A háttérhatalom
Érdekel a háttérhatalom, a mélyállam, a dolgok mozgatórugója, a titokzatos bábmester, aki mindenkit a háttérből irányít? Ron Howard jóvoltából most szemtanúi lehetünk egy leleplező dokumentumfilmnek, melynek középpontjában Jim Henson, a bábok atyja áll. Ő a kreatív zseni a Szezám utca, a Muppet Show és számtalan más bábfilm mögött. A 2024-ben bemutatott Idea Man című film Henson életét tárja elénk, pályafutása korai évétől kezdve ahogyan a Szezám utcából a Sötét Kristályon át a Fantasztikus labirintusig eljutott – mindezt persze Frank Oz, hű varázslótársa segítségével. Bátran ajánljuk kicsiknek, nagyoknak, nagy kicsiknek, és az összes hasbeszélőnek.
Muppet Man
Jim Hensonról, aki „The Muppet Man” néven is ismert, már a kétezres évek óta terveztek dokumentumfilmet készíteni. Azonban a legnagyobb akadály, hogy a Disney birtokolja az összes karakter jogait. Ez azt eredményezi, hogy ha a filmben esetleg bármilyen kritikus megjegyzés hangzana el a Disney-re vonatkozóan, fennáll a kockázata annak, hogy olyan dokumentumfilmet kellene készíteni Hensonról, amelyben egyetlen Muppet Show vagy Szezám utca karakter sem szerepelhet. Ezen túlmenően is sokan vonakodtak belevágni a projektbe, nem mintha Henson személye különösebben kényes téma lett volna, sokkal inkább a gyermekeknek szánt tartalmak mögötti biznisz tántorította el őket. Egy percig se hidd, hogy ez olyan ártatlan terület. A gyerekkönyvek, filmek és játékok piaca az egyik legjövedelmezőbb, és a kedves, csillogó szemű mesehősök mögött gyakran hidegfejű, számító üzletemberek állnak. Henson azonban nem tartozott közéjük, sőt, nem is akart örökké bábművész maradni – ez a dokumentumfilm egyik legnagyobb erénye. Ezzel szemben a kényes témákat, például a Disneyvel kapcsolatos kérdéseket nem érinti.
Jim Henson életrajzi filmjének fejlesztését a Walt Disney Pictures és a The Jim Henson Company már közel másfél évtizede tervezi. A projekt alapját Christopher Weekes forgatókönyve képezte, ám a gyártás megkezdését folyamatosan halogatták. 2021 áprilisában arról számoltak be, hogy Michael Mitnicket bízták meg a forgatókönyv újraírásával, amelyet korábban Aaron és Jordan Kandell jegyzett. A producer pedig Henson lánya, Lisa Henson lett volna. Ez a bejelentés 2022 márciusában végül arra késztette a Disney-t, hogy saját kezébe vegye a projektet, elkerülve a kockázatot, hogy egy független produkciós csapat készítse el a filmet. Ennek eredményeként született meg a Jim Henson: The Idea Man című film, Ron Howard rendezésében, a Disney+ közreműködésével. Fontos megjegyezni, hogy a Henson család teljes részvételével és együttműködésével készült a produkció. A film különlegessége, hogy korábban elveszettnek hitt munkáiból, mint például a Wilkins és Wontkins reklámfilmjeiből is felhasználtak újonnan előkerült felvételeket.
Jim Henson Idea Man | Official Trailer | Disney+
A film premierjét a 77. Cannes-i Filmfesztiválon, a Cannes Classics szekcióban 2024. május 18-án tartották. A Disney+ platformon világszerte 2024. május 31-én debütált. Ha nincs Disney+ előfizetésed, akkor azért okos módszerekkel innen-onnan is beszerezheted. A dokumentumfilm nemcsak a kötelező elemeket veszi sorra, hanem számos kulisszatitkot is felfed. Noha nem merül el a kényes történetekben vagy kudarcokban; inkább Henson kreatív, romantikus és kedves személyiségére koncentrál. És ez sem kevés. Jim Henson valóban árasztotta magából a kreatív energiát, és ezt a film remekül megragadja. A produkció interjúkat tartalmaz Henson családtagjaival és munkatársaival, köztük Frank Ozzal, amelyekből kiderül, hogy a Muppet Show és más produkciók során gyakran improvizáltak, freestyle volt, amit előadtak. Ez egészen elképesztő, mert másoknak a megírt forgatókönyveik gyengébbek. Ilyen az, ha az okosok hülyéskednek, és nem a hülyék okoskodnak.
Jim feltalálta a kedves humor egy olyan válfaját, amelyet felnőttek és gyerekek egyaránt
értettek, miközben mindkét korosztály kapott belőle valamit a saját szintjén.
