Avagy mindig éjfél van a jó és a rossz kertjében?
Felülnézetből alulmérjük
Ha van város az Egyesült Államokban, melynek hatása az egész országra, sőt a világ zenéjének alakulására is kiterjedt, az bizony New Orleans. A népességi adatok tükrében ez még inkább kimagasló teljesítmény, hiszen lakossága a 2020-as népszámlálási adatok szerint 383 997 fő, szemben Los Angeles, vagy New York millióival. A másik nagy zenei fellegvár Memphis, de az is majd kétszer annyi lakost számlál. Hogy lehet egy közel Kolozsvár-méretű város ennyire meghatározó? Miként lehet a mai napig ilyen nagy hatással a könnyűzenére? Mi New Orleans titka, és miért ennyire veszélyes hely? A titkot nem fejtjük meg, ugyanis a helyiek sem tudják. De az alapanyagot igyekszünk bemutatni..
Új Orlán régi múltja
Maga a város francia eredetű, ezért egy viszonylag nagy kiterjedésű francia negyed (Vieux Carré) található itt. Az 1980-as népszámláláson még mindig a lakosság több mint 20 százaléka (20.73%) vallotta, hogy mindkét felmenője francia származású. Nemcsak a zenéjéről nevezetes, bár a jazz őshazájaként is szokták emlegetni, kultúrájáról, konyhájáról valamint a fesztiváljairól legalább oly híres a környék.
La Nouvelle-Orléans (New Orleans) városát a francia Compagnie du Mississippi alapította a csitimacsa indiánok által lakott területen. Klasszikus sztori, elvették tőlük, ahogy az lenni szokott. Innentől kezdve indult be a mai napig tartó kulturális turmixgép.
Az 1763-ban megkötött párizsi egyezmény alapján a spanyolok birtokába került, majd az ő fennhatóságuk alatt működött egészen 1801-ig, amikor is a város ismét francia kézbe került. 1803-ban Napóleon eladta a területet a fiatal Egyesült Államoknak.
Az 1804-es Haiti forradalom idején menekültek érkeztek a városba. A kormányzó szerette volna a színes bőrű lakosságot kívül rekeszteni a város területén, de a francia kreolok szívesen fogadták őket, ezáltal nőtt a francia anyanyelvűek tábora is. A haiti menekültek 90%-a telepedett le New Orleans városában. Tehát akárhogy is nézzük, már az 1800-as évek elején voltak itt feketék, spanyolok, franciák, angolok, kreolok, meszticek, mulattok. Tehát mindazok, akik a Mexikói-öbölben és a Karib-tengeren megfordultak, ide is eljutottak.
New Orleans forgalmas kikötője révén a rabszolga-kereskedelem legfőbb központjává vált, továbbá hatalmas mennyiségű rakomány érkezett ide a világ minden tájáról, amiket a Mississippi folyón észak felé szállítottak. Ebben az időben alakult ki egy iskolázott és saját földbirtokkal rendelkező színesbőrű közösség (gens de couleur libres).
Yat dialektus
New Orleans egyedi dialektust fejlesztett ki, amely sem nem cajun angol, sem nem a sztereotip déli akcentus, amelyet a film- és televíziós színészek gyakran rosszul interpretálnak. A New Orleans-i akcentus egyik legerősebb változatát néha a yat dialektusként azonosítják, a „Where y’at?” innen jön.
A város lakossága az 1830-as és 1840-es évek között duplájára nőtt, így New Orleans
az USA akkori leggazdagabb és a harmadik legnépesebb városa lett. Az országba
behozott kb. egymillió rabszolga kétharmada ide érkezett, a „Mély-Dél”-re.
Deep South és egyéb bajok
Eredetileg azon államok tartoztak a Deep South az elnevezés alá, amelyek gazdasága nagyban függött a rabszolgaságtól és ültetvényektől. 1945 előtt ezeket az államokat gyakran Gyapotállamok néven is emlegették. Louisiana, Mississippi, Alabama, Georgia és Dél-Karolina. Texas és Florida meg főként azért, mert van tengerpartjuk a Mexikói-öbölben.
