Nem, majdnem, de sokat tettek azért, hogy te tudjál róla. Jamaikára tényleg igaz, hogy a kultúrák olvasztótégelye. A spanyol, latin, afrikai, angolszász zene keveredése Jamaika esetében eléggé köztudott, de a kínai hatás tán nem annyira ismert. Igazság szerint nagyon is sok közük volt a jamaikai zenekultúra és hangzás kialakításához. Még inkább az elterjesztéséhez.
Soundsystem of the China?
A kérdés az, miként hatott a kínai-jamaikai közösség a klasszikus reggae fejlődésére. Az ok pedig amiért ez nem volt soha jól feldolgozva, hogy nem szerették magukat előtérbe helyezni. Valójában az őket megillető elismertség a történelem alakulásának köszönhető. Ismertség, elismertség? Biztos ez? Ennek járunk most utána.
A ma ismert jamaikai zene (a mentotól a ska-ig, a rocksteady-től a reggae-ig, a dancehalltól a dubig) viszonylag jól dokumentált. De ezeken a műfajokon belül is létezett az újítók egy kicsi, de annál befolyásos csoportja, akiknek története nem annyira köztudott. Vincent (Randy) Chin és Patricia Chin, Clive Chin, Mikey és Geoffrey Chung, Byron Lee, Justin Yap, Leslie Kong, Ernest, Jo Jo, Kenneth és Paulie Hoo Kim – ők voltak a lemezbolt- és stúdiótulajdonosok, hangmérnökök, a soundsytemépítők, producerek és sessionzenészek, akik mindegyike alulértékelt, de kiemelkedően fontos szerepet játszott az általunk ismert jamaikai zene fejlődésében. A hangzás kialakításában kimondottan nagy szerepük volt. Igazán különleges érdekesség, hogy valamennyien a kínai Guangdong tartományból származó hakka nép leszármazottai voltak.
Jamaikában kínaiak?
A kínai-jamaikai közösség kialakulása Jamaikában az 1850-es évekre nyúlik vissza, amikor a hakka kínaiak munkásként beköltöztek a szigetre. A kínaiak ugyanolyan lenéző és megalázó bánásmódban részesültek, mint a feketék – fél vagy teljes rabszolgasorba kényszerítve. Nálunk nem igazán ismert, de az Államokba is sok kínait hurcoltak be a bányaépítésekhez, majd adósrabszolgaságba sodorták őket.
Visszatérve Jamaikához, és ugorva a 20. század közepére. Az ötvenes évekre sok kínai próbált a rokonai által jóformán bárhová disszidálni Kínából, többek között így kerültek Patricia Chinék is Jamaikába. A szorgalmas ázsiaiak az angol kivonulás után a jamaikai társadalomban fontos szerepet játszottak, szerves részét képezték a kis szigetországnak. Sokan azok közül, akik később a legendás kingstoni lemezboltokat és hangstúdiókat vezették, kezdetben fagylaltozókban, élelmiszerboltokban és fogadóirodákban keresték a pénzüket.
Kínai a reggae anyja?
Patricia Chin – más néven Miss Pat, más néven „a reggae anyja” – volt az egyik ilyen vállalkozó, aki először üzletet nyitott, hogy a kiselejtezett lemezeket árulja, amelyet férje, Vincent zenegépjavító munkája során összegyűjtött. A Randy’s Record Mart névre keresztelt üzlet és a hozzá tartozó Studio 17 platformot nyújtott a fiatal, feltörekvő zenészek számára. A kis bolt azért is vált kulcsfontosságúvá, mert zenei ritkaságokat lehetett beszerezni, a mintázáshoz, a sample hangzásokhoz. A hatvanas években már volt egy Randy’s Studio 17 nevű hangstúdió is, és ott készültek a felvételek.
Pat Chin
Miss Pat ma már New Yorkban él, ahol 83 évesen továbbra is a VP Records-ot vezeti.
