A Netflix forgalmazásában kikerült egy őrült doksi, a The Pez Outlaw. A történet szerint Steve Glew az 1990-es években ritka PEZ-adagolókat csempészett Kelet-Európából az Egyesült Államokba, mellyel valószínűtlenül sok pénzt keresett. Az egészen fura üzlet egy évtizeden át olajozottan működött, mígnem a nemezise, a PEZ USA vezetője, aki tényleg „The Pezident”-nek hívta magát, úgy döntött, hogy tönkreteszi. Joghézagok közötti szlalomozás és multi harcmodor Dávid, vagyis Steve, és a PEZ-Góliát között.
A PEZ-sztori dió helyett cukorkahéjban
A PEZ cukorka eredete az 1927-re nyúlik vissza Ausztriába, aholis Eduard Haas III a dohányzás alternatívájaként kezdte el árulni préselt borsmentás frissítő cukorkáit, amit később már világszerte exportáltak.
A PEZ név a PfeffErminZ szó (németül borsmenta) fura módon megközelített rövidítése. Az eredeti termék egy kerek borsmentás pasztilla volt, az úgynevezett PEZ-drops. Idővel új, egyedi formájú gyártási folyamat alakult ki, és létrejött a ma ismert kemény, sajtolt téglaforma. Mára szorosan kapcsolódik hozzá egy kézi cukorkaadagoló is, ami sok nemzet esetében a popkultúra részét képezi, például a Bleach japán mangasorozat „Soul Candy”-je is innen eredeztethető.
Később, a cég számára is szokatlan módon, a PEZ-cukorkaadagolók nagy mennyiségben lettek értékesíthetők a másodlagos piacon. Gyűjthető tárgyként egész kis kultusz épült köré. A fejes cukorkatároló legmagasabb áron történő igazolható továbbadása 7000 dollárért történt. Ez egy puhafejű Mickey Mouse-figura volt. Ez az adagoló soha nem volt elérhető a nyilvánosság számára, egy gyári prototípus volt. A legértékesebb PEZ-adagoló a három Political Donkeys, egyenként több mint 13 000 dollár az értékük, az egyik John F. Kennedy tulajdonában volt. Ezek jelenleg nem eladóak, de a gyűjtők PEZ-gráljai között szerepelnek.
A PEZ-gyűjtés hobbija odáig nőtt, hogy évente több összejövetelt is rendeznek szerte a világban. A legrégebbi „kongresszus”, a PEZ-a-Mania, amelyet 1991 óta rendeznek meg Clevelandben, Ohio államban. A PEZ-gyűjtők az internet előtti időkben nyomtatott vagy kézzel készített árazási útmutatók alapján lőtték be, hogy mi mennyit ér. Az egésznek volt egy fura bája, hogy nem volt egy keresőd. Speciális vásárokra kellett járnod, ha gyűjtő voltál. Ebben a világban jelent meg egy mágikus törpe a semmiből a különleges és ritka játékaival, amire mindenki vágyott. Ő volt Steve Glew, a PEZ-csempész.
Ki az a Steve Glew?
A 73 éves Steve Glew egy igazi klasszikus amerikai redneck. A doksit nem fogom nektek elspoilerezni, de mégis tudom árnyalni a képet, hiszen a 90 perc nem elég mindenre. Steve nagy szegénységben nőtt fel a Michigan állambeli DeWittben.
Tinédzserként évekig küzdött a kábítószerrel és az alkohollal. Maradjunk annyiban,
hogy a mánia, a függőség és a diagnosztizált paranoia visszatérő elem az életében.
Ennek ellenére mégis úgy tűnik, ha Steve nem is született jó csillagzat alatt, a felesége mindenképp. A nő nyugodt stílusa, esetében tényleg lehet mondani, hogy vájbja, átragadt Steve-re is, ami az életére nézve is kifejtette áldásos hatását. A párnak két gyermeke született, majd egy kis vidéki farmon telepedtek le. A ’90-es években Steve gépkezelőként dolgozott, emellett, hogy plusz pénzt keressen, gabonapelyhes dobozokon található kuponokat gyűjtött össze, de valami eszement módon. Az emberek nagy része nem foglalkozik ezzel, kidobják, de Steve szó szerint kikukázta őket. Több száz játékot, ajándéktárgyat, walkmant szerzett a gabonagyártó cégektől. Az összegyűjtött játékokat aztán egyénileg és helyi vásárokon értékesítette. Az egyik ilyen vásáron 1992-ben Steve észrevett egy férfit, aki 1 dolláros PEZ-adagolókat adott el 25 dollárért. A doksiban nő szerepel, de valójában egy pasi volt. Amúgy sem szoktak csini pin up görlök PEZ-adagoló bizniszekbe pörögni. Felismerve az ilyen cukorkaadagolók lehetséges jövedelmező piacát, Steve kapcsolatba lépett néhány PEZ-gyűjtővel. Igen, számomra is meglepő volt, van ilyen, nem is olyan kicsi szubkultúra.
