra is szívesebben rajzol kézzel, mivel úgy véli, hogy ez nagyobb improvizációt tesz lehetővé. Torre kimondottan szereti, ha kicsit rossz vagy hibás a kép. Szerinte megvan ennek az analóg bája..
„Mindig kézzel rajzolok, mert így improvizációvá varázsolhatom a „hibát”, jobban tudom kontrollálni az ecsetvonást, és használhatok szárazecset-technikákat, tudok játszani a vízzel. Ami random megoldásokat szül.”
Igazán nagyot csak ezután ment, ugyanis az Instán felfedezte őt Metro Boomin, az amcsi trapproducer. A kiadója a spanyol illusztrátort bízta meg a Metro Boomin második stúdióalbumának, a „Heroes & Villains” képanyagának megtervezésével.
Pentel stílusa elsősorban Robert Crumb amerikai underground képregényeire és persze sejted, a DC és a Marvel aranykorának szuperhőseire épül. A régi képregények szín- és hangregisztereivel dolgozik. Külön érdekesség, hogy édesapja is elismert grafikus Spanyolországban. Képregényei jelentek meg az El Víbora, a Totem, a Cimoc lapokban.
Arra a kérdésre, miszerint miért kezdte el a rapperszuperhős képregényborítókat, egészen meglepő választ adott. Már-már önmagába visszahajló ötlet-Möbiuszt válaszolt. Csak fel ne robbanjon az univerzumunk a visszahatások miatt!
„– Szerinted mi a kapcsolat a rap és a képregény között. Mi ihletett meg téged?
– A 90-es, 2000-es évek összes rappere képregényeken nőtt fel, ez az egész rapgeneráció Spidermant, Batmant, Xmen-t olvasott. Ez generációs dolog, ráadásul néhányan elvitték a „szuperhős (vagy szuperbűnöző) alteregot a saját művészi karakterükhöz, pl. MF DOOM, Ghostface Killah, Czarface. Igazából ők adták az ötletet.” – felelte Torre.
Arra a kérdésre pedig, hogy mi lenne az ideális projektje, úgy válaszolt, mint ahogyan azt egy jó ízlésű hiphopfannak illik:
„– Dupla bakelit Freddie Gibbsnek, Madlibnek vagy Raekwonnak. Szívesen illusztrálnék egy könyvet, készítenék borítót a New Yorkernek vagy valami kosárlabdával és az NBA-vel kapcsolatos dolgot.”
Reméljük összejön neki.
Ha magyar vagy, márpedig ha ezeket a sorokat olvasod feltehetően az vagy, akkor meg fogsz lepődni, de még Spanyolországban sincs chorizoból a kerítés. Torre Pentelnek egészen lesújtó véleménye van a spanyol grafikuslétről és az AI/Midjourney hozta állapotokról.
„– Mint szinte minden más a hazánkban, a képzőművészet is fejletlen és alulértékelt, kevés forrással, így egyre nehezebb az önálló megélhetés módja. Nálunk a művészetet és a zenét nem igazán értékelik, nem szoktunk fizetni a kultúráért, és úgy gondolom, hogy ezáltal egyre kevesebb megbecsülést is kap, hiszen az embereknek elég, ha digitálisan alkotnak valami katyvaszt. Kevés az eredeti stílus.”
Akkor mit mondjunk, mi, innen Magyarországról. Annyi biztos, hogy Torre az ismeretlenből tört be a grafika világába egy sajátos kombóval. Munkássága eklatáns példája annak, hogy a kreativitás és a szenvedély miként késztethet egy művészt arra, hogy kitűnjön a tömegből. Torre Instaoldala az egyik olyan, amiért én tulajdonképpen az Instát használom, apró kis színes öröm a szürke hétköznapokban.