A VP a világ legnagyobb független reggae kiadója. Olyan emberek kezdték ott a pályájukat,
mint Bob Marley, Bunny Wailer, Dennis Brown, Gregory Isaacs és az Israel Vibration.
A VP Records akkora árnyékot vet a jamaikai zenei kultúrára, hogy egy külön fejezetet megérne. Tán még az Island Records-nál is nagyobbat. Azonban azt tudni kell, hogy nem csak ők voltak jelen a színtéren.
Még több kínai
Ha igaz az, hogy minden ötödik ember kínai, akkor ez úgy látszik Jamaikában sincs másképp, tehát nem meglepő, hogy ott vannak. Na de viccet félretéve, tényleg nyakig benne voltak a kis szigetország zenei forradalmában.
A Randy’s studió és a VP Records csak egyike volt a kínai-jamaikaiak tulajdonában lévő vállalkozásnak, amely segített meghatározni a jamaikai zene hangzását.
A Hoo Kim Channel One Stúdiója legalább annyira legendás. Ha két nevet akarsz megjegyezni a cikkből, Miss Pat és Hoo Kim legyen az.
Leslie Kong Beverley’s lemezkiadója és Herman Chin Loy Aquarius Records-a és néhány egyéb kulturális intézménye, szórakozóhelye, legalább ennyire fontos.
A kínaiaknak nem volt hozzáférésük az akkori angolszászok vezette fő populáris vonalhoz, ezért nyakig elmerültek a trenchtowni, kingstoni gettók zenei világában.
Ez volt az ő piacuk. Az, hogy ez később világhírű lett sok mindennek köszönhető. Annyi biztos, hogy a BBC és az angolok által hátrahagyott stúdiók, szalagos magnós technikák maradványaiból egy teljesen más hangzást csavartak ki. Behozták a hangsúlyos lendületet, a jazzhatású kürtriffeket, az erőteljes basszusvonalakat és persze a dubos visszhangokat. Erős lenne azt kijelenteni, hogy a kínaiak mutatták meg a feketéknek hogyan használják a technikát, de annyi biztos, hogy hangmérnökösködésben szorosan együtt dolgoztak.
VP Records
A VP Records kiadót sok előzménye, jogelődje után 1979-ben alapította a néhai Vincent „Randy” Chin, és felesége Patricia Chin, akik a Randy’s Records üzlet és a Stúdió 17 tulajdonosai voltak Kingstonban, Jamaikában (ahogy az 1978-as Rockers című filmben is látható.)
Az 1970-es évek közepén a Chin-család New Yorkba költözött, majd 1975-ben VP Records néven lemezboltot hoztak létre Brooklynban, ahonnan lemezeket árultak és terjesztettek. 1979-ben áthelyezték az üzletet a Queensbe. A mai napig ott élnek. Az 1979-ben alapított kiadó 1993-ra igazán sikeres lett.
A VP címke, egy monogram az alapítók nevének első betűinek eredménye. Na, most ezt kicsit dolgozd fel minden idők legnagyobb jamaikai zene orientációjú kiadójának a neve két kínai ember monogramja.
A VP Records két egymást követő évben (2002-ben és 2003-ban) elnyerte a Billboard „Legjobb Független Kiadója” díját, és három egymást követő évben megkapta a „Legjobb Reggae Label” díjat. A VP-kiadványok több Grammy-t is hoztak a kiadóknak.
Vincent Chin 2003-ban hunyt el. A kiadót most Chin fiai, Randy Junior és Christopher vezeti, míg Patricia Chin továbbra is segíti néhai férje cégének fenntartását. 2007-ben a VP Records megkezdte az 1970-es és 1980-as évek klasszikus albumainak újrakiadását. A Greensleeves kiadót 2008-ban vásárolta meg a VP. Ha nem vagy reggea fan, ez olyan, mintha Def Jam megvenné a Death Row kiadót. Hatalmas fegyvertény.
