Itt járt a banda… helyett Steve

Steve Birnbaum egészen újszerű módon közelíti meg a zenetörténelem feldolgozását, és egyúttal sikerrel ülteti át azt a mai világ túlexponált, gyakran hatásvadász színpadára. Munkájának kulcsát talán így lehetne összefoglalni: „Akkor és most egyszerre.” Látni kell – szavakkal visszaadni szinte lehetetlen.

Végre egy Instagram-felhasználó, aki nem az öncélú népszerűség hajszolására használja az alkalmazást, hanem arra, amire valójában való: vizuális játékra, miközben popkulturális városnézésre invitál bennünket. A mai közösségi média sokszor fárasztóan önismétlő pörgésében, ahol celebek többnyire valamilyen terméket próbálnak ránk sózni, Birnbaum projektje valódi felüdülést jelent.

A @thebandwashere Instagram-fiók mögött álló fotóművész – valami többet kínál. Utazásai során mementóiként visszatér a klasszikus rockfotók színtereihez, és új képeket készít, a régi felvételek helyszínei elé igazítva. Így illeszti egymásba a múlt legendás pillanatait a jelen valóságával – nosztalgiát és frissességet egyaránt közvetítve. Birnbaum nem csupán újraalkotja ezeket a pillanatokat – szó szerint a jelenbe hozza őket.

A projekt 2010-ben vette kezdetét, és azóta mintegy 500–600 ikonikus helyszínt sikerült megörökíteni. Az elmúlt évek során Steve Birnbaum egyre kifinomultabb, kreatívabb megoldásokat dolgozott ki, amelyek tovább gazdagítják munkájának vizuális világát. Az elmúlt évben több mint 150 napot szentelt a projektnek, amely iránt folyamatosan nő az érdeklődés – Instagram-oldala pedig napról napra egyre szélesebb közönséget vonz.

„Egy fotós inspirált, aki a háborús képeket a mai helyszínekkel keverte, de mondjuk ő nem tartotta fel az eredeti képeket hozzá” – árulta el a Loudwire-nek adott interjújában. „Mindig is érdekelt, hol forgattak filmeket, vagy hol történtek nagy történelmi események.”

Kezdetben kedvenc filmjeinek ikonikus helyszíneit járta be, ám hamar felfigyelt arra,
hogy egy másik Instagram-felhasználó már hasonló módon dokumentálja a filmes terek
és jelenkori valóság kapcsolatát. Ez a felismerés ösztönözte arra, hogy új irányt vegyen,
és figyelmét a zenetörténelem emblematikus helyszíneire fordítsa.

Steve többször hangsúlyozza interjúiban, hogy a projektje nem a népszerűségi listák vagy közönségelvárások mentén épül – sokkal inkább a saját zenei ízlését követi. Válogatásában személyes preferenciái érvényesülnek, s ez az eklektikus, műfajokon átívelő szemlélet egyértelműen visszaköszön a munkáiban is.

„Amikor végleg a zenei tematikára fókuszáltam, kezdetben a legismertebb, klasszikussá vált felvételekhez nyúltam kedvenc előadóimról” – meséli Birnbaum. – „Később azonban arra törekedtem, hogy olyan fotókat találjak, amelyeket talán már elfelejtettek, vagy soha nem is láttak a rajongók – mégis jelentőségteljesek. Mindig keresem a történeteket is a képek mögött, mert ezek segítenek megérteni, miért születtek meg azok a pillanatok.”

Kurt Cobain és a Nirvana inspirációja nyomán egészen szokatlan, olykor bizarr helyszínekre is elutazott – csupán azért, hogy megörökítse azokat a pontokat, amelyek a zenekar történetéhez kötődnek.

Az oldalon tényleg érdemes barangolni, főleg aki az amerikai artpunk, indie és rockklasszikusokat kedveli. De váratlan jazz és hiphopelőadók és helyszínek is előfordulnak.

