A leglazább biciklik története
Vannak dolgok, amik vagy azonnal beszippantanak vagy sose, a ló-biciklik ilyenek. Kultúrákon átívelő rajongótáboruk van. Maga a stílus a chicano kultúra egyik névjegye. Bár a lowrider autók világából vezetik le, ez nem teljesen igaz. A lényeg a saját magad által építgetett kis guruló ékszerdoboz.
Mi is a low-bicó?
A lowrider bicók nagyrészt testre szabott egyedi kerékpárok, amelyek stílusát a lowrider autók ihlették. Gyakori jellegzetességeik a banánülés, a magas, sodort kormányok a sok aranyozás, vagy krómozás és az elmaradhatatlan 72, vagy akár 144 küllős kerekek. A legfontosabb, hogy legyen benne valami játék és személyes jelleg.
Sok esetben kizárólag dísztárgyként funkcionálnak, menni nem igazán lehet velük. Annak ellenére, hogy ezek a biciklik a latin barrio szegénységéből származnak, a lowrider bicók drágák is lehetnek, mert a szívüket rakják bele.
Az Aztlan Lowrider Cruiser kiskereskedelmi ára eredetileg 120 dollár volt, a régi Schwinn se volt drága, melyek alapjául szolgálnak ezeknek a bicikliknek, amik némelyike felpimpelt állapotában 10 000 dollár feletti összegbe is kerülhet.
Ez egy szubkultúra rengeteg tradícióval (és nem hivatalos szabályokkal). Sok ilyen kerékpárt titokban építenek – csak a megrendelő és a szerződtetett művészek tudnak róla. Igen, a bicikliépítőket művészeknek tartják egy bizonyos szint fölött. Sok tulajdonos művészetként tekint építményeire, amelyet addig nem szabad leleplezni, amíg el nem éri végleges formáját. Sok bicikli pusztán stílusgyakorlatként szolgál. Némelyikükkel valójában nem is lehet menni, mert a hajtókarok olyan közel vannak a talajhoz, hogy a pedálok nem tudnak átfordulni. De nyugi, 99%-uk gurul.
Ködbe vesző biciklitöri
„A lowrider kerékpárok először 1961. augusztus 23-án jelentek meg Kaliforniában.” Ezt így kerek perec leírja a Wikipédia, de semmi forrást nem ad hozzá. Hosszas kutatás után sem találtam hozzá érdemi információt. Talán a legrégebbi dolog, amit biztosan dokumentáltak az „Eddie Munster kerékpár” volt a ’60-as években.
A Munsters (1964-66) című tévéműsorban egy George Barris által testreszabott Schwinn Sting-Ray szerepelt. Eddie Munster a sorozatban egy gyerek farkasember volt, ő kapta ezt a vagány bicót. Az egészen biztosnak tekinthető, hogy lowrider kerékpárok már évek óta léteztek, hiszen Barris onnan vette az ötletet.
Bár soha senki nem tudta pontosan meghatározni, hogy az első lowrider kerékpár mikor gurult be a köztudatba, válasz azért van. Joe Manny Silva a Manny’s Bike Shop tulaja és a lowrider bicikliszobrászat keresztapja délre viszi az eredetet. Joe emlékei szerint nem Kaliforniában alakult ki a lowrider biciklikultúra, hanem Mexikóban. Ott kezdtek el ilyeneket építgetni, és az került át az USA-ba.
A Schwinn Sting-Ray váza volt a legtöbb lowrider kerékpárépítő választása a ’60-as években történt bevezetése óta. De szintén Silva mondta el, hogy nem csak kis méretű, 20″-os kerekű Sting-Rayek voltak a lowriderek, a nagy 26″-os beach cruiser biciklikből is építettek rögtön az elejétől. Anélkül, hogy a mainstream Amerika ebből valamit észrevett volna egy virágzó chicano-latino biciklis kultúra alakult ki. A lowrider kerékpárok népszerűsége a ’70-es években végig erős maradt a chicanók körében, de csak itt-ott tűnt fel a médiában.
A Lowrider Magazin társalapítója, Alberto Lopez anno időt, pénzt és energiát nem kímélve igyekezett ezeket a klasszikus kerékpárokat újraéleszteni. Azonban több hónapos huzavona után sem tudta megvenni a Schwinn-jogokat, így neki kellett valami hasonlót építenie. Ekkor született meg az „Aztlan Cruiser”. A 80-as évek közepén úgy tűnt, hogy a Sting-Ray és maga a stílus is hibernált állapotba kerül, mivel a freestyle BMX és a monti lett az az irány, amelyet minden kerékpárgyártó és -rajongó választott. 1988-ra a Low Rider autós magazin is megszűnt, ami néha közölt képeket a biciklikről is.