Felfedezte, hogy jelentős kereslet mutatkozik az Egyesült Államokban az országban nem forgalmazott európai vagy megszűnt vagy nem értékesített adagolók prototípusai iránt.
The PEZ Outlaw vs. The Pezident
1994-ben a szlovéniai Ljubljanába repült, mindössze 4000 dollárral. Talált is jó cuccokat, sőt egy kiadatlan Bubble Boy-adagoló is előkerült egy szlovén raktárból.
A következő 11 évben Steve szinte minden hónapban Kelet-Európába utazott, és 10 000 dollárt vitt magával 20 dolláros bankjegyekben. Diszkréten, már-már mániákusan kémsztoriba illően intézte a dolgait. Azt képzelte, hogy követik. Most nem akarok poénokat lelőni, nézd meg a doksit! Minden alkalommal öt, körülbelül 10 000 db PEZ-adagolóval teli zsákkal tért vissza egy-egy illegális raktárkisöprésből. Ez magában foglalta a ritka, már nem gyártott és gyárilag selejtezett tételeket és a piacra még nem került adagolók prototípusait. Amellett, hogy ezt busás haszonnal értékesítette, Steve feketén üzletet kötött a PEZ Candy Inc. európai vezetőjével is, hogy felszámolt adagolókat gyártson és importáljon egy győri raktárból. Ezt az európai fél tagadja. Én hajlok affelé, hogy Steve verziója az igaz. A győri részben el is mondom miért.
Mivel a PEZ Candy Inc. nem jegyeztette be védjegyét az Egyesült Államok vámhatóságainál, ez a kiskapu lehetővé tette Steve számára, hogy legálisan behozza a termékeket az országba. Azonban csak a cég reklámozhatta és értékesíthette a termékeket az Egyesült Államok hazai piacain, így Steve üzlete illegálisnak minősült. Ennek ellenére a PEZ Candy Inc. nem perelte be, mivel ártalmatlannak tartották. Egy ideig. Ennek eredményeként Steve hatalmas vagyonra tett szert a következő évtizedben.
„11 év alatt 4,5 millió dollárt kerestem.” – mondta az ABC News-nak 2022 októberében.
Sőt, csak 1998-ban Steve 750 000 dollárt keresett tisztán, ami után nyilvánvalóan
egy dollárt sem adózott, mára elévült ugyan, de na!
Megesett, hogy 1250 dollárt kapott egy nagyon ritka PEZ-adagolóért. A doksi szerint 27 cent/300 dolláros átlaggal dolgozott, ami azért durva haszonkulcs. Emellett felidézett egy különösen értékes PEZ-adagolószállítmányt is, amelynek értéke 500 000 dollár volt. Ezekre persze vámot nem fizetett soha. Egy dilis gyűjtőnek nézték, és erre direkt rá is játszott egy lapáttal. A végén a „michigani fehérszakáll” felvett hat alkalmazottat is. A blogjában azt állította, hogy a több mint 70 európai akciója során összesen kábé 2 millió PEZ-adagolót csempészett be az Egyesült Államokba. Aztán a PEZ Candy Inc. is rájött, hogy a feketepiac jelentősen befolyásolja az eladásaiknak, ezért új terveket találtak ki. Kizárólagosságra törekedett a PEZ-piacon, ezért szankciókat léptetett életbe: betiltatta a különböző gyűjtői honlapokat, és megállapodásokat kötött a kiskereskedők visszaszorítására. Ezzel elindult a Glew vs. PEZ-háború. Ahogy szigorították a szabályokat, Steve európai kapcsolatai úgy döntöttek, hogy meghátrálnak. A doksi és Steve saját verziója eltér, hogy miért rágott be rá a PEZ USA. A doksi szerint a Bubble Boy volt a kiváltó ok, Steve szerint a „néger Mikulás”.
Valószínűleg a Black Santa PEZ-adagoló volt az, ami Scott McWhinnie irántam érzett gyűlöletét kiváltotta. Több mint egy évtizeden át, majdnem egészen a mai napig, a Pez USA elutasítja a Fekete Mikulás ötletét. Azt hiszem, Marcos (a szlovén kapcsolata) és én voltam az egyetlen, aki úgy gondolta, hogy a Fekete Mikulás nyilvánvalóan okés dolog. A pimaszságom miatt, hogy Fekete Mikulást adtam a világnak, a PEZ USA első számú ellensége lettem. Ettől a pillanattól kezdve minden megváltozott számomra, mint PEZ-kereskedő. Az egyetlen fekete Santa PEZ-cukorkaadagolók azok, amelyeket én csempésztem 1994-ben az Egyesült Államokba.” – Steve Glew.
