1982-ben, néhány hónappal Steven Spielberg ikonikus filmje, az E.T., a földönkívüli hivatalos bemutatója előtt, Robert Cardoza, Greg „Ceppie” Maes és David Lee izgatottan sietett a kaliforniai Culver Studiosba, hogy részt vegyen egy exkluzív vetítésen. Mindhárman a film BMX-kaszkadőrei voltak, és ez volt az első alkalom, hogy a nagyvásznon láthatták saját munkájukat.
Ám öt perc késéssel érkeztek, így amikor a stúdió bejáratához értek zárt kapu és egy feldúlt nő állta útjukat. A nő egy kislány kezét szorongatva dühödten rugdosta a kaput a sarkával, miközben kétségbeesetten kiáltozott: „Engedjenek be! A lányom is szerepel a filmben!” A fiúk biztosak voltak benne, hogy elvesztették az esélyüket a bejutásra. Csak később derült ki számukra, hogy az ingerült nőszemély nem más volt, mint Drew Barrymore édesanyja, aki éppen egy heves érzelmi kitörés közepette próbálta kijárni, hogy beengedjék a vetítésre. Kitartó könyörgésének és őrjöngő hisztijének köszönhetően végül mindannyian beléphettek a terembe.
Miután a fiúk gyorsan elfoglalták helyüket, izgatottan várták a BMX-es jeleneteket. Fogalmuk sem volt róla, milyen jelentős szerepet játszik majd a munkájuk a film egészének sikerében.
A film egyik legmeghatóbb pillanatában – amikor az idegen lény haldoklik, csupán néhány lépésre földi barátjától, Elliottól – Robert Cardoza egy kislány kétségbeesett hangját hallotta meg néhány sorral mögüle: „Kérlek, ne hagyjátok meghalni E.T.-t! Kérlek, ne hagyjátok meghalni E.T.-t!”
Akkor, mindössze húszévesen, Cardoza már biztosra vette, hogy a film, amelyen ő és hét BMX-es társa a nyári forgatás során két héten át dolgozott – és amelyet akkor még csupán A Boy’s Life munkacímen emlegettek –, hatalmas sikert arat majd. És valóban: E.T., a földönkívüli minden idők egyik legnagyobb kasszasikerévé vált.
A világ közönségében talán a legmélyebb nyomot hagyó jelenet az üldözési szekvencia a film végén. Ebben Elliott egy piros BMX-kerékpáron menekül, kosarában a fehér lepedővel letakart E.T.-vel. A tizenhat éves Michael és három barátja – Greg („Nem tudna egyszerűen felteleportálni?”), Steve és Tyler – követik őt, miközben sikeresen kijátsszák az őket üldöző kormányzati ügynököket – vagyis valójában az egész „felnőtt” világot.
A film egyik legmaradandóbb, a nézők emlékezetébe örökre bevésődő jelenete, amelyben Elliott egy piros BMX-kerékpáron menekül, kosarában a fehér lepedőbe burkolt E.T.-vel. Bátyja, a tizenhat éves Michael és három barátja, Greg, Steve és Tyle követik őt, miközben sikeresen kijátsszák az őket üldöző kormányzati ügynököket, vagyis az egész „felnőtt” világot. Ez a jelenet mára a filmtörténelem egyik legikonikusabb pillanatává vált.
A névtelen hősök és az ügyes kereskedő
Amint a film véget ért, és a mozitermet betöltötte a tapsvihar, a BMX-es kaszkadőrök büszkén várták, hogy nevük felbukkanjon a stáblistán, de mindhiába. Egyikük sem szerepelt a film végi elismerések között. A nyolc kaszkadőr, akik nélkül a legendás üldözési jelenet sosem valósulhatott volna meg, szinte teljesen feledésbe merült. Nevüket csupán néhány BMX- és extrémsport-magazin említette meg, de munkájuk hatását – amely generációkat inspirált a BMX-ezésre – a filmtörténelem hivatalosan soha nem ismerte el.
