Undergrounda bulisorozat szemben a kórokozókkal
Néha kell írni azokról, akikre nem vetül a fény, akik furcsa helyeken gyűlnek össze, hogy hódoljanak ama tudatalatti késztetéseiknek, mely mások számára talán szokatlan vagy nyers. Most nem a vámpírokról beszélek, hanem olyan közösségekről, akik szubkultúrát, vagy adott esetben rétegzenét hoznak létre. Igazából ezt senki sem kéri, nem piacképes. Ha véletlen mégis azzá válik, a divat rögtön lerabolja, majd giccsé változtatja.
A Beat/patvar és hasonló bulisorozatok adták az ötletet, hogy apránként feldolgozzuk a kort, amiben élünk, vagy a kórt, amiben szenvedünk.
Tulajdonképpen elfelejtjük az életünk azon részeit, amik gyakran fontosabbak, mint gondolnánk. A szabadság kis tereit. Ki emlékszik már a Kultiplexre, a Corvintetőre, a Müszi-re, a régi Dürerre vagy a Guillotine rapbulikra!
Tegnap még valóság volt, ma már csak egy emlék. Ami még fontosabb, hogy milyen bulikat szerveztek oda és kik. Sok kevéssé feltárt, de érdekes történet van az első illegális technobulikról a kilencvenes évekből, amikor az még tényleg extrém volt. Vagy az első trapbulik, amikor kb. 10 ember lézengett, aztán felnőttek az akkori gimnazisták és megcsinálták a maguk lakossági mulatós verzióját. De most egy másik világot mutatunk meg, a titkos valóságét.
Nyafogás helyett Betegszoba
Az underground közösségekben gyakran megy a nyafogás, hogy ez nincs, meg az nincs, de kevesen tesznek azért, hogy legyen is valami. Az egyik ilyen legendás bulisorozat a Secret Reality volt, amit javarészt a graffitivilágból jól ismert Vegaz Zsolti szervezett. A Secret Reality önmagában is megérne egy misét, de ez esetben az alulról jövő kezdeményezést érdemes észrevenni. Olyan bulik ezek, amiket egy kultúra önmagának szervez.
Akiről mindenképp említést kell tenni, az Azúr a szép emlékű Firmából, aki a Mikrofon Party-tól kezdve a Monday Sessionön át sok egyéb jóság szervezésével folyamatosan támogatta a kultúrát. Így ergo a magyar rap (h)őskoráig nyúlik vissza a betegszobásdi is. A Secret Reality is a múltból táplálkozott, ahogy a Betegszobának is a „titkos valóság” adta meg a kellő lökést, hogy folytassa a küzdelmet.
Kisbetűs zenekarok: Lets get Ill!
A Betegszoba lényege, hogy a hiphopon belül összeszedi azokat az előadókat, akik vagy nem elég ismertek vagy atipikusak, vagy egyszerűen csak egy sajátos utat járnak be, hogy aztán a sok elegyből egy nagy egészet kotyvasszanak – a szó jó értelmében. Így a különböző stílusú, szegmensű zenészek közönsége is találkozik másfajta hangulatokkal. Ez egyfajta játék, de edukáció is. Mindez betegen tálalva persze.
A buliszervezők gyakran Spotify- és YouTube-nézettségek alapján hívnak meg előadókat. De ez egy 22-es csapdája a kis vagy kezdő előadók számára. Hogy legyen közönségem, ha nincs fellépési lehetőségem, hogy közönségem lehessen? Mi lesz a „kisbetűs zenekarokkal” a nagybetűs média által is megtámogatott produkciók mellett? Igazából az újságírókra sem nagyon lehet számítani, hiszen jószerivel nincs rendes zenei újságírás. Leginkább megvásárolható reklámfelületként működnek az úgynevezett zenei oldalak. Nem csoda, hogy mindig ugyanaz az 5-6 név látható mindenhol. Ezért úgy tűnhet nincs kihívó, nincs új hang. Pedig van, mindig jönnek az underground mélyéről fiatalok vagy „barlanglakó öregek”.
Sokszor komolyabb, figyelemre érdemes produkciók sem kapnak teret. Maguk a híresebb előadók érdeke,
hogy úgy tűnjön nincs más választás. Akik ehhez asszisztálnak sok esetben nem is tudatosan teszik, csak
megy a nagy hajsza a nézettségért. Közben a sok „nézettségbába” között elveszik a „tehetséggyerek”.
