Barion Pixel

Tom Haney fabábúi – A modernkori Geppetto

Tim Mariann

2022.11.15.

15 perc

Kétféle ember létezik, aki szereti a bábúkat és aki irtózik tőlük. Tom Haney fabábúi kézzel készített automaták. A mozdulatlanság megtestesítői, a szobrok életre kelnek, apró szerkezetek segítségével megelevenednek és rövid történeteket mutatnak be nekünk.

Mindig elbűvöltek engem a marionett bábuk, ugyanúgy ahogy a bábszínház is, és itt nem a gyerekeknek szóló kézre húzható pamutfigurák hangoskodásáról beszélek. A művészi gonddal készített bábok előadásában Shakespeare és Moliére drámákat játszik a Budapest Bábszínház is, kimondottan felnőtt közönségnek. Úgy vettem észre sokan idegenkednek ezektől a karakteres ábrázatú babáktól. Talán mert annyira akarnak hasonlítani ránk, de arcuk merevségével épp az embertelenség kifejezése az első, ami eszünkbe jut róluk. És el kell ismerni, valóban hátborzongatóak. Chucky (Gyerekjáték) és Billy (Fűrész) megalkotói épp erre a dermesztő emberidegenségre bazíroztak. Nos igen, Tom Haney figurái is horrorisztikusak egy bizonyos értelemben. De épp ez a bizarr különbözőség bennük a pláne.

A figuratív szobrászat mozgásművészete – Az automaták
Haney kinetikus, vagyis mozgó szobrocskáit mechanikus szerkezet vagy villanymotor hatja. Gyakran világítanak, esetleg zenélnek, vagy egyéb hangot adnak ki. Hagyományos szobrászatnak nem nevezhető művészete egyben konceptuális narratívákra fókuszál, mesél.

Az automaták eredete a görögökig vezethető vissza, és a korai órakészítők munkája ihlette őket. Önműködő, elektromos hajtású figurák, amik igyekeznek pontosan utánozni az emberi mozgást. Az összetett, kézzel készített, rejtett mechanizmusoktól függően minden egyes kívánt mozdulathoz speciálisan kidolgozzák őket, majd beprogramozzák a kívánt sorrendben történő ismételt mozdulat végrehajtásra. A mozdulatok a nagyon egyszerűtől a rendkívül összetettig terjedhetnek, maguk a figurák pedig sokféle formában és méretben léteznek.

A kinetikus szobrászat mozgalma viszonylag újkeletű irányzat, a 20. század képzőművészetének szülötte. A mozgás tudatos alkalmazása a szobrászatban a neoavantgárd törekvések ivadéka, 1950 után kapott szárnyra. Bár már Leonardo da Vinci is készített mozgó szobrokat a repülőszerkezet tanulmányozására, épített saját lábain járó oroszlánt és egy dobgépet is.

A mozgást el lehet érni mechanikusan, elektronikusan és mágnesezéssel is.
A konstrukciókat kísérheti beszéd, fény vagy zene, de még a videófilm is része lehet.

Korábban láthattunk konstruktivista kísérleteket, amik előkészítették a talajt a kinetikus művészetnek, így Marcel Duchamp rotoreliefjei, Moholy-Nagy László fénykinetikája. Nem más ez, mint a tudomány ünneplése a képzőművészetben, az emberi tudás fejlődésének átültetése a művészetbe. Tulajdonképpen az idő, mint negyedik dimenzió megjelenítése a szobrászatban. Reakció a technológia és a gépek mindennapi életben való elterjedésére.

Szerintem az automaták készítéséhez nem elég a művészi véna, sokkal inkább kísérletező kedvet és feltalálói elmét igényel. Más jellegű gondolkodásmód kell hozzá, mint a hagyományos szobrászathoz. Valahol a barkácsolás és az óraművesség egyvelege, apró pici szerkezeteket építeni a műalkotásokba.

Szívesen megnézném Haney műhelyét, tényleg úgy képzelem el, mint Geppetto otthonát: a szem sem képes felfogni a sok színesre festett fajáték monoton ismétlődésének táncát és dallamát.

Tom Haney mechanikus mozgás iránti megszállottsága a gyerekkorában gyökerezik. Két éves volt amikor egy mechanikus diorámát látott egy múzeumi kiállításon.
A látvány rabul ejtette és kipattintotta az automata játékok iránti szenvedélyének szikráját a fejében, ami a mai napig perzseli fantáziáját.
Hogyan vezetett érdeklődő természete a feltalálói gyakorlathoz? Minden mechanikus dolog lenyűgözte. Ipari formatervezésből szerzett főiskolai diplomát, majd szabadúszóként televíziós reklámok kellék és díszlettervezője volt mielőtt 2000-ben főállású művész lett.

