Barion Pixel

De La Soul is dead?

Benedek Csanád

2023.02.13.

12 perc

Nem! Nem! Soha! De mégis mi történt? David Jolicoeur, a De La Soul egyharmada tegnap meghalt. 54 éves volt. A halál okát nem hozták nyilvánosságra, de Dave az elmúlt években nyíltan beszélt pangásos szívelégtelenségéről. A De La Soul „Royalty Capes” című videójában Trugoy őszintén beszélt arról, hogy gyenge egészségi állapota visszatartotta a fellépésektől és a készülő tízedik album is ezért csúszik – amire egyébként Dj Premier, Madlib, Pete Rock is rak zenét.

David Jolicoeur, aka Trugoy

David (rapnevein: Trugoy, The Dove, Plug Two) az ikonikus raptriumvirátus oszlopos tagja volt. A 3 Feet High and Rising belső borítóján a tagok elmagyarázták művésznevüket: Trugoy fordítva joghurtot jelent. Igen, tudom, valami mélyebbet vártál, de a De La Soul egész pályafutása alatt keverte a humort és a mélyebb filozofikus elemeket. Ez az elegy tette őket különlegessé.

Már régebben szerettem volna írni róluk, mert kevés társaság hozott következetesen ilyen magas színvonalat a pályája során. A De La Soul a raptörténelem egyik leginnovatívabb szereplőjeként (különösen a kilencvenes évek elején) tette le névjegyét, amikor egyensúlyt és ellenpontot képviseltek az akkoriban virágzó gangsta-rapszcénában.

Három láb magas és nő…
Mielőtt bármit leírnánk, a magyar nyelvű embereknek egy fontos kitétel: a De La Soulra ki lehetne rakni a 18-as karikát. Itt arra gondolok, hogy a vicces szövegeiken túl nem árt, ha felnőtt vagy, értelmes, és értesz angolul.

Létezik a hiphopnak egy olyan szintje, ami nem csak jól hangzik, hanem jót is mond. Ez a De La Soul.

Kezdjük a három lábbal, ami nem teljesen igaz. A De La Soul ugyanis négy lábon állt.

Mindenhol ezt olvashatod, hogy a De La Soul egy amerikai hiphoptrió, amely 1988-ban alakult a New York állambeli Long Island-i Amityville-ben. Prince Pault valahogy teljesen elfelejtik, pedig a csapatban hatalmas szerepet játszott. Posdnuos, Trugoy és Maseo a középiskolában megalakították a De La-t, és a Plug Tunin’ című dal demószalagjával felkeresték Prince Paul producert. A Stetsasonic tagja akkor már ismert volt és mindenhol mutogatta a cuccaikat és elintézett nekik egy albumszerződést. Azt se feledjük el, hogy nagyon sok számot készített nekik. A Stakes Is High (1996) volt az első olyan album, amelynél nem Prince Paul volt a fő producer, és a teljes produkciós krediteket kizárólag a trió kapta. Magyarán három nagyon fontos albumnál játszott közre.

Prince Paul (Stetsasonic) – 1997.

Az első album a banda eddigi legnagyobb kereskedelmi sikere volt. Az extra benne, amit sok helyen elmondanak, hogy az eladásokban legsikeresebb Me myself and I című számukat egy nap alatt dobták össze. A későbbiek során fokozatosan kevesebb fogyott a lemezeikből, annak ellenére, hogy a kritikusok és a zeneszakik majd minden albumukat dicsérték. A De La Soul nagy trükkje az, hogy minden albumon van egy rádióbarátabb szám, és az általában be is talál. Az album többi részén ment a vadabb kísérletezés. Leginkább eklektikus mintavételeikről, furcsa szövegeikről, valamint a jazz, rap és alternatív hiphop alműfajok fejlődéséhez való hozzáadott értékükről ismertek. Játékos és szellemes szövegeikkel mindezt még meg is fejelték.

Az első album kulcsszáma szerintem az Eye know (a cikkben végig a nem legismertebb De La Soul-számokat fogom beilleszteni, azokat amúgy is megtalálod).

Eye Know

Native Tongue, vagyis akiknek a rap az anyanyelv
Straight outta Compton helyett Egyenesen a lélekből: De La Soul

A De La Soul kapcsán nem lehet elmenni a kilencvenes évek egyik legfontosabb haveri köre és egyben zenei társulása mellett, ez volt a Native Tongues Posse. Ide minden bizonnyal magas IQ-val lehetett csak belépni. Ennyi tényleg okos feketét egy helyen én az egész hiphoptörténelemben nem láttam. Szerintem ez annak tudható be, hogy ellensúlyozták Busta Rhymes-t, aki szintén tag volt. A kivétel, aki erősíti a Whoo-hááát.
A Native Tongue, vagyis a Tribe Called Quest, Black Sheep, a Queen Latifah és a Jungle Brothers stb. nagyon sok más csapatnak, MC-nek is segített. Többek között Gangstarrnak vagy Commonnak. Ha lehet (és lehet, mert igaz) azt mondani, hogy J Dilla korai karrierjét az ATCQ lökte meg, akkor Mos Defét a De La Soul.
Amúgy Talib Kweli első szólóján is szerepelnek és őt is segítették, hogy lehetőségeket kapjon. Igen, ezek jó fej arcok, tényleg van ilyen na. Milyen nevek voltak itt ebben a pár sorban! Most gondolj bele, hogy Jay-Z, Kanye, Puff Daddy nagyrészt kiket futtatott, ég és föld. A Native Tongue-nak és a De La Soulnak nagyon sokat köszönhet a hiphop, úgy en bloc.