New Orleans miatt az emberek fejében Louisana egy lazább államnak tűnik. De csak annyira laza, hogy itt is lengeti a szél a Ku-Klux-Klan lepedőit az égő keresztek mellett. A város furcsa érdekessége, hogy híres volt az olasz ellenességéről, ami 1891-ben hozzájárult 11 olasz meglincseléséhez. Néhányukat lelőtték és megöltek abban a börtönben, ahol fogva tartották őket. Ez volt az Egyesült Államok történetének legnagyobb tömeges lincselése. 1900 júliusában a várost meg a fehér csőcselék dúlta fel, miután Robert Charles, egy fiatal afroamerikai megölt egy rendőrt, majd ezt követően még a börtönből is megszökött. A tömeg végül elkapta és megölte, valamint a becslések szerint még további 20 feketét is. Végül a hadseregnek kellett beavatkoznia, mert a város nem tudott rendet tenni. Az állami iskolák fajilag elkülönített rendszerben működtek, és így is maradtak 1960-ig. Szóval ez is New Orleans múltja.
1860-ban még az ország ötödik legnagyobb városa volt (New York, Philadelphia, Boston és Baltimore után), és lényegesen nagyobb, mint az összes többi déli város. A 19. század közepétől a gyors gazdasági növekedés más területekre is kihatottl, miközben New Orleans relatív jelentősége folyamatosan csökkent. 1950-re Houston, Dallas és Atlanta, Miami mind meghaladta New Orleans-t.
New Orleans legnagyobb keresztje a bűnözés mellett kétség kívül a hurrikánok, majd mindegyik átsepert felette, elképesztő károkat okozva. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy sokan kénytelenek voltak elhagyni a várost.
Azért itt akadnak jó dolgok is
Az első, amit sok amerikai megjegyez, hogy New Orleans nem olyan mintha az USA-ban lennél, azt mondják valahogy Dél-Amerika, Afrika és Európa elegyedik benne. Egészen megfoghatatlan, sajátságos hangulat lengi be a helyet.
New Orleans-t számos néven illették már és mindegyik beszédes: The Big Easy, valószínűleg a 20. század eleji zenészek ajkán terjedt el, utalva arra, hogy viszonylag könnyű munkát és könnyűvérű nőket találni. Crescent City (Félhold város) utal az Alsó-Mississippi öblére, de az éjszaka is aktív negyedekre is. A helyiek szeretik „A város, amely elfeledkezett magáról” kifejezést, legalább 1938 óta használatos. A legújabb idők a filmes adókedvezmények miatt a „Hollywood South” becenevet hozta.
New Orleans legismertebb turisztikai látványossága a farsang, avagy a Mardi Gras (franciául „kövér kedd”).
Mielőtt elmerülünk a déli zenék mocsarában, nem lehet elsiklani egy fontos tény felett. New Orleans a konyhájáról is világhírű. A New Orleans-i ételek a helyi kreol, az haute kreol és a francia konyhát ötvözték. A helyi konyha világkonyha: francia, spanyol, olasz, afrikai, indián, cajun, kubai ízek keverednek, és dominánsan jelen van a kínai és egy csipetnyi angol hagyomány is. Együttesen ezek egy igazán egyedi és könnyen felismerhető ízkavalkádot alkotnak. Ez a jambalaya, de sok neve van. Louis Armstrong gyakran írta alá így a leveleit: „Red Beans and Ricely Yours”.
Miért itt lett a zene világa a világ zenéje?
New Orleans régóta mindenfajta, -féle zene központja, reprezentálva az egymásba fonódó európai, afrikai és latin-amerikai kultúrát. A város egyedülálló zenei öröksége az európai hangszerek és az afrikai ritmusok egyedülálló keveredéséből született.
Van egy alapvető ok, ami ezt szülte. New Orleans volt jóformán az egyetlen város, amely lehetővé tette a rabszolgák számára, hogy nyilvánosan összegyűljenek és játsszák saját zenéjüket. Magyarán itt sosem veszett el a nép hangja. Hamarosan afroamerikai fúvószenekarok alakultak, amelyek egy évszázados hagyományt elevenítettek fel.
New Orleans egyedülálló zenei kultúrája kimutatható a hagyományos temetésein is. A temető felé vezető úton szomorú zene, a visszaúton vidámabb zene (hot jazz) szólt. A 20. század elején megszületett egy korszakos, mai napig virágzó zenei stílus: a jazz. A dzsessz gyökerei a bluesban találhatóak meg, ami az Afrikából származó amerikai rabszolgák és az ő leszármazottjaik népzenéje volt. Ebben a zenében erősen érezhető a nyugat-afrikai kulturális hagyomány. Ezért nagyon fontos, hogy New Orleansban a rabszolgák, de egyáltalán a feketék összegyűlhettek, mert nem veszett ki az ősi hangzás, sőt továbbfejlesztették.