A Greensleeves több mint 12 000 dalt tartalmazó katalógusa maga a reggea és egyben Jamaika. Így a VP a világ legnagyobb reggae-kiadójává vált. A VP adja ki a Strictly the Best című válogatássorozatot is, amely mára több mint 50 kötetnél jár.
A kiadó a reggae és dancehall egyik első és legnagyobb független lemezkiadójaként nőtte ki magát, és a 2000-es évek elején a riddimhangzás népszerűségével világsikert ért el olyan előadók számára, mint Sean Paul, Elephant Man, Beenie Man. Röviden igen sok pénzt kerestek akkor, amikor a dancehall népszerűvé vált világszerte. De ez kínai csapat, nem egy pénzszórós menedzsment és látszik, hogy visszatették a Greensleeves-be a pénzt.
A VP Records felvásárolta a „Miles Ahead in Reggae Music” szlogent, ami azt jelzi, hogy magukat tekintik a Karib-térségből származó zene központjának. Ha érdekel milyen előadók voltak nálunk, kb. mondj be egy jamaikai nevet találomra, biztos, hogy adtak ki valamit tőle. Itt tudod az összeset csekkolni.
Történelem, szociológia, divat és persze zene
Ahogy a jamaikai zene is trendeken és változási periódusokon haladt át, az ország öntudata, önképe is úgy változott. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején instabilitás, erőszak és gazdasági bizonytalanság uralkodott a szigeten, és ez tükröződött az emberek zenéjében, akik távoli utópiákról kezdtek álmodozni. Andrew Jones professzor „A távol-keleti hangok Jamaikán” című előadásában így írja le a kínai és afrikai diaszpórák hatását: „A zene birodalmat hoz létre önmagának, egy földrajzilag homályos elmozdulási zónát, amely nincs itt Jamaikán. […] létrejön olyan képzeletbeli földszoros, ahol egy távoli afrikai kontinens szomszédságába kerül Chin-Loy, Hoo Kim elődeinek Távol-Kelete.”
Ebben az összefüggésben észrevehető a moll hangjegyek, pentaton skálák és az egymást követő kvartokat és kvinteket használó harmóniák (mindegyik sztereotipikusan „keleti” hangzás) finom jelenléte. Ez mind kimutatható az olyan művészek munkásságában, mint a The Skatalites, Don Drummond, Byron Lee, The Revolutionaires és Augustus Pablo.
Tetejébe 1971-ben Chin Loy fedezte fel a fiatal Horace Swaby-t, más néven Augustus Pablót, és ezzel egy kreatív partnerség indult meg köztük, amely a Távol-Kelet hangzásának talán legigazibb reprezentációját eredményezi Jamaikán: az 1977-es nagylemezt. Az East of the River Nile.
Ez nem a pénzről szólt
A cikk olvasása közben gondolom észrevetted, hogy a kínaiak jó érzékkel ott voltak, ahol pénz volt a sztoriban, buliszervezés, stúdiófelvételek, lemezeladás. Mint mondtam, de talán nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy azért ebben korántsem volt akkora pénz. Jamaika lakossága hárommillió, a hatvanas években kétmilló körül volt. Most ne kapkodj a telefonod után, felfelé kerekítettem, valójában 2021-ben hárommilla se volt a lakosság. Szóval ekkora pénz volt benne. Kicsi.
Miss Pat DJ vagyis jamaikai nevén Selector is volt. Erre ő így emlékszik.
Miss Pat Speaks On The History Of VP Records And How Reggae Music Spread Across The World
„Nem játszottak reggae-zenét a rádióban, mert nem szerették.” – mondja. „Túl forradalmi volt – mint a mai hiphop. A zenénket saját hangrendszerünkön kellett lejátszanunk, amit mi építettünk. Az emberek és a soundsystemek ereje tette népszerűvé ezt a zenét. 20 évig, 1958-tól 1977-ig dolgoztam a (DJ)pulton, és közben zenét is árultam.
Herman Chin Loyról is illik pár szót említeni, mert ő Hoo-Kimékkel ellentétben bele is szólt vastagon a hangzásba, ami nála készült. Zenész volt, nemcsak hangmérnök vagy producer A jamaikai zene egyik leginkább alulértékelt és legbefolyásosabb alakját testesítette meg egyszerre.
