Barion Pixel

Akikről a hiphop berkein belül nem ejtünk szót

Kiss Márk

2023.05.21.

8.5 perc

Noha a hiphop múltjából és jelenéből kitörölhetetlenek a szellemírók, azaz a ghostwriterek, mégis alig beszélünk eme „megtűrt” szakma jeles képviselőiről. Persze valamelyest érthető a dolog, hiszen abban a zenei műfajban, melynek elsődleges attribútuma a szövegközpontúság kéne legyen, nem feltétlen szerencsés más gondolataival dobálózni. A jelenség napjainkban is létezik, sőt virágkorát éli, csak éppenséggel agyonhallgatják. Szó szerint, na meg átvitt értelemben.

Valahol totálisan abszurd, de egyben sorszerű, hogy az első világszerte befutott rap-számot, az 1979-ben megjelent Rapper’s Delight-ot sem teljesen a stílus pionírjeinek számító, The Sugar Hill Gang tagjai szerezték. Sokkal inkább beszélhetünk lopásról, esetleg plágiumról, ha úgy tetszik.

Elfogadott tény, hogy a hiphop születését a hetvenes évek legelejére, egészen pontosan 1973-ra teszik.
A műfaj futótűzként kezdett az afroamerikai közösségekben terjedni, ahogy azt az ikonikus Public Enemy
frontembere, Chuck D találóan megjegyzete egy interjúban; a rap-zene volt akkoriban feketék CNN-je.

Ez mintegy azt jelenti, hogy a gombamód szaporodó bulikban bárki mikrofont ragadhatott, és jól elmondhatta gondját-baját a nagyérdeműnek. Idővel aztán kiforrt az első valódi MC-generáció is, akik egyedi flowjukkal, szövegstruktúrájukkal kitűntek a rímelgetők sokaságából. Ezek az arcok a saját, illetve a közönség szórakoztatására később hajnalba nyúló rap-párbajokat szerveztek, melyeken majdhogynem vérre menő verbális csörtékre került sor. A külvilág, mondjuk úgy, a jóléti társadalom ekkor még kicsit sem bólogatott az ütemek hallatán, hanem értetlenül rázta a fejét, mondván túlontúl erőszakos a szcéna, a hiphop pedig nem más, mint a gettók – feleslegesen -felerősített hangja. Az egyik ilyen párbaj MC-t, Casanova Fly-t külön ki kell emelni, tudniillik ő volt az első, sportnyelven szólva, nem hivatalos ghostwriter. Állítása szerint tőle nyúlta a néhai Big Bank Hank a komplett verzéjét a fent említett, Rapper’s Delight trackben. Nehéz lenne vitatkozni vele, elég egy röpke pillantást vetni Big Bank szövegének egy részére, íme:

Check it out, I’m the C-A-S-A, the N-O-V-A / And the rest is F-L-Y / You see I go by the code of the doctor of the mix / And these reasons I’ll tell you why / You see, I’m six foot one, and I’m loads of fun.”

Bizony, emberünk még arra sem vette a fáradtságot, hogy átírja kollégája nevét…

Casanova Fly

Nagyjából innen, elég mélyről indult tehát a hiphop, valamint a ghostwriterek kapcsolata, bár a műfaj térnyerésével a szellemeskedés is egyre inkább divatba jött – kvázi az önkifejezés kontójára. Felesleges azonban hosszasan moralizálni rajta: ez a szakma azért is létezhet, mert vannak olyanok, akik nem vágynak a rivaldafénybe; beérik néhány vaskos csekkel, meg sok-sok nullával, és mert vannak olyanok is, akik kicsit sem jönnek zavarba, ha más mondandójával építgetik karrierjüket, még ha búsásan is kell érte jattolni. Tulajdonképpen win-win szitu mindegyik félnek, mindeközben a hitelesség és az önazonosság megmarad üres lózungnak a showbiznisz ugarán.

A kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején az emszík már kisebb vagyonokat tehettek zsebre művészetükkel, legalábbis elődeikhez képest, így, helyesebben ezzel egyidőben megnőtt a kereslet a szellemírók munkája iránt is. Ezen éra egyik, hanem legtöbbet játszott száma kétségkívül Puff Daddy, ma már csak Diddy, és Faith Evans közöse, az I’ll Be Missing You című ópusz, amellyel barátja és felesége az 1997-ben meggyilkolt, The Notoroius B.I.G. emléke előtt tisztelgett anno. Nos, a szívhez szóló Grammy-díjas vallomás szövegét bizonyos Todd Gaither aka. Sauce Money jegyzi, aki kalandos úton került bele a projektbe. Egykoron Jay-Z mellett koptatta Brooklyn utcáit, az ő hatására kezdett el szövegeket is írni.

