A tarot egy olyan kártya, ami egy saját nyelven keresztül arra sarkall, hogy megismerd önmagad. Megismerd azt, hogy milyen jövőkbe lovagolhatsz be. Nyugodj meg, nem venném a bátorságot, hogy okkult és obskurus tanításokat foglaljak össze egy cikkben. Ellenben méltatlanul keveset beszélünk a tarot művészetéről, és a hozzá kapcsolódó művészekről, kivéve Dalít. De ezzel gondolom nem mondtam újat. Dali valószínűleg egy hatos iker volt, öt mindig a pincében festett, egy pedig folyton nyilatkozott. Egy dolog azonban biztos: Dalí is festett tarot-kártyaszimbólumokat.
A játékkártyák évszázadok óta elbűvölték a kíváncsi keresőket, beleértve a kreatív alkatúakat is, és az utóbbi időben különösen népszerűvé váltak. Külön könyvet is adtak már ki a tarot-kártyák festőiről. Mi csupán csak szemezgetünk. Akit érdekel, annak ez egy kilincs. Keressen hozzá ajtót!
A keleti ködbe vesző múlt
A jövőt látjuk, a múltat nem? Úgy néz ki…
A tarot egy 78 lapból álló kártyacsomag, melyet eredetileg kártyajátékra, de jóslásra is használnak. A kártyák egyik oldalán szimbolikus képek találhatók.
A tarot-kártya pontos eredete ismeretlen. Először Kínában tűnt fel a 9. században. Ez azért is érdekes, mert majdnem mindent Indiából adoptált Kína, de ez pont fordítva történt. Innen a kártyajátékot cigány jövendőmondók, egyiptomi mamelukok és mór hódítók terjeszthették el Európában. Érdekes az egyiptomi és a zsidó szál. Van olyan elmélet is, hogy az Egyiptomban fogságban senyvedő, misztikára fogékony zsidók rákaptak a tarot-ra. Az biztos, hogy szoros a kapcsolat, amely a tarot, a kabbala valamint a héber ábécé között kétségkívül fennáll. A kabbala a tíz különleges isteni tulajdonságot ábrázoló szefirája alkotta köröket a 22 beavatási út köti össze. De a héber ábécé 22 betűje is nagyon rá van fűzve a tarot szisztémáira.
A kártyákról először Európában egy 1377-ben keltezett dokumentumban tettek említést, amelyben
betiltották a használatát. De ezzel csak még izgalmasabbá és titokzatosabbá tették, tehát elterjedt.
A legrégebbi fennmaradt kártyák a 15. század közepén Filippo Maria Visconti, Milánó hercege által gyártatott paklikból származnak, és utódja, Francesco Sforza is továbbfejlesztette, részletes illusztrációkat tartalmaz a nemességről, és a kártya bizonyos részei szó szerint aranyból vannak (aranyfüst, de az akkor hi-tech volt). Ezek a paklik státuszszimbólumokká váltak a felsőbb osztályú olaszok számára, akik a bridzs korai változatát is játszották vele.
A tarot eredeti neve trionfi, vagyis diadal volt. 1500 körül ezt a játékot átnevezték „tarocchi”-ra, a tarot elnevezés is innen származik. A tarot szó a létezés örök körforgását igyekszik jelképezni. Paul Foster Case, amerikai okkultista, ebből a tetragrammatonból alkotta meg a “ROTA TARO ORAT TORA ATOR” mondatot, aminek jelentése „A Tarot kereke Ator törvényét hirdeti”.
A tarot-kártyacsomag összesen 78 lapból áll: 22 nagy arkánumból és 56 kis arkánumból. Az „arcana” latinul „titkait” jelent. A kis arkánum négy színe a legtöbb mostani játékkártyajátékban is megtalálható. A nagy arkánum Bolond-kártyája mára Jokerként vált közismertté.
Az egyik modern tarot-elmélet szerint a Major Arcana-kártyák egy történetet mesélnek el, ami a „Bolonddal” kezdődik és a „Világgal” végződik. Néha a „Bolond utazásá”-nak is nevezik, amely megmutatja a Bolond fejlődési útját, ahogy az életében halad előre. A Bolond-kártya jelentheti az új kezdeteket és a nyitottságot.
A Major Arcana a „Világ” kártyával zárul, amely teljesítményt vagy beteljesülést jelenthet. Jodorowsky – Moebius zseniális közös sci-fi képregénye, az Incal, is erre van felfűzve. Erről írtunk, érdemes elolvasni. Többször olvasható, pont a szimbolikák miatt.