Native Tongues Posse – 1990

De La Soul és a siker
Nem csak az számít hányan hallgatnak, az sem mindegy kik a rajongóid.” – mondta egyszer Posdnuos.

Mitagadás a De La Soulnak többnyire az összes komolyabb rapzenész a fanja.

Erick Sermon a De La Soul-t „az egyik legjobb rapcsapatnak” nevezte a raptörténelemben, természetesen most is az elsők között rótta le tisztelgését Trugoy előtt. Nas, Public Enemy, Roots, Beastie Boys – kit mondjak? A Beastie Boys-zal kapcsolatban megjegyeznék megint egy fontos dolgot, amit a Native Tongue-s részhez kellett volna írnom.

A De La Soul és Q Tip adtak először nyíltan hangot annak, miszerint el kell ismerni a Beastie-ket,
hogyha hiphopzenészként komolyan vesszük magunkat, és mindazt amit csinálunk. Amit ők csinálnak,
szintén korszakalkotó. Ezzel betemettek egy értelmetlen árkot, hogy a fehér rapperek rosszak.
Mindezt Eminem megjelenése előtt, amikor ennek még súlya volt.

Amikor kijöttek a Buhloone Mindstate; De La Soul is Dead; Stakes is High c. albumok, nem arattak túl nagy sikert. (Bocs, ne felejtsük, hogy minden albumra gyártottak egy Ring Ring Ring volumenű klasszikust)

De La Soul – Ring Ring Ring (Ha Ha Hey)

Az album jelentőségéről és hogy megértsük mi zajlott akkoriban, az alábbi doksit ajánlom, akit mélyebben érdekel.

De La Soul is Not Dead (Documentary) | Mass Appeal

Ezek az albumok később lettek igazán legendásak, miután felnőtt egy generáció, akiknek a kedvencei között vannak. A De La Soul számos más hiphopelőadóra is hatással volt, mint Camp Lo, The Black Eyed Peas, Digable Planets, ezek mind említik őket. Mondjuk bárki, aki jazzes chill témákhoz nyúl, ott felmerül a nevük.

Chris Rock humorista mondta egy interjúban, hogy az a szar a popbizniszben, hogy amikor egy poént kitalál egy rapperrel kapcsolatban, akkor általában valami szélsőséget karikíroz, de ezzel népszerűsíti is azt. Neki (Chris Rock) személy szerint a Buhloone Mindstate az öt kedvenc rapalbuma között van.

Külön sztorit megérne az is, hogy miként kerülték el és ki a sztárság csapdáit. Kezdve azzal, hogy Beyoncé apja, aki nagy De La Soul-rajongó volt, mindenképpen akart egy Destinys Childs – De La Soul közös számot. Ezt ki is erőszakolta a zeneipari kapcsolatain keresztül, a De La Soul erre a legbetegebb zenéket és szövegeket írta meg, erre meg ők visszakoztak. Így kell a popot okosan lekoptatni.

Ezzel szemben 2005-ben a De La Soul együttműködött Gorillazzal a „Feel Good Inc.” című slágeren, amely Grammy-díjat nyert a legjobb pop együttműködés kategóriában. Ez azért elég vicces, mert ez az első Grammy-díj a banda pályafutása során, egy popdíj. Jellemző a Grammy-re. Egyébként összesen három (öt, de ebbe most nem megyek bele) Grammy-díjra jelölték őket. Aztán a Nike kétszer is adott ki De La Soul x Nike SB-Dunkot. Szóval ez a siker, nem-siker relatív dolog, mert az amerikai feketéknek a De La Soul a bibliája, szóval sosem fogják elengedni. Teszem azt hozzá, hogy ők egy igazán kritikus csapat, viszonylag kevés rapcsapat akad, aki beszólt 2Pac-nek, ők közte vannak. Ugye Pac szörnyű gyilkosság közepette meghalt és onnantól kezdve ízléstelen lett volna beleállni. Ez a vonal elhalt. De a római latin mondás nem úgy van, hogy „Halottról jót vagy semmit”, hanem „Halottról igazat vagy semmit”, és Pac azért rendesen hozzájárult az aranyfogas pózervonal kifejlődéséhez.

