Egy kalapács, egy biztonsági üveglap és páratlan érzékenység az emberi arcvonások iránt – mindössze ennyi kell Simon Bergernek ahhoz, hogy lélegzetelállítóan részletgazdag portrékat és plasztikusan ható szobrokat alkosson egy meglepő, ám annál kifejezőbb anyagon keresztül.
Simon Berger 1976-ban született Svájcban. Karrierje elején nem a képzőművészet irányába indult: asztalosként tanult, és sokáig a szakmában dolgozott. Az anyaggal – elsősorban a fával – kialakított gyakorlati kapcsolata azonban idővel már nem nyújtott számára elegendő szellemi kihívást. Ahogyan maga fogalmaz, „a keze mindig is szeretett alkotni”, így a munkához használt szerszámok fokozatosan az önkifejezés eszközeivé váltak. Noha képzőművészeti tevékenységébe viszonylag későn, negyvenéves korában kezdett komolyabban bele, meglepő gyorsasággal – szinte egyik napról a másikra – világszerte ismertté vált.
A francia RTS magazin elemzése szerint Simon Berger művészetét olyan irányzatok inspirálták, mint a pop art, a neorealizmus, valamint az art brut nyers, ösztönös kifejezésmódja. Művészi stílusa folyamatos fejlődésben van: miközben továbbra is meghatározó eleme munkásságának a portréalkotás – vagyis az üveg törésén keresztüli figurális ábrázolás – az utóbbi időben egyre inkább nyit az elvontabb, formailag komplexebb üvegszobrok felé is. Ezek az absztrakt művek már nemcsak az arcot mint központi motívumot vizsgálják, hanem az anyag térbeli viselkedésére, fénytöréseire és szerkezeti feszültségeire is reflektálnak.
2017-ben mutatta be első üveginstallációit a nyilvánosság előtt, szülővárosában, a svájci Niederönzben. Az áttörő bemutatkozás nem maradt visszhang nélkül: technikájának eredetisége és vizuális ereje rövid idő alatt a nemzetközi művészeti színtér figyelmének középpontjába emelte. Egyedi megközelítése révén hamarosan rangos intézmények és neves események hívták meg kiállítani. Többek között részt vett Európa legnagyobb street art fesztiválján, a Street Art Fest Grenoble-Alpes rendezvényen is, ahol egy különleges, élőben készülő diptichonnal kápráztatta el a közönséget. Az elkészült alkotás ma is megtekinthető Grenoble-ban, a 113 cours Berriat szám alatt található épület egyik ablakában, melyet az ARaymond vállalat bocsátott a művész rendelkezésére.
2021 márciusában Berger az Amerikai Nőtörténeti Nemzeti Múzeum felkérésére portrét készített Kamala Harrisről, az Egyesült Államok első női, egyben első fekete és ázsiai származású alelnökéről. A mű nem csupán egy portré, hanem szimbolikus gesztus is volt – Harris személye révén valóban „áttört” az üvegplafonon.
2021 augusztusában csatlakozott a We Are Unbreakable című nemzetközi kezdeményezéshez, amely a bejrúti kikötői robbanás áldozatai és túlélői előtt tisztelgett.
Az utóbbi években egyre több nagy presztízsű intézmény és márka – köztük a Glennfiddich Whisky, a Louvre vagy épp a Tate Modern – kereste meg őt együttműködésre. Ezek a felkérések nem csupán annak szólnak, hogy Berger technikailag kifinomult és erőteljes képi világot teremt, hanem annak is, hogy munkái rendkívül látványosak, egyedülálló vizuális élményt nyújtanak – egyszerre szobrásziak, installatívak és festőiek.
A művész hosszú éveken át tökéletesítette azt a rendhagyó technikát, amely mára a védjegyévé vált. „Az első üvegkép 2016-ban született egy kísérletezés során” – idézi fel Simon Berger a My Modern Met magazinnak adott interjújában. „Azonnal fellelkesültem, mert mindig is az motivált, hogy újfajta ábrázolási formákat találjak. Izgat a gondolat, hogy a roncsolásból, a pusztítás aktusából szülessen valami esztétikailag értékes és emelkedett – valami szép.”
Ami igazán megkülönbözteti Simont kortársaitól, az a választott médiuma: a biztonsági üveg. Míg más művészek ecsettel vagy vésővel dolgoznak, Berger kalapácsot, csiszolófejet vagy pontozó szerszámokat használ, hogy milliméter pontossággal repessze meg az üvegfelületet. Az üveg töréseit manipulálva, sűrűségekkel és mélységekkel játszva képes rendkívül részletes, szinte fényképszerű portrékat létrehozni. A folyamat fordított logikájú: míg a hagyományos rajzolás során a sötétebb területeket satírozzák, Simon a sötétséget az üveg mélyebb, töredezettebb részeivel hozza létre. Az árnyékokat nem rajzolja, hanem „betöri”. Ez egyfajta szobrászati rajz, ahol a médium törékenysége minden vonással nő – és minden hiba végzetes lehet.
