Hera vagy Akut?
A Herakut név nem egy személyt takar, hanem egy legendás művészpárost, amelyet Hera és Akut alkotnak. A street art világában ismert duó 2002-ben kezdett közösen festeni. Mielőtt találkoztak volna, mindketten részt vettek illegális graffitis vandálkodásokban is, amit aligha hinnénk, gyerekbarát művészi street artjuk láttán. Tizenhat évig dolgoztak együtt. Most ennek a korszaknak és Hera mesekönyves stílusának állítunk emléket ebben a cikkben.
Egységben az Eros
A görög mitológiában Zeusz a főisten, és felesége Héra. Jóllehet a görög panteonban nem találkozunk Akut nevű istennel, a német graffiti világában létezik egy Akut nevű félisten. Graffitis Héránk először egy Zeus nevű fiúval kezdett az utcákon alkotni, ami nem is oly meglepő, tekintve, hogy a lányok eleve nagyobb veszélynek vannak kitéve az éjszaka sötétjében. Ez is arra utal, hogy Hera mindig is párban képzelte el a street artot. Akut már ismert név volt a graffitis közegben, amikor találkoztak.
Jasmin Siddiquit Heraként, partnerét, Falk Lehmannt pedig Akut néven ismerik, innen ered a Herakut elnevezés. A graffitis duó 16 közösen töltött év alatt egy teljes világot épített fel. Noha 2002-ben is már együtt dolgoztak, a Herakut logó alatt 2004-ben egyesítették nevüket és stílusukat. Kezdetben az volt a céljuk, hogy a város elhanyagolt, sötét helyeit szebbé tegyék, és humánus megközelítéssel pozitív gondolatokat ültessenek el a járókelők fejében.
Herakut Mural Berlin Wedding | Montana Cans | Streetart Urban Art 2019 | Videoproduktion Berlin
Hera
Jasmin Siddiqui 1981-ben született Frankfurtban, pakisztáni apa és német anya gyermekeként. Fiatal korában sokszor szembesült előítéletekkel, különösen iskolai évei alatt, lévén osztálytársai gyakran tettek megjegyzéseket bőrszínére. Ezek a behatások csalódottságot és elégedetlenséget keltettek benne, ami arra ösztönözte, hogy graffitikkel fejezze ki magát, így teremtve meg saját kis világát, ahol menedékre lelhetett. Siddiqui nagy lelkesedéssel fordult a legál street art felé is, tetszett neki, hogy az emberek önszorgalomból színekkel ékesítették a város szürke és sivár falait.
Szülei kívánságára építészetet kezdett tanulni, ám hamar rájött, hogy ez nem az ő útja. A mainstream kultúra világa idegen volt számára. Ehelyett a pénzzel és sikerrel (akkor még) nem kecsegtető graffitis közegben érezte otthon magát, ahol húszas évei elején vált aktívvá. Siddiqui a görög istennő, Héra nevét választotta álnevéül, ezzel is jelezve kapcsolódását akkori barátjához, aki a „Zeusz” fedőnevet viselte. Ez a névválasztás, amely eredetileg a szerelmes tinik konspirációjaként indult, az évek során szimbolikus jelentőséget nyert, és átalakult valós karakterré. Az egykor félénk és visszahúzódó lányból mára erős és magabiztos nő lett, aki nevet szerzett magának a graffitis szcéna férfiak által uralt világában is.
Akut
Falk Lehmann 1977-ben született a türingiai Schmalkaldenben. Már 14 éves korában komolyan belemerült az underground graffiti világába. Számos „toy” név használata után 1994 óta „Akut” néven fest. Középiskolai tanulmányai után építészmérnöki szakra iratkozott be az Erfurti Tudományegyetemen, azonban menet közben váratlanul váltott, és a weimari Bauhaus Egyetem vizuális kommunikáció szakán folytatta tanulmányait.
Mielőtt Jasmin Siddiquivel kezdett volna dolgozni, Lehmann aktív tagja volt a legendás Ma’Claim graffitis csapatnak. Ez a csoport, amely az Akut, Case, Rusk és Tasso tagokból állt, világszerte ismertté vált hiperrealista stílusának köszönhetően, amely korábban nagyrészt ismeretlen volt Németországban.
