Ebben a csapatban nincsen fake, se fék
A Bicicleta Sem Freio (jelentése „fék nélküli kerékpár”) Douglas de Castro és Renato Pereira alkotta duó. Több kéz, többet rajzol elvet követve 2005-ben összefogtak, hogy az illusztrációk és rockzenei poszterek festése iránti szenvedélyüket kiteljesítsék, melynek eredményeként viszonylag gyorsan nemzetközi hírnévre tettek szert. Az általuk képviselt képregényes pszichedelikus vonalnak ők az egyik fő zászlóvivői. Vizuális stílusuk azonnal felismerhető és teljesen egyedi. Napjainkban már óriás falfestményeket és klasszikus képeket is készítenek, gyakran külön-külön. Ha érdekel a kortárs brazil vizuális orgazmus, a modern okkultizmusba ágyazott neo-tribal vonal, akkor érdemes elmenned velük egy utazásra.
A semmiből mindent
Tibi a 4BRO-s mindenes boss minduntalan megkér engem, ha egy mód van rá, lehetőleg ne savazzam már folyton a magyarokat, van úgyis elég bajunk össznemzetileg. Ennek igyekszem megfelelni, azonban most mégis ide kell citálnom az egyik ismerős hazai mantrát, miszerint távol vagyunk mindentől, innen nem lehet befutni. Az elmúlt 3 évben legalább 10 Art tematikájú cikket írtunk olyan emberekről, akik a világ eldugott részéről lettek világhírűek. A netkorszakban ez egész egyszerűen már nem lehet kifogás. Douglas De Castro és Renato Pereira Goiâniában élnek és a mai napig onnan dolgoznak. A Goiás Egyetem Vizuális és Művészeti Karán tanultak képzőművészetet és dizájnt. Ez egy másik gyakori mantra, hogy csak ismert intézményekből lehet érdemi sikereket elérni.
Goiânia, Brazília Közép-Nyugat régiójának második legnagyobb városa, még csak 1933 óta létezik. Brasíliához, a fővároshoz, illetve Belo Horizontéhez hasonlóan Goiânia is mesterségesen tervezett város. Koncentrikus, sugaras utcaszerkezettel, ahol az utcák, mint a küllők egy pont felé, a főtérbe futnak. Maga a Goiânia név is elég sajátos módón, egy helyi újságban folytatott szavazás eredményeképpen született meg. A srácok innen törtek fel a fék nélküli biciklijükkel.
Egységben az erő
Egységben az erő, vagyis a nyertes pályázat. De Castro és Renato az egyetemen találkoztak. Mindketten egymástól függetlenül is kortárs művészek és illusztrátorok.
„Őszintén hiszünk abban, hogy két kreatív elme mindig ügyesebben gondolkodik, mint egy, és a művészet csak akkor fejlődhet, ha együttes erőfeszítésekből épül fel. Bár szóló munkáink szerves részét képezik életünknek, meglepő módon az eredményeink egyértelműen igazolják, hogy sikeresebbek vagyunk, többet teszünk le az asztalra, amikor együtt dolgozunk.”
A duót az kovácsolta össze, hogy több pályázatra külön-külön és együtt is beadták jelentkezéseiket
(fék nélküli biciklis álnevükön), hogy növeljék esélyeiket. Rendszerint a közös pályázat nyert.
Ekkor jöttek rá, hogy maguk sem tudják miért, de tény, hatékonyabbak együtt.
A duót világszerte azonnal felismerhető illusztrációik és nagyméretű falfestményeik miatt értékelik. Habár évek óta együtt dolgoznak, a saját profiljukat is kibontakoztatják. Nehéz különbséget tenni kettejük között, de azért van eltérés, főként ha külön dolgoznak. De Castro független munkái az illusztrációktól, festményektől, falfestményektől és szobroktól kezdve mindenre is kiterjednek. Stílusa nekünk nem mond sokat. Dél-Amerikában népszerű neo-tropicáliaként jellemezhető, amely ötvözi a helyi és a külföldi avantgárd műfajokat.