Ha ez nem lenne elég, a feketepiac szürkezónájában varázsoló fehér szakállú PEZ-Gandalf lépett még nagyobbat is. Saját PEZ-cukorkaadagolókat kezdett Tajvanon gyártatni. A PEZ Candy Inc. ekkor tényleg hadrendbe állt. Több infót nem adagolók az adagolókról. A többi cukorkatörténelem.
A győri hozzászól
E sorok írója pont ebben az időszakban (kilencvenes évek) diákmunkásként két nyáron keresztül is dolgozott a Győri Plastban, ahol a PEZ-cukorkaadagolókat gyártották. Az én feladatom volt, hogy a Rózsaszín párduc bal és jobb fülét szétválogassam. De voltam a raktárban is, ahol tényleg hegyekben álltak az adagolók, de nem sokfajta, hanem ugyanabból sok. Ezért pár saját megfigyelést is el tudok mondani. Az egyik, amit már akkor sem értettem, hogy műanyaggyár létére mégis tele volt cukorkákkal. Konkrétan a PEZ hozta be vagy nem tudom. A legfontosabb dolog, hogy a PEZ-adagolótesteket és a fejeket nem egy helyen gyártották. Gondolom ez nem véletlen. Szóval én úgy látom, hogy biztos, hogy kellett Gunther Leitner vagy valaki más segítsége. Ezt csak összehangoltan lehet kivitelezni.
A másik, hogy egyszerre általában csak két-három karaktert fröccsöntöttek. Bár az igaz, hogy elszórva lehetett random karaktereket még a WC-ben kirakva is találni. Így utólag nagy értéke lehetett a hibás, félreöntött vagy rossz színnel kiöntött karaktereknek is. Mire gondolok? Arra, hogy például a Star Wars-os Stormtrooper fehér fej és a fekete Darth Vader-fej nagyon hasonló, de mégsem ugyanolyan. És volt, hogy fehér granulátumot öntöttek a fekete helyett. Eltelt egy óra, amíg rájöttek, hogy fehér Darth Vader jött ki. Na, ezt aztán gyorsan összezúzták, és rend lett. Hm, ha akkor elteszek pár ilyen fejet, ma lehet horrorára lenne. Ilyen hibákból mindig megmaradt pár. Ezeket szedte össze Steve. Mi akkor nem gondoltuk, hogy ez egy értékes valami, semmit nem tudtunk erről. Az őrök meg sem parittyázták, hogy vittünk ki ajándékba egy-két adagolót. Nem volt szabad, de én Yoda-fejes adagolóért annyit hisztiztem (konkrétan már raktárvezetőt is kérdeztem, nem elloptam), adtak egyet valahonnan. Valójában annyira pitiáner dolognak tűnt, hogy értem miért nem gondolt senki arra, hogy Glew nagy üzletet csinál.
Tényleg olyan gügye ez a Steve Glew?
A doksi egy kicsit ráment a bolondos, autisztikus, paranoiás karakterére, de azért ő nem olyan hülye figura, mint amilyennek be van állítva. A 250 000 dolláros adósság az igaz, de nem égette el az eladatlan PEZ-adagolókat. Nagyon lassan, áron alul azért nagyrészt kiárulta őket. Idővel Steve visszavonult farmjaira, igen, nem csak egy van neki, bár felhagyott az emberekkel való üzleti interakcióval vagy a PEZ társadalmi eseményein való részvétellel, azért ne feledjük, maga is gyűjtő valahol.
Mindazonáltal miután egy ideig nem volt PEZ-hálózatban, úgy döntött, hogy visszatér, és eladja a történetét a médiának. Már ez az ötlet sem egy naiv fickóra vall. 2010-ben Steve elkezdett írni egy online blogot, a The Pez Outlaw-t, ahol részleteket osztott meg életéről és tapasztalatairól. A következő évben már 750 000 dollárért felajánlotta az életéről szóló film vagy könyv jogait Hollywoodnak. 2015-re a The Pez Outlaw története felkeltette az emberek érdeklődését, és a Playboy Magazine közölt is belőle egy részletet. Továbbá a Warner Bros. opciós jogot vett a film jogaira, de az üzlet néhány év után meghiúsult. Eközben Steve tehetséges filmeseket kezdett keresni egy dokumentumfilm forgatásához. Miután a Netflix megszerezte a dokumentumfilm jogait, és hivatalosan bejelentette, hogy lesz film, újra beindult a pezsgés. De ebből is láthatod, Glew már ezen is rendesen keresett. Steve aztán visszanyerte korábbi hírnevét, és úgy döntött, hogy ezt is felhasználja. A dokumentumfilm körüli felhajtás miatt Steve-nek új ötlete támadt. A Pez Outlaw-karakterfejes cukorkaadagoló, amelyeket egy texasi 3D-nyomtató üzemben gyártanak.
Tanulság is van. Ki a kicsit nem becsüli, az a PEZ-milliókat nem érdemli.