Egy béka születése
James Maury Henson (1936. szeptember 24. – 1990. május 16.) amerikai bábszínész, animátor, színész, filmrendező, producer és tervező volt, akire a világ mégis elsősorban bábosként emlékszik. Pedig ezek a címkék messze nem túloznak, Henson valóban rendkívüli tehetségű volt. A dokumentumfilm is arra világít rá, hogy egy adott ponton mintha ráragadt volna ez a szerep: gyerekműsorok és bábok alkotója. Azonban Henson sokkal többet nyújtott ennél: szürreális optikai illúziókat használó diszkót tervezett, rövidfilmeket készített, verseket írt. Rengeteg ötlete volt nagyjátékfilmekhez élő szereplőkkel, mégis betették a gyerekműsorok és a legjobb esetben is a fantasy kategóriába. Ez volt az egyetlen terület, ahol támogatást tudott szerezni, noha ő maga igazi szabadgondolkodó volt, akit nem lehetett egyszerűen egyetlen műfajba beskatulyázni.
Amikor megpróbált kitörni ebből a skatulyából, akkor is csak olyan filmötleteire tudott pénzt szerezni, mint a The Dark Crystal (1982) és a Labyrinth (1986), amelyeket rendezőként jegyzett. Ezek a filmek is ugyanabban a fantasztikus világban játszódtak, ahol Henson már otthonosan mozgott, ám ezek révén próbálta tágítani a kreatív határait és kilépni a gyerekműsorok világából.
James, aki innentől Jimként vált ismertté, már az egyetemen felismerte, hogy neki muszáj lesz valamilyen kreatív pályát választania, mert egy hagyományos 8-tól 4-ig tartó taposómalomban megőrült volna. Annyira határozottan gondolta ezt, hogy amikor később a stúdióban 12 órákat dolgozott, még akkor is azt mondta, hogy bár fáradt, de élvezi is, mert neki ez a lételeme.
Egy újsághirdetésre bukkanva úgy jelentkezett egy TV-csatornához bábosként, hogy valójában soha nem volt bábos. Egyetemen ugyan felvett egy évig ilyen kurzust, de lényegében beblöffölte az állást. Azonban a humora és jó ötletei meggyőzték a döntéshozókat, így végül megkapta a lehetőséget, amely aztán elindította karrierjét a bábozás világában.
Jim elsőéves volt a Marylandi Egyetemen, amikor a WRC-TV-n létrehozhatott egy rövid vígjátékműsort, amely a Sam and Friends címet viselte (1955–1961). Ez ma is nagy szó lenne, de akkoriban még nagyobb dolognak számított, hiszen a televízió mellett alig léteztek más platformok. Csak a színház és az utca jelenthetett alternatívát, de ezek köré nem épült olyan anyagi bázis és felelősség, mint a televíziózás köré.
A műsort Jim egymaga nem tudta véghezvinni, így a jeleneteket osztálytársával, későbbi szerelmével és leendő feleségével, Jane Nebellel közösen alkották meg. Henson és Nebel 1958-ban társalapítói voltak a Muppets Inc.-nek (ma The Jim Henson Company), és kevesebb mint egy évvel később, 1959-ben össze is házasodtak. Érdekesség, hogy még akkor is, amikor Jane már régóta nem dolgozott a cégben, és az hatalmas, dollármilliós vállalattá nőtte ki magát, Nebel továbbra is megőrizte a cég 40%-os tulajdonrészét.
A Sam and Friends jelentős sikert aratott, mind anyagilag, mind szakmailag, de Hensonban mégis kétségek merültek fel, hogy a diploma megszerzése után valóban bábokkal szeretne-e az előadói pályára lépni. Holott már ekkor is forradalmasította a szakmát azzal, hogy közeli felvételeket készített a bábokról, ezáltal az apró rezdüléseiket rendkívül emberivé tette. Kapott egy kis szeletet a tortából, majd ezt a szeletet addig formálta és ízesítette, míg az sokkal jelentősebbé vált, mint maga a torta.
Henson túllépett a klasszikus, gyerekeknek szóló bábozás határain, és komoly, vicces, ugyanakkor kritikus témákat is feldolgozott.
Forradalmasította a bábjáték rögzítésének és bemutatásának módját a médiában, hírnevet szerezve karaktereivel – különösen Kermit (Breki) békával és Rowlf a kutyával.
Fontos megjegyezni, hogy az európai közönség számára is világos legyen: ekkoriban még sehol sem volt a Szezám utca, a Nagy Madár, a Muppet Show vagy Miss Röfi karakterei. Jim Henson már ezek előtt is kvázi legendává vált a szakmában, bár Rowlf karaktere nem jutott el Európába. Kermit (Breki) béka pedig már a Muppet Show előtt is létezett. Sokan nem tudják, de ő valójában Henson alteregója volt, rajta keresztül szólalt meg.
