Ha a kosárlabdához bármiféle háttérzajt, helyesebben zenét kellene társítani, minden kétséget kizáróan a rap lenne a lehető legjobb választás. Egy gondosan kimunkált verze, egy bólogatásra késztető dobképlet majdhogynem annyira része a kosaras miliőnek, mint mondjuk a Spalding labdák pattogása, vagy a Jordan csukák csikorgása a parketten. A kosárlabda és a hiphop közös metszetébe vastagon beletartoznak azok az NBA játékosok, akik a játék mellett a zenél(get)ésben is kipróbálták magukat.
Róluk lesz most szó.
Arról, hogy hogy ki a legjobban rappelő kosaras már rengetegen, rengetegszer kifejtették a véleményüket az elmúlt évek, évtizedek alatt. Mivel azonban – ahogy mondani szokás – ízlésről felesleges vitatkozni, ez a kérdés tökéletesen megválaszolatlan maradt, noha van azért néhány kiemelkedő arc, akik támpontként szolgálhatnak a feleletet illetően. Egy valami azonban biztos; attól, hogy valaki az NBA-ben játszik, még nem lesz tehetséges rapper.
Shaquille O’Neal
Az NBA történetének egyik legdominánsabb centerével kezdjük a sort, mivel zenei téren talán ő ért a legmesszebb. Shaq 1992-ben rúgta be a liga ajtaját az európai méretezés szerinti 52-es cipőjében. Nem sokkal azután, hogy 1993-ban begyűjtötte az Év újonca címet, szövegeket kezdett írni – no nem a fióknak – hiszen még ugyanazon év szeptemberében kidobta debüt lemezét, a Shaq Diesel korongot, mely nem várt sikert hozott. (Legalábbis az eladási statisztikákat figyelembe véve.) Több mint egy millió példány ment el belőle a megjelenése utáni hónapokban, amivel elérte a platina státuszt is. A Jive Records égisze alatt napvilágot látott cumón egyébként a néhai Phife Dwag, vagy éppen a Fu-Schnickens triója is helyet kapott, sok mindenki más mellett.
Ilyen előzményeket követően kicsit sem meglepő, hogy szinte azonnal, 1994-ben kijött Shaq második nagylemeze, a Shaq Fu: Da Return, méghozzá a tengerentúli, pontosabban a keleti-parti szcéná legjava, azaz Method Man, RZA, és Redman által felturbózva.
Shaq-nek pályafutása során összesen négy albuma jelent meg: a harmadik, You Can’t Stop the Reign
címűn például olyan legendás emszík szerepelnek, mint Jay-Z és The Notorious B.I.G.
Mindmáig utolsó lemezét, a Respect-et 1998-ban, immár 24 évvel ezelőtt adta ki.
Azóta a mikrofont lemezjátszóra cserélte, és leginkább amolyan celeb-lemezlovasként nyomul. Tényleg halkan jegyezzük csak meg, hogy house zenében utazik éppen.
Kobe Bryant
O’Neal egykori Los Angeles Lakers-es barátja és harcostársa, a 2020 januárjában helikopter balesetben elhalálozott Kobe Bryant is rappelt, ám jóval kisebb visszahang közepette. Kobe már középiskolás korában írt szövegeket, illetve freestyle-ozott, de csak később, profi játékosként volt alkalma úgy istenigazán hallatni a hangját. Két haverjával megalapították a CHEIZAW nevezetű formációt, mely végül a Sony kiadó kötelékében kötött ki – a rossznyelvek szerint nem feltétlen a tehetségük, sokkal inkább Kobe egyre növekvő népszerűsége okán. Idővel aztán a nagynevű label vezetői parkolópályára tették a többieket, és Kobe szóló karrierjére helyezték (volna) a hangsúlyt. Egy jópofa, könnyen eladható terméket láttak a fiatal sztárban, aki ennél azonban többre vágyott: mély, valódi mondanivalóval rendelkező számokat akart készíteni. Mivel erre a Sonynál nem különösebben mutattak hajlandóságot, nem sokkal rá kenyértörésre került sor közte és a kiadó között.
A szakítás, és a negatív élmények után Kobe a saját útját szerette volna járni, ezért megalapította kiadóját, a Heads High Entertainment-et. A label sajnos nem volt hosszúéletű; egy évvel a létrejötte után lehúzták a rolót, anélkül, hogy bármi érdemlegeset megjelentethettek volna. Kobe zenei kalandozásai során egy, Visions című Ep-t hozott csupán össze. A kispéldányszámú lemez egyáltalán nem rengette meg a zenei világot, hiába a Destiny’s Child, valamint a Tyra Banks feat.