Ugyanígy elfeledett maradt az a kaliforniai biciklikereskedő története is, aki egy kevéssé ismert japán BMX-márkát karolt fel 1979-ben, és ezzel akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy a film ikonikus jelenetei megvalósuljanak.
Ugyanezen az exkluzív vetítésen, a Culver Studiosban ott ült Howie Cohen is, aki ekkor a negyvenes éveiben járt. Cohen egy éles eszű és szenvedélyes kerékpár-nagykereskedő volt, aki mindig felismerte a kínálkozó lehetőségeket. Cégén, az Everything Bicycles-on keresztül ő volt az egyetlen kapocs a film és azok a fiatal kaszkadőrök között, akik végül kimaradtak a stáblistáról.
„Emlékszem, a boldogság könnyei folytak végig az arcomon” – idézte fel Cohen.
„Az a tény, hogy a BMX-kerékpárok ilyen formában részesei lettek ennek
a filmnek, minden várakozásomat és elképzelésemet felülmúlta.”
Howie Cohen 1939-ben született Minneapolisban, és már 18 hónaposan triciklizni kezdett, majd néhány éven belül áttért a kétkerekűre. Szülei, Leo Sr. és Rosa Belle Cohen ugyanabban az évben nyitották meg saját bicikliboltjukat, és mindig arra ösztönözték három gyermeküket – Louise-t, Howie-t és Leo Jr.-t –, hogy aktívan vegyenek részt minden helyi kerékpáros eseményen. A családi vállalkozás sikerének köszönhetően végül Kaliforniába költöztek, ahol további három üzletet nyitottak. Cohen 18 évesen kezdett el dolgozni a kerékpár-nagykereskedelemben, és ekkor alakult ki élete végéig tartó szenvedélye: a biciklis relikviák gyűjtése. A mai napig őriz 50 eredeti példányt az E.T. hivatalos filmplakátjából.
A Kuwahara bringák nagy napja
Ez idő alatt Japánban egy családi vállalkozás, a Kuwahara Bicycle Company – amelyet 1918-ban alapítottak Oszakában – az Egyesült Államok felé kezdett terjeszkedni. Kezdetben kizárólag bicikli-alkatrészeket árusítottak nagykereskedelmi forgalomban, majd később nemzetközi piacokra is exportálni kezdték saját gyártású biciklijeiket. Az 1959-ben az amerikai piacra belépő vállalat olyan márkáknak szállított be, mint az Apollo, a Schwinn, a Puch és az Azuki, miközben arra is törekedett, hogy végre a saját nevük alatt is értékesíthessenek kerékpárokat.
1981-ben, egy sorsdöntő napon, Steve Adler, az MCA egyik vezetője különös kéréssel lépett be Howie Cohen irodájába: a készülő filmhez Kuwahara márkájú kerékpárokat szerettek volna használni.
Ám Adler látogatása korántsem volt a véletlen műve. Kathleen Kennedy, a film társproducere – akinek az E.T. volt az első produceri munkája –, a forgatás előkészületei során ellátogatott az Ascot Parkba, egy Torrance közelében található BMX-pályára. A célja az volt, hogy olyan tehetséges fiatalokat találjon, akik kaszkadőrként helyettesíthetik a film gyerekszereplőit a kerékpáros jelenetekben. A srácok kiválasztása során hangzott el a Kuwahara név, miután a hölgy rákérdezett valamelyiküknél, hogy melyik a legjobb BMX.
Adler és Cohen közötti beszélgetés azonban elsőre meglehetősen furán alakult. Cohen így emlékszik vissza a párbeszédre:
Cohen: „Nagyszerű, hányat szeretnének vásárolni?”
Adler: „Mi nem megvenni szeretnénk őket, hanem azt kérjük, hogy biztosítsa számunkra.”
Cohen: „Mégis miért tenném ezt? Amikor moziba megyek, én is veszek egy jegyet – igaz, nem túl gyakran –, de amikor bemegyek, senki sem ad nekem ingyen helyet!”
