Történetünk a legfenségesebb szír étteremmel már évekkel korábban kezdődött. Az Al-Amir 1997-ben nyílt meg, először a Király utcában, 2011-ben pedig átköltözött a Petőfi Sándor és a Régi Posta utca sarkára. Roppant visszafogott, magasan pozícionált étterem, jellemzően parázson sült bárány, marha és csirkehús tálakat árulnak. Olyan érzetet kelt az Al-Amir, mintha a tulajdonosok csak maguknak, profitcélokat nélkülözve üzemeltetnék a helyet.
Ennek köszönhetően mindig egy varázslatos üzletben találtuk magunkat, bárkivel is ettünk ott.
A La Ziza ennek az elvarázsolt és végtelenül daliás konyhának a street, kizárólag schwarmára specializálódott meghosszabbítása, történetesen a tulajdonos fiának kicsi boutique étterme, talán száz méterrel odébb. Mielőtt azonban ennek a roppant egyszerű ételnek állítunk emléktáblát, tisztázzuk, hogy mi a különbség a Schawarma, a Gyros, és a Kebab között.
A Döner Kebab jelentése „forgó hús”. Iskender Eefendi nevéhez fűződik Bursa városából 1867-ből, ami klasszikusan egy bárányhúsos, paradicsomos egytál étel.
Efendi úr megváltoztatta a hús sütésének pozícióját, így függőlegesen kezdte el sütni az addig vízszintes helyzetben sütött húst, tehát az egymásra helyezett, már kicsontozott, bőrétől megszabadított bárány hatékonyabban kezdett el sülni. Törökországban természetesen sokak szerint ennél messzebbre nyúlik vissza a történet, ám ezt a verziót kanonizáltuk, ebben született egyetértés, ez a közös hang a globális döner magyarázatokban.
A gyros ennek későbbi görög változata, fő különbség, hogy sertéshús változat is készülhet. Számos helyen pitában adják tzatziki-t tesznek bele, párszor talán sültkrumplit is.
A La Ziza kínálatában kizárólag schawarma szendvicset és tálat találunk, autentikusan savanyú uborkával és pirospaprika szósszal. A pita belső falát egyenletesen ízesítik tejföllel és a jellegzetesen pikáns paprika krémmel, ebbe kerülnek a szaftos sült csirke cafatok, és a saláta, utolsó lépésként szorosra hajtogatják a pitát.
Soha nem tapasztaltam ennyire szoros hajtogatott szendvicset, amit a hajtogatás után egy vas alatt pirítanak meg, így egy tökéletes „crunchy” bevonatot képeznek a pitán. Meglehetősen karcsú és átpirult szendvicset kapunk, ami roskadozik az ízektől. Minden falat ropog, néha a tejfölös sült csirke, néha pedig az uborkás-paprikás íz tárulkozik ki. Tiszta és biztonságos érzés, a helyben fogyasztott verzió tetejére egy nagy és ropogós csirke darabot is kapunk, amit enyhén fokhagymás tejföl ágyon rögzítenek a szendvics tetejére.
Félve bocsátkozom megbélyegzésekbe, de a La Ziza minden várakozást felülmúlt a sülthúsos közel keleti szendvicsek repertoárjában, bátran kezdtem minden falatba, zamatos volt és pontos. Bizton állíthatom, hogy a csúcsok csúcsa hazánkban.
Az Al-Amir árkategóriája alá pozícionált gyorsétterem 1.200 Forintért kínálja az említett szendvicset, így gyakorlatilag két darab megvásárlása is logikus lehet.