De az üveg mint médium szimbolikus rétegeket is hordoz. Az emberi arcot, ezt az identitást meghatározó elemet a művész egy törékeny, szilánkos anyagba zárja – és mégis: az eredmény él, lélegzik, néz ránk. Berger alkotásai reflektálnak az emberi sérülékenységre, a szépség mulandóságára, és arra a paradoxonra, hogy az igazi mélység gyakran csak a repedéseken keresztül mutatkozik meg.
Ahogy egy interjúban fogalmazott:
„Engem a határok érdekelnek. Az, hogy mennyire lehet elmenni anélkül,
hogy az anyag teljesen elpusztulna. Ez valahogy az emberi lélekre is igaz.”
Simon Berger munkamódszere nemcsak művészi, hanem fizikai és anyagi kihívás is. Elmondása szerint olykor már az első próbálkozás tökéletesen sikerül, máskor azonban akár négy-öt üveglapot is elhasznál, mire elégedett lesz az eredménnyel. Egy-egy félresikerült kísérlet súlyos következményekkel járhat: a biztonsági üveg ára magas, így egy „drága balszerencse-sorozat” több száz svájci frankos veszteséget is jelenthet számára. Elég egy rosszul elhelyezett ütés, és az üveg visszavonhatatlanul széttörik – ilyenkor nem marad más, mint az újrakezdés.
Joggal merül fel a kérdés: vajon minek tekinthetők Berger alkotásai? Festménynek, szobornak, domborműnek? Valójában mindegyik és egyik sem – ez a műfaji határokat feszegető forma egyszerre hordozza a relief plaszticitását, a festmény kompozíciós elveit és a szobrászat fizikai küzdelmét az anyaggal. Berger ezt „célzott finom ütésekkel való festésnek” nevezi.
Kérdéseidre a válasz
Az egyik legnagyobb kihívás számára az anyag kiszámíthatatlansága – de épp ez adja a művek erejét és feszültségét is. Az üveg, amellyel dolgozik, nem csupán vászon, hanem aktív, olykor ellenszegülő alkotótárs. Ennek ellenére Berger kidolgozott néhány technikai fortélyt, amelyekkel csökkenthető a teljes megsemmisülés kockázata. Az egyik legfontosabb ilyen módszer az, hogy az általa használt biztonsági üveg alá mindig egy másik réteg – fekete vagy átlátszó háttér – kerül, amellyel az üveg laminálva van. Ez a kompozit szerkezet nemcsak a vizuális mélységet fokozza, hanem egyfajta ütéscsillapítóként is működik: segít abban, hogy az üveg ne essen szét apró darabokra, még ha meg is reped. Emellett az alkotásokat egy erős, gondosan megválasztott keret fogja körbe, amely szintén stabilizálja a felületet és csökkenti a kritikus törések kockázatát.
A másik, külső szemlélődők számára szinte varázslatnak tűnő trükk az, hogy ha az üveg egyszer már megrepedt – de még nem törött el teljesen – akkor a művész viszonylag nagy biztonsággal képes apróbb, precíz repedéseket irányítani és finoman belekalapálni a már meglévő törésmintázatba. Ebben a fázisban az anyag már vezet valamennyire: a nagy felület törékeny, de nem teljesen instabil, így kis lépésekben lehet továbbépíteni a képet.
Ennek ellenére minden egyes mű egyfajta extrém türelemjáték. Elég egy rossz ütés, egy kiszámítatlan feszültségpont – és az egész munka menthetetlenül darabokra hullhat. Berger számára ez a kockázat nemcsak technikai, hanem filozófiai része is az alkotásnak: egy mű, amely bármelyik pillanatban megsemmisülhet, még értékesebb, még élőbb – és még emberibb.
Berger stílusa meghökkentette a világot. Simon nem csak üvegtörő, hanem úttörő is. Legújabb munkái már túlmutatnak a síkban értelmezett portrékon. Egyre határozottabban közelítenek a háromdimenziós formák, szoborszerű kompozíciók felé, miközben az antropomorf ábrázolás is fokozatosan háttérbe szorul. Ebben a megközelítésben már nemcsak arról van szó, hogy mit látunk – hanem arról is, hogyan járjuk körbe, hogyan érzékeljük az anyagot. Itt a lehetőségek valóban végtelenek: Berger művészete mintha a 3D új vizuális nyelvét keresné, mintha az anyag saját világát próbálná szóra bírni. Ahogyan Szabó Magda írta egyik versében:
„Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.”
