A bonobó az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj. 1929 óta tekintik őket különálló fajnak, addig a törpecsimpánzokhoz sorolták őket.
A bonobó (Pan paniscus) a DNS-ének a 98,7%-a megegyezik az emberével. Van egy bonobó, akinek a DNS-e 100%-ban megegyezik a miénkkel, ő Simon Green, vagyis Bonobo. 1976. március 30-án született, idén jött ki a hetedik stúdióalbuma, a Fragments. Igazán itt az ideje, hogy írjunk róla. Azt sem titkolva, hogy nem leszálló ágban, hanem felszálló ágban van épp a karrierje. Azt is mondhatnák, olyan a karrierje, mint Walter Matthau-nak, aki szintén negyven éves korában kezdett befutni.
Ki bújt elő a dzsungelből?
A Wiki és egyéb oldalak azt írják, hogy 18 évesen Brightonba költözött és kiadta első albumát Animal Magic címmel, a Tru Thoughts kiadónál, 2000-ben. Ez a downtempo úttörőinek egyikévé tette, egyúttal felkeltette a nagy kiadók figyelmét.
A száraz tények sokkal izgalmasabb történetet takarnak. A zenész Mr. Scruff, aki maga jogán is zseniális fazon, épp egy színházi előadást ment el megnézni, amiben meglepetésére nagyon izgalmas zenét halott. A második sokkja az volt, hogy ez nem egy kész zene, „csak” egy háttérzene kollázs egy előadáshoz.
A harmadik sokkja, hogy ezt egy 18 éves brightoni fiú rakta össze. Szóval Mr. Scruff volt, aki az akkor már 20 éves Simon Greent beajánlotta a Ninja Tune-hoz.
A Tru Thoughts-nál még kihozott egy remixalbumot (One Offs… Remixes & B-Sides), majd 2002-ben átigazolt a Ninja Tune-hoz, s 2003-ban kiadta a Dial ‘M’ For Monkey albumot. Ez az album minden zenedzsungelben kutató majomszakértő kedvencei közé került.
Zenéit előszeretettel használják szörf, snowboard és gördeszka videókhoz, de Nightlite című számát az UEFA is használta. A Recurring című dalt pedig a Fuel TV szörfös filmjében használták, a „Ketto” c. számát a Citroën a C4 Picasso reklámozására használta, a „Pick up” és a „Flutter” című számok szerepeltek az SSX on Tour snowboardos játékban. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, sokan hallották már Bonobot, akik nem is tudják, hogy ismerik.
A majomstílus
„Szabad vagyok! – mondta a majom a rácsnak. Én nem! – mondta a rács.
Engem majmok köré zártak.” Rolls Frakció
Valahogy így érezhet Bonobo is, amikor megpróbálják belegyömöszölni a kategóriák skatulyáiba. A stílusa, bár egységesnek tűnhet, egy átlag hallgatónak nagyon is változatos, már-már eklektikus.
Sorolták az „ ibizai romantikusokhoz” (a la Café del Mar), nevezték triphopnak, downtemponak, chill outnak is a stílusát. A Pitchfork a 2000-es évek downtempo elektronikai szcéna kulcsfigurájának nevezte, a Guardian az ambient world electronica közelmúltbeli népszerűségéhez kapcsolta. Míg legkorábbi munkáit triphopnak tartják. Mások szerint Bonobo hatása inkább az alternatív rock és a világzene felé irányult, nem pedig a hiphop vagy triphop felé. Nehéz behatárolni, de ha hallod, rögtön tudod, ez Bonobo. Azt észre lehet venni, hogy stílusa újabban lendületesebbé vált, és így a kritikusok odacsaphatták még újabb műfajokhoz, ami miatt újabban nu jazz, de club electronica művészként is jellemezték.
Bonobo ezt így kommentálta: „Újabban még ezeket a kis mikro-műfajokat is megkapom, mint például a vaporwave és a chillstep, amelyek valójában nagyon viccesek. Ragaszd rá a »hullámot« bármire, és úgy tűnik, ez most egy műfaj. Bárcsak techno zenész lennék. Egyszerűbb lenne. Stílusok jönnek-mennek, de a techno és a house úgy néz ki, mintha örökké tartana…
A Bonobo hangzása ütemekre és mintákra orientálódik, de jellemzően „nyugtató”, a klubzenétől a világzenéig terjedő hangmintákat hatásosan ötvözi. Triphop esztétikával debütált, de ennyi erővel akár világzene is lehetne.
Egy biztos, Simon Green (alias Bonobo) az elektronikus zene eklektikus,
üdítően organikus formáját kínálja, amely táncra és lazításra egyaránt alkalmas.