Adler: „Nem érti, miről van szó. Ha együttműködik velünk, exkluzív engedélyt kaphat a filmhez kapcsolódó biciklik értékesítésére.”
Cohen természetesen rögvest felismerte az ajánlatban rejlő potenciált, csak úgymond bepróbálkozott, így végül az Universal Pictures a kaliforniai Torrance-ben működő Everything Bicycles vállalatot bízta meg a kerékpárok leszállításával. Két héttel az első beszélgetés után Cohen megtöltötte teherautóját az első huszonöt darab Kuwahara „E.T.” biciklivel, és megkérte egyik alkalmazottját, Robert Cardozát, hogy tartson vele. A vásznon látható modellekből öt egyforma példányt raktak össze. Mindegyik kerékpár egyedi festést, stílust és testreszabást kapott.
A forgatás befejezését követően mind a 25 darab BMX visszakerült az Everything Bicycles-hez. Sajnos a legtöbb példányt szétszerelték, alkatrészenként értékesítették, vagy átfestették, hogy visszanyerjék eredeti, gyári megjelenésüket, majd eladták őket. Szerencsére néhány eredeti darab megmaradt, ám az E.T.-ben használt öt Elliott-bicikli (piros-fehér, aranyszínű kerekekkel és kerékagyakkal) közül mindössze kettő maradt fenn eredeti állapotában.
Robert Cardoza Torrance-ban, Kaliforniában nőtt fel, és hét éves korában kapta első biciklijét. „A bicikli számomra szabadságot jelentett” – emlékszik vissza. „Hamar rájöttem, hogy ha van biciklim, bárhová eljuthatok. Bárhová. Akkoriban Torrance amúgy sem tűnt olyan nagynak.”
Az egyik ilyen tekergészés alkalmával fedezte fel Cohen üzletét, ami azon nyomban lenyűgözte, így hamarosan egyre több időt töltött ott. Élvezte, hogy megismerheti a prémium kategóriás kerékpárokat, amelyeket Cohen forgalmazott, később pedig a raktározásban és a szállítmányok kezelésében is segédkezett neki.
Amikor Cohen magával vitte Cardozát a stúdióba, hogy leszállítsák az első szállítmányt, Cardoza nem tudta, mire számítson. „Azt hittem, hogy csak szerelőként fogok segíteni” – emlékezett vissza.
Ez volt az első alkalom, hogy a filmesek és a színészek találkoztak a kerékpárokkal. Minden biciklit pontosan az adott színészhez kellett igazítani, és ez a feladat Cardozára hárult. Azon túl persze, hogy a színészek helyett többedmagával megoldja a neccesebb bicós jeleneteket.
„Mindössze az ülések dőlésszögét, magasságát és a kormány szögét kellett beállítanunk. Mindenki elégedett volt” – mesélte Cohen.
Még maga Steven Spielberg is kipróbálta az egyik biciklit, és a forgatáson résztvevők számára egyértelművé vált, hogy ezek a kerékpárok kulcsfontosságú szerepet kapnak a filmben.
A kaszkadőr, aki kiröhögte Spielberget
Az egyik korai stúdiólátogatás alkalmával Spielberg megosztotta elképzeléseit a film biciklis mutatványairól Robert Cardozával, amit ő kezdetben meglehetősen kétkedve fogadott.
„Egyszerűen kinevettem” – emlékszik vissza. „Azt mondtam a rendezőnek: ‘Ezek a gyerekek erre biztosan nem lesznek képesek!’”