1958 nyarán Jim Henson hat hetet töltött Európában, eredetileg azzal a céllal, hogy festészetet tanuljon. Azonban nagy meglepetésére felfedezte, hogy az öreg kontinensen a bábozást ugyanolyan komoly művészeti ágnak tekintik, mint a festészetet vagy a szobrászatot. Miután visszatért az Egyesült Államokba, Jane-nel hivatalossá tették partnerségüket, és még ugyanazon év novemberében megalapították a Muppets Inc.-et. A dokumentumfilm nem részletezi igazán a kapcsolatuk konfliktusait, amelynek hatására elhidegültek egymástól. Amiről már fentebb is szó esett, Jim nem igazán törődött a pénzzel, így 1986-os válásuk után is gond nélkül feleségénél hagyta a cég részvényeit.
1969-ben Jim Henson komolyan fontolgatta, hogy otthagyja a gyerekműsorok és bábok világát, mivel úgy érezte, hogy a szakma más területein nem veszik komolyan. Azonban, ahogy ő maga tréfásan emlegette, a gyerekfilmmaffia visszahúzta – bár nem csokival és jégkrémmel, hanem valódi alkotói szabadsággal csábították vissza. A Szezám utca ötlete nem a pénzügyi ajánlattal győzte meg, hanem azzal a lehetőséggel, hogy teljes kreatív kontrollt gyakorolhat. Ennek eredményeként született meg minden idők egyik legkedvesebb és legszellemesebb gyerekműsora, amely nemcsak szórakoztatásnak, hanem kifejezetten gyermekeknek szóló oktatási műsornak készült. Felmerül a kérdés: vajon van ma még ilyen küldetéstudat a televíziós szakemberekben?
Sesame Street – Episode 1 (1969)
Jim Henson sokoldalúságát alátámasztandó, ő rendezte és alkotta meg A kocka (The Cube) című egyórás tévéjátékot, amelyet az NBC heti sci-fi televíziós műsorában, az NBC Experiment in Television-ben sugároztak 1969-ben. Ennek a remake-je a sokak által ismert 1997-es kanadai sci-fi horror, „A kocka”. Ez is jól mutatja, hogy Jim Hensonban még rengeteg kreatív energia és ötlet rejtőzött más műfajok irányába is.
Gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy Henson és kreatív csapata 1975-től az SNL (Saturday Night Live) zseniális stand-up és humor/kabaré műsorában is szerepelt, ahol szintén maradandót alkotott.
Ebben az időszakban Henson úgy vélte, hogy a Sesam Street TV-csatornája lehetőséget kínál számára komolyabb produkciók megvalósítására is. Szomorúan kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy egyszerűen nem vették őt komolyan. Ekkor adódott az angliai lehetőség, ahol bár szintén bábosként keresték meg, szabad kezet kapott munkájában. Henson ekkor indította el a The Muppet Show (1976–1981) című szkeccsvígjáték-sorozatot, amely azonnal belopta magát a nyitottabb angol közönség szívébe. Bár Henson azt mondta, hogy a „Muppet” szó a „marionette” és a „puppet” összevonásából született, sok korai Muppet-karakter valójában kézi báb volt, rúdbáb, vagy a kettő valamilyen kombinációja. Az angliai siker után az Egyesült Államok is befogadta a produkciót, ami Hensonnak végül hazájában is elismerést hozott. Tehát Henson Angliából vette be szülőföldjét. A Muppet Show sikere után már jóformán bármit megvalósíthatott, amit csak akart. Szupersztárrá vált.
Az élet és egyéb labirintusok
Henson példája érzékletesen mutatja, hogyan lehet valaki a tökéletes sztár: senki sem ismeri fel az utcán, nem zavarják meg a nyugalmát, ugyanakkor a hírnév anyagi előnyeit élvezheti. A híres Stalker című filmben elhangzik egy mondat, miszerint nem mindig jó, ha az álmaid valóra válnak. Henson esetében a hírnév egyszerre volt ajándék és teher. Végre lehetőséget kapott arra, hogy nagyfilmet rendezzen, ám még így is „csak” egy fantasy-t bíztak rá. A sötét kristály végül nem lett bukás, de számos vágáson kellett átesnie. Az eredeti, szinte teljesen halandzsanyelven készült verziót érdekes lett volna megnézni. Henson óriási nyomás alatt állt, hiszen ha ez a film nem sikerül, több lehetőséget aligha kap. A sötét kristály a CGI előtti korszak maszkos, díszletes filmjeinek klasszikusa, amely ma már számos okból nem készülhetne el. Bár a film nem robbantott kasszát, később kultikus státuszt vívott ki magának, különösen a szerepjátékos közösség körében vált alapművé.