A francia és a spanyol gyarmati területeken a rabszolgáknak több lehetőségük volt a kulturális önkifejezésre, mint az angol gyarmatokon. Az afrokubai és brazil zene épp amiatt épül ütősökre, és nem dallamhangszerekre, mert ezeken a területeken a rabszolgák szabadabban játszhatták saját, afrikai eredetű zenéjüket. Protestáns közösségekben az afrikai zenét egyértelműen pogánynak titulálták és elnyomták, míg Louisianában (ami francia gyarmat volt) viszonylag szabadon gyakorolhatták azt.
Több változata is ismert a dzsessz születésének. Maga a jass szó is szlengből ered és valószínűleg szexuális jelentéssel is bírt, bár számos más magyarázat is akad. Ez a zene a mulatók, bordélyházak, piroslámpás negyedek világából indult el, majd alig egy évtized alatt óriási utat járt be.
Úgy néz ki, hogy maga a jass/jazz szó sem New Orleans-ban született. Ők csak ragtime-nak, ratty, hot music-nak és dixie-nek nevezték. A dixie a tízdolláros bankjegyet jelentette eltorzított francia nyelven, így a dixieland kifejezéssel magára New Orleans-ra utaltak az Államok más városaiban. A jass szót meg a chicagóiak használták a New Orleans-i kupizenére. És magát a szexuális aktust is értették rajta. New Yorkban alakult át a jass elnevezés jazzre az 1910-es évek végén, főleg azért, mert előfordult, hogy a plakátokról lekaparták a „j” betűt, így a felirat „ass” maradt. Ezért kellett az, hogy „azz” legyen.
„Zongorázott mindenki, ahogy az ujján kifért.”
Minden dzsesszstílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció. Ez nagy valószínűséggel két dolognak tudható be. A bordélyházakban a zongoristák voltak a wurlitzer, csak élő zene létezett akkoriban. És már unták mindig ugyanazt a témát játszani, ezért mindent szétvariáltak, meg eleve ha 6-8 órákat kell játszanod, improvizálsz is. A másik forrás a temetési menetek, és a Mardi Gras-zenék, ahol egy adott ponton a hangszerek megőrültek, és mindenki beleadott apait-anyait, és persze válaszolgattak egymásnak a hangszerekkel. Ez mind nagyon spontán volt, azonban virtuóz technikai tudást igényelt.
Louis Armstrongot remélem nem kell bemutatni, de rajta kívül nagyon sok dzsesszzenész származott innen. El lehet a felsorolásban veszni. És a wikipédia messze hiányos. Mondom, ez egy relatíve kis város, és mégis. Sőt, magának a dzsessznek olasz gyökere is van. Nick LaRocca 1916-ban megalakította Original Dixieland Band nevű együttesét, aztán amikor 1917-ben a jazz szó felbukkant, azonnal Original Dixieland Jazz Band-re nevezte át (ODJB). Ez lett a dzsessztörténet első jelentős fehér együttese. Mivel fehérek voltak, ezért hamar lemeznyomtatásra is kaptak lehetőséget. Az első világháború is nagyon elvitte a jazz hírét. Mondjuk konkrétan mindenhova. A shanghai-i jazz is a legkorábbi időkig nyúlik vissza. Ide.
New Orleans zenéjét jelentősen befolyásolta a cajun, a funk, a soul, a gospel,
valamint a delta blues is. Ezekből kínálunk most egy izgalmas vegyes jambalayát.
A régi Dél szépsége
Külön ki szeretném hangsúlyozni, hogy a dzsessz csak az egyik ága New Orleans-nak. A város a zene fővárosa, nemcsak a dzsesszé. És most tádám! Ezen szépen végig is megyünk. Kezdve a francia hatásokon át a gospelig és a lesz korai szó szerint rhytm ’n blues is.
Balfa Brothers: Les veuves de la coulee’
The Bathtub (feat. The Lost Bayou Ramblers): Les Bêtes du Sud Sauvage
Mahalia Jackson, minden idők egyik leginkább elismert gospelénekesnője, is a város szülötte.
Mahalia Jackson: Were You There When They Crucified My Lord?
The Dixie Cups: Chapel Of Love
Funk soul brotha’
Szerencsére nem ér el az orleans-i jazzmaffia keze Budapestre, ezért kimerem nyitni a lepcses szám. Szerény személyem úgy gondolja, hogy funk és soulzenében New Orleans komolyabb, mint jazzben. Remélem ezért nem fognak jazzhuligán szurkolók egy sikátorban összeverni egy dobverővel. Bizonyítékaim:
New Orleans Funk 1960/75: Soul Jazz
New Orleans Soul Mix: 1960/76
Dr. Johnról annyit, hogy Pressernek a példaképe, és ha beszél, róla már-már zavarba ejtően el van ájulva tőle. Érdemes tudnod róla, hogy a vokoder és a talkbox használata részben miatta terjedt el.
