A fekete humor, mármint nem a morbid, hanem a feketék humora
Tragikomédia, amin nem tudod, hogy nevess vagy sírj. Melyiket szabad?
Az Atlanta egy sorozat, ami mily meglepő, Atlantában játszódik, annak is azon a részén, ahová nem mész. Glover saját atlantai fiatalkorára és rapper tapasztalataira támaszkodott. A sorozatot Atlantában, East Pointban és környékén forgatták, amely egykor az ország legveszélyesebb külvárosainak egyike volt. Egyébként az Outkast és a Goodie Mob is innen származik. De innentől kezdve minden sablon és beazonosíthatóság kudarcot vall, mert szinte részenként lesz egyre bátrabb a sorozat.
Atlanta egyébként jelkép is, a Dél fővárosának is szokták nevezni.
A történet középpontjában négy ember áll. Earn, az önjelölt zenei menedzser, Alfred, a dealer, aki Paperboi néven kezd befutni rapperként. Darius, Alfréd ezoterikus, füves spanja, és Vanessa, a tanárnő, aki nem mellesleg Earn gyermekének az anyja.
Earn (Donald Glover/Childish Gambino) egy kissé félrecsúszott arc, aki otthagyja nem túl jól fizető utazástoborzó melóját, amikor megtudja, hogy unokatestvére elkezd népszerű lenni rapperként. Miután rájött, hogy unokatestvére a sztárság határán áll, kétségbeesetten igyekszik újra kapcsolatba lépni vele, hogy javítsa saját és lánya, Lottie életét. Apránként kiderül, hogy nem voltak nagy barátságban, az utóbbi időben rá se hederített a kuzinra. Utalnak rá, hogy Earn a Princetonra járt, és lenézte a lepattant telepi uncsitesót. Azt, hogy valójában mit gondol Alfred/Paperboi, csak második évad utolsó epizódjának utolsó pillanataiban tudjuk meg.
Az unokatesó Alfred, aki egy sztoikus dealer utcaarc, aki keményebbnek próbálja mutatni magát, mint ami, de unja ezt az egészet, ha nem nyomnák a többiek, a rapperkedést se venné komolyan. Alfred rapper nevén Paperboi/„Rikkancs” menedzsere lesz Earn, ami lényegében annyit jelent, hogy az ő sleppjével lóg napközben.
Két kiemelt főszereplő még Vanessa, akivel amolyan se veled se nélküled kapcsolatban él Earn. Egyben az egyetlen reménye, hogy valami normális irányt vegyen az élete. Aztán ott van Darius, aki Paperboi állandóan nála logó spanja, aki sokkal okosabb nála, és talán reppelni is jobban tud, de ez csak apránként derül ki. Darius egyfajta hermészi karakter, aki mintha seftelne az istennekkel, de az biztos, hogy megérez dolgokat. Ha valami szürreális történik, ő ott van. Üzleti megoldásai is sajátos logikát követnek. A castingot dicséri, hogy Dariust alakító Lakeith Stanfield, a sorozat indulásakor még egy relatíve ismeretlen színész volt, csak kisebb munkákat kapott, klipekben szerepelt, ma viszont már az egyik legfelkapottabb színész Amerikában.
Amúgy a főbb szereplők kapnak külön részeket is, amikor nagyrészt csak ők vannak benne. Ez azért is nagyon jó, mert így nem a többiekhez való viszonyukban, hanem a saját útjaikon is látjuk őket. Például a főszereplő Paperboi, ha egyedül van, sokkal lazább, elengedi magát. A neve Paperboi, ami újságkihordót, rikkancsot is jelent, de a helyi szlengben olyan formát, akinél a papír, vagyis a pénz van. Apró kis nüánszok mutatják, hogy mennyire odafigyeltek a karakterek építésre. A Vanessa-t játszó Zazie Beetz színésznő félig német, ezért van egy teljesen őrült német-négeres rész is. Donald Glover, aki a valóságban is rapper Childish Gambino néven a sorozatban nem rapper, sőt pont, hogy olyan arcot játszik, aki nem vágja a témát.
Fun fact: Danny Glover a rapper nevét a Wu-Tang névgenerátorral hozta létre. Érdemes kipróbálni, lehet ez a titok, ha az ember komolyan be akar futni. E sorok írója Unlucky Ambassador, a Wu névgenerátor szerint. Lehet nemsokára elindítja rapkarrierjét.
Az Atlanta sori újoncként szokatlan módon két Golden Globe-díjat is kapott, ráadásul a legjobb férfi főszereplő mellett a fődíjat is bezsebelte. Donald Gloverre mindenképp érdemes lesz figyelni, hiszen a Community-vel (ami magyarul Balfékek címen futott) feltűnt színész úgy látszik korunk egyik meghatározó filmesévé nőtte ki magát.
