2010-ben Budapesten a belváros kellős közepén egy patinás történelmi házban egy olyan klub született, ahol a zene és a tánc összehozza a generációkat, ahol kiléphetsz a hétköznapi hajtásból: ez az Ötkert. Sokan felelősek a hely üzemeltetésért, most két tulajdonossal, Csókay ‘Beni’ Bencével és Sticzay ‘Sticoo’ Péterrel beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről.
Kezdjük kapásból a kötelező körrel. Meséljetek a kezdetekről. Hogy jött az Ötkert ötlete? Volt valami koncepció?
Beni: Az egész úgy indult, hogy mi csináltuk anno a 4bro bisztrót a Csörsz utcában. Ezáltal elkezdtek megismerni bennünket az emberek, a közönség és a szakma is. A nyitás utáni szezonban kaptunk pár megkeresést, az egyik ilyen Lefkovics Gyuritól jött, aki akkor már nagy név volt a szakmában. Ellentétben velünk, akik nagyon zöldfülűek voltunk. Megkérdezte tőlünk, van-e kedvünk csinálni valamit egy szuper helyen, ami éppen üres. Persze, hogy volt!
Természetesen volt más jelentkező is a hely kialakítására, de Gyuri valamiért minket választott. A friss erőt. Kijelenthetem, hogy komolyan megilletődtünk a nagy lehetőségtől, de csillogó szemmel ugrottunk bele az álom melóba. Ez lett az Ötkert. Nagyon tetszett az ötlet, hiszen a Csörsz utcai bisztró akkor egy téli szórakozóhely volt, az Ötkert pedig eredetileg egy igazi nyári helynek indult, a benti őrületesen hangulatos nyitott udvarával.
Tisztán emlékszem, hogy zsigerileg éreztük akkoriban, hogy nincs egy igazán jó nyári hely, és szerettük volna ezt mi elhozni az embereknek. Összeállt a banda, és elkezdtük az építkezést. A célunk az volt akkoriban, hogy csináljunk egy olyan nyári szórakozóhelyet, ahol szabad lehetsz, és ahol nem a kidobók mondják meg, hogy ki jöhet be és ki nem. Tudod: Come as you are!
Stico: Volt egy felismerésünk, hogy van egyfajta ‘gap’, egy légüres tér: éreztük, hogy valami hiányzik a budapesti éjszakai életből. A Romkert addigra elvesztette a varázsát, nem volt számunkra már vonzó, így nem volt olyan hely a városban, ami megfelelt volna ennek a szabad nyári hangulatnak. Akkor jött a joker kártya, és mi éltünk vele. Az alapkoncepció szerint egy igazán jó táncos helyet szerettünk volna létrehozni, mert ebből nem nagyon volt a városban. Ezért kifejezetten erre rendezkedtünk be. Elkezdődött az építkezés, majd a marketing kampány, mindezt eszméletlen energiák lengték be. Maga a hely kialakítása is egy álom megvalósulása volt. Minden kreatív energia összegyűlt, amiből végül egy remek dolog született. Magát a beharangozó kampányt is hatalmas jókedv övezte, amit imádtak az emberek. Komoly nevek voltak a csapatban: Gyuri oroszlánrészt vállalt a hely kialakításban, Szendrő Petiék tervezték a belső enteriőrt, Géczy Dávid készítette a reklámfilmeket, Csókay Geri pedig lubickolt a kreativitásában.
Példa a sok akkori ötlet közül, amikor kitaláltuk és megtaláltuk Márta nénit, az Ötkert „nénjét”. Az első promo videó egy rejtett felvétellel készült videó anyag, amiről a saját csapatunk se tudott. Máig dőlök a nevetéstől azon a filmen. (A Nénje visszatért!)
Beni: Amikor megnyitottunk, azonnal berobbant a hely, ami nagyon ritkán szokott megtörténni. A hivatalos nyitó előtt volt egy baráti buli, ami annyira eldurrant, hogy utána már mindenki ott akart lenni az Ötkertben, mindenki nálunk akart bulizni. Ez egyszerre volt menő és mégis laza, ahol együtt buliztak az inges bankárok és ügyvédek, de ugyanakkor ott voltak a művészek, a sportolók és a modellek is. Az egész egy nagy olvasztótégely volt. Igazából a tulajdonosok és a csapat baráti társaságának összeolvadása volt az, ami a legelején beindította a helyet. Emlékszem, Gyuri az első hónapban, szinte minden bulin ott volt hajnalig.
