Pontosabban Hongkong, ami egy külön birodalom a birodalmon belül, saját kultúrával, illetve kultúrákkal. Minden itt találkozott, szó szerint és képletesen is. Ennek a színes világnak a gyermeke Ngai.
Victoria vagy Victor melyik a győzedelmesebb?
Victo Ngai 1988-ban született Hongkongban, ott is nőtt fel, mégis amerikai illusztrátorként tartják számon. Amerikában ezzel szemben kínainak, Kínában pedig amerikainak. Nem egyszerű a kétlaki élet, na.
Munkásságát rendkívül részletesnek és precíznek írják le a szakik. Érdekes, hogy ő maga nem a stílust tartja elsődlegesnek, hanem az ihletet, inspirációt. Egy stílusmester könnyen mond ilyet. Mindenesetre megfontolandó.
Victo Ngai: Like Knows Like
Ngai (ejtsd: nye) a Victoria nevet kapta, amelyet később a Victo művésznévre rövidített. Ngai Guangdong tartományban született, majd az egykori brit gyarmaton, Hongkongban, a jelenlegi sajátos belső harcokat is megélő Kínai Különleges Közigazgatási Területen nőtt fel középosztálybeli szülők gyermekeként. Ngai apja pénzügyi területén dolgozott, lányának is ezt az utat szánta.
A kis Viki hatéves koráig rendszeresen betegeskedett, ez idő alatt rajzolással múlatta unalmas óráit. A család gyakran költözött, ami nem tette lehetővé tartós a barátságok kialakulását, így gyermekkora nagyrészt magányosan telt.
Ngai később művészi identitásának megszületését korai életszakaszának bizonytalanságában látta. Nagybátyja sebész volt, aki rajongott az aprólékos kínai tusfestészetért, és a vele való rajzolás volt a kislány egyik első találkozása a művészettel.
Ngai édesanyja vette észre először a benne lakozó tehetségét, és attól tartott, hogy az iskolában tanított merev technikai szabályokon alapuló kínai művészet elfojtja a kislány kreativitását. Két éven keresztül a nyári vakáció alatt Ngai-t egy magántanárhoz vitték a kínai (szárazföldi) Sencsenbe, amely bár földrajzilag közel található, a művész elmondása szerint a szigorú vámosok miatt olyan volt, mintha egy másik országba látogatna.
A művészet lázadás
Amikor Ngai idősebb lett, felmerült a kérdés, hogy mi legyen a gyerekből. A művész családja úgy gondolta, hogy Ázsiában előítéletek élnek a művészettel és a designnal szemben. Apja mindvégig a pénzügyi pályát szorgalmazta. Ázsiában a mai napig eléggé patriarchális a társadalom, az apa szava szent.
Ekkor értette meg Victo, hogy a művészet, még ha oly békés is, virágokat festve a napfényes réten, mindenképp lázadás, kilépés a megszokott életformából.
A festő megvívta első harcát, melynek eredményeként Ngai-t 2006-ban felvették a Rhode Island School of Designba. Ez volt az egyetlen iskola, ahová jelentkezett, mindent egy (rajz)lapra tett fel. Az egyetemen Chris Buzelli mentorálta, aki kiemelten fontosnak tartotta, hogy a fiatal művészek megértsék, hogy az egyéni stílus olyasvalami, amit belül kell keresni, és nem mást lemásolni. Itt könnyen el lehet veszni. Ngai megfogadta a tanácsot és megtalálta a saját útját.
Művészi hatások
Természetesen az évek során voltak jópáran, akik hatást gyakoroltak Ngai művészetére. Korai hatásként említette Utagawa Kuniyoshi, Hiroshige ukiyo-e fametszetfestőket, és főiskolai oktatóját, Chris Buzellit. Az ukiyo-e stílussal kapcsolatos cikkünket lásd ITT. Ihletet merített továbbá Norman Rockwell, Winsor McCay, Mary Blair és Alexander McQueen divattervező munkáiból is. Valamint gyakorta inspirálódik különböző kultúrákból, mítoszokból, hogy egyedi és lenyűgöző világokat teremtsen. Képei olyan témákat ölelnek fel, mint a természet, a fantázia, a tudományos fantasztikum és a mágikus realizmus, mindezeket sajátos stílusával és megközelítésével interpretálja, melyekben egyszerre jelenik meg a hagyományos képzőművészet és a digitális technikák lenyűgöző kombinációja.
Ngai-rtes
Arra a kérdésre, hogy miért lett képzőművész helyett illusztrátor, Ngai így válaszolt: „Az egyik professzorom ezt mondta nekem még elsőéves koromban: »A képzőművészek szeretnek problémákat kreálni maguknak, míg az illusztrátorok szeretik megoldani a nekik adott problémákat«. Én szeretek problémát megoldani, ezért az illusztrációt választottam.”
Ngai első nyomtatott munkája 2009-ben jelent meg, egy évvel a RISD-diploma megszerzése előtt, a PLANSPONSOR Magazine számára. Második ügyfele már a New York Times, ami azért nagy szó. A művész következő fontos megrendelője a The New Yorker. Kezdetben zene- és filmkritikákat és egyéb kisebb illusztrációkat rajzolt, majd hamarosan megbízást kapott egész oldalas darabok elkészítésére is. Ngai innentől az újságok, magazinok, könyvkiadók illusztrátoraként egyre felkapottabb lett. Most illene sorolnom, hogy milyen díjakat kapott, jelentem sokat. Ám ennél is érdekesebb, hogy fiatal kora ellenére, ő maga is létrehozott egy díjat 2018-ban. Pontosabban ösztöndíjat, a Victo Ngai-ösztöndíjat az Illusztrátorok Társasága által szervezett diákverseny számára.
Analóg és digitális
Alkotásait általában filccel, ecsettel vagy rapidográf (tintapatronos) tollal végzi, de grafit, akril és olajpasztellel is dolgozik. A textúrákat sokszor a papírlapok rostjai adják ki, nem digitálisak. Rajzait az esetek túlnyomó részében digitálisan kiszínezi. Direkt korlátozott színpalettával dolgozik, a fakóbb, pasztellszíneket kedveli. Bár ez is vitatható, mert virtuóz stílusmester. Nem véletlen, hogy már ilyen fiatalon tanított a School of Visual Arts New Yorkban.
Egy mű befejeztéhez közeledve (akkor is, ha az pusztán egy brand reklámozása) Ngai úgy képzeli, hogy az emberek akár önálló műalkotásként is élvezhetik. Bárcsak minden reklámplakátot Victo készítene – mondjuk erre mi. Ngai egyébként a hagyományos kínai pecsétre jellemző szimbólummal látja el műveit, amelyben a szimbólum úgy néz ki, mint a keresztnevének első kínai karaktere, a „傳”, de az óramutató járásával ellentétes irányba fordítva a „Victo” felirat olvasható. Egyszerre tradicionális és modern.
Ha tetszik Ngai sci-fibe hajló stílusa, a 4BRO „Art” mappájában érdemes böngészned, mert sok hasonló grafikust, képzőművészt találhatsz. Gyűjtjük a szürreálisabb, bátrabb kortárs alkotókat. Ezek élő, változó életművek, velünk együtt haladnak előre vagy vissza az időbe.
