Kilencvenes évek, hiphop Aranykor. Csak így szimplán, nagybetűvel. Tobzódtunk a rap-zenében, amit túlnyomórészt az afroamerikai közösség művelt mesterfokon, de alkalomadtán azért mások is mikrofonhoz jutottak a nagy nyüzsiben. Ilyen volt például a két zsidó származású mc által alkotott Blood of Abraham csapat is, egyenesen az angyalok, na meg a Bloods és a Crips városából.
Hebe-Hop. Beszédes szójáték, vagy ha úgy tetszik egyfajta kurta definíció, mellyel a zsidó gyökerekkel rendelkező hiphop előadókat, illetve rap-csapatokat szokás aposztrofálni. Noha kétségkívül a Beastie Boys a legismertebb mind közül, mégsem feledkezhetünk meg a Wu-Tang Clan közeli Remedy, vagy a szuperintelligens szövegekkel operáló Aesop Rock, valamint az öniróniában vígan lubickoló Lil Dicky személyéről sem. Veretes névsor, de akkor hol van a Blood of Abraham duója? Hát itt!
1993-at írtunk, mikor az Eazy-E és Jerry Heller vezette Ruthless Records meglehetősen zűrös időszakon ment keresztül, miután állandó zenei producerük, Dr. Dre fogta magát és élő szerződése ellenére lelépett a kiadótól. Természetesen a pénzen különböztek össze a felek, pontosabban Dre állította, hogy nem kapta meg teljes egészében a neki járó jogdíjakat az N.W.A eladott lemezei, illetve egyéb, The D.O.C. és Above The Law kiadványok után. A producer megszöktetésében bizonyos Marion „Suge” Knight, és az általa vezetett, Death Row Records játszott főszerepet. Persze egyáltalán nem akaratlanul, hiszen Dr. Dre még ugyanebben az évben, de immár új állomáshelyén jelentette meg korszakos, The Chronic című debüt korongját. Eazy-E ugyan nehezen nyelte le a dolgot, de valahogy életben kellett tartania a labelt, ezért számtalan Dre-nek címzett diss-track felvételének szünetében új arcok után kezdett kutakodni a nyugati-parton.
És így jött képbe a szintén Los Angeles-i illetőségű David „MC Mazik” Saevitz és Benjamin „MC Benyad” Mor párosa. A srácok ugyanabba a középiskolába jártak anno, ott ismerkedtek meg egymással a város jóhírű, Van Nuys nevezetű külső részén, majd nem sokkal később megalapították közös rap-csapatukat, a Blood of Abraham-et, röviden a BoA-t. Huszonegy évesen, telve önbizalommal addig nyaggatták a Ruthless Records képviselőit, míg maga Eazy-E adott nekik lehetőséget, hogy fellépjenek a Hollywood-ban található hírhedt Gazzari klubban, méghozzá egy Bloods és Crips békítő buli keretein belül, jelentsen ez bármit is. Képzelhetjük, milyen lehetett a miliő, ám Mazik és Benyad cseppet sem rezelt be a színpadon, sőt olyan lehengerlően nyomták, hogy Eazy azonnal, majdhogynem helyben szerződést ajánlott nekik.
A Blood of Abraham zenéjét tekintve jellemzően a provokatív, nyers, és kellően vulgáris vonalat képviselték, mindezt – természetesen – kopogós boombap sztílóban prezentálva. Ami pláne megkülönböztette őket a többi hebe-hop előadótól, az az egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy zsidó szellemi örökségüket büszkén kirakatba rakták, a csapat arculatát nyíltan származásukhoz igazítva. Szövegeikben elsősorban társadalmi témákat feszegettek, azaz rappeltek a kisembereket kizsákmányoló felső tízezerről, a rasszizmusról, plusz vallási jelképekről, úgy, hogy igyekeztek mindenkit megszólítani. (Na jó, a Ku Klux Klánt kivéve.) Nem a szó szoros értelmében vett utca-rapet hozták, e miatt viszont némiképp ki is lógtak a sorból.
Ars poeticájuk, miszerint: az embert ugyan elvezetheted a tudásig, de nem taníthatod
meg gondolkodni, abszolút örökérvényű igazság, ezért nehéz rajta fogást találni.
Future Profits című első lemezük ’93 novemberében jelent meg a Ruthless Records gondozásában, ám a világot közel sem váltotta meg. Elhanyagolható mennyiség ment el belőle, üzleti szempontból totál betli volt a cucc, hiába öltek viszonylag komoly pénzt a promóba. „Jézus fekete zsidó volt” – harsogták, de az ilyen és ehhez hasonló merész kiszólások sem hozták meg a várva várt áttörést számukra. Az albumon egyébként az egyik legismertebb, Niggaz and Jewz trackben Eazy-E és will.I.am (akkor még Will 1X néven) szerepelt közreműködőként, míg a Stabbed By The Steeple ópuszhoz Izrealben forgattak klipet, a jeruzsálemi siratófal árnyékában.
A sikertelenség végül totál visszavetette a kezdeti lendületet, Eazy-E korai, 1995-ben bekövetkezett halála pedig végképp betette nekik az ajtót. Szép csendben eltűntek a színről, a projektnek tulajdonképpen befellegzett.
Pár év hallgatás után azonban visszatértek, hogy 2000-ben nem hivatalosan kiadják második, Eyedollartree-re keresztelt LP-jüket, a Mastergrip Records égisze alatt. A kiadó viszont kisvártatva megszűnt létezni, minek okán csupán 2005-ben, a Basement Records jóvoltából – egy extra DVD-vel megspékelve – jöhetett ki formálisan is az album. Nem csak a körülmények, de a hangzás is változott a csapat második eljövetelekor: a klasszik stílt bátran kísérletezgető, pszichedelikus irány váltotta fel. Szövegek terén ellenben nem hoztak újat, maradtak a megszokott harsány, odamondogatós verzéknél. (A srácok hívására Kool Keith és Divine Styler vendégeskedett a lemezen.)
Ezután már végérvényesen letették a mikrofont, bár nem távolodtak el teljesen a hiphop szcénától. Legalábbis Benjamin Mor nem, aki stabil karriert épített videóklip rendezőként a rákövetkező években. Nas, a Gangstarr, T.I., a Black Eyed Peas és Katy Perry csak néhány név azok közül, akikkel volt alkalma együtt dolgozni.
