Barion Pixel

Noma Bar – jelentése a kevesebb több

Benedek Csanád

2023.01.21.

6 perc

Noma az új norma

Bar munkáját „megtévesztően egyszerűnek” nevezik a kritikusok. Ugyanis azt hiszed, látod a képi poént, de nézd meg még egyszer. Általában el van rejtve még ott egy-két-három vizuális geg. Van úgy, hogy elsőre nem is érted mi a poén, aztán leesik. A negatív térrel játszik, olyan képeket hoz létre, amelyek gyakran kettős jelentést hordoznak, amelyek nem azonnal láthatóak. Néhány vonallal dolgozik csupán, mégis sokat mond minden szó nélkül, a minimalizmus nagymestere. A jövő a képeké, de nem mindegy milyen képeké.

Bar, micvó után
Noma Bar 1973-ban Izraelben született, és 2000 óta Londonban él.

Bar már a bár-micvó előtt gyerekkorában is rajzolt, többnyire tanárairól készített karikatúrákat.

Gyermekkori szomszédjuk egy szobrász tanította rajzolni, ő mutatta meg neki, hogy radikálisan mássá varázsolhatunk bármit pusztán a kompozícióval. Ez most minden munkájának az alapja.

Bar grafikai tervezést, kalligráfiát és héber tipográfiát tanult a Jeruzsálemi Művészeti Akadémián, ahol kifejlesztette egyszerű, jellegzetes stílusát. Ihletet merített az orosz konstruktivizmusból, a szovjet korszak propagandaplakátjaiból. Továbbá erősen érződik az art déco filmplakátok és a Bauhaus hatása is. Filmplakátokról és a korszakról mi is irtunk. Saját maga Milton Glaser, Paul Rand, Saul Bass, Gary Hume és Constantin Brâncuși hatását említi a munkáival kapcsolatban.

A képzőművészeten kívül Bar rajong Charlie Chaplin némafilmjei iránt, mondván Chaplin is szavak nélkül mesél el történeteket. Láthatóan ezt igyekszik átadni saját munkáiban ő is. Chaplinről amúgy több arcképet is készített a saját stílusában.

Suli után nem a felhőtlen buli évek következtek, hanem a kötelező izraeli sorkatonai szolgálat, ahol tengeri navigátor volt. Három évet töltött a seregben. Egyébként pacifista, több projektjében szó szerint a megbékélés mellett tűzte le a zászlaját.

Első figyelemre méltó portréja saját stílusában, amelyről később elismertté vált, ebben a korszakban készült. Az Öbölháború (1990-91) idején egy váratlan rakétatámadás után egy bombatölcsérben keresett menedéket. Ekkor jutott eszébe a képi hasonlat a radioaktivitás-szimbólum és Irak akkori elnökének, Szaddám Husszeinnek az arca között. Az iraki vezető minimalista portréja volt az első képe, ami ismertté tette a nevét. Nem ez a legjobb Noma-rajz, de az első.

Miután 2000-ben lediplomázott, Bar Londonba költözött. Azt hitte, hogy érdekes stílusa miatt kapkodni fognak utána. Nem ezt történt, egyszerűen hiába küldte el a portfólióját mindenhova, nem jelentkezett senki. Valószínűleg meg sem nézték. Ekkor kezdett el pro bono újságoknak képeket küldeni. Ez a taktika bevált, több képe is a magazinokba került. Ezután jelent meg a William Shakespeare egész oldalas illusztrációja, a Time Out Londonban, egy cikk kíséretében. Apránként elkezdett ismertebb lenni.

A következő években Bar több tucat illusztráció elkészítésére kapott megbízást, amelyek számos jelentős kiadványban jelentek meg. Az első igazán nagy port kavaró képe egy neves lapnak köszönhető, a The Guardian lehozta az Abu Ghraib kínzási botrányt és ehhez készült egy különleges George W. Bush portré. Ez nem egy tipikus Noma Bar-kép.

Az Esquire és a The Guardian cikkeinél mutatta meg mekkora szellemi játéktér van a fejében. Mindkét magazin ugyanarról a témáról írt, hogy mennyire szeretjük és mennyire népszerűek a nácizmusról szóló könyvek piaca. Egyik esetben a diktátor hírhedt bajuszát vonalkódra cserélte, a másik estben a tollakkal játszott el.

● 2007-ben kiadta első könyvét Guess Who?: The Many Faces of Noma Bar címmel, amely válogatást tartalmazott a korábban publikált képeiből.

● 2009-ben jelent meg a Negative Space, ami már érettebb Noma.

● 2017-ben megjelent Bar harmadik és egyben legújabb könyve, a Bittersweet. Pályafutásának eddigi munkáját áttekintő könyv két változatban jelent meg, egy 395 oldalas puhakötésű kiadásban, és egy 680 oldalas, 5 kötetes monográfiában.

A munkáit bemutató kiadványok közé tartozik majd az összes nagy újság, The New Yorker, a The Guardian, a The New York Times, GQ, a The Economist, Wall Street Journal, az Esquire. Dolgozott az Apple, a Google, a Sony, a Nike, az IBM és a Coca-Cola kampányain is. Könyvborítókat is tervez, köztük Don DeLillo és Haruki Murakami könyveinek coverei lettek igazán ikonikusak.

Néhány egészen eredeti szobor is készült a tervei alapján.

A fent leírtakból sejtheted, hogy reklámszakmai oldalon mekkora sztár. A Cannes Lions arany- és ezüstdíjaiból állatkertje lehetne. A kedvencem az „Év életfokozója” díj a Wallpaper* Design Awards-on. Továbbá számos animációs rövidfilmet is készített a védjegye szerinti stílusban: a Mercedes Benznek, és a New York–Presbyterian Hospital immunterápiás programjára szánt munkát is, mint művészeti alkotást, lehet értékelni. Ez utóbbi bekerült a MoMA állandó gyűjteményébe. Bárcsak minden reklám ilyen lenne, állandóan ezt nézném, amúgy tényleg informatív és hasznos is.

Noma Bar magáról és a stílusáról mesél (Graphic Storytelling)

Noma illusztrációiban arra összpontosít, hogy maximális kommunikációs játékteret hozzon létre minimális elemekkel. A negatív teret felhasználva olyan képeket alkosson, amelyeknek rejtett kettős jelentése van. Ez elsőre könnyűnek tűnhet, de ez a legnehezebb. A kevesebb néha több. Most ezekbe a jelentőségteljes kevesekbe pillantottunk bele. Na, és még egy pillantás. Egy sosem elég. Beszéljenek a képek!

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Davide Bonazzi: kortárs talján grafika nagybetűvel

Rockwell, aki lefestette a boldogságot, de megélni nem tudta

Tavis Coburn: a retro modernitás mestere

Szándékosan véletlen: szürreális Budapest Varga Balázs képein

Vhils, a vakolatvandál

Bicicleta Sem Freio: a fék nélküli brazilok, akik elvarázsolták a világot