„Az ötleteim gyakran olyan dolgokból származnak, amelyek teljesen függetlenek a munkámtól: jelenet egy filmből, dal, egy történet, amit egy barátomtól hallok – összegyűjtöm ezeket az ihletdarabkákat, és elraktározom őket. Néha a történet, amit el akarok mondani, hajtja a darabot, de szeretek olyan dolgokat is megvalósítani, amelyeket még soha nem láttam, majd automatával elkészíteni azokat. Szeretem így kihívások elé állítani magamat.”

Talán a lepke álmodik engemet?
„Felnőtt koromban is lenyűgözött a műalkotások mozgása és minden olyan dolog, amiben bármilyen mechanikus mozgás volt: makett villanymozdonyok és az igazi vonatok, kerékpárok, a Wright testvérek találmányai. Mindig az jár a fejemben: „Hogyan csinálják? Hogyan készült? Hogyan lehetséges?” Mindig is tudni akartam, mi történik belül. Azt hiszem, mindig is kíváncsi elmém volt.”

Haney munkái a nézőben is ugyanezt a kíváncsiságot ébresztik fel, a gondolatokat játékos módon közvetítik, gondolatkísérleteket inspirálnak az ember saját elméjében.

Automata alkotásai azt is megkérdőjelezik: vajon mennyire cselekszünk valójában önállóan,
és mennyiben vezérli gondolatainkat és cselekedeteinket a szabad akarat? Mindannyian
kis fafigurák vagyunk, akiket valami láthatatlan kéz vezérel és hajt, a kulcsot forgatva?

Mechanikus szobrász fejlődése
„1992-ben délre költöztünk a feleségemmel és egy népművész udvarán forgó játékokat láttunk. Azonnal beleszerettünk ezekbe az önműködő játékokba, ilyeneket kezdtünk készíteni együtt. Éveken át tartott a közös munka, mindketten nagyon élveztük. Aztán találkoztam Dr Ben Thal-lal, aki faragott fabábúkat készített. Akkor határoztam el, hogy megtanulok fával bánni és faragni, tagolt figurákat és az őket működtető hajtóművet készíteni mechanikus faszerkezetekből.”

Haney kinetikai munkái mechanikus és elektromos eszközökkel készülnek. Alkotói folyamata általában egy koncepcióval kezdődik, amely köré modellezi figuráit és azok funkcióit.

Az automaták evolúciója
Tom Haney fabábúinak közvetlen ihletői Naum Gabo és Alexander Calder voltak. „Még kiskoromban volt szerencsém megismerkedni Alexander Calder munkáival „Már akkor megihletett és azóta is inspirációval lát el – kreativitása, felfedezései és látszólag „egyszerű” alkotásai. A nővérem vont bele a kinetikus művészet iránti imádatba, aki maga is nagy rajongója volt a tudomány művészetben való megnyilvánulásának. Részben ő keltette életre bennem a kreatív tehetséget és nagyban közrejátszott karakterem alakulásában, ami elvezetett engem ahhoz, aki most vagyok.”

Amikor elkezdett faragni, a figurák minden részét fából faragta ki, a folyamat szépsége rabul ejtette. Aztán 2005-ben az őt ért kritikák miatt váltott és új anyagokkal kezdett kísérletezni, kipróbálta a polimer agyagot.

A fából csak elvenni lehet, de az agyaggal hozzáadni is. Sokkal jobban lehet ábrázolni a kifejezéseket,
árnyaltabbá tenni a személyiségeket. Később nyúlt más anyagokhoz is. Manapság bármit felhasznál:
hungarocell, fém, papír, de a fa még mindig mindennek az alapja.

Még 1994-ben, amikor elkezdett kinetikus darabokat készíteni, nagyon egyszerű, egyértelmű mechanizmusokat gyártott – alapvetően karokkal működtetett marionetteket. Az évek során egyre bonyolultabb mechanizmusok felé haladt ahogy bővültek a mechanikai készülékekkel kapcsolatos ismeretei. Használt fogaskerekeket, hajtókarokat, különféle óramű technikákat, sőt, felhúzómotorokat is régi 8 mm-es kamerákból és antik Victrolákból. Emellett készített kulcsos szerkezeteket, és saját készítésű felhúzómotorokat is a mozgás létrehozásához.

A bűvész leleplezése
A bűvészt nem illik leleplezni, a bohócot nem ér megsajnálni. Kivéve, ha ők maguk nem akarják így.

