Nem! Nem! Soha! De mégis mi történt? David Jolicoeur, a De La Soul egyharmada tegnap meghalt. 54 éves volt. A halál okát nem hozták nyilvánosságra, de Dave az elmúlt években nyíltan beszélt pangásos szívelégtelenségéről. A De La Soul „Royalty Capes” című videójában Trugoy őszintén beszélt arról, hogy gyenge egészségi állapota visszatartotta a fellépésektől és a készülő tízedik album is ezért csúszik – amire egyébként Dj Premier, Madlib, Pete Rock is rak zenét.
David (rapnevein: Trugoy, The Dove, Plug Two) az ikonikus raptriumvirátus oszlopos tagja volt. A 3 Feet High and Rising belső borítóján a tagok elmagyarázták művésznevüket: Trugoy fordítva joghurtot jelent. Igen, tudom, valami mélyebbet vártál, de a De La Soul egész pályafutása alatt keverte a humort és a mélyebb filozofikus elemeket. Ez az elegy tette őket különlegessé.
Már régebben szerettem volna írni róluk, mert kevés társaság hozott következetesen ilyen magas színvonalat a pályája során. A De La Soul a raptörténelem egyik leginnovatívabb szereplőjeként (különösen a kilencvenes évek elején) tette le névjegyét, amikor egyensúlyt és ellenpontot képviseltek az akkoriban virágzó gangsta-rapszcénában.
Három láb magas és nő…
Mielőtt bármit leírnánk, a magyar nyelvű embereknek egy fontos kitétel: a De La Soulra ki lehetne rakni a 18-as karikát. Itt arra gondolok, hogy a vicces szövegeiken túl nem árt, ha felnőtt vagy, értelmes, és értesz angolul.
Létezik a hiphopnak egy olyan szintje, ami nem csak jól hangzik, hanem jót is mond. Ez a De La Soul.
Kezdjük a három lábbal, ami nem teljesen igaz. A De La Soul ugyanis négy lábon állt.
Mindenhol ezt olvashatod, hogy a De La Soul egy amerikai hiphoptrió, amely 1988-ban alakult a New York állambeli Long Island-i Amityville-ben. Prince Pault valahogy teljesen elfelejtik, pedig a csapatban hatalmas szerepet játszott. Posdnuos, Trugoy és Maseo a középiskolában megalakították a De La-t, és a Plug Tunin’ című dal demószalagjával felkeresték Prince Paul producert. A Stetsasonic tagja akkor már ismert volt és mindenhol mutogatta a cuccaikat és elintézett nekik egy albumszerződést. Azt se feledjük el, hogy nagyon sok számot készített nekik. A Stakes Is High (1996) volt az első olyan album, amelynél nem Prince Paul volt a fő producer, és a teljes produkciós krediteket kizárólag a trió kapta. Magyarán három nagyon fontos albumnál játszott közre.
Az első album a banda eddigi legnagyobb kereskedelmi sikere volt. Az extra benne, amit sok helyen elmondanak, hogy az eladásokban legsikeresebb Me myself and I című számukat egy nap alatt dobták össze. A későbbiek során fokozatosan kevesebb fogyott a lemezeikből, annak ellenére, hogy a kritikusok és a zeneszakik majd minden albumukat dicsérték. A De La Soul nagy trükkje az, hogy minden albumon van egy rádióbarátabb szám, és az általában be is talál. Az album többi részén ment a vadabb kísérletezés. Leginkább eklektikus mintavételeikről, furcsa szövegeikről, valamint a jazz, rap és alternatív hiphop alműfajok fejlődéséhez való hozzáadott értékükről ismertek. Játékos és szellemes szövegeikkel mindezt még meg is fejelték.
Az első album kulcsszáma szerintem az Eye know (a cikkben végig a nem legismertebb De La Soul-számokat fogom beilleszteni, azokat amúgy is megtalálod).
Eye Know
Native Tongue, vagyis akiknek a rap az anyanyelv
Straight outta Compton helyett Egyenesen a lélekből: De La Soul
A De La Soul kapcsán nem lehet elmenni a kilencvenes évek egyik legfontosabb haveri köre és egyben zenei társulása mellett, ez volt a Native Tongues Posse. Ide minden bizonnyal magas IQ-val lehetett csak belépni. Ennyi tényleg okos feketét egy helyen én az egész hiphoptörténelemben nem láttam. Szerintem ez annak tudható be, hogy ellensúlyozták Busta Rhymes-t, aki szintén tag volt. A kivétel, aki erősíti a Whoo-hááát.