The Dark Crystal | Official Trailer
1963-ban az akkor már ismert Henson felbérelte a nullkilomléteres Frank Oz bábszínházas figurát, aki később az egyik legjobb befektetésének bizonyult.
Richard Oznowicz olyan tanítvány lett, aki egyes területeken, mint a színészet és
a speciális effektek, túlnőtte mesterét. Henson filmjei és bábszínházai legalább
annyira Oz munkái is, és ez igaz a közös filmjeikre is. Oz később színészként is
jelentős sikereket ért el sőt, eredeti hangként Yodát is ő szólaltatta meg.
A The Muppets Take Manhattan című filmet (1984) gyakran Henson nevéhez kötik, noha a bennfentesek tudják, hogy valójában Frank Oz volt a rendezője. A film mindössze 8 millió dolláros költségvetéssel készült, és az amerikai bevételek 25,5 millió dollárra rúgtak, amivel bekerült 1984 legjobb 20 filmje közé. Jim következő nagy dobása a Fantasztikus labirintus volt.
The Muppets Take Manhattan | Official Trailer
A Fantasztikus labirintus (eredeti cím: Labyrinth) egy 1986-ban bemutatott brit–amerikai fantasy-film, amit kasszasikernek szántak. A kor legnagyobb tehetségei dolgoztak rajta: a filmet Jim Henson rendezte, a zenéjét Trevor Jones szerezte, producere George Lucas volt, a látványtervezést pedig Brian Froud álmodta meg. A forgatókönyvet Henson Terry Jones-szal, a Monty Python egyik alapító tagjával írta. A főszerepekben David Bowie, aki Jareth-et, a manók királyát alakítja, és Jennifer Connelly, aki Sarah Williams-t játssza.
A film bemutatásakor hatalmas bukásnak bizonyult: a 25 millió dolláros költségvetésből csupán 11 milliót sikerült visszahozni, és az is kozmetikázott szám volt. A Labyrinth az egyik legismertebb filmes kudarcok között szerepel. Egyszerűen túl fura volt. Azonban az évek során a film amolyan fantasy-goth klasszikussá vált, és elemei beépültek a popkultúrába. A mai napig adnak ki hozzá kapcsolódó merch termékeket és játékokat.
Labyrinth | Official Trailer
Henson olyannyira elbukta a pénzét, beleértve Lucasét is, hogy végül arra kényszerült, hogy eladja a cégét a Disney-nek. Emellett éjt nappallá téve dolgozott, hogy minden irányba törleszteni tudjon. Nagy álmokat kergetett, de túl közel repült a naphoz, és végül lezuhant. A Labirintus a nézők agyának is egy labirintus volt, képtelenek voltak befogadni.
1989 végén Henson tárgyalásokba kezdett a Disney-vel, hogy közel 150 millió dollárért eladja cégét. Frank Oz úgy vélte, hogy ezek a tárgyalások okozták Henson halálát, továbbá egy 2021-es interjúban kijelentette: „Valószínűleg a Disney-egyezmény ölte meg Jimet. Ettől lett beteg.” Henson mindössze 53 évesen hunyt el, számos meg nem valósított ötlettel a tarsolyában. Halálát tüdőgyulladást okozó fertőzés okozta. Lawrence D. Altman orvosszakértő kijelentette, hogy Henson halála „sok amerikait megdöbbenthetett, akik azt hitték, hogy a bakteriális fertőzések már nem képesek ilyen gyorsan ölni.” Az orvosszakértő nyilvánosan nyilatkozott, hogy eloszlassa azt a rosszindulatú pletykát, miszerint Henson AIDS-ben halt meg, ami nem igaz. A Disney művészei, Joe Lanzisero és Tim Kirk, a WD Eye 1990-es nyári számában Kermit békát vigasztaló Mickey egérrel tisztelegtek Henson emléke előtt.
Az ember, akinek a fantáziája is csillagot kapott
Jim Henson élete és karrierje szorosan összefonódott a bábjaival. Kermit béka volt az alteregója, de a szakértők szerint több más karakter is Henson különböző jellemvonásait testesítette meg. Érdemes a doksit kipörgetni. Los Angeles különleges módon fejezte ki elismerését iránta: Henson nemcsak a saját nevében, hanem Kermit békaként is csillagot kapott a Hírességek sétányán.
Jim Henson több mint egy kéz, amely a bábokat mozgatja, ő a Kocka és a Labirintus és a Sötét kristály ura. Egy olyan alkotó volt, aki szívvel-lélekkel formálta meg világát, és ezzel mindannyiunk szívében nyomot hagyott. Bábjai és történetei által Henson olyan univerzumot teremtett, ahol mindenki helyet találhat, függetlenül attól, hogy mennyire különbözik másoktól.