Most is abban hiszünk, hogy így jó bulizni. Egy jó hangulatú Bábelben, ahol mindenki megtalálja a helyét.
Van vagy volt nálatok door policy?
Beni: Ez régebben kicsit másképp működött. Minden szórakozóhely életében van egy életgörbe. Ez nálunk is megvan, a kezdetekkor főleg a mi ismerőseink, baráti körünk járt ide, – kb. 6-7 évig – majd ahogy kiöregedett ez a generáció, akkor új emberek jöttek. Ez egy kissé kegyetlen, de igen jól ismert algoritmus. Van egy hely, ami friss és népszerű a barátok körében, majd telnek múlnak a hatalmas bulik, az évek és a régi társaságnak már nem olyan újszerű a hely, tovább állnak, és új emberek érkeznek a helyükre.
Mi óhajtjuk a fejlődést, ezért is célzunk sok embert, sok irányba. Ennek természetes velejárója, hogy cserélődik a közönség, és aki régen a hátadat csapkodta, az egy idő után máshova megy, és másnak a hátát fogja csapkodni. Szóval az elmúlt 11 évben teljesen átalakult a közeg. Visszatérve, van egyébként door policy, de mindig azt szerettük, hogy ne a portafőnök mondja meg, hogy ki jöhet be, hanem legyen ott egy jó fej haverunk, aki a mi elmondásunk alapján megmondja, hogy ki az, aki bejöhet, és ki az, aki nem. Elsőként Jana barátunk vitte ezt az ultra nehéz melót. Szerintem ezt a munkát igazán nehéz professzionálisan csinálni. Aztán Menyus barátunk, majd Kiru voltak a nagy korszakok meghatározó alakjai, természetesen a régi portafőnökeink, Gabi bá és Lacika sem maradhat ki a felsorolásból. Igazából ezek a nevek mind-mind meghatározó alakjai voltak az Ötkertnek. Szeretünk barátokkal együtt dolgozni minden szinten.
Mennyit változott a hely a kezdetek óta?
Stico: A belseje nagyon hasonló maradt, kivéve a tetőt. Az elején nem volt tető, mivel nyári helynek indultunk: májustól szeptemberig tartottak a bulik. Amikor elindult az Ötkert, – és viszonylag nagy siker lett – akkor felmerült, hogy hogyan tudnánk téli helynek is megtartani. Beni tesója, Geri úgy gondolta, hogy a kezébe veszi a dolgokat, és megszületett a polikarbonát tető terve, amit szerencsére jóvá is hagytak. Akkoriban ez egy nagyon drága beruházás volt, amin sokat vakartuk a fejünket, de az évek során kiderült, hogy az egyik legjobb döntésünk egyike volt. Így lett egész éves hely az Ötkert. Geri azóta is mindenhol tetőket lát.
Beni: Igen, a hely fokozatosan alakul és alapjaiban hasonló, ellenben zenei stílusában sokat változott. Régen inkább bootleges, nem annyira mainstream zenékkel ment a hely. Leginkább az akkori ChaChaCha zenei stílusa volt a meghatározó, és arra jött rá a mi hip-hop és rock szeretetünk. Máté a negyedik tesónk, igazi rock rajongó, ő is szorgalmazta a bulikban a minőségi rockot.
A péntek és a szombat mennyire más zene tekintetében?
Beni: Régebben a péntek elektronikusabb volt, szombaton bootlegesebb. Most is van különbség, a péntek klubosabb, a szombat pedig egy picit mainstreamebb: úgy kell elképzelni, mint egy nagy házibulit. Most nagyon sok pop, hip-hop, R‘n’B és latin zene megy. Illetve a Secret Roomban techno. Az nagyon fontos volt számunkra, hogy minél több zenei stílust ki tudjunk szolgálni, ezért lett összesen 3 termünk: az Ötkertben 2, a Secret-ben pedig 1.
Stico: Az első 2-3 évben olyan volt, mintha valaki az első autóját vagy lakását vásárolná meg, mindent megcsináltunk, amit jónak gondoltunk, vagy úgy éreztük, hogy van rá igény. Tartottunk zongora estet és ifjúsági bált is, színházi előadást vagy underground kiállításokat. Ki kellett próbálnunk szinte mindent, hiszen nem tudtuk pontosan, hogy mi az, amit az emberek szeretni fognak, mitől fog menni a hely.