Egy Etteilla nevű jósnőt az 1780-as években Európa szerte felkaptak, ez is népszerűsítette a tarot-t a szélesebb közönség körében. A gyakorlat a 18. században elterjedt Franciaországban is, és a kártyáknak misztikus jelentést tulajdonítottak, amikor az okkultisták, köztük Antoine Court pap, megpróbáltak kapcsolatot teremteni a tarot és az ókori egyiptomi spirituális gondolkodás között. A tarot önálló életet élt, és egyre több misztikus (köztük a befolyásos brit okkultisták, Aleister Crowley és Arthur Edward Waite) használta paklijait a jövő megjóslására. Az 1970-es évek visszahozták a tarot-kártya népszerűségét. Ez nagyrészt az úgynevezett Rider-Waite-pakli tömeggyártásának volt köszönhető. A világ leghíresebb tarot-paklija mögött álló nő azonban majdnem elveszett a történelemben.
A kártyák rejtélyes szimbólumai beépültek a kultúránkba, a zenébe, a művészetbe és a filmbe, de a nő, aki a ma legszélesebb körben használt kártyakészlet illusztrációit festette szinte teljesen ismeretlen a nagyközönség számára. A sikert az őt megbízó férfi, Arthur Edward Waite aratta le.
Pamela Colman Smith
Pamela Colman Smith illusztrálta a leghíresebb tarot-paklit, az 1909-es Rider-Waite-paklit, de a közreműködését az őt megbízó A. E. Waite háttérbe szorította.
Most, több mint 70 évvel halála után, a valódi alkotó, Pamela Colman Smith bekerült a New York-i Whitney Amerikai Művészeti Múzeum kiállítására, amely a 20. század eleji amerikai modernizmus számos alulértékelt művészét emeli ki. Barbara Haskell, a show kurátora szerint Smith, a kor sok más női művészéhez hasonlóan, a „női teljesítmények szőnyeg alá söprésének” áldozata volt.
Smith lenyűgöző, de titokzatos figura volt. Egy olyan nő, akit mélyen vonzott a misztérium, és aki a titkos okkultista társaság, az Arany Hajnal Hermetikus Rendjének tagja volt, amely a kabbalától és a szabadkőművességtől kölcsönzött ötleteket saját mágiára és metafizikára összpontosító spirituális hitrendszeréhez. Az amerikai szülőktől Londonban született Smith gyermekkorának egy részét Jamaikán töltötte, és a karibi szigetvilág kultúráját is magába szívta. Egészen biztosan lehet tudni, hogy a santeria, vudurendszerről is tudott. Kultikus meleg ikon is lehetne, ha tudnának róla, ugyanis élete nagy részét női társával és üzleti partnerével, Nora Lake-kel töltötte. Külön vicces, hogy üzleti vállalkozásuk arra épült, hogy anglikán papoknak adtak ki házat. Akiket állítólag meg is kísértettek néha. Ha többet lehetne tudni a rejtőzködő nő életéről, valószínűleg izgalmas boszorkányos regényt vagy filmet lehetne írni az életéről.
Smith festészete ihletett volt. Zenét hallgatott, hogy feloldja tudatalattiját, az ilyenkor fellépő szinesztézia során, amikor hangokat hallott, formákat vagy színeket látott. Smith a szimbolista hagyomány szerint dolgozott – amely a metaforikus és érzelmi képzeteket helyezte előtérbe. Képzőművészete azt a jelenséget képviseli, amikor az emberek lelki gondjaikra vigaszt keresnek valami ősibb tudás biztonságában. Közvetlenül a 20. század fordulója után vagyunk, amikor az Egyesült Államok hatalmas ipari és társadalmi változásokon ment keresztül. Az ipar átveszi az uralmat, széttagoltság, elidegenedés, az elszigeteltség érzése már nemcsak Marx könyveiben szerepel. Ez lett a valóságunk. De valóban ez?
Amikor Waite felkereste Smith-t, hogy szemléltesse az újragondolt tarot-pakliról alkotott elképzelését, 31 éves volt, Waite, Smithhez hasonlóan, az Arany Hajnal Rend tagja volt, de nagymesteri szintre emelkedett. Alaposan tanulmányozta az ókori szövegeket, újakat is írt a miszticizmus témájában, és ötletei voltak az új kártyák koncepciójáról.
Bár lehet, hogy Waite irányította a 22 kártya koncepcióját, a képek mind Smith sajátjai voltak. Smith elkészítette a 78 képet. Erőfeszítéseiért csekély díjat kapott, szerzői jogot meg egyáltalán nem. Végül is nő, úgyis elszórná a pénzt, minek neki. Ugye?
Ma már több mint 100 millió példányt adtak el a pakliból. Alig három évvel a Rider-Waite tarot-pakli
megjelenése után Smith állítólag abbahagyta a festést. Prioritásai látszólag megváltoztak.
Később a női választójogi mozgalomba, valamint a Vöröskeresztbe is bekapcsolódott.
Annak ellenére, hogy az elmúlt években megnövekedett az érdeklődés, Smith-t ma nem gyűjtik és nem állítják ki széles körben. Pamela Colman Smith-t a tudattalanba való elmélyülés és az intuitív tapasztalatok érdekelték. A kártyái tele vannak finom utalásokkal és jelképekkel.
