Barion Pixel

A „popcorn movie” klasszikus története

Radnai Balázs / Fotók: LIFE

2023.04.09.

5 perc

A nyó’cvanas években találkoztam életemben először a pattogatott kukaricával, mikor is pótapámnál, uszkve hatévesen egy csütörtök estén előkerült egy fémlappal kézben tartható alumínium biszbasz, ami a gázplatni felett tartva egyszer csak elkezdett dagadni. Izgalmas volt az elkészítésének folyamata, hiszen látványos volt, ráadásul lövésem sem volt, hogy mi sül majd ki belőle. A kész remekműt fogtuk és a heti Derrick-felügyelő sorozat hátborzongató részét fekete-fehér pöttömnyi képernyőn bámulva a tálcát körbeadva zabáltuk fel a sós finomságot az – akkoriban még rém izgalmasnak tűnő – gyilkossági eset megoldása közben, melyet a történet végére kétséget kizáróan megoldott a „szemhája” alatt bőröndöket cipelő német nyomozó. Akkoriban még hírből sem ismertem a popcorn movie kifejezést, de az életérzést már sikerült autodidakta módon azonmód magamévá tennem, hogy most ezen túllépve az ízletes csemege és a mozizás közös antológiáját megpróbáljam felkutatni és összefoglalni.

Minden trend elkezdődött egyszer valamikor
Bár legtöbbünk – főként a fiatalabb generáció – el sem tud képzelni egy mozilátogatást pattogatott kukorica ropogtatása nélkül, ez azért nem volt mindig így. Hiszen bizonyosan kellett lennie egy pillanatnak, amikor a filmélmény és a nassolás szimbiózisban összekapcsolódott. A pontos dátuma nem ismert annak, hogy honnan eredeztethető a filmek és a hörcsögszerű, recsegős majszolás kapcsolata, de annyi bizonyos, hogy 1949 július 25-én a LIFE Magazin számolt be a jelenségről elsőként, méghozzá a sokatmondó „Popcorn Bonanza” szalagcímmel.

Az Egyesül Államok filmszínházaiban a legnagyobb attrakcióit az elmúlt héten nem Clark Gable, Jane Russel, vagy akár Danny Kaye jelentették – hanem a pattogatott kukorica” – állítja a majd hetvenöt évvel ezelőtti újságcikk.

Kezdetben vala a mozik tisztasága
A mozik hajnalán, a színházakhoz hasonlóan sem rágcsát, sem üdítőt nem lehetett behurcolni az előadásokra, elsősorban a plüss fotelek és a bársony szőnyegek megóvása érdekében. A nagy gazdasági világválság alatt azonban az egyes filmszínházak egyre nehezebb ökonómiai helyzetbe kerültek és a jegyeladásokon kívül muszáj volt extra bevételekre szert tenniük a túlélés érdekében.
Kezdetben ezt különböző előre csomagolt snack-ekkel és csokikkal pótolták, majd a II. Viágháború idején, amikor a cukor és a csokoládé ára az egekbe szökött jött el a nagy Halleluja-pillanat, hogy a pattogatott kukorica ezzel szemben ’ócsó” és finom, még ha kissé szemetelős is, hiszen az átlag amerikai jampi nem képes beletalálni egy marékkal a saját szájába. Külön érdekesség, hogy a mozik nyereségének több, mint a felét még napjainkban is a rágcsálnivaló teszi ki, sőt több hasznot hoz a mozik számára, mint maguk a filmek, lévén a jegyek árából a stúdiók is jócskán kiveszik a részüket.

Nálunk tengerinek hívták mikor megjelent, Dél-Amerikában többezer éve ropogtatják
A legrégebbi kipattogtatott kukoricaszemet a történelem jelenlegi állása szerint 5600 évvel ezelőttről jegyzik egy Új-Mexikói barlangból, de egész Dél-Amerika-szerte számos temetkezési helyről bukkant már elő az általunk mozikban megismert popcorn.

Peruban például nemrégiben került elő egy adag többezer éves kukoricamag, amit
a vicces történészek megsózva kipattogtattak és bizony olyan ízletes volt, hogy akár
magukkal is vihették volna egy aktuális Hollywood-i kasszasiker premierjére.

Többé már nem kellett kussolni sem
A színházzal ellentétben, ahol egy kósza köhintésért már gyilkos szempárokkal szembesült az egyszeri néző, a mozikban a hangos filmek megjelenésével már senkit sem zavart a mókusszerű csámcsogás. Míg a néma filmek korában még – amikor a párbeszédek is felirattal jelentek meg – idegbetegen néztek volna egymásra a nézők, ha valakinek a csámcsogása megzavarta volna az élményt, addig a hangos-zenés-effektes filmek elterjedésével immár ez sem zavarta a közönséget. Persze tegyük hozzá gyorsan, hogy továbbra is mind a mai napig bunkó dolognak tartjuk a le nem némított mobiltelefont, pláne azt, ha valaki fennhangon elkezd pofázni rajta és valljuk be, legtöbbünk ezért indokolható módon azonmód ki is osztana egy tockost az elkövetőnek.

A mozilátogatók lezabálják a vörös kárpitról a filmcsillagokat
A Life Magazin riporterei– akiknek fotósorozatait mellékeltük jelen cikkünkhöz – egykoron rácsodálkoztak arra, amint a popcorn robbanásszerűen ellepte a filmszínházakat, manapság már szinte el sem lehet választani a moziélményt a pattogatott kukorica majszolásától.

Walter St. Claire, a fickó, aki elsőként ismerte fel a popcornban rejlő lehetőségeket, épp Indianapolisi otthonában tolja az arcába egy ötgallonos vödörből a pattogatott kukoricát kedvenc klasszikus regényét olvasgatva.

A moziélmény beköltözött a nappalinkba
Az egy dolog, hogy a moziban egy család már a belépőjegyek árának dupláját költi el nyammognivalóra és üdítőre, de a jelenség azóta már beférkőzött az átlagember nappalijába is. A streaming-szolgáltatók és a (bazi)nagyképernyős tévék előretörésével ugyanis egyre kevesebben járunk el otthonról filmélményért és míg nekünk, az idősebb generációnak még nem érkezett még el az automatizmus, gyermekeink a közös filmnézés előtt már követelik a popcornt, mert anélkül mit sem érdekes a legizgalmasabb film sem…

Kinek a filmjei zabáltatják a legtöbb popcornt?
Míg egykoron a mozitársaságok komoly marketingkutatásokat végeztek arról, hogy mely színészek/rendezők adják el a nézőtéren a legtöbb nasit, addigra mára a leggagyibb filmen is ugyanannyi fogy a kukoricaszemekből, hiszen a moziélmény összekapcsolódott a popcorn habzsolásával.

Érdemes megemlíteni, hogy az ötvenes évek kutatásai kimutatták, hogy a
popcorn-eladások bajnokai az Abbott és Costello komédiás páros voltak.

Ma nagyjából ugyanannyi fogy a cikkünkben megénekelt nasiból egy Marvel szuperhősös produkción, mint egy dögunalmas művészfilmen, nem beszélve arról a több tonnányi kipattogott kukoricaszemről, amit a háztartások otthon, a saját képernyőjük előtt fogyasztanak el.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Marley nyomában. Filmek, melyek a felszínt kapargatják, és doksik, amik mélyre ásnak

Danny Trejo, a legszerethetőbb rosszfiú

A vadon könyörtelen jeges szorításában

Legjobb animék a Netflixen

Jay az antiszínész, aki mindig önmagát alakítja

Wu-Tang: An American Saga – a Klán legendáriuma