Az évek során töretlenül a topon maradtatok?
Beni: Természetesen nálunk is voltak hullámvölgyek. Kérdés, hogy kinek mi a siker? Miben mérjük: menőség alapján, vagy pénzben? Régen nekünk az volt a legfontosabb, hogy a miénk legyen a legmenőbb hely. Most is ez a fontos, de nyilván az évek során egyre profibbá váltunk, és a profizmus magával vonz jó és rossz dolgokat is. Most már határozottan állíthatjuk, hogy jóval profibban működünk, mint a kezdetekkor. Viszont mivel az Ötkert már nem a legújabb hely a városban, ezért ez a korszak lezárult. Most talán még több versenytársunk van, mint akkoriban.
Stico: Volt olyan időszak, hogy mindenki ide akart jönni a 20 évestől a 40 évesig. Az első 3 évben nagyon nagy sikerünk volt, külföldön is szóbeszéd tárgya volt a hely. Régebben nagyobb volt a keveredés, mint Bábelben, mert egyszerűen mindenki itt volt. Mára jobban szegmentálódott, nagyobb a magyar közönségünk.
Beni: Most minden nap más egy kicsit a közönségünk: csütörtökön a fiatalabb, pénteken a kicsit idősebb, és szombaton a legidősebb korosztály bulizik nálunk. Jártak már itt olyan sztárok, mint pl. Jude Law, aki a buli után tovább ballagott innen egy magyar házibuliba és írtak rólunk a New York Times-ban is.
A híres emberekből is Dunát lehet rekeszteni, annyian voltak és vannak a helyen. Felsorolni se tudom a nagy bulikat. Például most szeptemberben a Backstreet Boys-nak lesz nálunk backstage bulija, de olyan is volt, hogy a Scooter nálunk bulizott a koncertje után.
Úgy tudom, hogy a hét minden napján nyitva vagytok. Minden nap van buli, vagy szoktak lenni esetleg koncertek is?
Beni: Heti 7 nap vagyunk nyitva, abból 6-ból van buli. Régen ez csak 3-4 nap volt.
Stico: Koncertek inkább régen voltak. Az elején brutál fellépőket hívtunk, mert nem tudtuk, hogy mitől fog igazán menni a hely, ezért beletettünk apait-anyait, és persze minden hírességet. Az volt a vágyunk, hogy nálunk minden legyen. Később rájöttünk, hogy az akkori Gödörrel nem tudunk versenyezni, és végül arra is ráeszméltünk, hogy a hely fő küldetése a táncoltatás. Ennek ellenére hihetetlen külföldi fellépők és rengeteg magyar koncert volt nálunk Legutóbbi 10. születésnapon a Mary Popkids és a Punnany Massif hozott elképesztő hangulatot a tánctérre.
Beni: Igazából mostanában is tartunk néha koncerteket, például feltörekvő hip-hop csapatok jönnek hozzánk. Napközben egyébként étteremként működünk, így a környéken dolgozók sokszor járnak ide ebédelni is.
Van rezidens DJ, milyen a csapat?
Stico: Az előző 11 évben 4-5 nagy korszakot tudok feleleveníteni, melyek meghatározóak voltak DJ-k szempontjából. Mindig egy adott csapattal játszunk, egy adott korszakhoz/korosztályhoz. Ezt persze tesztelni is kellett, főleg az elején, hiszen nehéz az Ötkert közönségnek játszani, mert ahogy említettük: olyan, mint a Bábel. Rengeteg különböző ember fordul meg itt, akiket szeretnénk megmozgatni, ehhez pedig különleges DJ-k kellenek. A teljesség igénye nélkül nevek a DJ történelmünkből: mindenekelőtt Jami, aki már a bisztróban is megalkotta a házibuli hangulatot, Elliott és Séf, Superman, Infragandhi, Havlik, Lauer, Sonic, Django, Liszkai Geri, TMX, Nara, Dr. BRS, illetve a mostani csapat Bréda Bia, Nikita, Imrik, Subpop, Danny Better, Chris Wolf és Chris M.