Dr. John: Revolution
Professor Longhair számainál nem is tudod hol a határ a jazz és a funk között. Gondolom ő sem foglalkozott nagyon ilyesmivel. Csak tette a dolgát, zenélt.
Professor Longhair: Mardi Gras in New Orleans
Aaron Neville maga a kúúúúúl.
Aaron Neville: Hercules
Mo”csárkész” rock
Ha még nem esett volna szó róla, Louisana a stoner rock, doom metal, blues rock, swamp rock, mocsár rock őshazája is. Mielőtt a súlyos feszítővasakat a füledhez csapnánk, a Radiators-t is meg kell említeni.
The Radiators: Like Dreamers Do
A többiek tényleg horzsolnak, és ha puha zenéket hallgatsz, vigyázz, mert sérvet kaphat a füled, itt súlyos témák húznak le a lápba! New Orleans szülöttje a Pantera énekese, Phil Anselmo is, aki természetesen visz zenekart a helyi tesókkal is. Ez a Down, ami szintén hozza a stabil stoner eldőlést.
Down: Stone the crow
CROWBAR: Walk With Knowledge Wisely
Eyehategod: Southern Discomfort
New Orleans-i hiphop: nem akartad, de lett…
Bounce, trap és a dirty south
New Orleans megtermékenyítette a funkzenét az 1960-70-es években, majd az 1980-as évek végére kifejlesztette a hiphop saját, lokalizált változatát, az úgynevezett bounce-zenét. Noha a Deep Southon kívül nem igazán lett kereskedelmileg sikeres, a bounce-zene rendkívüli népszerűségnek örvendett a szegényebb negyedekben az 1990-es években.
The Evolution of Bounce, From „Triggaman” to „Nice for What”
A New Orleans-i hiphop a bounce unokatestvéreként ért el kereskedelmi sikereket helyi és nemzetközi szinten: Master P, Birdman, Mannie Fresh állt a háttérben. A kasszát pedig nem megfúrták, hanem berobbantották. A pénzmosás gyanúja is gyakran felmerült, majd elmerült a lápban.
Cash Money Records és a No Limit Records
Rendszeresen írunk a 4BRO-n hiphopelőadókról. De messze nem azt nézzük, hogy mennyire népszerűek vagy financiális értelemben mennyire jöttek nagyot. New Orleans tényleg letarolta Amerikát. Platinaalbumhegyek, elég minimál trash zenékkel, végtelen, topa szöveggel. Minden trapfan tudja, hogy Memphis és New Orleans (és Houston) volt a forrás. Ha szerinted Atlanta, akkor kevesebb kodeines köptető szirupot tegyél a Sprite-ba!
Két nagy kiadó robbantotta be a lángot. A Mannie Fresh és Birdman vezette Cash Money végül is kettős szerepet játszott. Egyértelmű ma már, hogy drogpénzmosoda volt. Az már csak hab a tortán, hogy három előadójuk is hatalmasat ment. Juvenile volt az első, aztán BG, végül Kis Wayne, aki talán egymaga elindította a „Lil’” névmániát, és lett legendás rapper a maga szintjén. Mannie Fresh felelt a zenei oldalért. Birdman hozta a drogpénzt és vele együtt a bajt a nyakukba. A többi raptörténelem.
Juvenile: Ha
A másik nagy kiadó az első időkben sokkal népszerűbb No Limit Records volt.
Percy Miller szereti a gengszteroldalát kidomborítani, mi tagadás a testvérét tényleg lelőtték, ez igaz. Mint az is, hogy egy orvosi műhiba miatt elhunyt nagypapája után 10 000 dollárt örökölt, mellyel útnak indult a No Limit Records. Master P kiadója hetente ontotta az előadókat. Aki tényleg maradandót alkotott a kennelből, talán egyedül Mystikal volt. De ki emlékszik Silkk the Shockerre?! Ő szupersztár volt abban az időben. C-Murder meg tényleg kapott egy életfogytiglanit.
