Lee Jeffries, Bruce Gilden, Martin Parr, Bruce Davidson és Joel Meyerowitz után ismét egy zseniális street fotóst hoztunk el nektek, nevesül Richard Kalvart, aki a felsoroltak zöméhez hasonlóan new yorki születésű és a nagyszerű Magnum Photos tagja, de ami mindezen száraz tényeknél fontosabb: szintén egy korszakos zseni.
Mai főszereplőnk életrajzát gyorsan letudjuk pár mondattal, hiszen leszámítva azt, hogy bejárta az egész világot pont olyan hétköznapi fickó, mint legtöbbünk, ugyanakkor, ami a fotóit illeti az már egészen más kávéház. Képeit mindennek lehet nevezni csak épp átlagosnak nem.
Pszichomókusból lesz a lélekbúvár fotós
Richard Kalvar 1944-ben egy alsóközéposztálybeli családba született Brooklynban. Pszihológusként kezdte pályáját, ám hamar ráunt a szakmájára, majd rövid keresgélés után egy éles váltással egyik napról a másikra a francia fashion fotós, Jérôme Ducrot segédjeként találta magát. Mondjuk ez annak a tükrében nem teljesen váratlan, hogy egész gyerekkorában vonzotta a fényképészet világa és maga is hobbifotós volt.
A Ducrot-val való közös projekt végén kapott tőle ajándékba egy profi Pentax kamerát és ezzel el is dőlt a jövője. 1966-ban a fogta a gépet és elkezdte körbeutazni a világot a tökéletes fényképek után caplatva. Fiatalkori dokumentarista képeiről mindent elmond, hogy szűk évtizeddel később 1975-ben beválasztották a legendás Magnum Photos ügynökséghez, ahol olyan legendákkal dolgozhatott együtt, mint Henri Cartier-Bresson vagy Elliott Erwitt. Már korai fotóin is érződik pszichológiai szakképzettsége és háttere, hiszen az emberi viselkedés iránti érdeklődése szinte kivétel nélkül minden képének témájában visszaköszön. Ikonikus képei egytől-egyig a hétköznapi élet megismételhetetlen pillanatait örökítik meg, miközben drámai módon elkapják az emberi lét és zsigeri viselkedés kvintesszenciáját. Díjnyertes felvételei rámutatnak a hétköznapi emberi tapasztalatok mélységére és sokszínűségére.
“Az élet egy bohózat, a művészet abban rejlik, hogy megmutassuk.” – Richard Kalvar
A humorérzékért sem kell a szomszédba mennie
Mint az ezen a ponton már az eddigiek során mellékelt fotókon is látható volt Kalvar képei rendkívül sokszínűek és rengetegféle változatos témát ölelnek fel, beleértve a városi életet, vagyis az utcai színházat és az emberi kapcsolatok megismételhetetlen pillanatait. Amint az alkotásain látható, stílusa gyakran ironikus és humoros, márpedig szemlélődő megközelítésével, illetve éles megfigyelőkészségével olyan nanoszekundumokat rögzít, amelyek rendkívül szatirikusak és viccesek, esetenként pedig egyenesen rejtélyesek.
Egyéni látásmód
Kalvar rendkívül ügyesen használja képeiben a kompozíciót és a perspektívát. Rendszerint szokatlan szögeket és kereteket választ, ami által sokkal dinamikusabb és izgalmasabb lesz képeinek a felépítése. Fotóin visszatükröződik sajátságos látásmódja, melyen keresztül az egyszerű pillanatok is lenyűgöző vizuális élménnyé válnak. Az esetek túlnyomó részében fekete-fehérben dolgozik, ami még inkább kihangsúlyozza a kontraszt és az árnyalatok játékát a képein. Ráadásul a színek mellőzésével az árnyékok és a fények tánca segít kiemelni az emberi alakokat és ráerősít az érzelmekre, ami nagyban hozzájárul alkotásai sajátos atmoszférájához, vagy ahogy erről Chris Greenhalg, kortárs brit regényíró és költő elmélkedett:
„Fényképezőgéppel a kézben nincs más választás, mint hogy legyen az embernek saját nézőpontja…”
Lecsaplak ketchupnak!
Az utcai fotósok élete bizony tele van kihívásokkal és valljuk be elég vastag bőr kell az orcára ahhoz, ha valaki kéretlenül belógatja az átlag p’ógár képébe a kamerát, amikor az épp a kedvesével civakodik netán csókot vált. Ilyen helyzetben bizony sokan vagyunk, akik nem épp irodalmi angollal osztanánk meg vele az észrevételeinket, hogy mégis hová dugja a fényképezőgépét. Kalvar szerint azonban ez a „meló” szerves része és jó humorával rendszerint kivágja magát az olyan necces helyzetekből, amikor éppenséggel közlik vele, hogy megfejelik, mint vak bálna a kalózhajót.
Fotósleckék Richard Kalvartól
Nagy fába vágja a fejszéjét, aki profi street fotóssá szeretne válni, de a küldetés elszántsággal és kitartással korántsem lehetetlen. Ugyanakkor mindenképpen érdemes fontolóra venni Richard Kalvar tapasztalatait a témában. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú leckét válogattunk ki a Magnum Photos zsenijének tanításaiból, ami nem csak leendő fotósok számára érdekes, hanem ezáltal kicsit mi kívülállók is betekintést nyerhetünk egy profi művész gondolkodásába.
