Portugál kötődésű graffitis adósságunkat ezúton tovább törlesztjük. Vile-ről már írtunk, azonban a nagy testvérről, Odeith-ről még nem, holott talán ildomosabb lett volna vele kezdeni, lévén Odeith ’76-os, Vile ’84-es születésű. Egészen elképesztő, hogy egy olyan kis ország, mint Portugália, három graffitis világsztárral is rendelkezik. Portugália Magyarországgal csaknem azonos területű európai ország. A lakossága 10,33 millió (2021-es adat). Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy lehet nekik több világsztár street art művészük is, míg nekünk zéró. És ne gondolja senki, hogy bármelyikük esetében is egy előre kikövezett útról beszélhetünk. Odeith példának okáért gettógyermek. Önmagában már az is komoly küzdelmet jelentett, hogy vizuálisan kiművelje magát.
77-to da 3D
Sérgio „Odeith” 1976-ban látott napvilágot 3D-ben, Damaiában (Portugália).
Az 1980-as évek közepén toy-kodott először a festékszoró dobozzal, ami a környék falain megjelenő néhány tag-ben nagyjából ki is merült.
Közel egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a graffitivel újra, ezúttal komolyabb kapcsolatba kerüljön. Carcavelosban, ahol felnőtt, a graffiti körül egyre nagyobb mozgalmi élet alakult ki akkoriban. Első útjai, mint sokaknak, az éjszakai bombing-ok világába vezetett. Vagyis illegálisan festett az utcák falára, de leginkább a Sintra vasútvonalait bombázta. Majd a rajzolás iránti szenvedélye hamarosan új célt talált.
Sérgio elsődlegesen nem is a street art egy magasabb szintje miatt tért át az állatok festésére, hanem a lepukkant környékeket, lokálpatrióta hozzáállásból fakadóan szerette volna feldobni. Ami annyit tesz, hogy Damaiában, Carcavelosban és Amadora város számos szegény negyedeiben készített rajzokat, önköltségen. Már az első munkái lenyűgöző falfestmények voltak. Ráadásul kallódó utcagyerekként érettségi és művészeti oktatás nélkül, autodidakta módon fejlesztette magát… Miután több éven át festett illegálban „Eith” néven, 2003-ban alkotta meg a legálisabb „Odeith” nevet.
Eith to da Odeith
Odeith beceneve a portugál „Te odio” szóból származik, ami annyit tesz: „utállak”. Annak ellenére, hogy a név eredete meglehetősen sötétnek tűnik, mégis tökéletesnek bizonyul Odeith rendkívül ötletes stílusának leírására, amelyet „Dark 3D-nek”, portugálul „sombre/komor 3D-nek” nevezett.
A művész már a kezdeti időkben különös érdeklődést mutatott a perspektíva és az árnyékolás iránt, ahol a kompozíciók, tájképek vagy portrék valósághűségükkel és technikájukkal tűntek ki. Odeith 2005-ben indult el a nemzetközi ismertség felé az anamorfózis technikával készült innovatív darabjainak köszönhetően. A 90 fokos sarkokba vagy lapos falakra festett Odeith kompozíciók többsége valóban 3D-s hatást kelt. Ha véletlen felkeresnéd valamelyik optikai csalódással trükköző Odeith-képet, azt azért érdemes tudnod, hogy az anamorfózis logikája alapján csak egy bizonyos nézőpontból, látszanak ilyennek. Pont ezt jelenti az anamorfózis, hogy egy másik szögből már eltorzult képet látsz.
Van egy-két trükk, ami elsőre fel sem tűnik, ilyen például, hogy a legtöbb alkotás belső térben készül, ugyanis a szabadtéri rajzok esetében a nap mozgásával egyidejűleg és kép is állandóan változik. A belső térben készült optikai csalódással játszó képek hatásosabbak. A nagyméretű falfestményeken kívül Odeith akril- és akvarelltanulmányokat, néha szobrokat is készít. Sőt, 1999-ben egy tetoválószalont is nyitott. Tíz évvel később bezárta, majd Londonba költözött. Jelenleg Lisszabonban él, és kizárólag a street art munkáira összpontosít.
Angliában, Dániában, Németországban, Amerikában is találhatók már rajzai. Stílusát amúgy a multik is értékelik, elég komoly cégeknek festett már, többek között Shell, Kingsmill, a Coca-Cola, Samsung, stb.
A „fake shelf” graffitije bár elsőre nem tűnik kiemelkedőnek, de egy igazi reneszánszkori trükköt is tartalmazó anamorfózis. Nem elég, hogy maga a polc optikai csalódás, az ezüstös hatású vödrön visszatükröződő labda és játékkocsi még dob a képen és egy újabb optikai trükköt épít be.
„Álmodd meg a lehetetlent… tedd meg a hihetetlent!” – Odeith
Egy arc, aki úgy jellemzi magát, hogy „Szeret futballhíreket nézni a csapatáról, otthon üldögélni, nagyokat reggelizni, kávézni.” Focirajongóknak mondom, hogy egyszerre drukkol a Sportingnak és a Benficának is, amit nem teljesen értek.
Visszatérve a munkáira, az alapos tervezés ellenére, Odeith sokszor nem azt a kész terméket kapja, mint amit megálmodott. Többször beszélt arról, hogy a fejben elképzelt, vagy akár a lerajzolt kép nem úgy néz ki, mint a kész mű. Aki azt gondolná ez a stílus automatikus, könnyen lemásolható, Odeith bevallása szerint egy jó rajzra 4 rossz jut (3D-sek esetében). És sokszor csak nagyon sok plusz ráfordítással tudja javítani, hogy ne vesszen teljesen kárba a koncepció.
A sorozatrajzból álló, amiációs graffiti- kutyás festmény esetében azt hitte könnyű lesz, de végül napokig tartott és tizenhatszor festette meg a futó kutyát, hogy élethű legyen, és pont ott egyen a kutyi. Fontos tudni, hogy a rajzokat analóg, kézi módon készíti, nem használ lézert vagy projektort a rajz kivetítésére.
„Dream the impossible do the incredible!!” – ODEITH
Odeith azon képessége, hogy megtalálja a street art számára tökéletes struktúrákat, és ezeket a perspektíva széleskörű ismeretével kombinálja, meghozta számára az őt méltán megillető hírnevet. Lehet másolni. Ha valaki próbálkozott már hasonlóval, bizonyára tudja, hogy nem olyan egyszerű, elképesztő precizitás szükségeltetik hozzá, valamint a szín és fény játékainak mesteri módon való ismerete. Ennek eredményeként eredményeként rajzai összeolvadnak a valós környezettel. Talán ez már nem is festés, hanem feketemágia. Sombre, Dark 3D!