A zenekészítésről így beszél: „Mindig kollázsként dolgoztam, ha zenéről beszélünk. MPC dobgép/hiphop háttérből indultam ki, szóval a cím (Fragment albumra gondol) szó szerint utal a hangrészletek összegyűjtésére, a hangok összeállítására makro- és mikroszinten, valamint az egész összeállítás módjára. Sosincsenek elvárásaim, amikor elindítok egy albumot, ezért inkább a zenéim dokumentumok, hogy épp mi van rám hatással, hogy mit hallgatok és hogyan érzek abban az időben.
2010 márciusában kiadott Black Sands című negyedik albumának Green a túlnyomórészt mintaalapú produkciótól az élőbb hangszerelés felé haladt, ugyanolyan ügyessé vált a többrétegű atmoszféra elsajátításában is. Régebben nagyrészt szólóban turnézott, valamint DJ-szetteket játszott. 2010-ben Bonobo úgy döntött, hogy teljes zenekarral indul a Black Sands turnéra. A banda stúdióanyagok élő feldolgozásait játssza énekessel, billentyűssel, gitárossal, szaxofonossal, vonós szekcióval, elektronikával és dobossal, gyakran improvizációkkal és szólókkal. Ez már-már egy komolyzenét idéző nagyzenekar.
A későn beérő majomkenyérfa
Az eddigi felsorolás után hihetetlenül fog hangozni, de Bonobo nettó 2013-ig underground zenész volt. Ami azt jelenti, hogy egyik napról a másikra élt, sokáig nem tartott fenn lakást, állandó turnézás volt az élete, hogy legyen bevétele. Tulajdonképpen 36 éves korában lett komolyabb keresete zenéből, és ekkor ismerte el a nagyközönség is. Ez elég ijesztő, zenei fontosságához képest.
A 2013-as ötödik albuma a North Borders jelentette az első komolyabb áttörést: brit listán 34., amerikai albumeladási lista 122. helyet érte el. Sosem ért el aranylemezstátuszt, és csak 2010-től kezdve vannak komolyan vehető lemezeladásai. Furcsa, de az ő időszaka pont hogy a nem kézzelfogható hanghordozók, hanem a streaming szolgáltatásokkal emelkedett fel, amikor mások meg pont beleálltak a földbe.
Bonobo 2017 januárjában adta ki hatodik albumát, a Migrationt. A Billboardnak adott interjújában elmondta, hogy még ekkor sem volt állandó lakása, „különböző helyeken élt és tartózkodott”, mivel sokat turnézott, és nem volt „otthoni bázisa, ezért egy vándornak érezte magát”, ami egy idő után pszichikailag is megterhelte. Az albumot és a Bambro Koyo Ganda számot meglepetésre jelölték a 60. Grammyn a legjobb táncfelvétel és a legjobb táncos/elektronikus album kategóriában. Az album a brit eladási listán 5. és az Egyesült Államokban 59. helyig jutott. Ezek azért már komoly fegyvertények.
2018-ban Bonobo „Migration” albuma az év albuma díjat is elnyerte a 2017-es brit Electronic Music Awards díjátadón, és Bonobót az év élő fellépése díjra is jelölték.
„Linked”-et később jelölték a legjobb tánczene kategóriában a 62. Grammyn.
Akárhogy is nézzük, a sokáig otthontalan emberszabású 40 éves korára már 5x Grammy-jelölt lett. Bár egyet sem nyert, de így talán még jobb is.
A közreműködések listája hosszú és nem is mennénk bele. Az látszik, hogy az érdekes, sajátos hangú énekes lányokat szereti, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot, Bajka, Erykah Badu és Triana között. Nehéz megtalálni, de álnéven rap beateket is készített. Mondjuk, ha meghallgatod, azért rögtön ráismersz. DELS: Pulls.
Andreya Triana – Lost Where I Belongjának nemcsak a címadó számát, hanem az egész albumot Bonobo készítette, tehát tekinthetjük egy Bonobo-albumnak is tulajdonképpen.
Ha a Draw the Starst meghallgatod, kétséged sem lehet felőle.
Totally Enormous Extinct Dinosaurs szintén készített több számot Simon Greennel.
Hol alszanak a majmok?
Sokáig turnébuszban és hotelekben aludt. Annyit turnézott régebben, hogy a New York-i albérletét is feladta, ezért minden cuccát egy raktárban tartotta. Több lemezét is a turnébuszok hátuljában és a repülőtéri beszállókapuk várakozásai idejében írta. Ez egészen meglepő kontraszt ahhoz képest, hogy mégis milyen nyugodt, varázslatos hangulatúak a zenéi. Jelenleg Los Angelesben él, és mondjuk ki, sztár lett. Most már megengedheti magának, hogy saját ház vegye körül a banánt tartalmazó hűtőjét.