A Native Tongue, vagyis a Tribe Called Quest, Black Sheep, a Queen Latifah és a Jungle Brothers stb. nagyon sok más csapatnak, MC-nek is segített. Többek között Gangstarrnak vagy Commonnak. Ha lehet (és lehet, mert igaz) azt mondani, hogy J Dilla korai karrierjét az ATCQ lökte meg, akkor Mos Defét a De La Soul.
Amúgy Talib Kweli első szólóján is szerepelnek és őt is segítették, hogy lehetőségeket kapjon. Igen, ezek jó fej arcok, tényleg van ilyen na. Milyen nevek voltak itt ebben a pár sorban! Most gondolj bele, hogy Jay-Z, Kanye, Puff Daddy nagyrészt kiket futtatott, ég és föld. A Native Tongue-nak és a De La Soulnak nagyon sokat köszönhet a hiphop, úgy en bloc.
De La Soul és a siker
„Nem csak az számít hányan hallgatnak, az sem mindegy kik a rajongóid.” – mondta egyszer Posdnuos.
Mitagadás a De La Soulnak többnyire az összes komolyabb rapzenész a fanja.
Erick Sermon a De La Soul-t „az egyik legjobb rapcsapatnak” nevezte a raptörténelemben, természetesen most is az elsők között rótta le tisztelgését Trugoy előtt. Nas, Public Enemy, Roots, Beastie Boys – kit mondjak? A Beastie Boys-zal kapcsolatban megjegyeznék megint egy fontos dolgot, amit a Native Tongue-s részhez kellett volna írnom.
A De La Soul és Q Tip adtak először nyíltan hangot annak, miszerint el kell ismerni a Beastie-ket,
hogyha hiphopzenészként komolyan vesszük magunkat, és mindazt amit csinálunk. Amit ők csinálnak,
szintén korszakalkotó. Ezzel betemettek egy értelmetlen árkot, hogy a fehér rapperek rosszak.
Mindezt Eminem megjelenése előtt, amikor ennek még súlya volt.
Amikor kijöttek a Buhloone Mindstate; De La Soul is Dead; Stakes is High c. albumok, nem arattak túl nagy sikert. (Bocs, ne felejtsük, hogy minden albumra gyártottak egy Ring Ring Ring volumenű klasszikust)
De La Soul – Ring Ring Ring (Ha Ha Hey)
Az album jelentőségéről és hogy megértsük mi zajlott akkoriban, az alábbi doksit ajánlom, akit mélyebben érdekel.
De La Soul is Not Dead (Documentary) | Mass Appeal
Ezek az albumok később lettek igazán legendásak, miután felnőtt egy generáció, akiknek a kedvencei között vannak. A De La Soul számos más hiphopelőadóra is hatással volt, mint Camp Lo, The Black Eyed Peas, Digable Planets, ezek mind említik őket. Mondjuk bárki, aki jazzes chill témákhoz nyúl, ott felmerül a nevük.
Chris Rock humorista mondta egy interjúban, hogy az a szar a popbizniszben, hogy amikor egy poént kitalál egy rapperrel kapcsolatban, akkor általában valami szélsőséget karikíroz, de ezzel népszerűsíti is azt. Neki (Chris Rock) személy szerint a Buhloone Mindstate az öt kedvenc rapalbuma között van.
Külön sztorit megérne az is, hogy miként kerülték el és ki a sztárság csapdáit. Kezdve azzal, hogy Beyoncé apja, aki nagy De La Soul-rajongó volt, mindenképpen akart egy Destinys Childs – De La Soul közös számot. Ezt ki is erőszakolta a zeneipari kapcsolatain keresztül, a De La Soul erre a legbetegebb zenéket és szövegeket írta meg, erre meg ők visszakoztak. Így kell a popot okosan lekoptatni.
Ezzel szemben 2005-ben a De La Soul együttműködött Gorillazzal a „Feel Good Inc.” című slágeren, amely Grammy-díjat nyert a legjobb pop együttműködés kategóriában. Ez azért elég vicces, mert ez az első Grammy-díj a banda pályafutása során, egy popdíj. Jellemző a Grammy-re. Egyébként összesen három (öt, de ebbe most nem megyek bele) Grammy-díjra jelölték őket. Aztán a Nike kétszer is adott ki De La Soul x Nike SB-Dunkot. Szóval ez a siker, nem-siker relatív dolog, mert az amerikai feketéknek a De La Soul a bibliája, szóval sosem fogják elengedni. Teszem azt hozzá, hogy ők egy igazán kritikus csapat, viszonylag kevés rapcsapat akad, aki beszólt 2Pac-nek, ők közte vannak. Ugye Pac szörnyű gyilkosság közepette meghalt és onnantól kezdve ízléstelen lett volna beleállni. Ez a vonal elhalt. De a római latin mondás nem úgy van, hogy „Halottról jót vagy semmit”, hanem „Halottról igazat vagy semmit”, és Pac azért rendesen hozzájárult az aranyfogas pózervonal kifejlődéséhez.
