Noma az új norma
Bar munkáját „megtévesztően egyszerűnek” nevezik a kritikusok. Ugyanis azt hiszed, látod a képi poént, de nézd meg még egyszer. Általában el van rejtve még ott egy-két-három vizuális geg. Van úgy, hogy elsőre nem is érted mi a poén, aztán leesik. A negatív térrel játszik, olyan képeket hoz létre, amelyek gyakran kettős jelentést hordoznak, amelyek nem azonnal láthatóak. Néhány vonallal dolgozik csupán, mégis sokat mond minden szó nélkül, a minimalizmus nagymestere. A jövő a képeké, de nem mindegy milyen képeké.
Bar, micvó után
Noma Bar 1973-ban Izraelben született, és 2000 óta Londonban él.
Bar már a bár-micvó előtt gyerekkorában is rajzolt, többnyire tanárairól készített karikatúrákat.
Gyermekkori szomszédjuk egy szobrász tanította rajzolni, ő mutatta meg neki, hogy radikálisan mássá varázsolhatunk bármit pusztán a kompozícióval. Ez most minden munkájának az alapja.
Bar grafikai tervezést, kalligráfiát és héber tipográfiát tanult a Jeruzsálemi Művészeti Akadémián, ahol kifejlesztette egyszerű, jellegzetes stílusát. Ihletet merített az orosz konstruktivizmusból, a szovjet korszak propagandaplakátjaiból. Továbbá erősen érződik az art déco filmplakátok és a Bauhaus hatása is. Filmplakátokról és a korszakról mi is irtunk. Saját maga Milton Glaser, Paul Rand, Saul Bass, Gary Hume és Constantin Brâncuși hatását említi a munkáival kapcsolatban.
A képzőművészeten kívül Bar rajong Charlie Chaplin némafilmjei iránt, mondván Chaplin is szavak nélkül mesél el történeteket. Láthatóan ezt igyekszik átadni saját munkáiban ő is. Chaplinről amúgy több arcképet is készített a saját stílusában.
Suli után nem a felhőtlen buli évek következtek, hanem a kötelező izraeli sorkatonai szolgálat, ahol tengeri navigátor volt. Három évet töltött a seregben. Egyébként pacifista, több projektjében szó szerint a megbékélés mellett tűzte le a zászlaját.
Első figyelemre méltó portréja saját stílusában, amelyről később elismertté vált, ebben a korszakban készült. Az Öbölháború (1990-91) idején egy váratlan rakétatámadás után egy bombatölcsérben keresett menedéket. Ekkor jutott eszébe a képi hasonlat a radioaktivitás-szimbólum és Irak akkori elnökének, Szaddám Husszeinnek az arca között. Az iraki vezető minimalista portréja volt az első képe, ami ismertté tette a nevét. Nem ez a legjobb Noma-rajz, de az első.
Miután 2000-ben lediplomázott, Bar Londonba költözött. Azt hitte, hogy érdekes stílusa miatt kapkodni fognak utána. Nem ezt történt, egyszerűen hiába küldte el a portfólióját mindenhova, nem jelentkezett senki. Valószínűleg meg sem nézték. Ekkor kezdett el pro bono újságoknak képeket küldeni. Ez a taktika bevált, több képe is a magazinokba került. Ezután jelent meg a William Shakespeare egész oldalas illusztrációja, a Time Out Londonban, egy cikk kíséretében. Apránként elkezdett ismertebb lenni.
A következő években Bar több tucat illusztráció elkészítésére kapott megbízást, amelyek számos jelentős kiadványban jelentek meg. Az első igazán nagy port kavaró képe egy neves lapnak köszönhető, a The Guardian lehozta az Abu Ghraib kínzási botrányt és ehhez készült egy különleges George W. Bush portré. Ez nem egy tipikus Noma Bar-kép.
Az Esquire és a The Guardian cikkeinél mutatta meg mekkora szellemi játéktér van a fejében. Mindkét magazin ugyanarról a témáról írt, hogy mennyire szeretjük és mennyire népszerűek a nácizmusról szóló könyvek piaca. Egyik esetben a diktátor hírhedt bajuszát vonalkódra cserélte, a másik estben a tollakkal játszott el.
● 2007-ben kiadta első könyvét Guess Who?: The Many Faces of Noma Bar címmel, amely válogatást tartalmazott a korábban publikált képeiből.
● 2009-ben jelent meg a Negative Space, ami már érettebb Noma.
● 2017-ben megjelent Bar harmadik és egyben legújabb könyve, a Bittersweet. Pályafutásának eddigi munkáját áttekintő könyv két változatban jelent meg, egy 395 oldalas puhakötésű kiadásban, és egy 680 oldalas, 5 kötetes monográfiában.
A munkáit bemutató kiadványok közé tartozik majd az összes nagy újság, The New Yorker, a The Guardian, a The New York Times, GQ, a The Economist, Wall Street Journal, az Esquire. Dolgozott az Apple, a Google, a Sony, a Nike, az IBM és a Coca-Cola kampányain is. Könyvborítókat is tervez, köztük Don DeLillo és Haruki Murakami könyveinek coverei lettek igazán ikonikusak.
Néhány egészen eredeti szobor is készült a tervei alapján.
A fent leírtakból sejtheted, hogy reklámszakmai oldalon mekkora sztár. A Cannes Lions arany- és ezüstdíjaiból állatkertje lehetne. A kedvencem az „Év életfokozója” díj a Wallpaper* Design Awards-on. Továbbá számos animációs rövidfilmet is készített a védjegye szerinti stílusban: a Mercedes Benznek, és a New York–Presbyterian Hospital immunterápiás programjára szánt munkát is, mint művészeti alkotást, lehet értékelni. Ez utóbbi bekerült a MoMA állandó gyűjteményébe. Bárcsak minden reklám ilyen lenne, állandóan ezt nézném, amúgy tényleg informatív és hasznos is.
Noma Bar magáról és a stílusáról mesél (Graphic Storytelling)
Noma illusztrációiban arra összpontosít, hogy maximális kommunikációs játékteret hozzon létre minimális elemekkel. A negatív teret felhasználva olyan képeket alkosson, amelyeknek rejtett kettős jelentése van. Ez elsőre könnyűnek tűnhet, de ez a legnehezebb. A kevesebb néha több. Most ezekbe a jelentőségteljes kevesekbe pillantottunk bele. Na, és még egy pillantás. Egy sosem elég. Beszéljenek a képek!
