Barion Pixel

Gondolkoztál már a befejezésen?

Petke Balázs

2022.10.05.

6 perc

Charlie Kaufman filmjeit általánosságban jellemzik a meghökkentő képek, a realisztikus közeggel összeolvadt fiktív furcsaságok, de talán a Befejezésen gondolkozom című filmje hajlik a legjobban a horror felé.

Egy olyan film, amiben elmerülünk és talán egy kicsit bele is lehet fulladni, mert olyan szinten nyomasztanak és húznak mélybe a rémálomszerű jelenetek akár egy erőteljesebb David Lynch menetnél. Félelmetes atmoszféra, ami folyamatosan sejtet valami dermesztőt a háttérben és ez egyre erőteljesebb borzongással jár át, a film nézése közben. Minden egyes jelenetben érezzük hogy valami nincs rendben, legszívesebben belesuttognánk a főszereplő lány fülébe – „hagyd ott a francba ezt a helyet, menekülj! Nincs jó hatással a gondolataidra…”

Nem tudjuk pontosan megfogalmazni a film elején, hogy mi is lehet a valós veszély (vagy van e veszély egyáltalán), csak érezzük, amint az ismeretlen borzalom átjárja a helyszíneket és a szereplőket egyaránt. Szerintem ezzel a filmmel Kaufman megmutatja nekünk a horror egy különlegesebb szintjét. Ilyen, amikor a rendező csak megágyaz a néző fantáziájának és teret ad szárnyra kelő félelmeinek. Majd a néző szép lassan eljut a befejezéshez – amin aztán erősen el fog és el is kell gondolkozni.

Miután megnéztem a filmet, akkor tudtam meg, hogy az alapokat egy regény fektette le, Iain Reid első, nagysikerű könyve alapján mesélte el nekünk Kaufman a saját vízióját. Reid debütáló regényét a kritikusok és az olvasók egyaránt üdvözölték és méltatták, szerencsére magyar kiadásban is megjelent, „Azon agyalok, hogy ennek véget vetekcímmel, így számunkra is elérhető.
A pozitív kritikák szerint a regény egy lebilincselő pszichothriller, amelynek főszereplője egy lány, aki barátjával épp vidékre autózik, hogy meglátogassák a srác szüleit és bemutassa gyermekkora színhelyét barátnőjének. Az út, a látogatás, a benyomások – egyre hátborzongatóbbak és a lány tanácstalansággal párosuló félelme egyre csak nő, az idő előrehaladtával.

Az eredeti regény általában hatásosabb mint a filmváltozat – fel is vetődik bennem a kérdés, ha ez a
film ennyire jó, mennyire lélegzetelállító lehet a regény? Be kell szerezni, el kell olvasni, nem kérdés.

Térjünk vissza a filmre, amelynek a szereplőgárdája felejthetetlen. A két főszereplő – Jessie Buckley (Fargo 4. évad) és Jesse Plemons (Breaking Bad, Fargo 2. évad, Az Ír) között szikrázik a kémia, folyamatosan egymásnak adják fel a magas labdákat jelenetről jelenetre. Két tehetség, akikre érdemes lesz figyelni a jövőben és egyedülálló karizmájukat már a film elején megvillantják, amikor csak elengedi őket a rendező mint két vadlovat a prérin és látjuk őket egy hosszú jelenetben amint „csak” beszélgetnek a havasi tájon haladó autóban, egy remekül megírt forgatókönyv mentén.

A lány narrátorként nyitja meg előttünk gondolatait, így megtudjuk – már egyfajta sztori felütésként- hogy a mellette ülő férfival épp szakítani készül. A nyitó helyzet maga az ellentmondás – épp a srác szülei felé tartanak az első bemutatkozás céljából, amely szimbolizálja kapcsolatuk fontos mérföldkövét – de a lány egy másik mérföldkő felé tart, a különválás felé. Furcsa és nem éppen boldog alaphelyzet és a folytatás még mélyebben húz a sötét tónus felé. Kényelmetlenül érezzük magunkat miközben látjuk a rideg házat ahová megérkeznek – kihaltnak tűnik – majd feszült várakozást követően megjelennek a szülők, akiknek a személye folyamatosan sugároz valami vészjósló és hátborzongató anomáliát. Innentől kezdve pedig a környezet és az egész atmoszféra kíméletlenül alakul tovább, egy egyre fojtogatóbb jelenséggé.

Említettem David Lynchet. Én abban látom a hasonlóságot, hogy Kaufman az említett rendezőhöz hasonlóan elénk tár egy hátborzongató rejtélyt, de ránk, nézőkre bízza, hogy előálljunk saját magyarázatunkkal a látottakra. Szeretné, ha a filmje még napokig kísértsen és újra és újra átgondoljuk a látottakat.

Az erősen frusztráló képsorokat lehet, hogy teljesen különböző módon értelmezzük. Kiből milyen nyomasztó gondolatot hív elő? A gondolataink önjáróak, igazából nem nagyon tudjuk megzabolázni őket, csaponganak koordinálatlanul és a film is valami hasonlót reprodukál. A történet egyharmadáig aránylag elviselhető és normálisnak tűnő képet kapunk a főszereplő lány szemszögéből. Aztán, akár a gondolataink, (azaz a lány gondolatai), megindulnak, önálló mozgásba lendülnek és szembesítik az élet sötétebb, örökérvényű dilemmáival, mint az öregedés, az egymástól való elidegenedés és a létezés hiábavalósága. Igazából semminek sincs értelme igaz? Mert ezektől félünk, onnantól kezdve, hogy öntudatra ébredünk fiatal felnőttként – ezek a dolgok elkezdenek nyomasztani és létezésünk minden napjába szép lassan bekúsznak, ahogyan múlnak az évek, csapongó gondolataink egyre nagyobb részében jelennek meg sötét kérdőjelként. Kaufman mindezt a nyakunkba zúdítja és csak azért nem hoz le teljesen az életről ez a film, mert kiválóan alakít ki egy jóleső egyensúlyt – a könnyedebb fekete humorral és a szereplők zseniális alakításaival.

Az ilyen filmeknél lehet érezni igazán, amikor egy rendező teljes mértékben kihasználja a filmkészítés teljes palettáját. Szabályok nélkül, kompromisszum mentesen tárja elénk az absztrakt filmfestményét. És nem kell minden részletét értelmezni és megérteni. Inkább csak lássuk és érezzük. Gondolkodjunk a befejezésen.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Urotsukidōji, a tiltott gyümölcs. Csakis elvetemülteknek!

Summer of Soul: a fekete Woodstock

Scavengers Reign: élni és élősködni hagyni

80 Blocks from Tiffany’s: Bronx, az Isten háta mögött, ahol az ördög nem alszik

Reel Rock-filmtúra, nem hagy lógva

Freaknik: a Dél, ha beindul