A sorozat amiatt is figyelemre méltó, hogy afroamerikai a teljes írói stábja, amiről eddig az amerikai
televíziózás gyakorlatilag nem hallott. A legtöbb részt a japán származású Hiro Murai rendezte,
aki amúgy Glover/Gambino This is America klipjét is.
Az Atlantának három szintje van
Az egyik, amit leginkább a feketék értenek, tele belső poénokkal, amit csak sejtesz. Atlanta sorozat bizonyos részeit teljesen félreértik, még a magyar kritikusok is.
Az amcsi hiphopban való jártasság itt nem árt. Ha beletesznek egy szerepbe, nem olyan vagy, és bosszúból csak azért is eljátszod, és ez a drámád. Megadod nekik a félelmeiket. Dafke szembemész az elvárásokkal. Hood life és gettóélet, figyelve arra, ahogy mi is használjuk a gettósodás fogalmát egyfajta hasonlatként. Arra gondolok, ahogy egy közösség, csoport elszakad a világtól a mániáiban, tévképzeteiben, hamis realitások között él, és egyben emiatt tényleg bezáródnak és szűkülnek lehetőségeik. Ezt az érzést mi magyarok nagyon is értjük. Hiszen be vagyunk zárva a kis kultúránkba, nyelvünkbe, és a tanult tehetetlenség pesszimizmusát nemzetkarakteri szintre emeljük. Nem tartozik szorosan a cikk témájához, de a 4bro oldal egyik célja pont az, hogy kinyissa ezeket a kis ablakokat és beengedje azokat a hatásokat is, ami nem csak a fősodrot képviselik.
Nézheted úgy is a sorozatot, mint kalandozásokat az amerikai zeneipar és sztármítosz határán.
Ez nem csak a feketékről szól, hanem a kortárs kultúráról és zenei piacról. Igazból sok ilyen sorozat van, de itt humorral van megkenve a kenyér, és így jobban csúszik. Van benne egy történet a Justin Bieber nevű fekete rapperről, aki akármit csinál, ő a cuki srác, és Paperboi akármit csinál, ő a rosszfiú. Az amerikai piac tényleg piac, terméknek kell lenned, és a megfelelő almát a megfelelő helyre rakják, és úgy árazzák be. Emellett a sorozat tele van rafkós kis trükkökkel arról, hogyan is kell előrejutni a zenebizniszben.
A harmadik verzió, hogy az egész csak egy díszlet, a gettó, hogy általában kicsit szürreális történeteket meséljen el az amerikai társadalomról és bármiről. Ez nem csak a feketéknek készül. Nagyon rég tudják ezt az amerikai piacon is, és sejtik, hogy nemzetközi szinten is fogják nézni. A történetmesélés néha abszurd és érthetetlen, de mégis követhető narratíva. Nem az a lényeg, hogy láthatatlan autó is van, hanem hogy azt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, és persze balesetet is okoznak vele. Ha van jó dolog Amerikában, akkor az egyik az a know-how hozzáállás miszerint meg kell tanulnod mindenkihez szólni, úgy kell elmesélj egy történetet, hogy megértsék a különböző információs és tudásszinten lévő emberek. Szerencsére a sorozat ambíciója, hogy a sorok között elmondja azt is, amit valójában akar. A fordulatok vagy teljesen abszurd események egészen természetesen ágyazódnak be a történetbe mindenféle erőltetettség nélkül.
A sorozat maga felnövéstörténet is. Minket is felnőttként kezel. Dobpergés. Most jön a cikk legjobb része, ezen a mondaton tényleg agyaltam. A felnövéstörténet és a fejlődés sokszor azt jelenti, hogy elveszítjük illúzióinkat. Az Atlantában az a szép, hogy továbbmegy, és új illúziókat ad a szereplőinek. Mert álmok nélkül lehet élni, de minek. Mégsem lesz szirupos, mert olyan történetekbe van beleágyazva a folyamat, olyan sok kis emberi gyarlóságba, hogy mindennek fogod látni csak romantikusnak nem.
A hamis egyensúlytól mentes érzés, amit az Atlanta nézése okoz.
Atlanta keserű tea, nem édeskés. Van benne valami szomorú, mint a bluesban. Nem hiába Dél.
És néha tudod mire hasonlít, egyfajta fanyar, szomorkás, arisztokratikus humorra. Fogalmad sincs, hogy hová tart az adott epizód, amíg oda nem ér a sztori, kiszámíthatatlan. Sok olyan poén van, hogy ha fehérek csinálják, azt mondod rasszizmus. De így, hogy feketék írták, a legnagyobb önkritika.
