Itt a Karácsony, elönt mindent az amerikai cukormáz, és a Csendes Éjből, Silent night lett. Mikor lettünk ennyire angolszászok? Áldozzunk már fel egy-két papot a téli napfordulón, mint pogány őseink. A viccet félretéve: azért a csingilingi karácsonyi giccsparádé mellett igenis létezik alternatíva ebben a filmes zónában is. Csak nem ott, ahol a legtöbben keresik.
Meglepően sok film játszódik karácsonykor, amelyekről elsőre nem is gondolnánk, hogy közük van az ünnephez. A Halálos fegyver vagy a Brian élete például sosem kerül fel a klasszikus „karácsonyi filmek” listájára, pedig bizony mindkettőben ott bujkál a szeretet ünnepe. A mi listánk abban a tekintetben speciális lesz, hogy mellőzzük az antikarácsony filmeket, akárcsak a téma modern klasszikusait, mert már lekoptatta a retinád annyiszor láttad.
A doyen természetesen Az élet csodaszép (It’s a Wonderful Life, 1946) – valóban szép film, vitán felül. De most engedjük el az amerikai karácsonyokat. Idén kicsit sok volt Amerika. Kimarad a Die Hard első két része, a Reszkessetek betörők 1-2, a Szörnyecskék, a Bunyó karácsonyig, a Hull a pelyhes és A Grincs is. Mind jók a maguk univerzumában, de annyiszor peregtek le előttünk, hogy már nem a történetet látjuk, hanem saját emlékeinket róluk.
Talán furcsa lesz ezt olvasni, de a 4BRO szerkesztősége a maga módján kifejezetten old school. Karácsonykor nem nézünk horrort. Akkor sem, ha karácsonyi. Így a Black Christmas – a tini lemészárolós trasher-slasher sem kerülhet be a videómagnóba, izé a laptop képernyőjére.
Amúgy a nagy antikarácsony alter filmes listákkal mindig is hadilábon álltam. Ha ennyire érzik, miért nincs rajta az Ómen? Hiszen mégiscsak az Antikrisztus születéséről van szó. Kimarad a másik örök favorit is, a Tapló Télapó (Bad Santa, 2003) – nem mintha ne lenne helye, hanem mert már minden létező listán szerepel. Nem tettük fel Harry Lighton 2025-ös filmjét, a Pilliont sem: egyszerűen még nincs benne a kollektív tudatban. Érdemes lesz megnézni, de nem karácsonykor. És igen, létezik szado-mazo meleg karácsonyi film is, de most inkább következzen a mi listánk.
Tokiói keresztapák
Satoshi Kon nevét aligha kell magyarázni. Ha mégis, akkor legyen annyi elég, hogy váratlan halála ellenére az egyik legfontosabb életművet hagyta maga után: A Perfect Blue, a Paprika, a Millennium Actress, a Paranoia Agent – mind kivételes alkotások. Kon Szatosi nem igazán tudott hibázni. Precíz, kézzel rajzolt képi világa, filmszerű technikája, csavaros történetei és nem utolsó sorban költői képei hosszú időre velünk maradnak. Nemcsak emlékként, hanem belső hivatkozási pontként is.
És akkor ott van a Tokyo Godfathers.
A történet már-már dickensi. Karácsony van Tokióban. Három hajléktalan lélek a város peremére szorulva próbálja túlélni az ünnepet. Guberálás közben egy elhagyott újszülöttre bukkannak szenteste. Beindul a karmakerék. A „tokiói keresztapák” versenyt futnak az idővel: meg kell találniuk a csecsemő anyját, mielőtt túl késő lenne. Ez így akár egy szirupos amerikai karácsonyi film is lehetne, de húzzuk csak szorosabbra a fókuszt. Ráközelítek újra.
Sindzsuku a 2000-es évek elején. Karácsony. Egy nagy teremben gyerekek adják elő Jézus születését, japánul éneklik a Csendes éjt. Egy keresztény pap sablonos, jó szándékú mondatokkal próbál lelket önteni a jelenlévő, többnyire illuminált hajléktalanokba. Az előadás után ételosztás következik az utcán. Már itt összeszólalkozik két figura: Tintás (Gin) és Hana, a transz nő. A kamera közben elkalandozik: egy fiatal lány (aki szintén hajléktalannak látszik) egy magas épület tetején köpköd a járókelőkre, és jegyzi a találatokat.
