Barion Pixel

Lady Pink a graffiti nagyasszonya Queens-ből

Tim Mariann

2022.11.11.

12 pec

Az equadori születésű Sandra Fabara 40 évvel ezelőtt kezdte pályafutását graffitisként, főleg metrókat bombingolt. Feminista tinédzser volt egy olyan korszakban, amikor a női mozgalmak még jóformán csak szunnyadoztak. Bár ezt csak utólag fogják rá, ő maga akkor erről mit sem tudott. Csak fogta a kannát és fújt, vagy ha a helyzet úgy kívánta, futott.

A városi falfestészet forradalma több hullámban zajlott. Nyugaton már a 70-es években feltűntek az első falfirkák, amik többnyire szöveges megjelenések voltak, nevek és üzenetek. Magyarországot csak a rendszerváltás után érte el a sodrás és a 90-es évekre teljesedett ki a művészetiág.

A köztudatba feketébe öltözött kapucnis huligánok képe vésődött be, akik a városi nyüzsgés éjjel sem tompuló leple alatt előretartott ujjal, sietve vetik falra vandál firkálmányaikat. Kezdetben férfi hobbi volt. Egy női graffitis gondolata elképzelhetetlen volt, sőt egyenesen skandallum. Az utca farkastörvényei közé eleinte nem merészkedtek lányok. Mára már csöppet sem meglepő, ha női writerekről hallunk, mégis megmaradt a lázadás szelleme a női graffitisek körében. A nők a mai napig többnyire harcias tartalommal töltik meg utcai festményeiket, sosem pusztán önmagukért való szemrevaló káprázatok.

Spontaneitás és megítéltség
Sandra Fabara első spray mázolmányai triviális módon keletkeztek. Szerelemi bánatában firkálta falra elvesztett szerelme nevét New York szerte. De nézzük el neki, mert még alig volt 15 éves. Tulajdonképpen egy hatékony feldolgozási módja a veszteségnek, ami sajátos esztétikai önkifejezéssel bír. Beleszeretett a festék szagába és a stikázás izgalmába.

Lady Pink a minőséget és az összetartozást vallja
A szerelmi bánatos magánakciói után hamar bandatag lett. Annak idején kizárólag fiúkból álló bandához tudott csapódni, lévén nem volt más.
A maga idejében egyedülálló jelenség volt dús hajzuhataga, és dél-amerikai idomai a kapucni rejteke alatt. Névválasztása is ebből az unikalitásból fakad. Az egyetlen hölgy – Lady a brigádban, és bár képei nem a pink cicomát tükrözik, ezzel hangsúlyozhatta legjobban női jelenlétét. Ráadásul a PINK betűi fantáziadúsan variálhatók, nagyszerűen stilizálhatók. És hogy miért volt szüksége bandára? Mert a graffitisek bandában dolgoznak, csapatban gyorsabb, ezáltal kisebb a lebukás kockázata, valamint a kellenek a figyelő szemek, akik fedezik társaikat a munka alatt.

Lady Pink – New York, 1982. Photo: Martha Cooper
1983.
1994.

A graffitis berkekbe való akadálytalan asszimilálódást és az equadori bevándorlóként való beilleszkedést párhuzamosan élte meg. Ezek a graffitis gruppok szintén kisebbségekből álltak, főként, afrikai, latino és ázsiai fiúkból. Szerinte akkoriban 80-20 százalék volt a színesek és a fehérek aránya az egész közösségben. Tehát ő tökéletesen beillett a képbe fiatal, tehetséges latinaként. Szívesen látott tagként fogadták lányként és magukhoz hasonlóként egyaránt.

Első munkáival a new york-i metróban tiszteletet és elismertséget vívott ki a többiek közt, a nagybetűs RESPECT egyben az egyenrangúságot és befogadottságot is jelentette a választott barátai között. Sandra egészen kis kora óta művész akart lenni, a gimiben 15 évesen már írott graffitivel foglalkozott. A new yorki metróban készült a beavató munkái után teljesen magával ragadta a törvényszegő önkifejezési mód izgalma. Utcai művésznek tartja magát, és kezdetekben az írásképbe vitt stílusérték volt a fő célja. Magyarul csak betűket fújt, leginkább saját nevét: PINK – mázolta metróra.

1982-ben megjelent a történelem első Hip-Hop filmje a Wild Style, amiben főszerepet kapott. Ebben már nem csak a zene síkján jelent meg a stílus, hanem a táncosok, breakesek és lockerek, no és a falfirkászok szintjén. A szubkultúra teljes egészében feltört és bekerült a köztudatba. Az autentikus filmben igazi legendák szerepelnek, a kor nagyjai: Fab Five Freddy, Lee Quniones, a Rock Steady Crew, a Cold Crush Brothers, Queen Lisa Lee a Zulu Nation-ből, Grandmaster Flash és ZEPHYR.