Tony Parker
Tony P. – ezen a roppant fantáziadús néven építgette rap-karrierjét az egykor szebb napokat látott San Antonio Spurs négyszeres bajnok irányítója a kétezres évek vége felé. Parker, bár folyékonyan beszél angolul, mégis anyanyelvén, franciául nyomta az ipart anno. Egyesek szerint azért, mert így az amcsik nem értették, miről rappel valójában. Kvázi mondhatott akármit (is). Ennek megfelelően mondott is. Például olyanokat, hogy, idézzük: „A fejed felett repülve zsákollak át”. Nos, aki látta TP-t játszani, az tudja, hogy ilyenre viszonylag ritkán került sor játékospályafutása során. Értsd: SOHA.
A valódi ok azonban ennél lényegesen prózaibb. Parker hazájában igazi szupersztárnak számított, nem úgy, mint az Egyesült Államokban. (Kivéve persze San Antoniót és annak közvetlen vonzáskörzetét, ámde ott az angol mellett amúgy is a spanyol dívik.) A francia piacon kapásból rámozdultak a népek, idősek, fiatalok egyaránt. Olyannyira, hogy a 2007-es, Tony Parker névre keresztelt bemutatkozó lemeze első helyet szerzett az országos toplistákon. Folytatása mindezek ellenére sem készült: Parker még azelőtt letette a mikrofont, hogy az megmelegedhetett volna a kezében.
Andre Drummond
Megjósolni is nehéz, milyen pályát futhatott volna be Andre Drummond, amennyiben karrierjét nem kísérik állandó sérülések. A Chicago Bulls magasemberét az NBA legmeghatározóbb játékosai között tarthatnánk számon, a sors viszont másképp rendelte. Nem egyszer kellett hosszú kezeléseken, majd még hosszabb rehabilitációkon részt vennie, így edzések híján temérdek fölös ideje és energiája maradt, amit mindenképp le kellett vezetnie valahogy. Így jött az életébe a rap.
Eleinte Dre Drumm művésznéven tolta, majd gyorsan váltott a „fiatalosabb” DRUMMXND-re. Bátran kísérletezget, nem csak klasszik, boom bap vonalon mozog.
Marvin Bagley III
Valószínűleg nem sértjük meg azzal, ha kijelentjük: Harmadik Marvin Bagley nem a legkiválóbb játékos az NBA-ben. Oké, nem is a legrosszabb, de mindenképpen „tucat” kategória. Rappernek viszont az egyik, ha nem a legjobb. Kellemes hang, könnyedén laza flow jellemzik a 23 éves kosaras előadásmódját, bármiféle kamu gengszterkedés, allűr nélkül.
Önálló lemezt egyelőre nem rakott össze, de ami késik, az múlik…
Iman Shumpert
Iman Shumpert, aka 2wo 1ne. Jegyezzük meg ezt a nevet. A 32 éves Iman kosárlabdázóként és rapperként is megállja a helyét, sőt, utóbbiban bőven felülmúlhatja majd sportolói énjét. Évek óta jelen van a szakmában, habár eleddig egyetlen mixtape-et jelentetett meg a közismert producer, Dj Drama oldalán.
A mai trendeknek megfelelően inkább Youtube aktív, legnézettebb trekkje millió megtekintés felett jár momentán.
Damian Lillard
Damian Lillard egy 2019-es interjúban, arra a kérdésre, hogy ki a legjobban rappelő NBA játékos, nemes egyszerűséggel, különösebb önmarcangolás nélkül vágta rá, hogy Damian Lillard. A legbeszédesebb az egészben, hogy kábé senki sem ment neki akkor ezért. Semmi beef, semmi diss, csak csend és hullaszag. Véletlen volna?
Lillard, vagy művésznevén Dame D.O.L.L.A akár saját jogon is életképes lehetne napjaink túltelített zenei színtéren – és ezt már nem ő, hanem pályatársai és a kritikusok állítják egybehangzóan. Minden meg van benne, érzi. Vállalható szövegek, változatos flow, letiszult instrumentálok.
A Portland Trail Blazers irányítója Instagramon kezdte négysoros kis szösszenetekkel, majd SoundCloud-ra töltögette fel korai szárnypróbálgatásait. 2016 óta négy lemeze jelent meg, mindegyik saját kiadója, a Front Page Music gondozásában.