A golden éra: a 90-es évek itt is aranyozott lett
Sokan, akik felszínesen a gyerekek lowrider autók iránti rajongásából vezetik le a lowrider biciklik történetét, nem értik az egész szubkultúrát. A bicikli, mint a tetoválás vagy a lovak speciális nyírása (cikkünk róla itt) és az autók is a cholok kreativitása.
A latino/chicano kultúra szereti a dolgait egyedivé, személyessé
tenni, ez ennek a része. Mint ilyen sosem fog eltűnni.
Annak ellenére, hogy a Schwinn és más gyártók leállították a konzolos vázaikat, és elkezdtek BMX kerékpárokra specializálódni, még mindig volt piac a régi klasszikusoknak. Amikor 1988-ban a Low Rider magazin megszűnt, az emberek ezzel nem foglalkoztak, kerékpárokat, autókat továbbra is építettek.
A lowrider kerékpárok népszerűsége a 90-es években újjáéledt, amikor a lowrider kerékpár szépségversenyek a lowrider autóbemutatókon egyre gyakoribbá váltak.
A megnövekedett népszerűség következtében a klasszikus Schwinn-ek jóval ritkábbak és drágábbak lettek. Ebből az új népszerűségből fakadóan 1993-ban megjelent a „Lowrider Bicycle Magazine” magazin. Ami a stílus hatalmas klasszikusa lett. A magazin minden számában új sztílókat mutatott be, de custom made matchbox-októl kezdve zenéig mindennel foglalkozott, ami tetszett a cholo-knak.
Az egyik első stílusteremtő kerékpár a hírhedt „Claim Jumper” volt, amelynek tulajdonosa Danny Galvez, Jr. Los Angelesből, Kaliforniából. Az Lowrider Bike első debütáló borítóképe is biciklitörténelmet írt.
Mindenképp említést kell tenni Warren Wongról is, hiszen neki is jogos helye van úttörőként a lowrider kerékpárok történetében. Warren a BMX-el dolgozott, de a vágya, hogy mást is csináljon forradalmasította az iparágat, és végül ő lett a „kerékkirály”. Warren első kerekei radáilis fűzésűek voltak, de hamarosan követte ezeket a „Body Count” lóherefűzésű dizájnjával. Ezek voltak az első lowrider kerekei, amelyek később továbbfejlődtek, és sokan másolták.
Legendás low-biciklik illetve tricklik.
A Lowrider Bike magazin minden évben választott egy év biciklijét, ezek ma már legendás dizájnok.
1993 – Gold Rush, 1994 – Field Of Dreams stb. Mike Lopez, Jr 1996 – 1999 között 4x nyert Casino Dreamin különböző változataival. Az első tricikli vagyis trike, amely történelmet írt, Gilberto Luque „Gold Magic II” ’69 Schwinnje volt a kaliforniai Santa Fe Springsből.
Reklámok szerepe
A latinok kultúrája csak apránként jutott el a világ különböző részeire, és meglepő módon a reklámoknak ebben nagy szerepe volt. 1996-ban a Kodak kereskedelmi kampányt indított. Ez volt a kezdete annak, hogy a lowrider kerékpárokat nagyobb arányban használták a reklámokban, mivel az ipar ki akarta használni ezt a trendet. A Sprite, az Airwalk és persze követhetetlen sok reklámban és klipben szerepeltek lowrider biciklik.
Offstate és International lowride
Bár Kalifornia volt a lowriding központja, mivel a Lowrider Bicycle Magazine korai kiadásaiból származó összes bicikli és borítóra került kerékpár kaliforniai volt, végül a lowrider kerékpáros őrület átterjedt Amerika más államaira, valamint más országokra, például Ausztráliába és a Fülöp-szigetekre. Ezen kívül Japánban és Németországban is nagy rajongótábora van. A németeknél volt egy Pimp My Fahrrad című tv-műsor is. Egészen érdekes helyekre is eljutott az amúgy cali/mexicano sztíló.
Pocatellóban, Idaho államban, létrehoztak egy programot Big Brother Lowriding néven, amely ötvözi a szenvedélyt és együtt gondolkodást oly módon, hogy a rászorulókat összekapcsolja a közlekedéssel és a mentorálással.
A lowrider biciklizés egy közösségi életforma is. Egyik mondásuk:
