Barion Pixel

Hullámzó kedélyek: Jon Foster élet és stílus – megfejtések a kamera által

Benedek Csanád

2022.07.17.

7 perc

Jon Foster úgy jellemezte magát, hogy ő az az ember, akivel az utadon összefuthatsz, ha a te utad a szörf, vagy a snowboard. Egy élet fotói az elkoptatott életstílus/lifestyle szó szörfös verziójában. Szabad-e még egy fotócikket megjelentetni egy olyan életműről, amit mind szeretnénk élni? A válasz csak azért igen, mert árad a képekről a természetesség érzése, a hangulat, amikor azt fotózza le a mester, ahogy az emberek azt csinálják, amit a legjobban szeretnek. Vájbolások vannak, na! Nyugi, több hunglish nem lesz. Ellenben szuper szörffotók vintázson innen és túl.

A túl változatos gyerekkor, ahol még egy hullám is biztos pont
Gyerekként Jon Foster arról álmodott, hogy fotóit majd magazinokban publikálják, továbbá írásban is megoszthatja majd a tapasztalatait. Mire elvégezte a középiskolát, 14 iskolába és 20 országban járt. Ez édesapja állandó áthelyezésekkel járó katonai munkája miatt történt. Nem csoda, hogy Foster vágyott egy olyan közösségre, ami globális akkor is, ha helyi. Ez lett a szörfvilág, aminek ő az egyik legszerethetőbb fotómágusa.

Foster Észak-Kaliforniában született, de középiskolás évei alatt La Jollában kötött ki, ahol azonnal meglegyintette a szörfös életmód szele.

Elkezdtem szörfözni, és ennyi. Úgy érzem, a hely kiválasztott engem.”

15 évesen kezdett el fotózni amire úgy emlékszik vissza, hogy ez volt az egyetlen olyan kurzus, amelyet soha nem hagyott ki, még akkor sem, amikor a szörfözésre alkalmas nagy hullámok már csapdosták az iskola küszöbét. Jó, tudom, hogy nem csapdosták konkrétan az iskola küszöbét, de ismered azt az érzést, amikor már rohannál ki a szabadba, nem kell ehhez szörfösnek lenni.

Jon Foster – Windansea, 1971

Bár a szörfkultúra lett a fő témája, a gördeszkát, snowboardot,
a várost, a partokat, az embereket ugyanúgy filmre vette.

Szörf, fotó és írás vargabetűkkel
A középiskola után útja hullámzó volt, nem nyílegyenesen vezetett a szörf felé. Először, hogy meg tudjon élni, az építőiparban dolgozott, és lassanként szabadúszó fotósként szerzett hírnevet a szörfös kiadványok terén. 1975-ben a California Institute of Arts-ban részt vett egy intenzív kurzuson, akkor látott más fotósokat is, és ez még tovább inspirálta.

1989-ben csatlakozott az akkor frissen induló TransWorld Snowboarding magazin stábjához képszerkesztő asszisztensként. Hat évvel később Fostert kinevezték fő-fő képszerkesztőnek. 1998-ban meg egyenesen főszerkesztővé avanzsálódott, tovább felügyelve a magazin kreatív részlegeit. Végül Foster társalapítója lett a The Snowboard Journalnak is.

Keith ‘Duck Boy’ Wallace – June Mountain, 1990
Victoria Jealouse – Stratton Mountain, 1992
Jamie Lynn – Snow Summit, 1998

Foster már képszerkesztőként is a vizuálisan vezérelt kiadványok elkötelezett támogatója volt. Egy lenyűgöző fotó és egy emlékezetes gondolat kombinációja volt a fő ismertetőjegye. Ma már tele van motivációs idézetekkel ellátott képek ezreivel az internet. Foster célja csak annyi volt, hogy havonta négy-öt ilyen idézetes kép készüljön, és nem az, hogy közhely-bibliákat adjon ki tengerparti naplementés képekkel.

Fostert a szörfsport egyértelműen élvezhető okain kívül, a tengerpart, a strandok, a művészek eklektikus csoportja, és a mindezt átjáró hangulat is megfogta.
Ezt nehéz visszaadni, de erre törekedett. Magyarán, hogy életstílust, hangulatot fotózzon.

Windansea Beach, California – 1974
Rory Russell – Pipeline, 1973

Azon kevesek közé tartozik, aki tudja, hogy mázlista, lévén neki a hobbija, szórakozása a munkája, vagyis a fényképezés, utazás, szörfözés, snowboardozás. A legtöbb ember ezt nem teheti meg, Foster ezt is továbbgondolta, szerinte a legtöbb ember, aki nehezen eléri, hogy ebből megéljen, azt hiszi ez csak magának köszönhető. Ez sokszor véletleneken is múlik.