Siddiqui és Lehmann meglepő módon nem is Németországban, hanem egy spanyolországi művészeti fesztiválon találkoztak először. Miután közösen megterveztek egy falat, a két művész úgy döntött, hogy egyesítik tehetségüket és nevüket. Hera és Akut innentől Herakut lett.
A duó egy ideig Lehmann szülői házát használta stúdióként, amely a türingiai erdőben helyezkedett el, így kellően nyugodt környezetben tudtak hosszú festőszeánszokat tartani. Alkotásaikra meglepően nagy kereslet mutatkozott, mivel emberközeli vonalat képviseltek. Mondhatni, ez a fajta street art olyan, akár egy könyvillusztráció. Ez a stílus tette lehetővé számukra azt az irigylésre méltó művészéletet, amely során évente több hetet utaztak, hogy új helyeket találjanak alkotásaik számára. Egy alkalommal Jim Carrey is felkérte a művészpárost, hogy készítsenek egy falfestményt a kertjében. Érdemes megjegyezni, hogy Jim Carrey maga is komoly festői ambíciókat dédelget, bár ez most nem témája cikkünknek.
2020-ban elváltak útjaik, miután nézeteltérések alakultak ki a közös művészeti irányt illetően. Azóta a korábbi Herakut stílust nagyrészt fenntartó Siddiqui és a fotórealizmus iránt egyértelműen elkötelezett Lehmann külön utakon járnak. Hera továbbra is a „Hera von Herakut” néven a rajzos, képregényes vonalat viszi tovább, míg „AKUT” egy fotórealista, portrészerű stílust fejlesztett ki. Mindketten sikerrel.
Herakut – szeresd a démonaid!
A Herakut páros munkássága széles spektrumot ölelt fel, a kis kollázsoktól a bonyolult installációkon át a vászonra festett alkotásokig, valamint a házak homlokzatára készített monumentális falfestményekig. A festészeten túl HERA installációkat, jelmez- és díszletterveket is készít színházi és táncos társulatok számára, továbbá kurátorként is tevékenykedik, különös figyelmet fordítva női kollégáinak támogatására. Amikor csak lehetősége nyílik rá, együttműködik humanitárius segélyszervezetekkel, művészeti programokat szervezve gyermekeknek és hátrányos helyzetű fiataloknak. Héra egy igazi anyaistennő, na!
Rajzaik, figuráik és arcaik világszerte feltűnnek, többnyire mitikus emberi és állati lényeket ábrázolva.
A nagy szemek és a melankolikus arckifejezések azonnal felismerhető stíluselemük.
Herának és Akutnak más-más szerepük volt közös a együttműködésben: Siddiqui felelt a vázlatokért és a színátmenetes struktúrákért, míg Lehmann a fotórealisztikus befejezést és az utolsó simításokat végezte el. Hera ecsetet és festőhengereket használt a durva vázlatok elkészítéséhez, míg Akut kizárólag szórófejes kannával dolgozta ki a figurák fotórealisztikus részleteit. Ma már tudjuk, hogy egészen friss, virtuóz improvizatív stílusa van Herának. Kezdetben sokan úgy vélték, hogy Akut viszi a hátán a projektet, hisz ő már a kezdeteknél is topon volt graffitis körökben. Hera igazi tehetsége akkor mutatkozik meg csak igazán, ha videókon követjük munkáját. A legtöbb street art művész előzetes vázlatokat használ, de Hera rögtön freestyle-ban valósítja meg a rajzait. Igazi writer!
Herakut rajzok mindig tartalmaztak egy költői mondást, üzentet, klasszikus beszólást, graffitit is, amely egyrészt betekintést nyújtott a világukba, másrészt könnyen dekódolható volt azok számára is, akik vakok a vizuális művészetre.
„Art Doesn’t Help People, People Help People“ („A művészet nem segít az embereken, az emberek segítenek az embereken”) – Lüneburg, Wandfärberstraße;
„There is something better than perfection“ („Van jobb a tökéletességnél”) – Frankfurt, Stiftstrasse;
„Szeresd a démonaid” – és hasonlók.