Gin ételt visz Mijukinak, a kamasz lánynak, aki mohón eszik. Aztán egy Dosztojevszkij-kötet repül Tintás fejének. Válaszul jön néhány atyai pofon. Pár perccel később gyereksírás hallatszik a szemétből. Egy újszülött kislány. Tintás a rendőrséget javasolja, de az élet — és néhány jól elhelyezett dramaturgiai fordulat – mást akar. A baba mellett egy kulcsot és néhány papírt találnak. Kibontakozik egy rejtély. Nem árulok el többet a rajzfilmből. Elég annyi, hogy négy ember története tárul fel előttünk – a múlt bűnei, az emberi gonoszság és irgalom dimenziói.
Ez egy rendkívül finoman kimunkált, magas színvonalú művészfilm. Utálom ezt a szót leírni, mert elcsépelték. Ez a rajzfilm, egy olyan étel, amit egy profi szakács tett le eléd: ízek, harmónia, forma, minden együtt van. Mestermű. Tele apró részletekkel, amelyeket talán nem is veszel észre tudatosan – mégis érzed, hogy ott vannak.
A film angol címe és a készítők nevei csak több mint hat perc után jelennek meg először. Addig a stábinformációk reklámfeliratokként, plakátokon, utcai szövegekben bukkannak fel, miközben a szereplők mozognak a városban. A „12–25” számkombináció – karácsony dátuma – végig rejtetten jelen van a filmben: kulcstartón, taxi viteldíján (12 25 jen), megállt ébresztőórán, újsághirdetés címében, rendszámtáblán. A film továbbá tele van irodalmi és kulturális utalásokkal – Dosztojevszkij, haikuk, keresztény ikonográfia és japán hétköznapok furcsa, mégis természetes együttélése.
Hana egy ponton egy haikut idét fel:
„Szép kisbabám,
finom hó hull arcodra
e szent éjszakán.”
Ezt nem lehet visszaadni. Meg kell nézni.
Tokyo Godfathers | Official English Trailer
Az igazság bajnokai
Anders Thomas Jensen Oscar-díjas forgatókönyvíró és rendező neve garancia arra, hogy semmire sincs garancia. Jensennél minden megtörténhet és meg is történik. Ugyanakkor a legvadabb poénok mellett mindig ott lapul valami mélyen humánus, fájdalmasan őszinte emberi gesztus.
Az igazság bajnokai pontosan ebbe a sorba illeszkedik. A rendező korábbi filmjei – Gengszterek fogadója, Zöld hentesek, Ádám almái, Férfiak és csirkék, Az utolsó viking – mind ugyanazt ígérik: kiszámíthatatlanságot, morális aknamezőt és fekete humort. Jensen soha nem engedi, hogy kényelmes pozícióból nézzük végig a történetet. Másrészről a film egyfajta dán sztárparádé is. Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Nicolas Bro és a többiek nem statisztálnak egymás mellett – minden mellékszereplő önálló súllyal van jelen.
A történet látszólag klasszikus bosszúhistória. Egy tragikus vonatbalesetben Mathilde elveszíti édesanyját. Apja, Markus hivatásos katonaként hosszú külszolgálat után tér haza egyedül maradt lányához. A gyász még alig ülepszik, amikor felbukkan Otto, egy különös figura, aki szintén a vonaton utazott. Meggyőződése, hogy a baleset nem véletlen volt.
Otto elmélete szerint a robbanást egy merénylet részeként tervezték meg: egy koronatanút akartak kiiktatni, aki az „Igazság bajnokai” nevű motoros banda vezetője ellen készült vallomást tenni. Markus felesége csupán véletlen, járulékos veszteség volt. A katona nem sokat mérlegel. Ottóval és annak barátaival – akik a feladatra totálisan alkalmatlanok – bosszúhadjáratba kezd. Aki másnak bombát rejt el, maga esik bele. És vigyázz, mit kérsz karácsonyra a nagypapádtól, mert a végén még ellopják neked. Aztán visszakapod. Csak nem úgy, ahogy szeretted volna. Ez most talán zavarosnak hangzik. De Jensen filmjei mindig azok – elsőre. Nézd meg, és lesz egy jó estéd.
Az igazság bajnokai | Official Trailer
Father Christmas és Snowman
Nyugi, a Hóember nem a Télapó. Dianne Jackson animációi közül a legtöbben a The Snowman című filmet ismerik, amely Raymond Briggs képeskönyve alapján készült. Az 1982-ben bemutatott animáció főcímdalát, a Walking in the Air-t azóta is kóristák ezrei éneklik a világon.
