Ezúttal egy igazi látnokot prezentálunk nektek, aki évtizedekkel ezelőtt megfestette napjainkat és a – feltételezhető – távolabbi alternatív jövőket. Syd Mead, amerikai ipari formatervező és neofuturista koncepcióművész ugyanis amellett, hogy számos legendás sci-fi film látványvilágát tervezte, halála előtt megfestett olyan tárgyakat – amolyan sejtelmes, nostradamusi módon -, amelyek mostanában és vélhetően a közeljövőben kerülnek majd le a gyártószalagokról.
Ha láttatok bármilyen science fiction filmet vagy futurisztikus, koncepcióautó látványtervet az elmúlt évtizedekben, akkor – még ha nem is direkt módon a festményeivel – biztosan találkoztatok már Syd Mead briliáns vízióival, amelyből a mai napi nem szégyellenek nyúlni a nagy ipari mamutvállalatok.
Mai portrénk alanya ugyanis bármilyen más művésznél vagy designernél jobban előrevetítette
látványvilágban a jövő kétféle lehetséges végkimenetelét: a hiány-gazdálkodáson alapuló disztópiát,
valamint a bőségre alapuló utópiát, amelyeket George Orwell „1984”, illetőleg Aldous Huxley
„Szép új világ” című regénye szavakban ábrázolt.
A festőművész életének 86 éve alatt mindent előre elképzelt a robotoktól kezdve, az űrhajókon és a mai autókon át egészen a jövő metropoliszáig, rendszerint évtizedekkel azok megvalósulása előtt.
A sugárhajtás ihlette lámpa
Mead első és egyetlen kötött munkaviszonyát 1959-ben a Ford autógyártó konszernnél létesítette, ahol mintegy bő két évet töltött el. Ezen rövid idő alatt megelégelte, hogy tervezőasztalon megálmodott vízióit sorra lesöprik az asztalról a döntéshozó menedzserek. Korai autótervezői munkásságáról egyetlen megvalósult tárgy árulkodik, az 1964-es Ford Falcon Futura sugárhajtású vadászgépek inspirálta hátsó lámpája, amely mellesleg az egész modell egyetlen ikonikus dizájneleme.
Ipari multikon át vezetett az út Hollywoodig
Syd Mead rengeteg mamutvállalatnak dolgozott külsős tervezőként ezt követően. Többek között a Volvónak, a Philipsnek és az Air France légitársaságnak is mielőtt végleg hátat fordított eredeti szakmájának és a filmezés felé vette volna az irányt. Ezen belül pedig olyan sci-fi filmekben találta meg legjobban a helyét, amelyekben egy komplett jövőt kellett megálmodnia, lásd Star Trek, Blade Runner (Szárnyas Fejvadász), vagy mondjuk az Aliens, a Tron és számtalan más távoli jövőben játszódó kasszasiker. Nem beszélve arról, hogy számos filmesnek jelentett inspirációt, így például a U. S. Steelnek készített futurisztikus városi tömegközlekedési koncepciója bevallottan ihletet adott Joe Johnstonnak arra, ahogy az 1980-as Birodalom Visszavág című filmben ábrázolta a birodalmi lépegetőket.
A jövőt nem lehet megjósolni, egyeseknek mégis sikerült
Mai portrén főszereplőjének talán a legnagyobb erőssége, hogy a jelenkorból képes volt kivetíteni a fantáziáját egy elképzelhető távolabbi jövőbe, így számos olyan mai autó és dizájn köthető a nevéhez, amit ő álmodott meg a filmek számára, majd egy élelmes konszern végül fogta magát, levédette és legyártotta. Az irodalomból példák hosszú sorát lehetne felhozni arról, hogy egy elképzelt fantáziavilág fizikailag is megvalósul, hiszen Jules Verne a vitorláshajók korában írt tengeralattjárókról, Madách „Az ember tragédiájának” XII-dik színe a Falanszter bő száz évvel a panel lakótelepek előtt íródott, míg George Orwell „Nagy testvére” ott lapul mindannyiunk farzsebében, ráadásul manapság már tudja azt a videóhívás funkciót is, amelyet Isaac Asimov a vezetékes telefonok korában rengeteg könyvében leírt. Jóllehet az orosz származású amerikai író rajongóival ellentétben nem tartotta magát prófétának, hiszen így fogalmazott erről szerényen:
„A jövőt megjósolni balekok játéka.”