Középen: Jay- Z és Sauce Money

Biggie halálakor Diddy nem érzett magában kellő erőt (és tehetséget?), hogy a saját soraival búcsúztassa el a keleti-parti legenddát, ezért megkérte Jay-t, hogy ugyan, írja már meg helyette azt. Ő azonban elzárkózott az ötlettől, de jófejségből összehozta a hiphop mágnást gyerekkori haverjával.

Sauce Money néhány hónapja veszítette el édesanyját, minek folytán nem volt különösebben nehéz ihletet merítenie a dalhoz, mely instant siker lett, habár Diddy a megjelenésekor jócskán kapott hideget-meleget a szellemíró bevetése okán. Akit ugyan „elfelejtették” meghívni Grammy-díjátadóra, ám emiatt cseppet sem volt hiányérzete. Neve immár jól csengett a legmenőbb ghostwriterek között, aminek köszönhetően rengeteg pénzt keresett. Bátran kijelenthetjük, bejött neki a háttérmunka, könnyedén kiegyezett a szituval.

Ez az a körülmény, amit egy magát valamirevaló ghostwriternek tudnia kell megfelelően kezelni. Nem róla zengenek dicshimnuszokat a rajongók, nem ő szerepel a magazinok címlapján, vagy a televízók főzőműsoraiban. (Extrovertált karakterek éppen ezért ne is próbálkozzanak vele.) Gyakran még az is előfordul, hogy az album alkotói között sem tűntetik fel, magyarán nem jár neki egy kanyi jogdíj sem, csak szimpla, egyszeri kifizetés. Azért sajnálni sem kell a névtelenséget választó szellemírókat, hiszen soroként többezer dollárt, számonként ezek többszörösét számlázhatják le, attól függően, kivel dolgoznak együtt. Határ a csillagos ég.

Ennek viszont ára is van, méghozzá, hogy alkalomadtán csendre intik őket. Gyakorta titoktartási szerződést íratnak velük ugyanis alá, ergo, sosem derülhet ki, mennyi valós részük volt bizonyos dalszövegek létrejöttében. Drake egyik, mondjuk úgy szerzőtársa, az atlantai illetőségű Quentin Miller például idilli, közös alkotómunkaként írta körbe, hogy nem egy esetben ő írta meg korunk legpiacképesebb rapperének dalait. (Néhány rím, vagy tizenhat sor pedig közel sem ugyanaz a kategória.) A sztori sava-borsát egyébként az adja, hogy a szellemíróról Meek Mill rántotta le a leplet, kis híján tönkre téve ezzel Drake Miller karrierjét, egy, a kanadai szupersztárral folytatott totál jelentéktelen beefje során, Twitteren. Az már tényleg fun fact a javából, hogy nem sokkal a közös, R.I.C.O. című számuk debütálása után estek egymásnak felek, 2015 nyarán.

És ha már fun fact, amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az amúgy nyers, szókimondó stílusáról közismert Kool G Rap is tevékenykedett ghostwriterként – dobpergés!!! – a Salt-N-Pepa alkalmazásában. Chick on the Side címmel írt nekik számot a nyolcvanas évek közepén, melyben a szakítás a központi téma. Női szemmel. Bizarr cucc, az egyszer fix.

Szintúgy meghökkentő momentum volt, amikor Jay-Z 2021-ben elárulta, hogy 22 évvel ezelőtt teljes egészében ő írta Dr.Dre és Snoop Dogg verzéit a mára klasszikussá érett, Still D.R.E.-ben, vagy mikor Method Man 2011-ben azzal hozakodott elő egy Complex interjúban, hogy Ol’ Dirty Bastard 1995-ös debüt szólólemezén, a Return to the 36 Chambers: The Dirty Version korongon Ol’ Dirty a szövegeit unokatesói, GZA, illetve RZA fiatalkori soraival ütötte fel, amit előbbi 2019-ben meg is erősített:

Pár rímét valóban én írtam azon az albumon, de még tinédzserként. Szerette volna felhasználni őket, ami engem egyáltalán nem zavart. Felnőttként amúgy sem tudtam azonosulni azokkal a szövegeimmel.”

Újabban a szellemírókat, ahogy azt Drake esetében is látjuk, szerzőtársként szokás emlegetni. Szofisztikáltabban hangzik, habár ez a tényen mit sem változtat, csak a billog éget kevésbé. A legnagyobb sztárok, úgy, mint Kanye West, Cardi B, vagy Travis Scott kivétel nélkül népes szerzőgárdával dolgoznak együtt egy-egy track megalkotásakor. Nem véletlen, hiszen a zeneiparban nincs megállás, állandó jelenlétre van szükség, amihez futószalagon kell gyártani a számokat. Az underground szférában ez kevésbé jellemző, ezért a szellemírók jelenléte sem túl megszokott a föld alatt.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött

Crip walk!? Nem tánc, hanem életforma!

Yellowman útja az árvaháztól a dancehall trónjáig

MC Jeges Vanília, akit nem lehet komolyan venni, de nem lehet nem szeretni

J Dilla – egy zenei fenomén örök ragyogása