Bár hihetnénk, hogy négy évtizednyi rajongás múltán már nem bukkanhatunk új érdekességre a klasszikus Star Wars trilógia első epizódjával kapcsolatban, az élet azonban mindig hoz valami váratlan, ám annál örömtelibb adalékokat. Jelen esetben egy festő/illusztrátort, akit személyesen George Lucas kért fel arra, hogy vegyen részt a kultikus film látványvilágának megalkotásában.
Út a naptárfestéstől a NASA-hoz
John Conrad Berkey korai évei nem különösen érdekesek mai témánk szempontjából, így onnan, hogy 1932-ben Észak-Dakotában megszületett rögtön ugorjunk nagy lendülettel oda, hogy Minneapolisban végzett a College of Art and Design elit főiskolán, majd beállt dolgozni az akkoriban patinásnak számító Brown & Bigelow kiadóhoz. Első és egyben utolsó munkahelyén nyolc éven át festett fali naptárakhoz illusztrációkat, melyek az USA-ban országszerte többszázezer amerikai otthon és iroda falán lógtak.
Mivel akkoriban robbant be a fősodorba az irodalmon keresztül a sci-fi műfaja, így rengeteg ilyen témájú naptárt festett a kiadónak, amire a NASA-nál is felfigyeltek. Az állami szerv a 60-as években ugyanis indított egy művészeti projektet és Robert Rauschenber, Norman Rockwell illetve a – talán legismertebb művész – Andy Warhol mellett Berkeynek is ajánlottak egy csinos összeget.
Amellett, hogy zseniális festő volt, hobbiként megszállottan rajongott a csillagászat és az űrkutatás iránt, így nem meglepő módon felmondott a munkahelyén és szabadúszóként csatlakozott az NASA-hoz ahol később nem csak művészeti, hanem tudományos projektekben is részt vett.
A Science fiction egyik legismertebb vizionáriusa, aki nem szerette a sci-fit
A NASA-val készített művészeti projekt után a grafikus művészre felfigyeltek a tudományos fantasztikus könyvek és folyóiratok kiadói ezáltal többek között olyan írólegendák könyveinek álmodta meg a borítóit, mint Isaac Asimov, Philip K. Dick, de a Csillagok Háborújával kapcsolatos történetünk szempontjából ez sokkal kevésbé fontos, mint Frederik Pohl főszerkesztő által vitt STAR SCIENCE FICTION magazin. Bár ahhoz, hogy elkészítse az említett könyvek és kiadványok borítóját általában elolvasta irodalmi az alkotásokat, a sci-fit mint műfajt egyáltalán nem becsülte sokra és ha nem munkáról volt szó egyáltalán nem olvasott a témában, inkább az űrkutatással összefüggő ám a fantasztikumokat nélkülöző tények és kézzel fogható eredmények után kutakodott szabadidejében. Fantasztikus képzelőereje és zsenialitása ellenére tehát mondhatjuk, hogy két lábbal állt a földön és nem izgatták a fantáziavilágok, ennek ellenére a science fiction műfajában óriási örökséget hagyott a világra, jóllehet munkássága zömét a fantasy, történelmi és posztapokliptikus világok illusztrálásával töltötte. Na de, hogy miként történt az ugrás, amellyel a STAR magazin grafikusa egy Hollywoodi blockbuster produkció munkálatain találta magát? Erről szól a következő bekezdésünk egy idevágó idézetet követően:
„Nem arról van szó, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a tudósoknak igaza van,
inkább abban vagyok biztos, hogy a nem tudósok tévednek.” – Isaac Asimov
Haláli vagy csillagom!
A kivételes fantáziavilággal rendelkező George Lucas üzleti érzéknek sem volt híján és a népszerűsége csúcsán járó sci-fit mindenképpen szerette volna filmvászonra vinni egy saját koncepcióban. Mivel ekkoriban kezdte írni a trilógia történeti ívét és kidolgozni annak képi világát ezért nem váratlan, hogy a renszeresen kezébe kerülő STAR magazin több borítóképe is visszaköszön abban a messzi-messzi galaxisban.