A kevesebb több, avagy a kihalásra ítélt fajok utoljára még itt láthatóak
Az alulról szerveződő, jó értelemben vett öncélú buliknak a lényege tudtukon kívül, hogy olyan pillanatait és előadóit mutatja meg az adott kornak, akik egy része meglehet csak itt lesz látható. Tudom, az emberek nem gondolkoznak 100 éves időtávlatokban, hiszen sokan azt se tudják mi lesz holnap. Az aktuális trendek felkapott sztárjai már húsz év távlatából is felejtésre ítéltettek. Ki emlékszik Krisz Rudira vagy Berry-re, pedig egykor top 1 előadók voltak. Valójában anélkül, hogy belemennénk a populáris mainstream és az underground mélyebb elemzésébe, az észrevehető, hogy sokaknak csak az ilyen kis fellépések maradnak. Egyfelől mert olyan zenét csinálnak, ami lakossági, tömeges fogyasztásra nem alkalmas. A másik oldalon ez egyfajta keltető is, hogy a friss bandák kipróbálják magukat, hogy színpadképesek-e. Nem lehet mindenki raklapos kiszerelésű . A zene sokkal specifikusabb formátum. Úgynevezett egyéniség is létezik. Bár a Brian élete film óta tudjuk ezzel is vigyázni kell.
Betegszoba – ahová gyógyulni járunk
A Betegszoba lassan egy 365 napon túl gyógyuló fejlövés. A Betegszoba az, ahol Manyi a nővérke. Vagyis a legtöbb terápia a Manyi nevű vendéglátó egységben történik. De más helyeken is volt már kiszállás. A rejtett Kripta klubban is, amiről mindenképpen fogunk írni mi is. Herr Krankent, az egyik szervezőt kérdeztük, hogy mi alapján képzeli el az adott line up-okat, mi alapján szervezi ezeket a bulikat. Egy nagyon sajátos választ kaptunk. Kranken szerint be kell hunynunk a szemünk és el kell képzelni egy vidámparkot, a körhintát, dodzsemet, a vurstlit. Ha az adott zene mehetne a vurstliba, amikor a kétpálcás kis macit lövöd épp le, akkor az nem illik a Betegszobába. Itt azok a kaszton kívüliek kapnak lehetőséget, akiket máshonnan elhajtanak vagy kishalak még a zenei cápák között.
A másik koncepció az aklok összeszoktatása volt. Hogy a különböző hangulatú és stílusú hiphoparcok találkozzanak egymással. Amit külön kiemelnék, és részben emiatt is írok a Betegszobáról, hogy a Beat/patvarhoz hasonlóan a beatmakerekre itt is fény vetül.
A beatmaker, a zenegyártó Magyarországon egy teherhordó sokszor. Az MC, a rapper hátaslova,
sherpája, akivel felsétálnak a csúcsra, de a dicsőséget mégis az MC aratja le. A Betegszoba-
bulisorozatnak kimondottan lényege, hogy a beatmakerek is lehetőséget kapjanak.
Túlnyomó részben úgy van a buli kitalálva, hogy az MC-k nem a saját zenéikre, hanem egy másik produceri csapat élő zenéire rappelnek. A távlati elképzelések között szerepelnek live szettek is zenészekkel és külföldönkívüliek érkezése is várható. Viccet félretéve, tényleg érdekes kísérlet, hogy lehet-e Magyarországra, ebbe a buborékországba kortárs underground előadókat hívni, és beleültetni, összekeverni őket a helyi táptalajjal. Mindenesetre az emberkísérletek nem érnek még véget.
A Betegszoba emberkísérletének résztvevői
A teljesség igénye nélkül: Keezart; Füstös; Hívatlanok; Dj Mango; Farseers kollektíva; A Hálózat -Spider Sense kollektíva; Ready; Qper; Bohém, a fenevad; 6363; Oriza; Nash; Alagútrendszer; Faktor Labor; Leplezett; Bio; Kontúr; TRSH; Tink; Aero&TSKO; Sonnykraft; Markó Csaba; Kevés; Arzén; OFFtopusz; El Bago. A célom nem az volt, hogy egyenként mindenkit felsoroljak, hanem hogy látassam ennyi underground produkciót tényleg nem tudna mindenki bevállalni. De akkor ne is legyenek? Menjenek haza azbesztet kapálni a hetedikre?
Valakit azért még meg kell említeni. Ugye nem szoktam egyenként írni előadókról, de itt adja magát a képlet, hiszen Herr Kranken (Odákovics) az Igazgatótanács oszlopos oszlopa.
A tünet és az analízis. Hardcore és Absztrakt. Téboly és orvosság.
Betegszoba a világ, omladozó vakolat a valóság.
Talán a bulisorozat nevét tudatalatt Orion bátyó (Tanács-tag ő is) egy közreműködése adta. Betegszoba – Hivatás
„Nem tudjuk hová tartunk, de oda határozottan megyünk” –mondták annak idején az anarchisták. A Betegszoba is így van vele, apró lépésenként haladnak, minden új buli egy ajándék a közösségnek is. Vagy elérjük a célt, vagy ha elesünk a hétköznapokkal vívott csatákban, talán lesz valaki, aki felveszi a váltóbotot és viszi tovább a lángot. Addig is örüljünk, hogy van Betegszobánk!
A sorozat további részeként punk, hardcore, techno és egyéb underground bulisorozatokról is fogunk írni. Akinek vannak érdekes tippjei, szeretettel várjuk.
