Ez a cikk minden bizonnyal valamelyik social media felületen keresztül jut el hozzád. Ezt diktálja a korszellem. Ezzel szemben most mégis egy analóg embert szeretnénk nektek bemutatni, aki szép csendben teszi a dolgát, és nem mellesleg alkot. Csak Facebookon, Instán nem lehet látni, mert nem érdekli. Nekünk pedig nem titkolt szándékunk, hogy a velünk, mellettünk élő tehetségeket bemutassuk számotokra. Ők a mi „celebjeink”. Mace és a „Talált művészetek osztálya”!
Mindenből egy kicsit, de azt nagyon
Mészáros Istvánt bemutatni azért nem egyszerű, mert honnan is kezdjük, hogy ne maradjon ki valami. Mace igazából mindent kipróbált, ami csúszik vagy gurul. És most nem az alkoholra és a tabira gondolunk, hanem az extrém sportokra. Görkori, de mindkét fajta, párhuzamos/soros, gördeszka, BMX, snowboard, mountain board, longboard. Illegális vízbe ugró versenyek a Dunába, footbag. Kortárs tánc, ahol snowboard, gördeszka, heki, break keveredik a színpadon. Ezek nem kérészéletű fellángolások. A táncbemutatókkal három éven keresztül is kortárs táncfesztiválon vett részt Bécsben és persze Budapesten is.
Ezen kívül mintegy mellesleg része volt a helyi hiphop galerinek is Pesterzsébeten. Bár tegyük hozzá, hogy akkoriban a hiphop még családias, törzsi jellegű elfoglaltság volt. Mindenki csinált valamit, és mindenki ismert mindenkit. Break, graffiti, SDO, Woodoo Clan.
Mace nem csak artbarkácsol, hanem mindent is gyűjt, igazi gördeszka és hiphoptörténelem van
felvonultatva még a munkahelyén, a Store 13-ban is. És akkor még a garázsát nem láttátok.
Interjúnk alatt végigbeszéltük vele az elmúlt 30 év underground hiphop, gördeszkás, snowboardos, hekis jelenlétet. Norma-slide park, szarvasi, szolnoki, Guillotine, rapbulik, Kékesről Gyöngyösig begurulás mountain boarddal, sztori sztori hátán. Főleg, ha Sárvári Tibi is ott van, aki mindenhez tud még két odakapcsolódó eseményt, de ki kellett valahogy lyukadnunk Pista kreatív alkotó énjéhez is.
Hogy kezdődött a találkozásod a képzőművészettel?
Hát hogy szólt a Zsolti (Gilicze – a szerk.) hogy ha tudok, jöjjek már be segíteni a Burtonba, mert kéne kicsit pakolni. Aztán itt ragadtam. Ha már itt ragadtam, a helyet is elkezdtem alakítani a többiekkel.
Itt most időben 2005-2007 környékén járunk. Azt tudni kell Mésziről, hogy barkácsgéneket örökölt. A vérében van a furás-faragás. Apukája, nagypapája is ezermesterkedett. A mai fiataloknak talán Kuba példájával lehet elmagyarázni, ahol mindent megjavítanak, kipótolnak, nincs olyan, hogy elromlott, eltörött.
Egykoron Magyarország is egy relatíve elzárt ország volt. Hiánygazdaság, ahol mindenki mindent
maszekba, okosba csinált meg. Ez még nem a rossz értelembe vett okosítás volt, hanem a létező kevés
lehetőségekből kihozható háztáji minden. Mace ebbe nőtt bele, és egy sílécben, gördeszkában,
snowboardban nem csak sporteszközt, hanem a formát, a lehetőséget is látja.
Sajnos túl sok mindent dobunk el, amit egy másodlagos piacon még nagyon is fel lehetne használni. Mi ennek a felhasználásnak a kreatív művészi oldalát mutatjuk be.
Barkácsművész és mindenes
Talán a legjobb szó Mace-re, hogy mindenes. Mindent gyűjt, minden érdekli, és jó ízléssel fog bele mindenbe. Igazából ő egy urban culture svájci bicska, aki mindenhez illeszthető. Ez a mindent mindenhez kapcsoló bekategorizálhatatlan alkotói stílus popkulturális remixein látható leginkább. A hely kreatív szelleme. A természetes gyermeki játékszellem nem veszett ki belőle.
Először csak egyfajta belső dekoráció, apró kis hozzáadott érték volt, ami évről évre egyre több lett. Óra, pad, képkeret, szék snowboardból és gördeszkából. Ma már az inspirációt sok helyről meríthetjük, de régebben az internet nem volt adott, hogy kinyissa ezeket a kapukat, mindenki saját ötletből, kútfőből dolgozott.
Aztán rájövések, felfedezések kora után következett az önkifejezés és az absztrakcióra való hajlam. Majd a klasszikus dizájn, és a dekopír szobrászat.