Beni: Mainstreamben szerintem könnyebb dolga van a DJ-nek. Említettük már, hogy nekünk a kezdetek óta fontos, hogy az emberek tudják, hogy mi elsősorban egy táncolós hely vagyunk, és másodsorban minden más. A tánc és a zene a hitvallásunk: minden ehhez van kiépítve. Ez szerencsére meg is maradt, csak a zene alakult át egy kicsit, és az emberek cserélődtek ki. Az Ötkert udvara a tánc Mekkája, mintha erre találták volna ki. Emlékszem mekkorát jött az Absolut Dance Battle, és aztán ugyanúgy a tánc hangulatára és a reggaeton ütemeire húzta fel Oláh Dani és Végh Szabi a OneDance csütörtököket (DJ Alant ne hagyjuk ki), ami régóta a legnagyobb csütörtöki buli a városban.
Stico: Fontos megemlíteni, hogy elég nagy csapat (kb. 70 fő) dolgozik az Ötkertben. Tényleg profi háttérmunka folyik nálunk. Amit a bulizók kapnak egy partiban, az egy óriási gépezet napi munkájának a gyümölcse. Ezt csak azok tudják működtetni a háttérben, akik teljesen elhivatottak a szakma iránt. Óriás köszönettel tartozunk ezeknek az embereknek. Valószínűleg mindegyikükkel lehetne egy ilyen cikket készíteni.
Mi a véleményetek a többi szórakozóhelyről? Szoktatok versenytársakat figyelni, inspirálódni?
Beni: Sokat jártunk/járunk, másképp nem is lehetne ezt csinálni. Régóta aktívan bulizunk, aminek van pozitív és negatív oldala is… Amióta megtehetjük, külföldön is keressük a legjobb helyeket, partikat, illetve számos szakértővel dolgozunk együtt, akik segítik a munkánkat. Az azért gondolom mindenkinek leesett, hogy nem áll tőlünk távol ez a világ.
Stico: Négyen vagyunk, mindenkinek megvan a saját stílusa/tapasztalata, ami összefolyik, és mindig sikerül közös megegyezésre jutni a dolgokban. Sokat járunk együtt bulizni itthon, külföldön, így születnek az új ötletek: saját élményeink alakítják ki a koncepcióink nagy többségét.
A covid időszak mennyire volt nehéz? Féltetek attól, hogy esetleg itt a vége?
Stico: Óriási para volt nekünk és minden hasonló helynek, de életben maradtunk. Volt a covid alatt egy időszak, – körülbelül 2-3 hónap – amikor este 11 óráig tartó nyitvatartást engedélyezett a törvény. Akkoriban elkezdtük este 7-től a bulikat, 11-kor pedig bezártunk. Teljesen fura volt, ahogy az emberek megérkeztek 8 órára, a buli 9-kor már dübörgött, és 11 kor zártunk. Igyekeztünk mindent megtenni a túlélésért. Szerencsére a dolgozók közül is megmaradt a mag. Sokan sajnos szakmát váltottak, aminek a levét máig isszuk. De most úgy tűnik kezd minden visszatérni a normálisabb kerékvágásba.
Beni: Az Ötkert az elmúlt 11 évben otthont adott egy korosztálynak. Ez úgy nézett ki, hogy elkezdted a fröccsözést szerdán, és zsinórban 3-4 napot buliztál a helyen, eközben pedig megismertél rengeteg új arcot. Egy olyan közösség alakult ki, akik mindig ott voltak. Ez szerencsére nem tűnt el, csak cserélődött a törzsközönség.
Mik a jövőbeli tervek?
Beni: Úgy érzem, hogy most nagyon stabilak vagyunk. Az a tapasztalatom egyébként, hogy mindig alkalmazkodni kell az adott korszakhoz, zenei stílusokhoz. Ha nem alkalmazkodsz, akkor elsüllyedsz. Minden korszakból ki lehet fogni a jó és rossz dolgokat, mi próbáljuk a hozzánk legközelebb állókat megfogni. Volt egy kampányunk, ami arra épült, hogy az Ötkert van, volt és lesz! Ezt most is így gondoljuk. Ez egy óriási befogadótér, ami állandóan változik, de mindig képes megújulni. Egy olyan vállalkozást viszünk, ami jól megy, de motivál is minket, hogy sokat dolgozzunk vele. Sokszor érezzük azt, hogy a Budapest közepén létező Ötkert a világon bárhol megállná a helyét, és ez kimondottan inspirál bennünket!
