Kép a tájban – a tájkép másképp
A nagy fehér rajzlap
Íme, a rettenetes, üres, fehér papír, amire írnom kell. –mondta Hajnóczy. Simon Beck megfogadta a tanácsot, csak nem úgy, ahogy a magyar író gondolta. Beck a hóba rajzol hatalmas területű geometrikus land art rajzokat.
A hótalpalás művészete
Az elmúlt tíz évben Simon Beck alpinista és tájművész több tucat lenyűgöző land art alkotást készített a frissen leesett hóba. Minden eszköz nélkül, csupán hótalpas gyaloglással Beck bonyolult mintákat hoz létre, amelyek átlagosan 100×100 méteres területet fednek le.
A land art az organikus művészet egyik ága, tulajdonképpen egy mandala. A pillanatnak szól,
közvetítő eszköze az idő. Egyedi, finom és tünékeny, akár egy hópehely, akár egy élet.
A mandala szó jelentése kozmosz. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás. Az alkotó maga az ecset, és munkaeszköze a természet. Az Alpok a keret, amire a hóesés feszíti fehér vásznát, a lába az ecset, és így rajzol, talpal ki lenyűgöző geometrikus alkotásokat Beck.
Művei tisztán matematikaiak, de ahogy a mandala is fraktál tulajdonképpen, elkap minket is valami sajátos fantázia. Gabonakörök hóból, mondanák, ha nem lenne teljes képzavar. De ez mégis az egyik legkörnyezetkímélőbb alkotás. A tómedreken és érintetlen hegyoldalakon készült Beck-tervek időjárás- és lavinafüggőek, általában pár napig maradnak csupán meg.
A tervek a tisztán geometriai formáktól az építészeti referenciákig terjednek. A rajzok 80 százaléka Koch-hópelyhek, Mandelbrot-halmazok, Sierpinski-háromszögek és csillagok variációi és kombinációi. Mint ahogy minden sejtekből és alapelemekből épül fel.
Az angol, aki franciaként lett világhírű
Rajzai maguk az Egyesült Királyság, de ezek évekig csak a francia Alpok téli tetoválásai voltak.
Beck tájfutó és térképész volt, egy komolyabb sérülés után meglehetősen radikális változást tett akkori életmódjában. A hegyek közé költözött. Nem engedhette meg magának ezt az életmódot anélkül, hogy ne kellett volna eladnia az angliai házát. Így 44 éves korában tanult meg csak síelni és minden új volt neki, ami havas. Mint egy kisgyerek, aki rácsodálkozik az eddig ismeretlen természeti jelenségre, tudta újnak látni azt, ami másnak mindennapos. Ami a hótalpazást illeti, mondja egy interjúban: „Amikor elkezdtem csinálni, csak egy kis móka volt este.” „Egy pár órás mintát készítettem a hóban, hogy mozogjak kicsit” – mondta. „Csak másnap reggel láttam meg fényben. Fogalmam sem volt, hogy ilyen jól fog kinézni.”
2004 óta a minden télen az első hóeséskor geometriai minták tucatjai jelentek meg a francia Alpokban. Mintha jönne egy graffiticsapat, aki gerilla módon betageli a hegyeket. Csak Beck egyedül van, és meditatív cselekedetként űzi a mandalataposást.
Az igazi célja egyfajta párbeszéd a természet és az emberek között. „Remélem, hogy értékelni fogják a hegyek szépségét és a hó szépségét, hogy ez olyasvalami, amit érdemes megőrizni” „És talán egy kicsit környezetbarátabbak lesznek a viselkedésükben és a hozzáállásukban.” – mondja Beck.
Hó how?
Hogyanok és mikéntek a land art rajzolás havas birodalmában
Itt szó szerint nincsen kitaposott ösvény. A terveket a tisztán geometriai formák, és az adott táj formája adja, hogy mit „fest” rá a mester.
Általában minden tervnek négy szakasza van: a gondos mérés, a vonalak megrajzolása, az árnyékolás és végül az él rajzolása. A határnak általában fraktál alakzatot készít, köröket és kisebb köröket. Az ideális helyszín minél laposabb havas táj. A legideálisabb helyszín a befagyott tó, mert nagyon vízszintes.
A mester az égiektől körülbelül 20 cm vastag friss hótakarót szeret rendelni szél nélkül, nem felrázva, nem keverve. Az energia is számit, amit a gyaloglásba belerak, ha túl mély a hó, sokkal fárasztóbb. Jó körülmények között körülbelül 11-12 órát vesz igénybe egy rajz, de van amikor ez nem elég, olyankor lehet izgulni, hogy éjszaka elfújja a szél a másnapi folytatás előtt.
Kezdetben, amikor Beck egyedül volt, kezdte észrevenni, hogy milyen irányból süt a nap, és melyik irányban kell sétálnia, hogy a legnagyobb kontrasztot kapja. Így a nap szögét és irányát figyelembe véve választotta ki a helyszínt a tervezéshez. „Minden a jó képről és a jó kontraszt lehetőségéről szól. Az árnyék az, ami igazán meghatározza a dizájnt… a nap iránya, és azt, hogy melyik utat járjuk be a legnagyobb kontraszt eléréséhez…” – hangsúlyozta Beck.
Egy másik tényező, amelyet Simon Becknek hóművészként figyelembe kell vennie, a geometriai formák nem olyanok a valóságban, mint egy papíron, ez sok tervezést igényel. A munka 30% csak a tervezés. Mert bármikor, amikor átmegy a havon, létrehoz egy vonalat, és ez a vonal megjelenik a végső rajzban. Óvatosan kell lépdelni a geometrikus szépség aknamezején.
