A fotórealizmus a graffitiben talán a Maclaim csoporttal kezdődött el, de ha nem is velük, mindenképp ők a zászlóshajói a stílusnak. Ez kicsit mindig olyan, hogy nem Picasso találta ki a kubizmust, de mindenkinek az ő neve ugrik be elsőre. Hogy haragudhatott rá a többi kubista, hehe! De ti ne haragudjatok a realista festőkre, mert ha meg kell védeni a graffiti háza táját, rájuk mindig lehet hivatkozni! CASE, Nychos, Rask, Tasso, ROA mind magukért beszélnek. Pontosabban festenek. (ROA-ról van már egy keretesünk (ROA-ról van már egy keretesünk)
Muralista ne legyen moralista
A realisztikus ábrázolás valójában egy készség, egy forma, egy technika. Megtanulható. Igen, igen, sok szorgalom és munka az ára. De el lehet sajátítatni. Ez hordozza a legnagyobb veszélyét is. Egyik oldalról a legnagyobb parasztvakítás, mert az emberek fele még mindig ott tart, hogy az a menő, amit nehéz lerajzolni.
A másik nagy csoport a moralizáló giccsbombagyártók. Kutyuskák, lányok, izmok, izmusok. Tudod, ami a reklámokban is népszerű. Van sajnos ez a graffiti stílus, ami megdobogtatja a nagymamák, a kismamák szívét, akik babakocsit tologatva, hirtelen feltámadt kulturális érzékük mentén, csak lepkéket és pillangókat akarnak látni, mint Lölö. Valami kedves, aranyos dilettantizmust: – Madárka, látod Andi? Lepke, ne fogd meg! Talán annál lehet több a graffiti, mint egy festett plüsskutya. Talán ennél lehet több a graffiti. mint egy festett plüsskutya.
„Kedves diákok, diákmunkások, a csoda bennetek van.”
A rajz ha életre kel, elkezd veled beszélgetni. Te is tudod, hogy ez nem egy igazi 3 méteres darázs a falon, viszont hív a kép, hogy még jobban megnézd az élethűségét. Ami tán igényesebb útja lehet a realista stílusú alkotóknak, hogy elviszik a témákat a szürrealizmus fele. Ha kap egy kis gellert a forma.
A másik nagy vonulat, a pillanattal, és az épített vagy természetes környezettel való játék. Hisz látjuk, hogy a képeken szerepet kapó növényzet nem lesz mindig ilyen formán jelen. Ezek a graffiti pillanatnyiságát is sugallja, de ez nem baj. Sokkal spontánabb, ha valami akkor és ott volt a tiéd. Évek múlva megfakul. Nincs ezzel gond.
Sok irányba el lehet vinni magát ezt a formai játékot, akit érdekel ez a vonulat láthat csodákat. Mi most kis áttekintő jelleggel A MacClaim csoport pár cuccára, és a szürreális anatómia mesterére CASE „ügyére” koncentrálunk.
CASECASE MacClaim az eredetieskedők között egy eredeti.
CASE kezet mos, mondhatnám ezt a csak magyarul értelmezhető szójátékot, ugyanis CASE kedvenc motívuma a kéz. Fest ő minden mást is, de ha kimondom azt a szót, hogy „kéz”, hirtelen minden más rajzán is feltűnik e testrész fontossága.
Andreas von Chrzanowski. Igen nekem is elsőre, nem az ugrana be hogy ilyen egy tipikus német neve. Ennek ellenére az egész Ma’Claim Crew német.
Case Maclaim, más néven Andreas von Chrzanowski, a neves csoport egyik alapító tagja. A Kelet Német poszt NDK-s Ma’Claim osztag, először saját hazájában mutatta meg hogy van más is mint a trendi NSZK-s fiúk. Aztán immár több mint két évtizede világszerte ismertek, mint a városi fotorealista graffiti úttörői. Most Case munkáival foglalkozunk, de az egész csapat ott a spitzen.
Andres Von Chrzanowski utcai művészetben betöltött szerepének története valóban 1999-ben kezdődik. Akkoriban Akut (a Herakut duó férfi fele) összeállt CASE-el és Ruskkal. A trió elkezdett együttműködni a közös projekteken. Két évvel később Tasso is csatlakozott a csoporthoz, és az új utcai művészeti csapat jött létre, ami a Ma’claim Crew néven vált ismertté. A tehetséges művészekből álló csoport a sajátos foto realisztikus graffitik megtervezésével és életre keltésével gyorsan nevet szerzett magának. CASE-nek még közülük is sikerült kitűnnie személyes és szürrealista művészeti megközelítésével.
CASE Ma’claim 1979-ben született és Kelet-Németországban nőtt fel. Az Erfurti Alkalmazott Tudományegyetemen szerzett műrestaurátor diplomát. Gondolom nappal javítgatta, amit éjszaka vandálkodott. Már 1995-től szórófejes kannákkal bombázott, de kellett vagy öt év, amíg megtalálta magát.
Vizuális szókincse általában az emberi alkatrészek eredetüktől elvonatkoztatott összetevőire támaszkodik. Új narratívát ad, ijesztő, állati vagy mitikus elemeket ötvöz. A rajzainak a technikai fölénye másokhoz képest nagyon kirívó. Nem kell szakértő legyél, hogy lásd, ez a figura tud valamit. Ha nem is érted mit akar, hogy mi a kontextusa vagy a narratívája, az átjön, hogy komolyba van. CASE hangsúlyozza a képi tisztaságot. Kevéssel mond sokat, vagy beleláthatsz, gondolhatsz doglokat.
Ez amúgy valószínűleg releváns is.
Egyik leggyakoribb képi motívuma az egységet vagy hatalmat szimbolizáló, egymásra húzódó kezek.
Ez jelenthet kapcsolódást, segítséget, de lefogást, korlátozást is.
Hatalmas méretek ilyen szintű formai alapossága, egy külön szakmai tudást igényel. Alkotás közben így valósul meg egy realista mű. Nem nehéz, csak 2perc 36 másodperc. Hamar összedobta.
A képei ha nem falon láthatóak, akkor legtöbbször szokatlan felületre vannak festve –, összeszigszalagozott kartondarabokra pléhlapra, fadobozra. Munkáit kiállították az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és persze Németországban is. Vannak olyan alkotások, amit érdemes élőben megnézni. CASE munkái azok.