A STAR harmadik számában a jobb alsó sarokban már felbukkan egy prototípusa a TIE Fighter-nek.
A következő magazin borítóján azonban még egyértelműbb a párhuzam a későbbi filmekkel hiszen felismerhető egy óriási mesterséges gömb, amelyet később Halálcsillagként ismerhettek meg a rajongók.
A grafikus nélkül lehet, hogy el sem készül a film
George Lucas ekkoriban már kész volt az alapkoncepcióval és javában házalt a nagy stúdióknál, ahol érdeklődtek ugyan, de kockázatosnak látták üzletileg a vállalást és nyilván nem volt kellő fantáziájuk ahhoz, hogy megérezzék, hogy a rendező valami elképesztően nagy dobást álmodott meg. 1975-ben azonban az inspirálódás után konkrét segítséget is kért John Berkeytől, hogy a forgatókönyvének egyes kulcsfontosságú jeleneteihez készítsen vizuális látványtervet. Ezen látványtervek között volt egy festmény, amelyen egy fekete fémből épített mesterséges bolygó látható előtte X- és Y-szárnyú harci repülőgépekkel, TIE Fighterekkel.
Bevallottan sok kép, de különösképpen a fentebb említett alkotás adta az inspirációt a Star Wars
vezető modell és makettkészítői, vagyis Ralph McQuarrie és Colin Cantwell számára.
A scriptben szerepelt egy másik kép is, amelyen a Death Star elpusztításáért folytatott epikus csata folyik rajta több Millenium Falconnal. Ez a képe végül felkerült a film soundtrack lemezborítóira is.
Jogi hercehurca
A művész hatása a Star Wars univerzum látványvilágára kétségkívül óriási volt, de korántsem akkora, mint a későbbiekben lehetett volna, ha 20th Century Fox és a Universal Studios viszonya nem mérgesedik el, ugyanis George Lucas filmje és a Battlestar Galactica Tv-sorozat között rengeteg vélt vagy valós hasonlóság volt a látványvilágot illetően. A két produkció között az alkotókat tekintve több vándorlás is volt, Berkey azonban egy időszakban mindkét stábbal szimultán dolgozott.
A két stúdió oda-vissza perelte egymást ezután minden piszlicsáré dologért és a bíró, hogy elejét vegye a további parttalan vitának mindkét filmes konszernnek megtiltotta, hogy alkalmazzák a festőt az említett produkciók munkálataiban. George Lucas ezt követően még adott persze Star Wars tematikájú megbízásokat a grafikusnak, hiszen ő festette többek között a könyv formájában is megjelent Csillagok háborúja kötetek borítóját és rengeteg alkotása van még a Lucasfilm archívumaiban. 2006-ban például az ő képe szerepelt a DVD-n egyben is kiadott trilógia borítóján, illetve a lemezen szereplő menüben az egyes jelenetrészleteket is az ő képeiből illesztették be.
Nem volt kíváncsi a filmekre
2008-ban bekövetkezett halála előtt egyik utolsó interjújában az alkotó rezignáltan vette a százezredik sablon kérdést, mely szerint látta-e már a filmeket, ezért erre egy nagy sóhaj keretében lemondóan így reagált:
„Nem, még mindig nem láttam… de lehet, hogy már meg kéne néznem…”
Nos pontosan nem tudjuk, hogy ez végül megtörtént-e, de valószínűsítjük, hogy ha három évtizeden keresztül nem nézte meg, akkor utolsó hónapjaiban is eltekintett ettől. Ha mégis rászánta magát, akkor viszont láthatta, hogyan elevenedtek meg a festményei a filmvásznon.
John Berkley emléke és művészete továbbra is velünk marad, mint egy olyan alkotó, aki a tudományos kíváncsiságot és a művészi látásmódot tökéletesen ötvözte, és megalkotta a saját lenyűgöző univerzumát az illusztrációk világában.