A „Bolond” utazása
Honnan tudod, hogy ki vagy? Az ember bonyolultsága meghaladja a saját felfogóképességét. Egy elképzelhetetlenül összetett rendszer vagy és tetejébe egy bonyolult ökoszisztémában létezünk. Tudatlanságunkat tovább bonyolítja, hogy rettentő sok információ ér minket, nehéz jól szelektálni. Aztán ott van az ego is, könnyű összekeverni ki vagyok, és ki lehetnék. Hiszen nemcsak az vagy, ami, hanem az is, amivé válhatsz. Ez a felfogóképességünk határain való lépkedés. Valahol mindenki érzi, hogy jóval több van benne, mint amit képes felismerni.
A tarot-ban egy komolytalan vagy pontatlanul feltett kérdés hasonlóan pontatlan választ eredményezhet. A lapok kiterítésének a sorrendje és mintázata függ a kérdéstől és a kirakó személyétől is.
A tarot művészete
Nem meglepő, hogy a tarot a 21. században is áthagyományozódott – a modernizáció által nyújtott fejlődéssel együtt rengeteg konfliktus és zűrzavar járt.
A kiszámíthatóság illúziója eltűnt, járványok, háborúk most is itt vannak. A tarot népszerűsége az elmúlt néhány évben megugrott. A világjárvány szinte mindenki elképzeléseit megkavarta a dolgok normális menetében. Az értelem és irány keresése, úgy tűnik soha nem ment ki a divatból, és jelenleg különösen sürgetőnek tűnik. A tarot titka az, hogy még ha valójában nem is hiszünk a kártyákban, úgy tűnik, hogy olyan képzelőerővel rendelkeznek, amelyhez oly sok bizonytalanság közepette nehéz hozzáférni saját magunkban. Ki ne fogadna szívesen bármilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy merre tarthatunk most. Mindenesetre beindítja a fantáziát, ezzel együtt megoldásokat is szül.
Pamela Colman Smith, Salvador Dalí, Lou Benesch, Linnea Gits, Peter Dunham, Tattfoo Tan tarot-kártyái képi rejtélyeikkel és utalásaikkal végül tükröt mutatnak: te vagy a varázsló, aki keresi az utat, a tudást.
Vannak sajátos értelmezések is. 1979-ben Niki de Saint Phalle elkezdte építeni a Tarot Gardent, amely egy szoborcsoportosulás Olaszország toszkán dombjai között. 22 nagyméretű szoborból áll, amelyeket tarot-képek ihlettek, és mozaikokkal és tükrös csempével díszítettek.
Kiemelkedő a „The Empress”, egy koronával díszített, pazar, nagymellű szfinx, amely egy ideig a művész lakóhelyeként is szolgált. A New York-i művész, Tattfoo Tan pedig megalkotta a New Earth Resiliency Oracle Cards kártyáit New Earth projektjének részeként.
Ez egy elég sajátos pakli, a tarot-szimbolikát használja az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Gyakorlati készségekre és spirituális módozatokra oktatja a felhasználókat. Míg a tarot-t az égihez kötjük, Tan számára ez egy eszköz a természettel és az évszakokkal való kapcsolattartásra a földön.
A tarot: olvasás – amelyben minden kártya a múltba, a jelenbe és a jövőbe tekintő üveggömbként funkcionál. A kártyalapok illusztrációi maguk is legtöbb esetben rejtélyesek. Érdemes megvizsgálni annak kialakítását, művészettörténeti hatásait és a furcsa kártyák mögött rejlő misztikus jelentést. Természetesen vannak minimalista kártyaillusztrációk is, amik funkcionalisták.
A tarot, ha értő ember kezében van, de magunk is tanulhatjuk, nem arról szól, hogy add oda a pénzed valakinek. Sőt, a lapok maguk is segítenek. A XI. Az Igazság, jelentése óvatosság a tanácsok elfogadásában, saját sors irányítása. A „Tíz kard” óva int attól, hogy bízzunk olyan művelt egyénekben, akik képesek rosszindulatra. Másrészt a mentális éberség erősítésére szólít fel, mivel a 10-es szám a tudat és a tudás magasságát jelezheti.
XIII. A Halál/A Nagy Arkánum, amit imádnak a filmek használni, nem olyan rémes kártya, csak vizuálisan erős. Változás, átalakulás útját jelenti. Nemcsak a vég, egyben a kezdet is. Egyáltalán nem egy kvázi „rossz” kártya. Meg ezt így értelmezni amúgy is elég bugyuta. Legtöbben persze nem vagyunk szakértők, és a szakértők is tanítványok.
A kártyák magukban is képzőművészeti alkotások, ezért is beszélünk róluk. A Taschen kiadó két könyvet is szentelt a tarot-rendszereknek, -alkotóknak, de magunk is művelődhetünk. A lapok jelképeinek tanulmányozása, olvasása már magában is egy izgalmas utazás térben és időben.
