Jeff Dabe tizenhat centiméter kerületű jegygyűrűt hord, tenyerében simán elvész egy háromdecis dobozos sör, vagy egy 7-es kosárlabda. Ez már önmagában is épp elég zavarba ejtő, de ha hozzátesszük, hogy az 59 éves férfi alkarjának kerülete egy centi híján fél méterre rúg, akkor a félelmetes szó sem tűnik túlzónak.
Minnesota állam egyik eldugott szegletében, a mindössze kétezres lélekszámú Stacy városában él Jeff Dabe nehézgépkezelő, aki mindamellett, hogy többszörös szkander bajnok és igazi ezermester, valószínűleg a világ legnagyobb alkarjával megáldott (?) embere is egyben. Jeff valószerűtlenül nagy felsővégtagokkal látta meg a napvilágot 1963-ban, ám ezen elváltozástól eltekintve makkegészséges újszülött volt. (Azóta rengeteg vizsgálaton esett át, ám sem a gigantizmus, sem az elefantizmus jeleit nem találták nála. Még a minnesotai egyetem professzorai is összedugták a fejüket, mindhiába, előrébb ők sem jutottak puszta találgatásnál.)
Elképesztő adottságai egyáltalán nem akadályozták, mint ahogy most sem akadályozzák a mindennapokban, sőt, különösen jól jöttek a családi farm körüli munkák során. Fiatalon rengeteget segített szüleinek, jó munkásemberként mindent megcsinált, amihez csak hozzáfért, vagy amihez odaengedték. Noha adta volna magát a dolog, Jeff csak viszonylag későn, középiskolás korában kezdett komolyabban foglalkozni a szkanderrel. Ekkor aggatták rá barátai a Popeye becenevet, talán nem kell különösebben magyarázni, hogy miért. Újabban a Disney-s Rontó Ralphoz is szokták hasonlítani, de mi maradjunk az előbbinél, mégiscsak az a félig-meddig hivatalos.
Jeff eleinte hobbiként tekintett a „karbirkózásra”, mígnem végzős korában edzői elvitték egy jótékonysági versenyre, amit aztán emberünk jól megnyert, ki más, mint az aktuális állami bajnok ellen. Mondjuk ezen kicsit sem lepődött meg, hiszen:
„Mindenkit megvertem. Először a srácokat, majd a felnőtteket. Sorban. Aztán rákaptam az ízére. Végül rábeszéltek, hogy menjek el versenyezni.”
Vicceskedve megjegyezhetnénk, hogy végtagjai méretének köszönhetően eleve hendikeppel indult, de ez nem teljesen igaz. Tudniillik nem csak a kezei voltak átlagon felüliek, hanem a testi ereje is. Ez a kombó pedig túl soknak bizonyult a „mezei” ellenfelek számára.
„A karom méretétől általában ránézésre sokkot kaptak az
emberek, de volt is félnivalójuk, mivel tényleg erős voltam.”
Öt év versenyszerű sport után jött viszont a krach: súlyosan megsérült a jobb könyöke, minek folytán abba kellett hagynia. Sok időbe telt, mire újra edzésbe állt, azóta viszont nincs megállás. Igaz, az elmúlt tizenegynéhány évben már a gyengébbik, vagyis a bal kezével nyomja az ipart, de az eredményein ez egyáltalán nem látszik meg. Jeff jelenleg a Szkander Világligában (WAL) indul, több állami és országos versenyt nyert már. Éremgyűjteménye tavaly lett teljes a régóta áhított világbajnoki címmel, melyet Floridában söpört végül be, viszonylag simán.
Jeff egyébként speciális „edzésmódszereket” használ, máskülönben aligha lehetne ennyire sikeres. Kedvencei gyakorlatai közé tartozik ásás és az emelgetés, de egy huncut mosoly kíséretében elejti, hogy alkalomadtán, a tévé előtt ülve gumiszalaggal szokott erősíteni. Nagyjából ez minden; gyúrni sem jár, szívből tolja, vagy inkább húzza más meglett férfiak kezét. Miközben az asszony szakadatlanul üvölt a lelátón.
Habár hétköznapjait nagyrészt a szkander tölti ki, Jeff boldog családi életet él. Feleségét, Ginát több mint húsz évvel ezelőtt ismerte meg egy helyi bárban, három felnőtt gyermekük van. Na meg egynéhány jól megtermett színpompás koi pontyuk a kerti kis tóban, melyet a családfő gondoz kevéske ráérő szabadidejében. Jeff és Gina ugyan otthonülő típusnak vallják magukat, ám a sport révén mégis rengeteget vannak úton. Cseppet sem bánják, hiszen így alkalmuk nyílik barátságokat kötni, noha ez nem minden esetben zökkenőmentes, ha az ember alkarja akkora, mint mások combja.