A legendás ütőhangszeres Larry McDonald még él és állítja mindenki ismerte Chin Loy-t. Ő így beszélt Loy hatásáról: „Az emberek azt mondják, hogy sok keleti hangzást idézek fel a játékomban. Ez nem tudatos – ez tudatalatti. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kínai jamaikaiak az 50-es évektől a 70-es évekig úttörők voltak a jamaikai zene minden műfajában, fontosságuk egyértelművé válik.”
Arra a kérdésre, hogy tisztában volt-e azzal, hogy a kínai jamaikaiak akkoriban milyen nagy szerepet játszottak a zenében, Larry McDonald így válaszol: „Hogy ne lennék tudatában! Akkoriban azonban mindannyian a zenével foglalkoztunk. A többit a szociológusokra bízzuk.”
Nyugati Távol-Kelet
Íme pár dal időrendi sorrendben, amelyek bemutatják a „távol-keleti” hangzások és zenészek megjelenését a jamaikai zenében az 50-es évek közepétől a 70-es évek végéig. Ivan Chin volt az egyik első kínai jamaikai, aki nagy hatást gyakorolt a helyi zenére Chin’s Calypso Sextet nevű zenekarán keresztül. A „Peakapeow” az 50-es évek közepén jelent meg, és a mentostílus egyik első példája volt.
Lord Creator: Ethiopia
Lord Creator a calypsostílus énekese volt Trinidad & Tobagoból, aki gyakran dolgozott együtt Vincent „Randy” Chinnel (Miss Pat férje). Chin 1962-ben készítette el az Independent Jamaica-t, a Lord Creator egyik első és legnagyobb slágerét, mindössze egy évvel azelőtt, hogy felvette volna az Ethiopiat.
Don Drummond & The Skatalites: Chinatown
Don Drummond az egyik legismertebb skazenekar, a The Skatalites harsonása volt. Gyakran együttműködött Justin „Phillip” Yap kínai jamaikai producerrel, és olyan számcímekkel adott ki dalokat, mint a Chinatown; Confucius vagy a Far East.
A Skatalites első nagylemezét, a Ska Authentic-et többek között Leslie Kong, Vincent Chin, Philip Yap készítette, és a Hoo Kim’s Channel One stúdióban rögzítették. Hoppácska!
Stephen Cheng: Always Together
Stephen Cheng egy sanghaji születésű énekes volt, aki az Egyesült Államokban is élt. 1967-ben pedig épp Jamaikában. Ekkor vette fel az „Always Together” című dalt, amely egy ősi tajvani népdallamot, az „Alishan Maiden”-t használja egy rocksteady tetején. A producer, a szintén kínai Byron Lee. Ez az egyik első példa egy jamaikai dalra, amely nyíltan ötvözi a keletet és a nyugatot.
The Revolutionaries: Kunta Kinte Version One
A The Revolutionaries egy jamaikai alapbanda. A West Kingstonban lévő Channel One stúdió házizenekara volt. A Hoo Kim-testvérek 1976-ban készítették ezt az alapvetésnek tekinthető felvételt.
Augustus Pablo: East of the River Nile
A jamaikai zenében a távol-keleti hangzás legszembetűnőbb ábrázolása és egyben tudatos továbbépítése és szép csúcspontja, a Nílus folyótól keletre. Agustus Pablót nem kellett semmiről győzködni. Ő egy igazi univerzális zseni. Ez a szám két diaszpóra, a kínai és az afrikai – hangjait mutatja be. Egyszerre, reagge, dub, jazz, kínai és jamaikai. Ezt a lemezt 1977-ben rögzítette a dub két keresztapja, Augustus Pablo és Herman Chin Loy.
Száz kínai szónak is egy a vége: jamaikai zene. Ilyen, amikor a kultúrák egymásra utalva felemelik egymást.
