Amennyiben a biciklizés maga a szabadság, akkor a természetben való biciklizés a szabadság szabadsága. Ez utóbbi jelmondat leginkább csak az elmúlt néhány évtizedben lett akceptálva, ugyanis volt idő amikor a természetben való downhillezést minimum furának, de leginkább valami rendzavaró hippi hóbortnak titulálták. Ez Magyarországon sem volt másképp, még a kilencvenes évek elején is szembejött velünk olyan Szomszédok-epizód, amiben ha rajtuk múlik, a bicikliseket kitiltották volna az erdőből.
A korai klunker arcok bringás túrákat és downhill versenyeket szerveztek. Az egész nagyon természetes, laza és örömteli volt. Nem tudok más szót használni. Ritka ennyi boldog embert egy helyen látni. A felszerelésük már akkori szemmel nézve is vintage volt, hiszen az 1940-es években gyártott Schwinn bicikilket vittek ki.
Nem egy trendi technikai sport, hanem laza, de azért rázós örömtekerés volt. Ebből a spontán
hétvégi örömforrásból a régi klunkerből fejlődött ki a hegyi kerékpár globális jelenséggé.
Mi is klunker?
Léteznek szavak, amit értesz anélkül is, hogy lefordítanánk. A klunker eredetileg egy hangutánzó szó, ami elsődlegesen nem is biciklikre, hanem autókra vonatkozott. Olyan közlekedési eszköz, vagy esetenként más tárgy, amelynek mechanikai problémái vannak, öreg, recseg-ropog, krikk-krakk, klink-klunk. Tulajdonképpen egy leharcolt járgány, egy csatagány. Egy harci bringa, amit bárhol be mersz vetni.
Amerikában, mielőtt a downhillnek kultusza lett volna, az újságkihordó fiúk régi biciklijeit hívták klunkernek vagy clunkernek; még a névnek is több verziója ismert.
A 70-es évek elején, amikor az úttörő BMX-esek még azt hitték, hogy a 20 colos kerékpárt ki lehet nőni – mit sem sejtve a BMX világhódító útjáról, elkezdtek strandjárókat lovagolni és módosítani. Leginkább Schwinn Excelsiorokat és Admiralokat építettek át terepre. Ezek a klasszikus bringák ma már a lowrider bicikliknek is sok esetben alapját képezik. Akkoriban azonban fillérekért vágták hozzád. Ezeket a kifutófiú bringákat a piacon kapható legvastagabb gumikkal szerelték fel, mivel az országúti kerékpár kerekei túl keskenyek és csúszósak voltak ahhoz, hogy jól működjenek a göröngyös terepen. Továbbá motorkerékpár- és BMX-kormányra cserélték a meglévőt, valamint a fékeken is változtattak.
Örömbringázás
Először csupán néhány srác racingolt le a hegyoldalakon, ám időközben egyre többen csapódtak hozzájuk. Meglepő módon lányok is. 1976-ban kezdték el szervezni az első versenyeket. A díjazás többnyire egy üveg bor, egy fék, vagy egy póló volt. Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődött el a downhill biciklizés, meglepő, de logikus választ adott az egyik „alapítóatya”, Gary Fisher. Szerinte az első kerékpárok eleve terepre készültek, hisz akkoriban a legjobb utak is maximum macskakövesek voltak. Az első bicók bizony sárra, porra és göröngyös utakra lettek kitalálva. Domra fel, domról le. Ők csak visszatértek a gyökerekhez.
Egy magyar félkanyar
Sajnos hosszas keresés után sem találtam meg a Szomszédok azon epizódját, ahol megbüntetik az elvetemült hegyi kerékpárosokat, mert zavarják az erdőben lévő autóforgalmat. „Mit keres az erdőben a biciklis? Hát nem beesik egy tehergépkocsi alá!” – Szerencsére tehergépkocsik azért voltak az erdőben. Aki megtalálja az idevágó Szomszédok részt, kérem kommentbe mellékelje! Fontos környezetvédelmi pillanat a biciklisek kiszorítása az autók javára.
Addig is ne feledjétek, nincs rossz idő, csak rosszkedv. A klunkerek télen-nyáron kimentek a terepre.