Létrehozásukat Beck általában egy A4-es, szabványos méretű papírra készíti. Azt mondta, ez egy „nagyon durva iránymutatás”, amely a gyakorlatban gyakran jól működik. Ez is segít neki felmérni, mennyi ideig tart a munka.
„Úgy vettem észre, hogy egy A4-es lapra elférő körkörös rajz elkészítése akár egy napba telik,
ha egy milliméter egy lépés” – mondta. „A kezdeti időkben először mindegyiket lerajzoltam,
de mára már több mint 350 tervet készítettem el, szóval tudom, hogyan kell megcsinálni.
Ha kellően sík a táj, fejből is lemozgom néha. De iránytű az mindig kell.”
Ezeket a matematikai rajzokat két iránytűvel és gyakran középen kezdi, és onnan számolja a lépéseit.
„Eleinte nagyon arra koncentrálok, hogy a fő vonalak rendben legyenek. Ezeknek olyan pontosaknak kell lenniük, amennyire csak tudom, ezért számolom a lépteimet, és iránytűt használok, hogy ne tévedjek. Menet közben jelölőket teszek le, például botokat vagy ruházatot, és ezeket célzási pontként használom. Könnyű a rossz célzási pont felé ugrani, ha 75 méterre van, ezért nagyon kell összpontosítani” –mondja Beck
Hóturné
Talpas hófestmények a világ minden részén
Beck már lassan bejárja a világot, Svájctól Kínán át Dél-Amerikáig, hogy megállás nélkül „artgyalogoljon” akár 12 órán keresztül, akár 40 km távolságot is megtéve. Óvatos kilométerek kitaposva, gondosan feltérképezve, beárnyékolva és szegélyezve, hogy legyen értelme lefényképezni a mulandó terveket. Ami hobbinak indult, az az egykori térképész második karrierjévé vált. Már megrendelésre is készít hórajzot. A Corona Beer kétszer elvitte Dél-Amerikába, a Skoda Kínába. A svájciak a Zermatnál, a Matterhornnal a háttérben kérték fel egy kis turisztikai taposásra.
„Az emberek gyakran megbíznak engem, hogy készítsek rajzokat síterepeken, híres helyszíneken, Az a baj, hogy amit csinálok, az a megfelelő időjárástól függ. Sokszor csalódást kell okoznom. Például, ha a hó túl poros, még a legkisebb szél is tönkreteszi a rajzot.” –nyilatkozza a hó-hyperól Beck.
Természetesen, vagy nem természetesen, van olyan is, hogy valaki direkt belemegy, belesíel az épp készülő rajzába. Az külön tanulmány lehetne, hogy ha konkrétan 50-60 ember ki tudja kerülni, miért van mindig egy, aki muszájnak érzi, hogy beletaposson. Vannak, akik még nem jöttek ki a homokozóból és a másik munkájának letaposásában lelnek örömet. Ezért nem szeret népszerű síparadicsomok mellett alkotni.
Az évek során több mint 330 hórajza van megörökítve. És nem mellesleg hótalpszakértő is lett,
hiszen talán senki nincs, aki annyit használná a hótaposó talpakat, mint ő.
A lépés matematikája
Az első lépések kezdő hótaposó művészeknek
Hatvan dupla lépés 100 méter. Vagyis 120 lépés, 100 méter lesz, ha kissé tartod a tempót. A mester szerint amúgy meglepően pontosan ki szokott ez jönni.
„Nem mintha számítana mekkora vagy, az a te lépésed – ha 60 lépés itt és 60 lépés ott, akkor előfordulhat, hogy a rajz egy kicsit kisebb változatát kapod – de attól még pontos lesz.” –tanít minket Beck.
A kezdőknek a Sierpinski-háromszöget ajánlja a májsztró. A Sierpinski-háromszög kisebb háromszögek összessége. Kiválóan alkalmas 9 vagy 10 fős csapat számára is. Ha felosztod a háromszögeket, 9 ember egy-egy kis háromszöget készíthet egy nagy Sierpinski-háromszög létrehozásához. És még akkor is jól néz ki, ha nem nagyon óvatosan csinálják.
Ez egy egyszerű ismétlődő folyamat, amelyet bárki megtud lépni. Nincs szüksége iránytűre sem, mindössze annyit kell tenned, hogy egyenes vonalban haladsz. Tehát egyenes vonalban kell sétálni, számolni a lépéseket – így könnyen oszthatsz és felezhetsz, majd könnyen negyedelhetsz.
Szóval egy adott irányba sétálsz 128 lépést, és leteszel egy hátizsákot. Majd megint 128 lépés, teszel oda is egy hátizsákot. Aztán elmész ettől a hátizsáktól ahhoz a hátizsákhoz, és kiszámolod a lépések számát, és megpróbálod minden alkalommal ugyanazt a számot tartani. Ezután a lépések számát felhasználva felezed és megtalálod a felezőpontot, és folyamatosan felezed, és megtalálod a felezőpontokat, majd meghúzod a felezőpontokat. Nagyon könnyen elkészíthető.
Így néz ki belülről lépésről lépésre egy hórajz geometriája és pszichológiája.
Izgalmas arra gondolni, hogy taposunk, taposunk, de nem látjuk csak a végén az eredményt. Életünk taposómalmának is van egy sajátos ismétlődő fraktálja. Vajon azt is nézi valaki?