Tupac & De La Soul’s Forgotten Beef

De La Soul – Ego Trippin (Part II)

Még a Buhloone Mindstate-ről annyit, hogy ez egy 1993-as album, megnézheted, hogy ’93-ban milyen színvonalú albumok jöttek ki. Amúgy a veretős boom bap és a gangsta vonal mellett szépen kifejlődött egy chillesebb, jazzesebb, kenderbarát háztáji hiphop is. A Pharcyde, Digable Planets mind merített ebből, de furcsa, mert lehet elsőre nem gondolnád, de a harmadik megborult Cypress Hill-albumra, a Temples of Boom-ra is hatott a De La.

De La Soul: Breakadawn

Az egész hozzáállásra jó példa a Stakes is High sztorija. A J Dilla pompás munkája, amikor kijött 1996-ban, már javában a Puff Daddy-s jiggy-éra volt a trend. De ki hallgatja ma azokat a számokat! A Stakes is High-nak meg millióegy feldolgozását találod meg. A zene minden szónál többet elmond.

De La Soul: Stakes is High

Suite For Ma Dukes – Stakes Is High feat Posdnuos (De La Soul) and Talib Kweli (Live)

Robert Glasper Experiment + Mos Def: Stakes is High (Live)

De La Soul feat. Pete Rock: Stakes is High

Fun fact is van a végére: mikor már a De La Soul is azt hitte a Stakes is High a legsikertelenebb albumuk lesz, akkor minden mindegy alapon csináltak az egyik legfurább számból egy klipet az összes New York-i rapper haverral. A szám kereskedelmi szempontból is nagyot ment, és minden előzetes elképzelést átírt. Tényleg van benne valami furán szerethető. Átjön, na!

De La Soul és a digitális majális
A De La körül a legnagyobb galiba az elmúlt 10 évben a szerzői jogok körül kialakult viták miatt tört ki. Nyugi, nem a sample! A lényeg annyi, hogy Tommy Boy Music 10%-ot akart nekik adni a Spotify és egyéb digitális lejátszások után. Ez nettó nem oké, bruttó a jó édes k….! Beindult a pereskedés. A De La Soul zenei katalógusa ezért nem jelent meg az audió streaming szolgáltatásokban vagy a digitális médiaboltokban. A hiphopelőadók, köztük Nas, Pete Rock, Eric Sermon, Chuck D és Questlove is Tommy Boy bojkottjára szólították fel az embereket. 2021-ben a Reservoir Media zenei cég 100 millió dollárért megvásárolta a Tommy Boy kiadót.
A Reservoir elmondta, hogy együttműködnek a De La Soullal, hogy a számok végre normálisan is kikerüljenek. Később Talib Kweli kiszivárogtatta, hogy a csoport tulajdonjogot szerzett a zenéjük felett.

2023. január 3-án bejelentették, hogy a trió első hat albuma ez év
március 3-ától jelenik meg az audió streaming szolgáltatásokon.

A jelen
A hírek szerint a Mass Appeal Records kiadja majd a tízedik stúdióalbumot, amelyen mint írtam Madlib, Pete Rock és DJ Premier is közreműködik. Minden egyes albumot nem akarok végigelemezni, és inkább arra hívnám fel a figyelmed, hogy a De La Soul az a csapat, akinek minden albumán van valami finom csemege. Érdemes végighallgatni mindegyik albumukat. Egyszerűen azért, mert náluk nem számok, hanem koncepciók vannak. Elég csak a borítókra gondolni: mindegyik egy külön történet, utal valamire, követ valamit. Az utolsó a képregényes a De La Soul: and the Anonymous Nobody egyenesen egy sztori egy rajzban. Ez a zeneipar.

Amúgy van egy ritka japán verziós borítójuk is az Art Official Intelligence-hez, amit Santa Inoune mangarajzoló készített.

A cikk végére (követve a „Lélekből”-logikát) direkt nem a legismertebb party bangereiket raktam ide, hanem az albumokon meglapuló finom kis csemegéket.

De La Soul: Trying people

De La Soul: Brakes

Trugoy 2023. február 12-én váratlanul 54 évesen hunyt el. A De La már sosem lehet az, ami régen volt. Igen, itt nem jóképű rapper fiúk vannak összecastingolva, hanem három egyéniség, ahol együtt nem 1+1+1=3, hanem 2×2 néha 5, sokkal többet adnak ki. Mert a három egy varázslatos szám.

De La Soul: The Magic Number

Emlékezzünk rájuk ezzel a szinte jóslati mélységű dallal is.

De La Soul: Memory of… (US) ft. Estelle, Pete Rock

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött

Crip walk!? Nem tánc, hanem életforma!

Yellowman útja az árvaháztól a dancehall trónjáig

MC Jeges Vanília, akit nem lehet komolyan venni, de nem lehet nem szeretni

J Dilla – egy zenei fenomén örök ragyogása