Elnézve Haney munkáit, az az érzésünk támad, hogy a részletesen kidolgozott automaták egy bűvész trükk titkát rejtegetik. Ha megnézzük őket, azonnal tudni akarjuk, hogy hogyan működnek, mi a titkuk, érteni akarjuk mindenáron. Szerencsére Haney gyakran megosztja a termékei hogyan készült videóit. Ezek a rövid filmek is művészi igényességgel készültek, önmagukban is szórakoztatóak. Leleplezik benne apró teremtményeinek csodáját. De gondosan ügyel rá, hogy mindig maradjon egy apró dolog, egy picinyke részlet, ami rejtve marad, Jó bűvészhez híven, sosem enged ki minden titkot a kezéből.

A kellékes és a Modern népművészeti alkotások készítője
Munkái létrehozásakor Haney arra törekszik, hogy a minél inkább a múlthoz kapcsolódjon. E célból kiselejtezett, elavult tárgyakat használ fel installációihoz, szándékosan régi eszközöket és hagyományos technikákat hív segítségül.

Szerintem egy igazi gyűjtő lehet. Vagy gyűjtögető? Lefogadom textíliák halmai és újság stócok tornyai terebélyesednek garázsában amíg a szem ellát. Mindent összeszed, amiben lát egy kis fantáziát: „Hopp egy szaxofon darab! Né, ez a kis szappanos doboz még jó lesz!”

Úgy véli, a mechanikus mozgás varázsa megragadja a figyelmet, és lehetővé teszi a néző számára, hogy együttműködjön vele a darab által sugalmazott, saját személyes tapasztalataiból származó történetek értelmezésében. Haney művészetének középpontjában a történetek állnak, különösen azok a narratívák, amelyek kiemelik az élet akadályainak leküzdéséhez szükséges kitartást.

„Szeretem a talált tárgyakat, mindegyiknek meg van a saját elmondhatatlan története, amit én képzelek beléjük. Régiségboltokba, bolhapiacokon és ószereshez járok felkutatni ezeket. Egyre tekintélyesebb gyűjteményem van. Éltes korú holmikat szeretek használni, sokszor antikolni kell ami nem elég koros kinézetű. Azért szeretem az öreg holmikat, mert azok koptatásával már nem kell bíbelődnöm, eredetiek akár én!”

A kézimunka, vagyis a kézi erővel és ügyeséggel való alkotás archaikus tevékenységnek tekinthető
napjainkban. Gyönyörű hagyománya nosztalgikus érzéseket kelt bennünk. Installációi a
történetmesélés egy rendhagyó módja és egyben valódi népművészeti alkotások.

Articulated Artwork
A fabábúk arca festett, részletgazdag és kifejező. Az arcfelismerésért nem ugyanaz az agyfélteke a felelős, mint a kézügyességért, így az automaták készítése ebből a szempontból is komplex tevékenységnek számít.

Haney figuráinak az arca nagy hangsúlyt kap az összképben. Egy ember arcvonásainak megalkotásából derülhet ki, hogy hogyan észleljük mások arcát. Mitől lesz egy arc szép vagy vonzó, vagy éppen érdekes mások számára? Az emberek arca önmagában sokatmondó, gyakran nyomot hagynak rajta a megélt történetek. Különös kihívás egy bábú egyetlen arckifejezésében koncentrálni annak legfőbb tulajdonságait, érzéseinek tükröződését, a megalkotott tevékenység által kiváltott hatást és mindemellett elérni azt, hogy a bábú felismerhető legyen.

Haney mostanában egyre többször készít megrendelt műalkotásokat. És roppantmód élvezi az együttműködési folyamatot az alkotás menetében. Korábban számos galériában mutatkozott be az Egyesült Államokban, köztük az Edgar Allan-Poe Múzeumban, a Red Truck Galleryben. A közelmúltban több darabot is kiállított a miami Art Basel SCOPE pavilonjában, valamint New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban.

Roboműtárgy ajándékba
Tom Haney-hoz gyakran érkezik olyan megrendelés, hogy szeretnék valami különlegességgel meglepni párjukat, tehát készítsen róluk vagy szerettükről egy automatát. Akár egy 4D-s fotó, egy közös kép a házuk előtt amint összeölelkeznek, vagy a férjről egy mini me a saját otthonukban, amint épp barkácsol. Mozgó csendéletek.

