Ha a biciklizés maga a szabadság, akkor a természetben való biciklizés maga a szabadság szabadsága. Nem volt ez mindig ilyen egyszerű, volt idő amikor, ha a természetben downhilleztél, minimum furának, de leginkább valami rendzavaró hippinek tituláltak. A korai klunker, dirt-arcok és downhill montisok a társadalmi kötöttségektől is szabadultak volna. Ez Magyarországon sem volt másképp, még a kilencvenes évek elején is volt olyan Szomszédok-epizód, ami a bicikliseket kitiltotta volna az erdőből.
A korai klunker arcok, bringás túrákat és down hill versenyeket szerveztek. Az egész nagyon természetes, laza és örömteli volt. Nem tudok más szót használni. Ritka ennyi boldog embert egy helyen látni. A felszerelés már akkori szemmel is vintage volt, hiszen régi bicikilket vittek ki.
Nem egy trendi techsport, hanem laza, de azért rázós örömtekerés volt. Ebből a spontán
hétvégi örömforrásból a régi klunkerből fejlődött a hegyi kerékpár globális jelenséggé.
Mi is klunker?
Vannak szavak, amit értesz anélkül is, hogy lefordítanánk. Eredetileg egy hangutánzó szó, sőt, elsősorban nem biciklikre, hanem autókra vonatkozott.
Olyan közlekedési eszköz, vagy esetenként más tárgy, amelynek mechanikai problémái vannak, vagy egyéb okok miatt rossz állapotban van, öreg, recseg-ropog, krikk-krakk, klink-klunk.
Egy leharcolt járgány, egy csatagány. Egy harci bringa, amit bárhol be mersz vetni, sőt, azért van.
Amerikában, mielőtt a downhillnek kultusza lett volna, az újságkihordó fiúk régi biciklijeit hívták klunkernek vagy clunkernek; még a névnek is több verziója van.
A 70-es évek elejétől, amikor az úttörő BMX-esek még azt hitték, hogy a 20 colos kerékpárt ki lehet nőni – mit sem sejtve a BMX világhódító útjáról, elkezdtek strandjárókat lovagolni és módosítani. 1941-es Schwinn admiralokat, excelsiorokat építettek át terepre. Ezek ma szép, akár lowrider bicikliknek is építhető klasszikusok. Akkoriban ciki, nagymama drótszamár volt, fillérekért vágták hozzád. Ezeket a kifutófiú bringákat a piacon kapható legvastagabb kerekekkel szerelték fel, mivel az országúti kerékpár kerekei túl keskenyek és csúszósak voltak ahhoz, hogy jól működjenek a göröngyös terepen.
Örömbringázás
Először pár srác kezdett el a hegyeken leszörfözni, de sokan csapódtak hozzájuk. Meglepő módon lányok is. 1976-ban kezdték el szervezni a versenyeket. Ezeknek is a díjai, egy üveg bor, egy fék, egy póló. Baráti hangulatú örömbringázás. A kérdésre, hogy mikor kezdődött el a downhill biciklizés, meglepő, de logikus választ adott az egyik „alapítóatya”, Gary the fish Fischer. Szerinte eleve az első kerékpárok terepre készültek, dombon le, dombon fel verzióra. Hisz akkoriban a legjobb utak is maximum macskakövesek voltak. Az első bicók bizony sárra, porra és göröngyös utakra lettek kitalálva. Ők csak visszatértek ide.
Egy magyar félkanyar
Sajnos félnapos keresés után sem találtam meg a Szomszédok azon epizódját, ahol megbüntetik a „gonosz” hegyi kerékpárosokat, mert zavarják az erdőben lévő autóforgalmat. „Mit keres az erdőben a biciklis? Hát nem beesik egy tehergépkocsi alá!” Szerencsére tehergépkocsik azért voltak az erdőben. Aki megtalálja az idevágó Szomszédok részt, az egy háromgombócos fagyit nyer. Kérem, kommentbe mellékelje! Fontos környezetvédelmi pillanat a biciklisek kiszorítása az autók javára.
Addig is ne feledjétek, nincs rossz idő, csak rosszkedv. A klunkerek télen-nyáron kimentek a terepre.