Tupac & De La Soul’s Forgotten Beef
De La Soul – Ego Trippin (Part II)
Még a Buhloone Mindstate-ről annyit, hogy ez egy 1993-as album, megnézheted, hogy ’93-ban milyen színvonalú albumok jöttek ki. Amúgy a veretős boom bap és a gangsta vonal mellett szépen kifejlődött egy chillesebb, jazzesebb, kenderbarát háztáji hiphop is. A Pharcyde, Digable Planets mind merített ebből, de furcsa, mert lehet elsőre nem gondolnád, de a harmadik megborult Cypress Hill-albumra, a Temples of Boom-ra is hatott a De La.
De La Soul: Breakadawn
Az egész hozzáállásra jó példa a Stakes is High sztorija. A J Dilla pompás munkája, amikor kijött 1996-ban, már javában a Puff Daddy-s jiggy-éra volt a trend. De ki hallgatja ma azokat a számokat! A Stakes is High-nak meg millióegy feldolgozását találod meg. A zene minden szónál többet elmond.
De La Soul: Stakes is High
● Suite For Ma Dukes – Stakes Is High feat Posdnuos (De La Soul) and Talib Kweli (Live)
● Robert Glasper Experiment + Mos Def: Stakes is High (Live)
● De La Soul feat. Pete Rock: Stakes is High
Fun fact is van a végére: mikor már a De La Soul is azt hitte a Stakes is High a legsikertelenebb albumuk lesz, akkor minden mindegy alapon csináltak az egyik legfurább számból egy klipet az összes New York-i rapper haverral. A szám kereskedelmi szempontból is nagyot ment, és minden előzetes elképzelést átírt. Tényleg van benne valami furán szerethető. Átjön, na!
De La Soul és a digitális majális
A De La körül a legnagyobb galiba az elmúlt 10 évben a szerzői jogok körül kialakult viták miatt tört ki. Nyugi, nem a sample! A lényeg annyi, hogy Tommy Boy Music 10%-ot akart nekik adni a Spotify és egyéb digitális lejátszások után. Ez nettó nem oké, bruttó a jó édes k….! Beindult a pereskedés. A De La Soul zenei katalógusa ezért nem jelent meg az audió streaming szolgáltatásokban vagy a digitális médiaboltokban. A hiphopelőadók, köztük Nas, Pete Rock, Eric Sermon, Chuck D és Questlove is Tommy Boy bojkottjára szólították fel az embereket. 2021-ben a Reservoir Media zenei cég 100 millió dollárért megvásárolta a Tommy Boy kiadót.
A Reservoir elmondta, hogy együttműködnek a De La Soullal, hogy a számok végre normálisan is kikerüljenek. Később Talib Kweli kiszivárogtatta, hogy a csoport tulajdonjogot szerzett a zenéjük felett.
2023. január 3-án bejelentették, hogy a trió első hat albuma ez év
március 3-ától jelenik meg az audió streaming szolgáltatásokon.
A jelen
A hírek szerint a Mass Appeal Records kiadja majd a tízedik stúdióalbumot, amelyen mint írtam Madlib, Pete Rock és DJ Premier is közreműködik. Minden egyes albumot nem akarok végigelemezni, és inkább arra hívnám fel a figyelmed, hogy a De La Soul az a csapat, akinek minden albumán van valami finom csemege. Érdemes végighallgatni mindegyik albumukat. Egyszerűen azért, mert náluk nem számok, hanem koncepciók vannak. Elég csak a borítókra gondolni: mindegyik egy külön történet, utal valamire, követ valamit. Az utolsó a képregényes a De La Soul: and the Anonymous Nobody egyenesen egy sztori egy rajzban. Ez a zeneipar.
Amúgy van egy ritka japán verziós borítójuk is az Art Official Intelligence-hez, amit Santa Inoune mangarajzoló készített.
A cikk végére (követve a „Lélekből”-logikát) direkt nem a legismertebb party bangereiket raktam ide, hanem az albumokon meglapuló finom kis csemegéket.
De La Soul: Trying people
De La Soul: Brakes
Trugoy 2023. február 12-én váratlanul 54 évesen hunyt el. A De La már sosem lehet az, ami régen volt. Igen, itt nem jóképű rapper fiúk vannak összecastingolva, hanem három egyéniség, ahol együtt nem 1+1+1=3, hanem 2×2 néha 5, sokkal többet adnak ki. Mert a három egy varázslatos szám.
De La Soul: The Magic Number
Emlékezzünk rájuk ezzel a szinte jóslati mélységű dallal is.
De La Soul: Memory of… (US) ft. Estelle, Pete Rock