Sandra “Lady Pink” Fabara és Lee Quiñones, Wild Style – 1982.
Fotó: Charlie Ahearn
A Wild Style forgatása alatt, Brooklyn, New York, 1981.
Fotó: Martha Cooper
Rammellzeeand és Rock Steady Crew. East River Park Amphitheater,
New York, 1982. Photo: Martha Cooper
Patti Astor és Crazy Legs a Rock Steady Crew-ból. Dixie Club.
New York, 1981. Photo: Martha Cooper

A 80-as években a graffiti mint underground műfaj, hirtelen a galériák falain is megjelent, így a közízlés önálló művészeti ágként kezdett tekinteni rá. Lady Pink jókor volt jó helyen.

Sőt, mire a graffiti munkákat kiállításokra vitték a 80-as években, addigra kifejezetten keresték a lányokat a csapatokba a jobb imázs miatt. A körülbelül 1000 fős New York-i közösségen belül ő volt az egyetlen lány. Egy kiállításon ez jelképes erejű volt, jócskán megdobta a munkák hírértékét és eladhatóságát. Könnyen bejutott a művészeti galériák világába, újdonság volt, felkapott szenzáció és mivel munkái megállták a helyüket, így hamar sikeres lett kiállítóművészként.

„Sosem tartottam magam feministának. Az én példaképeim a Charlie angyalai
voltak, nőiesek és kemények. És persze ott volt Georgia O’Keeffe…”

Mikor vászonra kezdett festeni, ugyanúgy a PINK névvel dolgozott. Nem csak, mint alkotóművész, hanem szöveges ábrázolásként a Pink betűi adták a vászon fő témáját, ugyanúgy, ahogy a metró szerelvényekre fújta korábban.

Aztán rájött, hogy ennél egy kicsit több kell, szeretett volna tovább fejlődni maga és egyben tovább vinni a művészet evolúcióját. Próbaképp festékszóróval vitt vászonra egy csodálatos lila orchideát, egy kevés levendulával. Mikor a kritikusok meglátták, Georgia O’Keeffe-hez, az amerikai modernizmus szülőanyjához hasonlították. Akkor volt 16 éves és azt se tudta Georgia O’Keeffe mi fán terem, ezért egy könyvben mutatták meg neki a sajátjaihoz hasonló virágokat. „Ez volt a legvalóságosabb véletlen az életemben.”

When You Expect Fair Play – 1983.
1969 Super Sport Camero [sic], 1984.

Innentől kezdve O’Keeffe lett a példaképe, elolvasta az élettörténetét, kutatott utána, megszállottja lett. Mindent szeretett benne, nem csak a munkáit, de a szellemiségét, a különc életstílusát és a bátorságát. Úgy rajongott érte, ahogy csak egy tinédzser tud rajongani egy választott ikonért, csak az ő szíve nem egy Pop sztárért repesett, hanem az amerikai művészettörténet egyik legjelentősebb alakjáért.

Sőt, 1985-ben tartottak egy kiállítást O’Keeffe munkáiból, ugyanabban a galériában, ahol Lady Pink munkái is helyet kaptak. Akkor érezte azt, hogy az ő amerikai nagy álma valóra vált.

1981-ben tartotta az első kiállítását. Olyan graffiti művészekkel együtt jelentek meg munkái, akiket azelőtt hősként tartott számon (Lee, Crash, Zephyr, Futura, Dondi) és ezekkel a legendákkal egyszeriben személyesen találkozhatott.
Első festményét 16 évesen adta el, 500 dollárért. Egyszeriben kinyílt előtte a lehetőségek kapuja. Egyik korai munkájánál a szakma nagyja, az említett és hatalmas tisztelettel övezett Lee segített neki. Az a Lee Quiones, akivel már a Wild Style-ban is együtt játszott. Lee, a graffiti királya – szimplán. Fiatal kezdő lányként olyan ideges volt, amikor a férfi figyelte őt munkaközben, hogy egy egyenes vonalat sem tudott húzni. Lee egy ideig szemlélte szenvedését, aztán kivette a kezéből a festéket, hogy kiigazítsa vonásait. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy megengedte valakinek, hogy belenyúljon a művébe. Mindenesetre emlékezetes belenyúlás maradt.