Az ördögi bennük, ami mindig szíven találja a megajándékozottakat, hogy a részletek, a háttér, a megszólalásig a valós környezetük, tárgyaik apró kicsi másaik.
A párocska tornyos háza bár stilizált, épp olyan, mint a valódi. Az ablakokban a pár mindhárom macskája látható. A barkácsoló férfi elektromos gitárjának kicsinyített mása és a fotó a falról, amit ő maga készített, szerepel az automatán.

Nem olyan nagy kunszt, általában fotók alapján sikerül elérnie ezt Haney-nek, amit a megrendelő bocsát rendelkezésére.

Munkáiban rendre elrejt személyes titkokat (egy borítékot a pár régi emlékéről vagy egy kinyitható ajtócskát a falon, amit senki sem ismer az illetékeseken kívül).
A tervezéshez sok-sok információra van szükség a személyre szabáshoz, a valós élet miniatürizálásához, apró kis titkokra is.

A rejtély és a játékosság a hátoldalra ragasztott üzenetekben is tetten érhető. Egyik munkájára egy holland nyelvű biblia lapját ragasztotta, egy másikra egy 50-es évekbeli újságból kivágott bűnügyi nyomozásról szóló cikket. Árait a darab elkészítéséhez szükséges idő alapján szabja.

Kinetikus alkotó közösségek
Haney az automata művészeti alkotók közösségének lelkes tagja. Egy világméretű közösség alakult ki, amelyben a művészek folyamatosan együttműködnek egymással, és tanulnak a kinetikus művészeti gyakorlatok széles spektrumából. Elmondása szerint: „A 90-es években, miután elkezdtem saját mechanikus, figuratív darabjaimat, sok művészt fedeztem fel, akik afféle munkát végeznek, mint én – hála az internetnek és a közösségi oldalaknak.
Nem vagyunk sokan, de akik csinálják, olyan szenvedélyesek, mint én. Tőlük tanultam, hogy az automaták sokféle formát ölthetnek – az egyszerűtől a közvetlentől a bonyolult és még bonyolultabbig. Minden készítőnek megvan a maga megközelítése, stílusban és eredményben. Azt hiszem, mindannyian tanulunk egymástól (tipikus emberi folyamat), tudom, hogy sokat tanultam abból, hogy megfigyeltem, miként oldanak meg mások egy adott problémát. A közösség pedig napról napra növekszik, ahogy az emberek felfedezik ezt „régi” művészeti formát és hozzáteszik a magukét a közös tapasztalatokhoz és tudásbázishoz.”

Videóklipek és Szörnyen jó alkotások
Videóklipet is készített a Little Tybee nevű zenekarnak. Brock Scott, a banda frontembere nagy rajongója Haney munkáinak, és megkereste őt, hogy készítsen neki olyan szerkezeteket a kliphez, amik abszolút jellemzőek rá, de ugyanakkor a bandára is. A videó címe Boxcar Fair. Öt különböző, teljesen csuklós marionettet készített hozzá, és épített egy 13 méter hosszú installációt rengeteg kellékkel és díszletdarabbal. A munka technikai kivitelezése négy és fél hónapig tartott, a tervezés és a lezárás még egy hónapot vett igénybe. És élete egyik legnagyobb élményének tartja. A videó érdekessége, hogy nincs benne egyetlen vágás sem, az egészet egybe vették fel.

A Tengeri Szörnymegrendelésre készült egy tengerilény bolond New England-itől. Blog bejegyzéseiben fotókon keresztül mutatja be a darab készítésének lépéseit. Ez esetben a hullámok mozgási technikáját, a hal kifaragásának részleteit és annak mozgatószerkezetét, valamint a háttér megfestését. Lenyűgöző munka és élmény fotókon végig kísérni. Elképzelem a nappali polcán mozogni a vörös szörnyet, ahogy tekerem, mozgatja gonosz szemeit, és tetszik a gondolat.

A Rettenthetetlen (Undaunted) bizonyos szempontból önarcképnek is nevezhető , melyet Haney a kedvencének nevez. Könnyen értelmezhető, frappáns és személyes üzenet rejlik mögötte. Ilyen Tom Haney, szereti a munkáját, mégha olykor nehéz idők is tépázzák a művészeket, mindig megtalálja az útját a figuráinak. Szerencsés emberként nem unja el mesterségét, ötleteinek tárháza kimeríthetetlen.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Felipe Pantone – ilyen lenne, ha a robotok graffitiznének

Kosárlabdapálya az egész világ, legalábbis Kasper Nyman kosár és csont nélküli fényképein

Elkeseredett szovjet plakátháború az alkohol ellen

Cipőszobrok és egyéb lények

Matt Crabe és az elszabadult téboly

McBess – színes egyéniség fekete-fehérben