Foster szerint a szörfkultúrából megélő embereknek nem a turizmus, sport, showbiznisz újabb
lehetőségeit kéne keresniük, hanem a tengereket veszélyeztető környezeti problémákra
együttes fellépést kellene propagálni, hiszen a nagy nevek több embert érnek el.

Másik nagy megfigyelése és kifejtett gondolata, hogy szinte mindenki tudja élvezni a művészetek kellemes hatását, zene, film stb., de kevesen cselekszenek úgy.
Azt mondta, és ez elég érdekes gondolat arra, hogy mi a leginspirálóbb számára: „Olyan emberek, akik nyomás alatt kegyelmet mutatnak.” Ezt kifejti: arra gondol, hogy azok az emberek, akiket, ha igazságtalanul megsértettek, megbántottak, és amikor lehetőségük adódik bosszút állni, mégsem teszik meg. És azok az emberek, akik képesek az állati énjüket kontrollálni, ha nagy nyomás alatt éri őket frusztráció. Érdekes gondolatok az önuralomról és fejlődési utakról.

Jon Foster – 2018

Mivel egy fotós helyett a képei beszélnek leginkább, de Jon egyszerűen annyira jól fogalmaz, hogy érdemes idézni. Legyen ez egyben a kilépőnk is, a többit a képek elmondják.

Mi a legértékesebb tulajdonod?
Azt hiszem, azt mondhatom, hogy a fotóim fontosak számomra, de úgy tűnik, megélni valamit sokkal fontosabb. Voltak olyan fontos fotós pillanataim, amikor igazából technikailag voltam ott, a pillanatot én magam nem éltem a szépségében át. Minél tovább vagyok itt ebben az életben, és minél több pozitív építő élményben volt részem, annál kevésbé fontos a „vagyon” számomra. A legértékesebb tulajdonom az emlékeim, amiktől Én, Én vagyok.”

Mi a mottód vagy életfilozófiád?
Minden nap csinálj valamit, nem baj, ha kis dolog. Lépj egyet előre!”

Menet közben ne szállj ki, ne add fel, akkor se, ha nem kecsegtet sikerrel, várd meg a film végét.

SURF

Pipeline – 1984 (bal) / Beach life – 1980 (jobb)
La Jolla – 1969
Chris Ward, Cutback (bal) / La Jolla – 1977 (jobb)
Waimea Bay az éjszaka közepén, készülve a hajnali bevetésre – 1973
David Chalmers és Max – 80-as évek (bal) / Heidi és az 54-es Chrysler New Yorker – 1974 (jobb)
Road Trip – 1972
Dickie Moon Blacks – 1964 (jobb)
Gerry Lopez “Aloha Nala Ola” “Banzai” – Fotó: Denjiro-H Sato
Barbados – 1970 (bal) / Barra da Tijuca – 1970 (jobb)
Joe Skoby és Jerry Lehman
Todd Chesser – 1996 (bal) / Bernie, Windansea Shack – 1973 (jobb)
Kurt “Mellow Cat” Ledterman – 1979
Leslie és Caroline, Windansea Beach – 1975 (bal) / Henry Hunte, La Jolla (jobb)
Kyle Bakken, La Jolla – 1970

SNOWBOARD

Romain De Marchi / Arctic Challenge – 2000
Jamie Lynn – Road Gap, 1994. A fotó végül a novemberi TWS címlapján landolt (bal) / Terje Haakonsen, Jamie Lynn – Norway 1994 (jobb)
Bryan Iguchi – 1993 (bal) / Joe Curtes, Snowmass – 1995 (jobb)
Steve Graham, Oceanside – 1992
Craig Kelly – 1989 June Mountain (bal) / Damian Sanders – 1989 (jobb)
A snowboard sport úttörői egy képen: Shermann Poppen, Craig Kelly, Jake Burton Carpenter – 2002
Figyelj az első élre! (bal) / Shaun Palmer – 1993 (jobb)
Jeff Brushie – (bal) / Craig Kelly és Terje (Oahu) – 1991 (jobb)
Michelle Taggart, Victoria Jealouse és Nicole Angelrath – 1992 (bal) / Terje Haakonsen, US Open 90-es évek (jobb)
Damian Sanders, Snow Summit – 1989 (bal) / Jason Brown, Irwin, Colorado – 1995 (bal)

Bryan Iguchi, Bear Mountain – 1993

Dave Lee ls Jamie Lynn, Washington – 1998 (bal) / Joe Curtes, Irwin Lake Lodge – 1995 (jobb)
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Slinkachu: nagy dolgok a kis világban

Urias az óriások között

Shintaro Kago: a guro manga guru

Szép „fájdalmak” – Aches világa

One in a Milivo: Boogie menni Amerika

Halálcsillag születik – John Berkey, aki megihlette a Star Wars ikonikus képkockáit, de a filmet sosem látta