Ezt követően gyorsan rátalált a saját hangjára és elindult a zajos szekér. Olyan kiállítók tárták ki előtte kapuikat, mint a Fashion Moda és a MoMA PS1 a New Museum of Contemporary Art (New York-i kortárs újmúzeum). Egymást érték a meghívások Amerika-szerte és Európában. Hamarosan olyan nevekkel koktélozgatott együtt, mint Keith Haring és Jean-Michel Basquiat. Andy Warhol partiján is részt vehetett mindössze 17 évesen.

Beutazta a világot, filmeket és dokumentumfilmeket készített, könyvkiadványokban szerepelt és oktatott. Önkifejezésre és önmegvalósításra buzdította a nőket az egész világon. Felocsúdni se tudott a siker tarajos hullámaiból. Aligha volt ideje a sulit befejezni. (végül többek közt építész szakon végzett)

Arra a legbüszkébb, hogy életútjával példaképe lehet a világ női számára, fiatal lányok vehetnek róla példát. Reméli, hogy megfelelő ideálként, követendő mintaként szolgálhat nekik. Számára a legfontosabb, hogy erőt és lelkesedést nyújtson minden nő számára, aki meg szeretné valósítani az álmát, legyen szó bármiről.

Állandó képei állnak a MET-ben, a Brooklyn Múzeumban, a City of New York Múzeumban és a londoni
Tate Modern-ben is három munkája lóg. Úgy érzi munkái nyomot hagytak a történelemben és
bevéste nevét az örökkévalóság múlhatatlanságába. Fiatal emberek tanulnak a művei nyomán.

Büszke magára, mert az általa becsült férfi arány a mai művész társadalomban 80%, ráadásul fehér férfi. Szerinte a mai napig foggal-körömmel sikítozva kell megküzdeni azért, hogy egy magafajta nő érvényesülhessen.

Foliage piece – 2011
Ghetto – 2011
Lady Pink
Death Of Graffiti – 1982
Lady Of The Leaf – 2011
TC5 in the Ghost Yard – 2020
TC5 Team Work – 2018

Egész életében tanított egyetemeken és workshopokon egészen a mai napig. Határozott különbséget érez az utcáról jött graffitisek és az egyetemről érkezett művésztanoncok között. A graffitiseket megedzi az utca, tele vannak merészséggel és leleményeséggel, míg az iskolában képzettek sokkal lassúbbak és óvatosabbak. „Minden művésznek harcban kéne edződnie, mint a plein-air művészeknek, hogy érezzék a nyomást és az időkorlátoltságát, a körülmények kiszámíthatatlanságát.”

Műveinek központi témája gyakran a nők, mert szereti és nagyra becsüli őket. Festményein gyakori motívum a virágok, növények, állatok a városi emberek mellett, és dzsungelek. Saját elmondása szerint ez a korai gyermekkori emlékképeiből fakad. Nagyapjának az Amazonas őserdejénél volt cukornád ültetvénye, a vadonban nőtt fel, a fákon ugrálva. Megölt egy kígyót, a meztelen lábával taposva el.

A graffitifestés a mai napig vandalizmusnak számít, illegális tevékenység, viszont sokkal elfogadottabb, úgy is mondhatnánk, hogy keresettebb. Ha egy háztulajdonos engedélyt, esetleg megbízást ad az alkotásra, akkor persze nyugodtan lehet dolgozni. Gyakori, hogy Lady Pink-et úgy találja meg egy felkérés, hogy látták az utcán a munkáját, és ők is szeretnének egy olyat.

Mára sok graffitis nő tevékenykedik világszerte. Legjobb barátnői közé tartozik Mickey és Blue Hollandiából és Svédországból, Faith 47 Dél-Afrikából, Amina Brazíliából és Shira Japánból. Ők ismerik és szeretik egymást. Lady Pink úgy érzi, még mindig sokkal jobban támaszkodhatnak ők, a női graffitis nővérek egymásra, mint a hazáikban élő férfi társaikra. Mindegyiküknek megvan a saját szívügye, saját démonjai és harca, de egymásra mindig számíthatnak. Egymás támogatása határokon átívelő kölcsönös, egy globális platform, a graffitin keresztül.

Murals

Native Americans Discover Columbus
Brick Woman
Lady Liberty
BLM
Graffiti Queen
Hardcore Chicks
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Banksy, aki bevitte az utcát a gazdagok otthonába

NYC sötétedés után a taxi hátsó ülésén, avagy Weideman utazása a városi élet mélyére

A rejtőzködés művészete Liu Bolinnal

Herzog a streetfotó hercege

Demsky, a spanyol street art polgára és mestere

Louis Blanc: Öntestképek