Enjoi dö árt és dárt
Enjoi/WWF panda volt az első. Ez egy deszkás brandpoén a logóval. Rasta panda. Aztán következett a formából adódó lehetőségekkel való játék.
A gördeszka lekerekített két vége, a hajlítás adja a fejformát karakterekhez. Ebből sok fajta készült.
Starwars-maszkok, Marvel-szuperhősök sorozatában. A karakterek mind gördeszkából vannak
vagy gördeszkához kapcsolódó eszközökből. A „daredevil” a részletekben rejlik.
A következő sorozat már egy absztraktabb, elvontabb díszítő irányzat felé mutatott. A gördeszkák griptapes oldalára tervezett sajátos felületeket. Ezt nem kell magyarázni, ez vizuális játék. L’art pour l’art. Kávé, üvegmozaik, virágborítás, alternatív gördeszkalap-dekoráció. A dzsungelapokalipszisos-kiskatonás armageddont külön kiemelném. A szöges fakírlapot szintén.
A kreatív elme és a gyermeki játékosság további irányok felé űzte Mészit, mert van gitáros, autós sorozat és darts tábla is gördeszka lapból.
Jedi a dekopírfűrész mögött
Iparművészet, alkalmazott művészet és művészet a művészet határán. Pontosan nem lehet meghatározni, hogy Pista mivel foglalkozik, mert nem érdeklik a kategóriák.
Nincs művészneve, alteregója, pszeudo karaktere. A cikk is azért készült, mert kiállításokat sem nagyon tart, pedig lehetne. „Nem azért csinálom, hogy megmutassam, hanem mert szeretem csinálni.” – fogalmaz tömören.
Mace számára az út a fontos, nem a cél. Nem a visszaigazolás és a pénz miatt készíti ezeket az alkotásokat, nem akar megfelelni trendeknek, iskoláknak. A siker nem végcél, hanem folyamat, az a pálya, amelyen haladunk. Kényszermentes, és nem akarja eladni az alkotásait. A kézimunkajelleg a naiv amatőr alkotásoktól a trükkösebb, érdekesebb megoldásokig terjed.
Mace egyébként a dekopírfűrész Paganinije, semmi 3D vagy lézernyomtatás. Kézimunka és érzék. „A dekopírfűrész Mészi lézerkardja.”, ahogy egy Jeti méretű veterán BMX-es fogalmazott egyszer.
Hiphopkoncerteknek emléket állító, gördeszkafókuszú rapper vudu házi oltárok után egy kisebb ugrással Pista eljutott a portréábrázoláshoz. Ezek tulajdonképpen dekopírfűrésszel faragott, kivágott formák, domborművek, nem festmények, csak ki vannak festve. Mészi képei igazából relifek, féldomborművek, kiemelkednek az alapsíkból a térbe. Több, néha 5-6 rétegből is állnak. Ez szemből nézve nem mindig észrevehető. Érdemes közelről megnézni őket, mert a kép nem mindig adja vissza a sajátos kézimunkahatást. Ezeket ma már sokan 3D-nyomtatóval vagy lézerrel csinálják, de azoknak nincs meg a kézimunka adta bája, túl ipari és élettelen.
A dekopírrelifeknek van egy saját bája.
Újabb utak és ismeretlen ösvények
A művészet tesz a határokra és Mace-t sem érdekli, hogy művészetnek vagy dekorációnak tartják, amit alkot. Munka két gyerek mellett, ez egyfajta kreatív szellemi folyamat számára. Facebookon, Instán sem lehet látni a cuccait. A Store 13-ban tán minden az ő keze munkája a dekoráció és kreatív megoldások terén. Ott jó pár alkotásába belefuthat a figyelmes nézelődő, ha szerencséd van, pár éppen készülő munkája is látható.
Sokan nem tudják, de jó pár díj is fűződik a nevéhez. Mármint konkrétan, hogy ő alkotta meg őket. Wakeboard országos bajnokságra, World Urban Games-re is készített díjakat. De az sem áll távol tőle, hogy adventi koszorút készítsen gördeszkakerekekből. Hogy mi fog még kikerülni a kezei közül, azt csak ő maga tudja, de ötletek terén nem kell félteni. Beszélgetésünk végén, mintegy mellesleg jegyezte meg, hogy milyen eredeti lenne egy „Hűtőajtó-kiállítás”. Majdnem mindenkinek van mágnes és matrica a frigóajtóján, de te is tudod, hogy néha egy ismerősnél belefutsz egész komoly függőleges ereklyegyűjteményekbe. Szétmatricázott hűtőkiállítás. Csavarozd le a hűtőd ajtaját és add kölcsön a kiállításra! Szokatlan ötlet, de határozottan érdekes.
Mace-t nehéz hova tenni és bekategorizálni, de talán nem is kell. Organikus, mint maga az élet.
Talált „ártok” osztálya rovatunk első cikkét olvashattátok.