● Jó képek ritkán születnek
A street fotográfiában a legnagyobb frusztrációt az okozza, hogy mindenki a tökéletes felvételre hajt, ezek azonban nem túl gyakran jönnek össze. Közel 40 év alatt készített sokezer felvételéből a fotós jelen pillanatban úgy érzi, hogy mindössze 89 van, ami kiemelkedik a tömegből, jelenleg ezek szerepelnek világkörüli kiállításain.
„Irtó nagy frusztrációt tud okozni, amikor az ember nézegeti hosszú hónapok alatt elkészített felvételeit és egyik pocsékabb, mint a másik. Aztán egyszer csak a sok szar közül hirtelen kiviláglik egy kép, ami fantasztikusnak tűnik. Ez vicces és felkavaró érzés egyben, de évente csak 1-2 alkalommal esik meg. Ilyenkor azt érzem, hogy a képen már nem azt látom, amit korábban lefényképeztem, hanem egy jelenetet egy színdarabból.”
● Nem szabad sajnálni a kilométereket
Elengedhetetlen tény a jó fizikum és két strapabíró láb, a legjobb képek ugyanis nem az első utcasarkon születnek.
„Rengeteget sétálok, ez elengedhetetlen. Igyekszem olyan helyekre menni, ahol van esély arra, hogy történik valami érdekes vagy izgalmas. A kilométerek során mindig az embereket figyelem és ha interakciót látok, akkor odafordítom a figyelmemet, mert van bennem egyfajta kíváncsi kukkoló. Legtöbb esetben szimpla hétköznapi beszélgetésekbe lesek bele, de időről-időre egyszer csak megtörténik valami rendkívüli.”
● Fejben nyitottnak kell lenni
Nem elég egy nyakba akasztott fényképezőgép a megfelelő pillanatban, ébernek és nyitottnak kell lenni minden másodpercben a város lüktetésére és a környezetünkre.
„Nehéz megmondani, hogy mennyire egy adott szituáció, vagy az, hogy mi mit látunk benne felelős a tökéletes kompozícióért. Franciául van egy szó, a „disponible” ami ezt jól leírja: úgy fordítanám, hogy elengedni magunkat és nyitottá válni arra, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Ez egyben egy mentális és érzelmi nyitottság is számomra.”
● Vagy működik vagy kuka
Az utcai fotózásban az egyik legfontosabb, hogy a képek közötti válogatáskor kőkeményen szelektáljunk és dobjunk félre mindent, ami középszerű.
„Egyetlen dolog számít, a végeredmény. Egy kép vagy működik, vagy sem, nincsen átmenet a kettő között. Sokszor érzi az ember egy adott felvétel elkészítése során, hogy na ez lesz az igazi. Aztán később megnézed a képet és azzal szembesülsz, hogy majdnem összejött, de valahogy mégsem egészen a tökéletes pillanatban nyomtad le a gépen a gombot és valójában nincsen semmi a kezedben. Ritkán azonban előfordul olyan is, hogy a kikukázott képeket nézegetve felfedezek egy fotót, amiről korábban nem vettem észre, hogy milyen jól sikerült.”
● Készíts fos képeket is!
Nem elvárható, hogy minden egyes képkocka jól sikerüljön, amikor az utcákat járjuk. Rengeteg gagyi képet kell ellőni mire összejön egy, ami jól sikerül.
„Rengeteg pocsék fotót készítek menetközben, amiről úgy érzem, hogy semmi érdekes nincs benne, majd később a válogatásnál előfordul, hogy ezek közül kibukkan valami extra, amit ott, abban a pillanatban nem láttam meg benne. Szüntelenül keresem a pillanatokat, amik felkelthetik az érdeklődésemet, de előre fogalmam sincsen, hogy ez mi a csuda lesz. Amikor azonban meglátok egy érdekes jelenetet, akkor megpróbálom megközelíteni a témát úgy, hogy egyrészt ne zavarjam meg a jelenetet, másrészt lehetőleg ne rendezzék át az ábrázatomat.”
● Ne magyarázd meg a fotóidat!
Kalvar képeinek nagy részét körüllengi egyfajta misztikus rejtély, de nem hajlandó elmesélni egyetlen kép készülésének háttértörténetét sem, pedig számos interjúban tettek erre kísérletet már újságírók és bloggerek.
„Nem szeretek ilyesféle kérdésekre válaszolni, mert ha elmondom, hogy pontosan mi történt az adott jelenetben azzal megölöm a varázst és a kép visszaminősül a szürke hétköznapi valóság egy realista pillanatává.”
Túl a skatulyákon
Összefoglalva az eddigieket: Richard Kalvar művészete sokszínű és izgalmas márpedig ezáltal lehetetlen, mi több, egyenesen értelmetlen besorolni egyetlen műfajba vagy kategóriába. Képei a valóság részletein keresztül az élet sokszínűségét ábrázolják, ugyanakkor mindemellett provokálóak és igencsak elgondolkodtatóak, gyakorta pedig mindezen túl társadalmi jelentőséggel is bírnak. Művészeti hagyatéka inspirációt nyújthat a következő generáció fotósainak, számunkra műkedvelők számára pedig lehetőséget biztosít a világ mélyebb megértésére és felfedezésére.
