Barion Pixel

Joris Delacroix – A kis herceg visszatér

Baksa Csaba

2021.12.22.

4.5 perc

Alig néhány éve, hogy Párizs és a francia újgeneráció szinte újradefiniálta Európa tánctereit egy jellegzetesen lobbanékony, klubos mégis kellemesen érzelmes és andalító hangzással. A mára alapvetéssé vált Hungry Music kiadó Worakls-szel és a többiekkel – köztük Joris Delacroix-val úttörője volt ennek a folyamatnak. 2019-es budapesti debütálása maradandó nyomot hagyott bennünk, és szinte napra pontosan két évvel az első fellépés után most újra tiszteletét teszi Budapesten a francia kisherceg.

Hello Joris! Nagyon örülünk, hogy hamarosan újra itt leszel velünk Budapesten. Ha jól számoljuk, akkor ez a harmadik alkalom, hogy fellépsz nálunk, de már a legelső alkalommal megnyerted magadnak a hazai közönséget. Milyen benyomások értek téged azóta, hogy tetszik a város éjszakai élete?
Azt kell mondanom, hogy az itteni közönség is elsőre megnyert engem. Korábban nem volt alkalmam idelátogatni, de akkor 2019-ben csodálatos élmény volt. Imádom a város kisugárzását, az építészetét, a konyháját, de amit a legjobban szeretek benne azok az itteni emberek. Eddig mindkét alkalommal nagyon meleg fogadtatásban volt részem, és azt hiszem szinte azonnal megtaláltam a kapcsolatot a közönséggel. Őszintén mondom, hogy nagyon várom a soron következő harmadik fellépést.

A legtöbb zenéd kirobbanó sikerrel nagy francia kiadóknál jelent meg, mint a WOH, a Universal Music France és az általunk is nagyon szeretett Hungry Music. Mondhatjuk, hogy a mostani globális, dallamorinetált tánczenei szcéna kapott egyfajta ‘francia ízt’?
A dallamorientált house és techno műfajnak megkérdőjelezhetetlenül van egy jellegzetesen francia bázisa, de hiba lenne azt állítani, hogy pusztán az országhatároktól függ. Először is, vegyünk példának engem, annak idején különböző stílusok hatottak rám, a legkülönbözőbb országokból, Németországon át Angliáig. Aztán pedig, ott vannak azok a nem francia előadók, akik az említett stílusban nagyon sikeresek, mint Innellea, Nora ne Pure vagy a Mathame – akik mind a saját egyedi stílusukat hozzák ebben a műfajban.

A világhírű Cercle sorozat vendége voltál, és közel egy évvel ezelőtt vettétek fel az ‘Aiguilhe’ c. tracket élőben a Rocher St. Michel kápolna tetején. Milyen érzés volt a hely által inspirálódni, tudva azt, hogy egy ilyen nagy történelmű helyen kell majd előadnod?
Először is nagyon próbára tett, mert rengeteg lépcső vezet fel a kápolna tetejéig. Komolyabbra fordítva a szót, a Cercle-nek játszani mindig egy különleges élmény, csaknem misztikus. Amit a legjobban szeretek, hogy játék közben független tudtam lenni az időtől. Zenéltem fenn a magasban, a kápolna teraszán, az egyik legcsendesebb ponton, de alattunk ott feküdt a város a maga zajos és mozgalmas életével. Nagyon különleges érzés, azóta sem tudok elég hálás lenni a Cercle csapatának, hogy átélhettem ezt az élményt.

Franciaországon kívül, az utóbbi 3-4 évben szárnyal a nemzetközi karriered is. Van-e ez bármiféle hatással a zenei hangzásodra, és ha igen, mennyiben változtatta ez meg a privát életedet?
A privát életben ez egyszerűen boldoggá tesz, mert utazhatok, felfedezhetek új országokat és megismerhetek új embereket. Az elmúlt 10 évben folyamatosan turnéztam, szóval mondhatom, hogy hozzá vagyok szokva a folyamatosan mozgáshoz és az alváshiányhoz, szóval nem hiszem, hogy ez bármit befolyásolna.
Emellett viszont valóban nagy hatással van a zenei hangzásomra, mert különböző helyeken az embereknek különböző érzéke van a zenére. Ez különböző perspektívákat ad arra, hogy megértsem, hogyan tud működni a zeném a világ különböző pontjain. Ez a folyamat rengeteg új ötletet ad a munkámhoz.

Melyik az elmúlt 10 év legemlékezetesebb pillanata számodra?
Rengeteg ilyen pillanat van (jó is és rossz is) az elmúlt 10 évből, szóval elég nehéz egyet kiválasztani közülük. De azt hiszem talán mind közül a 2016-os esküvői partim a legemlékezetesebb.

Nemrég jelent meg új slágergyanús tracked ‘Homie’ címmel. Mesélj róla nekünk egy kicsit!
Ez egy nagyon személyes darab. A három legutóbb megjelent zeném közül mind kollaboráció volt, de ezen most újra egyedül dolgoztam. Nem könnyű leírni miről szól valójában, mert a fejmeben ez mindig egy kissé absztrakt képet fest. Ami a leginkább érezhető, hogy tele van ellentétes érzésekkel, ami tulajdonképpen kezdetek óta jelen van a munkáimban. Például hallható az erős és felemelő főtéma a szintetizátorokból, de körülötte mégis békés és érzékeny texturák sorakoznak. Táncra késztet, de mindeközben a témája mégis melankólikus és arra ösztönöz, hogy engedd el magad.

Joris Delacroix december 29-én a The Project és a Truesounds sorozat vendége lesz a MADAM-ban!

Jegyek kaphatók a COOLTIX-en.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

DJ Premier plánban

Az Alchemist-sztori: az alkimista, aki azon kísérletezik, hogy önmaga legjobb verziója legyen

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött

Crip walk!? Nem tánc, hanem életforma!

Yellowman útja az árvaháztól a dancehall trónjáig