A Hóember különös jelenség. Olyan, mintha egyfajta pszichológiai tesztként működne: ha az első percekben nem érint meg benned valami nehezen megnevezhető, furcsán ismerős érzelmi töltet – valami, ami nem nosztalgia, nem szomorúság, nem öröm, hanem mind egyszerre –, akkor jó eséllyel nem a filmmel van a baj. A rajzfilm mindössze 25 perc, alig van benne beszéd, viszont annál több zene. Kisgyerekkel is nézhető, de valójában mindenkinek szól.
The Snowman | Full Movie (1982)
Sokan azonban nem jutnak el Briggs másik adaptációjáig, a Father Christmas című rövidfilmig, amely kilenc évvel később készült, szintén Dianne Jackson rendezésében. Ez az alkotás már egy másik tónuson szólal meg – és egyben Jackson egyik utolsó munkája is: az animátor 1992-ben hunyt el. Kevés alkotó készített ennyire finom, kedves, a szó legnemesebb értelmében ízléses rajzfilmeket. Ezek az alkotások az ízléstelen, negédes hollywoodi stílustól messze járnak.
Míg A Hóember klasszikus, gyerekeknek szánt darab, addig a Father Christmas már egy vagányabb, kamaszosabb hangot üt meg. A humor nyersebb, a karakter emberibb – és fáradtabb. A Mikulás hangját Mel Smith kölcsönzi, rekedt, morcos tónusban, ami tökéletesen illik ehhez az értelmezéshez: itt a Télapó nem örök derűvel mosolygó ikon, hanem mogorva magányos farkas. Ez a Mikulás – vagy ahogy a film nevezi: Father Christmas – egy angol kisvárosban él. Hol máshol, ugye? Nem szereti a meleget, de a hideget sem, a piát azonban annál inkább. Ráadásul folyton elkésik, mivel nincs senkije: nincsenek manók, se Mikulásné. Egyedül csinál mindent. Egyfajta munkás-Mikulás, kisember az ikon mögött. És mégis, a maga pimasz, szemtelen módján ez a félóra ugyanolyan varázslatos, mint A Hóember. Érdemes adni neki egy esélyt.
Father Christmas | Full Movie (1991)
Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence
A lista talán legszokatlanabb darabja, amely a legkevésbé illeszthető be a hagyományos karácsonyi filmes keretbe. Itt nem lesz hóesés, meleg fények és kandalló. Hőguta és üvöltöző japánok viszont annál inkább. Hadifogolytáborban játszódik a csendes-óceáni hadszíntéren, 1942-ben. De aki innen indulva háborús filmet vár, az gyorsan elveszíti a kapaszkodóit. Ez nem frontmozi, nem hőseposz, és végképp nem történelmi lecke, hanem kultúrák, testek, tekintetek és kimondhatatlan feszültségek ütközése.
A filmet az újhullámos japán szerző, Nagisa Ōshima rendezte, zenéjét pedig Ryuichi Sakamoto szerezte, aki egyben színészi szerepet is vállalt. A szereposztás önmagában egy kisebb csoda: David Bowie játssza Jack Celliers őrnagyot, Tom Conti a címszereplő tolmácsot, John Lawrence-t, az algenyó őrmester, Hara szerepében pedig a zseniális rendező, Takeshi Kitano látható.
Sakamoto amúgy bizonyos értelemben nagyobb zenész, mint Bowie. Most kapaszkodj a bejglidbe, vagy köpd ki, de ez tény. Bowie a popzenét újította meg, Sakamoto viszont úgy általában a zenét: klasszikus, elektronikus, filmzenei és kísérleti területeken egyaránt. Nem nagyon lehet őket összehasonlítani, de nagyjából olyan, mintha egy rocksztárt egy komolyzenészhez mérnénk.
1942-ben a táborba kerülve a fura szőke lázadó Bowie gyorsan a remény szimbólumává válik. Virágokat lop a temetésre, ételt a foglyoknak, és egy rádiót, hogy zenét hallgathassanak. Amikor látja, hogy Yonoi kapitány egy fogoly kivégzésére készül, odalép, és mindkét arcán megcsókolja a hóhért. Mondanom sem kell, hogy ez nem végződik jól számára. De az aktus jelentése túlmutat a következményeken. Ez nem provokáció. Ez kihívás egy egész világrend ellen.
Tom Conti tolmácsa a film szíve-lelke. Egyfajta Mikulás-figura, aki gyengéd szavakkal és apró kedves cselekedetekkel ajándékozza meg a háború sújtotta embertelen közeget. A film nem választ oldalt. Nem ítélkezik. Nem magyaráz. A japán becsületkódex, a szamuráj-hagyomány, az európai humanizmus és a keresztény erkölcs egyszerre vannak jelen – és egyszerre ütköznek. Ha valaki szereti a szamurájfilmek szellemiségét, ezt is látni fogja benne. Ha az európai gondolkodás érdekli, azt is. A kettő ritkán találkozik ilyen tisztán. Valahol rokona Scorsese Némaságának.
Merry Christmas Mr. Lawrence | Official Trailer (1983)
Eleven hús
Az Carne trémula (Eleven hús) 1997-ben került a mozikba. Írta és rendezte Pedro Almodóvar, Ruth Rendell azonos című, 1986-os regénye nyomán. A szereposztás önmagában is figyelemfelkeltő: Javier Bardem, Francesca Neri, Liberto Rabal, Ángela Molina, José Sancho, valamint Penélope Cruz és Pilar Bardem.
Ez a film Almodóvar pályáján határkő. Az érettebb, komorabb korszak kezdete, amelynek ívét sokan a Titkom virága felől eredeztetik, és a Mindent anyámról című remekműben látják kiteljesedni. Az Eleven hús e kettő között helyezkedik el: már túl van a punkos melodrámák harsányságán, de még nem a későbbi, letisztult tragikum dominál. Nyers, sötét, érzelmileg kíméletlen film.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit keres egy ilyen furcsa szerelmi történet egy karácsonyi válogatásban? A válasz egyszerű, ugyanis a film két, egymásra rímelő betlehemi jelenettel kezdődik és zárul. A kettő között huszonöt év telik el: egy emberöltő, tele tévedésekkel, vágyakkal, bűnökkel, szerelemmel és megváltással.
A filmet a betlehemi csillag közeli képe nyitja meg a madridi karácsonyi fények alatt. Ezután egy fiatal szexmunkás sikolyai törik meg az ünnepi csendet: Penélope Cruz karaktere egy városi buszon hozza világra gyermekét, a Pilar Bardem alakította madame segítségével. A jelenet a dráma és a vígjáték ötletes keveréke, sejtetni engedi, mi fog történni a filmben – és azon túl is.
Érdekesség, amely azóta filmtörténeti lábjegyzetté vált: Cruz később „életpróbának” nevezte ezt a jelenetet. Nem véletlenül. A vásznon mellette segédkező Pilar Bardem a valóságban Javier Bardem édesanyja, aki később Cruz gyermekének nagymamája lett. Az Eleven hús egy őszinte, nyers film a szerelemről, a születésről és a halálról, a vágyról, a test kiszolgáltatottságáról és a megváltás lehetőségéről. Két karácsony között eltelik egy fél élet. És talán mi is okosabbak leszünk.
Eleven hús | Official Trailer (1997)
Mr. Bean és a karácsonyok
Minden sorozatnak van karácsonyi epizódja, de egyik sem olyan, mint amit Rowan Atkinson vezényel le. Még ha mondtam is, hogy nem rondítok bele a szent éjbe, se a szentélybe, egy UFO-nak azonban, aki az égből pottyant, mindent lehet. A betlehemes jelenetben – ahol két kézzel, rögtönzött bábozással kelti életre a szent történetet – még a zseniálison belül is zseniális. Egyszerre gyermeki és frivol, ártatlan és pimasz. Mr. Bean hozza a szokásosat és stabil oldalfekvésbe helyez mindenkit. Ez nem passzív szórakozás, hanem ünnepi testedzés – a rekeszizmoknak vége van, lemozoghatod a bejglit, a zserbót, a töltött káposztát. És közben – szinte észrevétlenül – ott van minden, amitől ez több, mint bohóckodás: kapitalizmuskritika, sóherség, giccs és jófajta angol humor.
Nagyon boomer leszek, ha megkérdem, ma miért nem készülnek ilyen szerethetően pimasz, de nem túltoltan erőszakos és mégis eredeti filmek? Lehet, hogy naiv vagyok, de ha már naiv az ember, legalább legyen Mr. Beannel együtt naiv. Az legalább vicces, és nevetni mindig jó, különösen karácsonykor.
Merry Christmas Mr Bean | Full Episode
SANTA Beany | Christmas Special | Mr Bean Full Episode
Szokatlan karácsonyi filmes ajánlónk végére ért. Direkt nem akartunk mindent is belepréselni. A bőség zavara helyett inkább azt javasoljuk: válassz ki egyet a felsorolt filmek közül. Ellenőriztem, le lehet tölteni őket, sok helyen fenn vannak. És ha már kis karácsony, te is lepj meg minket egy-két nagy karácsonyi filmtippel.