Hogy bizonyítsa állítását, Cardoza bemutatott néhány trükköt az egyik Kuwahara bicón. Spielberg lenyűgözve figyelte a mozdulatait, és megkérdezte tőle, hogy ismer-e még hozzá hasonló ügyes BMX-eseket. Így került képbe Greg „Ceppie” Maes, egy tizenöt éves fiú, aki épp Cardozáék utcájának túloldalán lakott, valamint a húszéves David Lee. Rajtuk kívül Grant Meyers, Chris Taylor, Duke Britton és Steve Williby is szerepet kapott, mivel külsőleg hasonlítottak a film fiatal színészeihez. Kennedy azonban további kaszkadőrökre is szükséget látott. Ekkor érkezett Bob Haro, aki azóta is „szerencsés telefonhívásként” emlegeti azt a pillanatot, amikor megkeresték az E.T.-ben való szereplés miatt.
Haro 1978-ban R.L. Osbornnal – a BMX Action magazin alapítójának (Bob Osborn) fiával – közösen megalapította Amerika első freestyle BMX csapatát, amely néhány fellépés után, kettejük sorozatos összetűzéseinek eredményeként felbomlott. 1981-ben Bob Haro már Bob Morales oldalán turnézott szerte a Középnyugaton, az Egyesült Államok keleti részén és Kanada egyes részein, Így nem volt meglepő, hogy amikor a film készítői BMX-eseket kerestek a kaszkadőrmunkákhoz, az ő neve is felmerült a lehetséges jelöltek között.
Összesen nyolc BMX-es kaszkadőrt választottak ki, hogy a film öt fiatal szereplőjének dublőreként dolgozzanak az E.T. forgatásán. Közülük öten rendszeresen részt vettek a munkában, míg a maradék három kaszkadőr alkalmanként segített be a jelenetek során.
Ahogy a filmhez kapcsolódó többi hivatalos termék, úgy az E.T.-ben szereplő Kuwahara BMX-ek
is óriási népszerűségnek örvendtek a film megjelenése után. Az ikonikus modell, amelyet
Elliott a filmben használt, elképesztő eladási rekordokat döntött.
Howie Cohen visszaemlékezései szerint több mint ezer kiskereskedővel dolgozott együtt, akik mind a Kuwahara 3003 modellt rendelték, hogy kielégítsék a film hatására megugró keresletet.
Mára a nyolc kaszkadőr közül csupán Bob Haro és Robert Cardoza maradt aktív szereplője a BMX-világnak. David Lee az 1980-as években felhagyott a BMX-ezéssel, és Floridába költözött – meséli Cardoza. Ceppie Maes szintén elhagyta a sportot, és ma Kaliforniában él művészként. Cardoza maga is hosszú időre hátat fordított a biciklizésnek. Miután megházasodott, Palm Springsbe költözött, és másfél évtizedig nem ült BMX-re. Feleségével két gyermeket neveltek fel, akik – hiába próbálta őket a legjobb biciklikkel csábítani – sosem érdeklődtek igazán a sport iránt. „Őket inkább a számítógépek érdekelték, nem a biciklizés” – meséli nevetve.
Egy köszönömöt azért megérdemeltek volna a srácok
Harmincas évei végén, válása után Cardoza visszaköltözött szülővárosába, Torrance-be, hogy idősödő szüleit gondozza és háztartási gépeket javítson. „Egy ideig én voltam a ‘Maytag Man’” – tréfálkozik utalva a több mint százhúsz éve hűtöket és porszívókat előállító óriási amerikai gyárnak végzett melóra.
Végül azonban újra biciklire pattant, és azóta is versenyez, amilyen gyakran csak tud. „Egyszerűen csak felülök a biciklimre, és oda megyek, ahová kedvem tartja” – mondja. „Ameddig csak bírom.”
Amikor a film megjelent, Cardoza büszkén mesélte ismerőseinek, hogy részt vett az E.T. kaszkadőrmunkálataiban, de a reakciók gyakran szkeptikusak voltak: „Persze, persze…” – mondták neki. Egy idő után inkább elhallgatta a dolgot.
Howie Cohen 2013-ban, 74 éves korában hunyt el. Élete utolsó éveiben egyik fő küldetésének tekintette, hogy katalogizálja és digitalizálja hatalmas kerékpáros relikviagyűjteményét, beleértve az E.T. eredeti merchandising termékeit is.