Például amikor Paperboi-t meghívják egy intellektuális talkshow-ba, és elkezdik elemezni a szövegeit, belelátnak mélyebb tartalmakat. Ő maga mondja, hogy azt se tudja mit írt le, teljesen be volt állva. És az élet megismétli a fikciót. Nemrég olvastam egy magyar újságírónő cikkét, aki Cardi B női rapsztár szövegeibe feminista gondolatokat igyekszik belelátni. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Cardi B szintű poprapelőadók elsőrendű célja kimondottan kapitalista, nincs benne semmi lázadás, Dagobert bácsis végtelen pénzfelhalmozás a fókusz. Teljesen ellene megy mindennek, ami a feminista kábé, és maga is a nőkről alkotott szexista sablonokat erősíti meg. W.A.P. Wet Ass Pussy. Lehet elemezni.
A „Miért szív mindenki marihuánát a sorozatban?” kérdésre Glover gondolkodás nélkül rávágta: „A szereplők mind poszttraumás stresszzavarban (PTSD) szenvednek, és egyfajta védekezési mechanizmus számukra az átélt traumatikus események után.”
Mindenkinek van valami ködösebb titok vagy trauma a múltjában. Két évad után sem tudjuk meg, hogy Earl miért hagyta ott az elit egyetemet, az egyetlen lehetőségét. Alfréd valószínűleg drogbiznisz közben csúnya dolgokba is keveredhetett. Darius nigériai. Az amerikai, atlantai négerek lenézik a frissen odakerült feketéket. Ki mer ma egy ilyen témát bedobni? Az Atlanta-sorozat.
A gettó itt csak háttér, még ha nagyon is valós. Nagy kísértés következtetéseket levonni a lepattant környékről, és arról, ami jellemzően előfordul más tévéműsorokban is. A gettóromantika, hogy katasztrófaturista lehetsz náluk. Az Atlanta azonban magabiztosan mozog a stílushatárokon, és könnyedén lép át akár drámába, akár vígjátékba.
A nehézségek, a gettó inkább háttér, mint napirendi pont, és a legfurcsább szituációk alakulnak ki. Willy véletlenül megemlíti, hogy aligátora van a fürdőszobában. Nem látsz aligátort, csak egy zárt ajtót. Viccel? Talán. De most egy olyan világban vagy, ahol aligátor lehet a szomszéd szobában. Az adott epizód lényege persze nem ez, ennél trükkösebb sori ez, hanem egy 24 karátos méregdrága pisztoly, ami valahogy átkozott. Ez jelkép is, az értelmetlen kivagyiságra és pénzszórásra. Szokták mondani, ha feltűnik egy fegyver egy filmben, azt valamikor használni is fogják. Ez a pisztoly is el fog „sülni”, a második évad végén, de nem úgy, ahogy várnánk. Atlanta megtöri az átkot.
Atlanta Európában
A harmadik évad az európai turnéról szól, de rögtön leforgatták a negyedik évadot is, ami a sorozat vége is lesz. Végre egy korrekt sori, ami nem nyúlik, mint a rágógumi.
Azt azért nem mondanánk, hogy túlságosan kapkodtak volna az Atlanta készítői, hogy minél több részt tegyenek le az asztalra, mivel a Donald Glover által megálmodott széria a 2016-os indulását követően eddig csak 2019-ben tért vissza a tévék képernyőire egy második évaddal.
2020 szeptemberében arról szóltak a hírek, hogy a COVID-járvány miatt az eredetileg tervezett 2021-es januári premier esélytelen. A harmadik és negyedik évad forgatása lezajlott.
2022 márciusában elindult végre a sorozat záró akkordja. Budapestet is meglátogatták, kíváncsian várom milyen kontextusban. Az intróban is benne van szeretett fővárosunk. És még mindig Atlanta a sorozat címe.
A harmadik évad most csöpög apránként, a negyedik pedig valamikor az ősszel lesz betárazva, ami a sorozat végét is jelenti. Jellemző a szokatlan sorozathoz, hogy szokatlan az a megoldás is, hogy egy év alatt két évadot kapunk. Utána a déli gótika eme barokkos kanyarokkal tűzdelt alkotása utolsót kanyarint a fordulatok szövevényén. Üdvözöllek délen, a dzsungelben, mocsárban, itt nem tudsz eltévedni, mert nincsenek utak. Ez Atlanta, és lehet, hogy egyben Budapest is.
A trailer végén figyeljétek a…