Valójában, amikor külön dolgoznak, a különbség az, hogy De Castro kifinomult alakokat rajzol, képregényszerű figurákat hoz létre. Ő a street artos, a graffitis a csapatban, tehát eleve falra, kültérre is szánja a munkáit. Renato Pereira közelebb áll az absztrakt képzőművészethez, a festményekhez. Foltokat, geometrikus formákat fest, valószínűleg De Castro alakjaihoz ő találja ki a háttereket, meg az elborultabb faunát. Noha De Castro a jobban eladható, mégis Renato-nak szerepelnek festményei a Urban Nation Museum állandó gyűjteményében. Persze Douglas De Castro is neves művész, nemcsak a reklám világában, hanem a kortárs művészeti színtér fontos résztvevőjeként is helyet foglal. Rendszeresen viszi aprólékosan kidolgozott alkotásait galériákba, intézményekbe. A portlandi Antler Gallery, a San Francisco-i Fifty24SF, a londoni Hoxton Gallery, hogy csak néhányat említsünk.
De Castro stílusa az acides élénk színek és a rockzene iránti szenvedély egyesítése, amely a 1960-as évek pszichedelikus művészetét, a képregények világát és a 80-as évek popkultúráját személyes olvasztótégellyé formálja.
Az évek során a művészek kompozíciói mind stílusban, mind témában egyre összetettebbé váltak, és egymástól is ihletet merítve egyesültek. Jelenleg gyakran használják a valóság és a képzelet világai közötti határok elmosódását, ahol emberek, állatok és kétértelmű antropomorf lények egyesülnek valami sci-fi, mégis trópusi tájba ágyazva.
Közös munkáik a divat világára, a fogyasztási cikkek területére, valamint nyomatokra és plakátokra is kiterjednek. Az együttműködéseik listája a nagy márkákkal igazán lenyűgöző: Nike, Comme Des Garçons, NBA, UFC, Pepsi, EA Sports FIFA 19, Smith szemüveg és biciklis sisakok vagy a Vans, mind-mind színesítik portfóliójukat.
E két életre elegendő megrendelést valójában két élet hozta létre. Nem mentem bele részleteiben, de őket igazából a rockzenekarok tették fel a térképre. A rockzenekarok és fesztiválok számára tervezett plakátjaikat véletlenül vették észre a nagy márkák kreatív csapatai. Olyan rangos művészekkel és zenekarokkal dolgoztak, mint Beck, a Kings of Leon, The Killers valamint Junya Watanabe, Lollapalooza fesztivál, és lehetne folytatni a sort sok brazil sztárral, akikről mi itt vajmi keveset tudunk.
Honnan a név?
„Volt egy belsős poén a hozzáállásunkkal kapcsolatban, úgy írtak le minket, mint egy fék nélküli biciklit, ami csak megy, és soha nem áll meg. Akkoriban vicces és szokatlan neveket kerestünk, ezért ezt a poént kezdtük használni gyűjtőnévként. Aztán hirtelen híresek lettünk, és ezen a néven kerestek ránk. Idővel a név még jobban beivódott a köztudatba, ezért nem mertük megváltoztatni. Hogy őszinte legyek, ez a név és a kezdeti munkáink manapság nem igazán reprezentál bennünket, de megtartjuk, mert átvitt értelemben továbbra is megragadja munkánk lényegét, a baráti együttlét lendületét és a szórakozást.”
A Justkids magazinban úgy nyilatkoztak: „Amikor 2005-ben összefogtunk, egyetemista barátok voltunk, akik megpróbálták kitalálni, hogyan lehetne betörni a művészeti világba anélkül, hogy át kelljen vergődni a formális, intézményesített utakon.”
A projektet sikeresnek tekinthetjük. A csapat, mint reklám- és formatervezői kollektíva, a márkáknak készített illusztrációikkal vált híressé, bár érdemes megnézni az oldalukat, amely tele van teljesen elszállt képekkel.
Valójában ez egy olyan téma, amit nem kell túlmagyarázni, egyeseknek minden bizonnyal túlságosan intenzív, de azoknak, akik szeretnek elmélyedni a képek világában, azoknak igazi csemege. Dőlj hátra, nézegesd, hagyd, hogy hasson. Ez dupla adag, és ne feledd, „bicicleta sem freio”, azaz nincs fék a biciklin.