Mind olyan üzenetek, amit el tudsz vinni magaddal, alkalomadtán idézheted is.
The Giant Storybook-Projekt
Az „Óriás mesekönyv” volt Herakut legösszetettebb és egyben legambiciózusabb projektje. A cél egy graffitis képekkel illusztrált gyerekkönyv megtervezése és kiadása volt, amelynek minden oldala egy házfalon valójában létezett volna a világ különböző részein. Ennek érdekében a művészpáros 2012 szeptemberétől kezdve körbeutazta a világot, és számos falat és homlokzatot festett meg.
A projekt egyedisége abban rejlett, hogy a történetet online is kereshetővé tették volna, így a világ minden tájáról kellett volna helyszíneket és embereket felfedezni hozzá. Ez a határokon átívelő történet nemzetközi együttműködést és felfedezést igényelt, egy olyan mesekönyv megvalósítása érdekében, amely összeköti a világ egyes részeit.
A mesekönyv főszereplői két testvér, Lily és Jay voltak, akik különböző világokban nőttek fel. Jay a tökéletesség világában találja magát csapdában, ahol graffitizéssel lázad a rendszabályok ellen, míg Lily egy párhuzamos világba kerül, ahol szintén nem találja a helyét. Lily elhatározza, hogy megszökik, hogy megtalálja Jay-t. Bár a mesekönyv alapszerkezete gyorsan kialakult, a történet és a szereplők minden oldalon és falfestménynél tovább fejlődtek. A közönség reakciói jelentős szerepet játszottak ebben a folyamatban. Az utca embereinek visszajelzései alapján Herakut gyakran módosította a falfestmények vagy figurák jelentését a történet kontextusában.
Mesekönyvükkel Herakut azt az üzenetet kívánta közvetíteni, hogy léteznek „olyan témák és érzések, amelyek minden embert érintenek és összekötnek, függetlenül hazájuktól és életkörülményeiktől.” Az embereknek ahelyett, hogy mindig a különbségeket keresnék, inkább arra kellene összpontosítaniuk, ami közös bennük.
The Giant Storybook Project – Herakut in Mannheim
A projektet azonban végül soha nem sikerült teljes egészében megvalósítani. A feladat túlságosan nagynak bizonyult két ember számára, ráadáasul a menet közben felmerülő esztétikai nézeteltéréseik miatt a művészpáros végül külön utakon folytatta.
Hera von Herakut
Hera volt az, aki megőrizte a mesés vonalat, így érdemes róla bővebben beszélni a folytatásban. Ahogy fentebb már említettem, stílusa a live videóin érvényesül igazán. Érdemes megnézni az Instagram-oldalát. Siddiqui minden új munkát „terápiás foglalkozásnak” titulál. Hera alteregója az ecsettel gyógyító terapeuta, aki egyben önnönmaga a nyúlmetaforák és mosómedvemaszkok alatt. „Úgy tűnik, hogy soha nem hagytam abba a duómunkát” – mondja. A páciens (Jasmine Siddiqui a valós ember) és a terapeuta (Hera, a graffitis) közötti dinamikát „egyszerre skizofrénnek és egészségesnek” nevezi.
Jellegzetes esztétikáját – merész, kaotikus, elegáns és dinamikus – szóló munkáiban is megőrzi. Hera graffitiket, illusztrációkat és költészetet ötvöz, hogy „érzelmi jégesőt” hozzon létre, amelyet a legjobban akkor lehet elviselni, ha barátokkal és szövetségesekkel veszi körül magát az ember. „Nem csupán rugalmas emberekre van szükségünk ahhoz, hogy elviseljük egymást” – töpreng Siddiqui. „Szükségünk van egymás folyamatos támogatására és a többiek részvételére is.”
Hera (Herakut) feat. Rusk (Maclaim)
„Minden feljegyzés, amit írok és megosztok a világgal, minden festmény valójában egy üzenet annak a belső gyermeknek, annak a sebezhető énemnek, akinek szüksége van erre az extra bátorításra, a reményre, a varázslatra és egy kis menekülésre.” – Hera von Herakut.