Ki is ez a „bandwashere” Steve?
Birnbaum a hétköznapokban hivatásos filmes és fotográfus, aki reklámfilmek, dokumentumfilmek és zenei videók készítésében is aktívan részt vesz. Nem véletlen, hogy munkáinak jelentős része New Yorkban készül – Birnbaum maga is itt él. Ugyanakkor Los Angeles is kiemelt szerepet kap a projektben: a város zenei és popkulturális öröksége újabb és újabb helyszíneket kínál számára.

Gyakran bele sem gondolunk, mennyi munka és technikai precizitás rejlik egy-egy ilyen összetett kép mögött. Hiszen itt nem arról van szó, hogy valaki Birnbaumot fotózza, miközben ő csak tartja a képet – az egész folyamat egyszemélyes produkció. Minden mozzanat az ő kezében van: a kutatástól kezdve a képek kiválasztásán és nyomtatásán át egészen a végső fotó elkészítéséig.

A legtöbb esetben saját maga nyomtatja ki az archív fotókat – különböző méretben, attól függően, mi illik legjobban az adott jelenetbe: az 5×7 hüvelykes kis nyomatoktól egészen a 8×10-es méretig minden előfordul. Alkalmanként pedig valódi, eredeti lemezborítókat is használ, ahogyan tette ezt például a Simon & Garfunkel egyik híres albumborítójával is.

Steve Birnbaum munkamódszere egyszerre ösztönös és tudatos, ám technikai szempontból is komoly kihívásokat rejt. A projekt kezdetén egy Canon 5D Mark IV-et használt, ám hamar ráébredt: túl nehézkes a nagy méretű géppel dolgozni, miközben az egyik kezében tartania kell az archív fotót, a másikban pedig a nehéz kamerát. E praktikus megfontolások vezettek oda, hogy manapság leggyakrabban mobillal készíti felvételeit – mozgékonyabb, diszkrétebb és sokkal rugalmasabb a gyors helyzetfelismeréshez.

Újabban egy plusz elemmel is bővült a projektje: időnként megörökíti az üres helyszíneket is, eredeti fotó nélkül. Ezek a képek, amelyek a jelen állapotot dokumentálják, különös, szinte kísérteties hangulatot árasztanak – mintha a múlt emléke még mindig ott lebegne a falak között.

Nem véletlen az sem, hogy a legtöbb kompozíció vasárnaponként készül. Birnbaum tudatosan választja ezt az időpontot, mivel ilyenkor kevesebb parkoló autó és gyalogos mozgás zavarja a képek tiszta beállítását – így még pontosabban tudja illeszteni a múlt és jelen rétegeit egymásra.

Etikai szempontból is figyelemreméltó, ahogyan Birnbaum a projektjéhez viszonyul. Mindig megjelöli az eredeti fotóst a képei mellett – e gesztus eredményeként számos személyes kapcsolat is kialakult közte és az archív felvételek készítői között. Érdekesség, hogy soha nem veszi fel előzetesen a kapcsolatot velük, nem kér engedélyt – mégsem kapott soha panaszt. Sőt, a legtöbb fotós kifejezetten bátorította, hogy folytassa, amit elkezdett.

Nem csupán a fotós közösség, hanem maguk a zenészek is lelkesen fogadják a projektet. Többek között Justin Bieber, Blondie és Tyler, the Creator is megosztotta vagy lájkolta a képeit – jól mutatva, hogy mennyire egyedi, ahogyan Birnbaum a múltat a jelenbe helyezi.

A jövő: a világ színpadán
Noha New York és Los Angeles a projekt két fő pillére, Birnbaumnak van egy titkos kis listája azokról a városokról, ahová szívesen elutazna a jövőben. A közelmúltban már megörökített helyszíneket Washington D.C.-ben és Seattle-ben is – de a tervei ennél jóval nagyra törőbbek. Célkeresztben van Japán, Anglia és Franciaország is, ahol újabb zenei emlékhelyeket kíván felkutatni. A világ számos pontján akadnak elfeledett pillanatok és ikonikus terek – Birnbaum pedig türelmes elszántsággal halad afelé, hogy ezeket mind új fénybe állítsa.