Mystikal: Danger
Ha azt hiszed ennyi volt a New Orleans-i hiphop, nagyon tévedsz. Most jön csak a java. Ott van ugye Kevin Gates, aki nálunk nem ismert, de az USA-ban platina-albumgyáros. Big Mike dirty south-legenda, aki amúgy Houstont tette naggyá, de szintén New Orleans-i. Azonban náluk is izgalmasabb a $uicideboy$, akik az újvonalas trap egyik úttörői voltak anno.
$uicideboy$: Paris
És persze Jay Electronica, aki azért már IQ-s szövegek terén is értelmezhető. Mit értelmezhető, top MC!
Jay Electronica: Ghost of Soulja Slim feat. JAY-Z
A bűn városa: Murda capitol
Sajnos ezek a kifejezések nem hatásvadász frázisok. A város, ahogy amcsi szlengben mondják „Too Hot”: túl forró, forrong, állandóan a baj van vele.
A magas bűnözési ráta folyamatos és évszázados probléma New Orleans-ban. A csempészeten, a turisták által felpörgetett prostitúción és a drogkereskedelmen kívül az egyik legerőszakosabb városról beszélünk. Ne feledjük, az Easy Rider (Szelíd motorosok) is részben arról szól, hogy drogot csempésznek New Orleans-ból, majd buliznak. Az Egyesült Államok gettósodott városaihoz hasonlóan az emberölések és más erőszakos bűncselekmények előfordulása erősen koncentrálódik bizonyos elszegényedett negyedekre.
A New Orleans-i letartóztatott elkövetők szinte kizárólag fekete férfiak, akik elszegényedett közösségekből származnak: 2011-ben 97%-uk fekete és 95%-uk férfi volt. Az áldozatok 91%-a szintén fekete volt. A városban a gyilkosságok aránya történelmileg magas, ráadásul az 1970-es évek óta folyamatosan a legmagasabbak közé tartozik országos szinten is. 1994 és 2013 között New Orleans volt az ország „gyilkosság fővárosa” („murder capitol”), évente átlagosan több mint 200 gyilkosságot követtek itt el. Az első rekord 1979-ben dőlt meg, amikor a város elérte a 242 gyilkosságot. Valójában átlagban 300 feletti a szám. 1991 végére 345 és 1993-ra New Orleans-ban már 395 gyilkosság történt évente. 1994-ben a várost hivatalosan is „Amerika legveszélyesebb városának” nevezték el. 424 gyilkosság egy 400 ezernél kevesebb lakosságú városban. Ez történelmi csúcs. A gyilkosságok száma az egyik legmagasabb az egész bolygóra nézve is, ha a város méretét vesszük, és azt, hogy ez elvileg nem háborús övezet. Elvileg. Nem véletlen, hogy Chopper City a város egyik gúnyneve.
BG: Chopper City: 09 Wheel Chairs (Ft. Big Tymers & Ms. Tee)
2006-ban, amikor a lakosság csaknem fele eltűnt, elköltözött, a Katrina hurrikán miatti halálesetek és menekültek áttelepülése miatt, széles körben kialakult a zűrzavar. A város újabb gyilkossági rekordot döntött. Az ország legveszélyesebb városának minősítették. 2009-re 17%-kal csökkent az erőszakos bűncselekmények száma. Az emberölések aránya azonban továbbra is a legmagasabbak között maradt. 2017-ben New Orleans-ban volt a legmagasabb a fegyveres erőszak aránya, megelőzve a népesebb Chicagót és Detroitot. 2022-ben New Orleansban a gyilkosságok aránya az országos átlaghoz képest az egekbe szökött. Így a várost ismét „Amerika gyilkossági fővárosának” nyilvánították. 2022-ben a gyilkosságok száma 280-ra nőtt, ami 26 éves csúcsnak számít. A NOPD (New Orleans-i Rendőrség) létszáma 1000 aktív fő alá esett 2022-ben, ami azt jelenti, hogy országos szinten is a város lakosságához képest komoly létszámhiány áll fenn.
Szóval New Orleans tényleg egy veszélyes város. Elsősorban nem turistákra, hanem a helyi lakosokra. Rejtély, hogy miént tud a turizmus, a virágzó zenei kultúra a mindent elsöprő erőszak hullám mellett élni. Valószínűleg ez örökké a keserédes Dél titka marad, ahol szinte az összes zene született, ami ma meghatározza a nyugati zene képét. Bárhova nézel, ha kicsit megpiszkálod, szinte biztos, hogy egy kis darab New Orleans-ra bukkansz.
There is a house way down in New Orleans
They call the Rising Sun
And it’s been the ruin of many a poor boy
And God I know I’m one