Koncepció a Szárnyas Fejvadász mögött
Önéletrajzi írásában Mead mesélt az elképzeléseiről, amellyel a több generáció számára is legendásnak számító „Szárnyas Fejvadász” című hollywoodi blockbuster készületeihez nekilátott. A felhőkarcolókat és a nagyvárosi épületeket New York és Chicago városából merítette azzal a különbséggel, hogy magasságukat megkétszerezte majd megfűszerezte a környezetet repülő autókkal és légi tömegközlekedéssel és egy olyan világot hozott létre, amelyben tisztességes, becsületes ember sohasem ereszkedik le a harmincadik emelet szintje alá. Az ikonikus Tyrell épületet pedig elmondása szerint a kambodzsai Angkor Wat templomegyütteséről vette, amiről így mesélt: „Az ősi társadalmak masszív rituális építményeket emeltek az istenségeknek hódolva, tehát számomra értelemszerűen adta magát a dolog, hogy ezt beemeljem a filmbe.”
A felhőkarcolók látnoka utálja a magas épületeket
Mead szerint amúgy – annak ellenére, hogy utópiáiban rendszerint lelkesen ábrázolja a gigantikus felhőkarcolókat – a jövő inkább a falusisas környezet és gazdálkodás felé tereli majd az emberiséget, mindössze néhány magasabb, nem lakhatási céllal működő funkcionális épülettel. Mindez elég érdekes nézőpont attól a vízionáriustól, aki évtizedekkel a megjelenésük előtt megálmodta a smart phone-ok által vezérelt okos otthonokat, a vezető nélkül irányított autókat és a lépten nyomon reklámot és propagandát nyomó gigantikus képernyőket. Syd amúgy elmondása szerint nem látta olyan sötéten a jövőt, mint ahogyan azt a sci-fi filmek felkérésére elképzelte, így fogalmazott erről:
„Egy szép jövőt megtervezni sokkal nehezebb, míg ezzel szemben egy sötét jövő átgondolása
katartikus élmény, hiszen benne van az az érzés, hogy baromi jó, hogy nem ebben kell élnem.”
Gyorstalpaló látomáskeresőknek
Syd Mead nem kezeli banktitokként munkamódszerét, mellyel egy lehetséges jövőt képes aprólékosan ábrázolni. Véleménye szerint minden egyes koncepciónak három fázison kell keresztül mennie. Az első lépés maga az ötlet, amiből minden kiindul, ami nem más, mint a jelen kivetítése egy lehetséges jövőre. A második szakasz a dokumentáció, ami a szöveges megfogalmazástól a rajz vázlatokon át egészen az olajfestményekig tart. Az utolsó lépcsőfok pedig az egésznek a részletes megszülése, amelynek végén olyan érdekes nüánszok jönnek létre, mint például a Johnny Mnemonic filmben látható ATM bankautomaták. Zanzásítva ez Mead munkamódszere, de akit bővebben érdekel a téma annak ajánljuk a „The Movie Art of Syd Mead: Visual Futurist” című könyvet, amely sajnos magyar nyelven jelenleg még nem elérhető.
A jövő idők borzongása, avagy a katasztrófavárás
Az emberi természet egyik alapvető érzelme az eszkatológiai „mind megdöglünk” feeling, ami a maya naptár 2012-re prognosztizált világvégétől kezdve az yK2-es számítógép- és bankszámlagyaluláson át a földbe bármikor becsapódó gigantikus meteoritokig meglehetősen széles skálán mozog, hiszen legrégebbi könyvünk, már a Biblia is részletesen mesél az apokalipszisről, nem beszélve a mai slágerről, amely szerint Vlagyimír bármelyik pillanatban a nyakunkba csűrheti az atombombát.
Syd Mead azonban, bár rengeteg mai modern tárgy dizájnját és funkcióját előre megálmodta, nem tartozott a pesszimisták táborába, noha rengeteg olyan világot képzelt el, amelyben egyikünk sem szeretne élni. Mindezek okán azért erősen remélhetjük, hogy a mára már életre kelt, megálmodott használati tárgyakon túl nem csöppenünk egyszer csak valamelyik utópiájába. Bár Nostradamustól a Mátrix trilógiában ábrázolt fiktív orákulumon, Vernén és Madáchon át Syd Mead-ig bezárólag sokan találtak el vastyúk a szeget módon részleteket a jövőből, azért még nyugodtan vásárolhatunk tartós tejet ezután is, hiszen a nagy gondolkodó Konfuciusz is megmondta, hogy
„Ha az ember előre ismerné a jövőt, sohasem merne tovább menni az élet útján.”
